Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-11-08 / 45. szám

/ Szabaddá lesznek nemzetek, me­lyek az elnyomatás gyászos, keserű kenyerét fogyasztották . . . Osztrolenka csonthalmos tere nemsokára bizonyité kát fogja látni a szabadságért küzdő magyar nemzet győzedelmes fegyverei­nek. Nincs még veszve Lengyelország, nemsokára dicsőségesen fog végighang­zani egy szabadságra termett, de el­nyomott, rabságra vetett nemzet téréin s az Isten, ki Lengyelhont oly sok, számos éven megvédte, a magyarság diadalmas fegyvereivel fogja megmu tatni, hogy létezik még részére szabad­ság s az a testvérnemzet, melynek se­regeiben akkoron nagy számban küz döttek a leigazoltak fiai, elhozza nekik az epedve várt szabadulást, hogy le­borulva a szent oltárnál, hálát adhas sori annak, ki „szabad hazáját vissza­adta nékik." A szabadság megszerzésével bün­tetjük a szabadság ellenségét s ez lé­szen méltó dija a gazságnak, az öl­döklésnek, melyet ok nélkül idézett elö a szabadság hóhéra. S az a perverzitás, mely egybe­hozta a kultura elnyomására létesült szövetséget, meg fogja hozni gyümöl csét azoknak ís, akik a művelődés, a haladás letörésére vállalkoztak, kik kal­márkodásukkal lángbaboritották a vi­lágot, hogy milliók essenek áldozatául az öldöklő harcoknak. Belgium már megszűnt, Francia­ország a megsemmisülés előtt áll s a föintrikus, Angolország, rettegve gon­dol a közel jövőre, amikor a gyözedel mes német sereg megtorló utján hozzá is elérkezik. Nem fog használni ezeknek sem a zsoldos sereg, sem a pénz, melynek gyarapítására áhítozott s ezért szőtte éveken keresztül piszkos hálóját. Mert Angolország fog leginkább bünhüőni ép azok által, kiknek összeboronálásá­val és szövetségével igyekezett érvényt szerezni kalózkalmár érdekeinek. A fizetés órája közeleg s az Isten büntető keze sokkal hamarább fog le sújtani, semmint azt gondolják . . . KARCZOLA T a, ~m alt tLÓ bzcól­A mult hét folyamán a pesti gyorsvo­naton egy különös egyenruháju sebesült uta­zott a fülkénkben. Osztrák-magyar lüzérőr­mester volt, zöld parolival. Egy darabig néz­tük, néztük, azután megkérdeztük tőle : — Uraságod milyen katona ? — Én ? Én a Berta ápolója vagyok. — Tessék ? — kérdeztük most már mind kíváncsian. — Ki az a Berta ? — A Berta a negyvenkettös ágyu. — És ön kezeli azt ? — Igen. Az egyiket. — Hol sebesült meg? — Brüsszel körül. — És most hova utazik ? — Meggyógyultam, megyek vissza. — Metzben kell jelentkeznem. No, mondanom sem kell, micsoda ér deklődéssel fogtuk körül ezt az embert. Egy magyar katona, aki a negyvenkettös ágyuk­nál (Krupp Berta után Bertára keresztelve) működik. Akármennyit irtak is már ezekről a csodaszörnyekről, most mégis csak meg­tudtunk pár uj dolgot róluk és hogy minden szavát leirom a beszélgetésnek, annak az az oka, értelme, mert ez a meglett férfi egy nagyon szófukar, komoly, csendes természet, aki nem a fiatalság lázas, képzelődő fantá­ziájával, de a higgadt, száraz és méltóság­teljes nyugalomnak azzal a mértékével nézi a háborút, amilyen nyugalom kell egy negy venkeltős ágyu beállításához és elsütéséhez. — Négyen vagyunk testvérek, — mon­dotta — Budapesten van közösen vasalkat­rész gyárunk. Most mind a négyen bevonul tünk: a gyárat be kellett zárni. Az egyik délen harcol, kettő fenn északon, én pedig a negyvenkettős ágyuknál. — Pardon, — figyelmezteüük — talán a harmincötös mozsaraknál ? Az a mienk. — Nem. A negyvenkettősöknél. — De hiszen az a németeké. — Persze, van nekik is, de nekünk is, A háború kitörésekor én tettem az első lö­vést Lüttich ellen. Ezért kaptam is egy kü­lön kitüntetést. Ez az (és odamutat a mel­lére.) Két lövést leltünk Liiítich ellen. Több nem is kellett: megadta magát. Aztán men­tünk Namur elé ! Ott hat lövést adtunk, ez elég volt. Akkor elvittük az ágyukat Brüsz­szelig, ott is felállítottuk, de nem volt rájuk szükség, a város kapitulált. Azután megse­besültem, egy srapnellszilánk egy kis hust tépett le a combomról, három hétre haza­engedtek. A mult héten jöttem ki a kórház­ból, szerettem volna még egy hetet a csa­ládomnál tölteni, de jött a sürgöny, hogy nem lehet. Ha máshogy nem tudok, vitessem széken magamat. A Bertákra még nagy munka vár. — Sok magyar van azoknál az ágvuk­nál ? — Csak magyarok, szinmagyarok ke­zelik. Mikor kiválogattak bennünket, még a dédapánk származását is kikutatták, nem híztak másban, csak a magyarokban. A lisz­tek, a legények mind magyarok. A parancs­nokunk, Szent.... y ezredes, sajnos, elesett. — És hol tanulták meg az ágyuk ke zelését ? — Hajmáskéren, pár év előtt. Mikor kioktattak bennünket, külön esküt teltünk a titoktartásra. Azt hiszem, jól tudott hallgatni mindegyikünk. — Mondjon valamit az ágyuk hatásáról? — Azt nem lehet elmondani. Először vaktöltéssel lövünk. Tizenkét kilométerről, bár buszig elvisz ez az ágyu. Egy léghajó figyeli a löveget és megadja az utasításokat. Csak mikor már teljesen be van lőve a tá­volság, — századmillimélernyi pontosságra megyünk — akkor lövünk élessel. Takaré­koskodni kell: egy lövés harmincötezer már kába kerül. Akkor azután nincs ellentállás. Négy és félméter vastag páncélokat szétver tünk, ötszáz lépésnyire minden élőt meg­ölünk. Nem is kell sokat lőnünk. Lüttich: két lövés, Namur : hat lövés. — Hát Belfort? — Csak hagyják kérem. Hetvenben nem esett el, majd most elesik. Négy oldalról van már körülvéve, négy üteg, ez negyven nyolc Berta. Nevetséges még a gondolata is a védekezésnek. — Vilmos császárt látta ? — Volt többször nálunk. Nézte a mun­kánkat. Nagyon tetszett neki. De legjobban szeret minket a német trónörökös. Ő majd­nem mindig ott van nálunk és ha csak te heti, a Berta mellett alszik. — Jói bánnak önökkel odakint ? — Jól. Hetven márkát kapok egy hétre. De van elég mellékkereset is. — Mi? — Zsákmányolunk is eleget. A mi harcterünkön a polgári lakosság is lövöldöz ránk és a franciák, belgák megcsonkítják a német katonákat, hanem aztán jölt a bün tetés. Két óra, négy óra szabad fosztogatás. Lőwenből olyan brilliáns gyűrűt vittem haza a feleségemnek, amilyen nincs még egy Pesten. Körülbelül ez volt az, amit mondott. ; Ha más újságban olvasom mindezt, el sem hiszem, de most olt ültem a beszélő mellett | és a szavainál is jobban figyeltem a nyu­galmára, a száraz, szürke voltára, aki nem tud fantáziával dolgozni, aki még a csudák­ról is csak kelletve beszél. Aki a hajmáskéri próba óta évekig magában hordta a döntő, nagy titkot, aztán kettőt lőtt és az első stá­ció, Lüttich pár perc alatt kapitulált. A másolat hiteléül: Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa nehezen tud fogni sebesülteket. Az hirlik, hogy Pápa városa a lakos­ságot dobszóval mozgósítja jótékonyságra. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnkről jelenleg nem hirlik semmi. Az hirlik, hogy a polgármesternek nem sokára megritkul a gárdája a városházánál. Az hirlik, hogy a rendőrök a körül­ményekhez képest eddig elég jól érzik ma­gukat. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök a kegydijat már teljesen kiérdemelték. Az hirlik, hogy Pápán a polgárőrség vicinális alapon szervezkedik. Az hirlik, hogy a műkedvelői levél­hordók a vasárnapi munkaszünettel lesznek dijazva. Az hirlik, hogy a'műkedvelői tűzoltók a nadrágzsebben hordják a jelvényüket. Az hirlik, hogy a Vöröskereszt-egylet összegyűjtött tőkéjét „ne nyúlj hozzám" alapon kezeli. Az hirlik, hogy a Vöröskereszt egylet ; vasúti kirendeltsége vegyesen teljesít szol­I gálatot. Az hirlik, hogy a hadikórházhoz ren­delt népfölkelő ápolók még mindig unat­koznak. Az hirlik, hogy a Pápára vezényelt sebesültek útközben meggyógyulnak. Az hirlik, hogy a darutollas legények erősen megfogytak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a kórházak részére párnába való libatollat gyűjtenek. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyngok a háború alatt csak térképet foglal­i hatnak le maguknak. AZ hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok nagy része nemsokára svarmliniába kerül. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom-egylet kívül-belül bélelve tartja magát. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben nemcsak lövész-, de futóárkok is vannak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztőjét is behívták — a nyomdába. H 1 R E K. — Kérelem. A pápai Leányegyesület felkéri a nemes szivü adakozókat, szíves­kedjenek tollal töltött vánkost adni a se­besült katonák részére. A küldeményeket a vezetőség az egyesület helyiségében hétfőn és csütörtökön délután 2-től 5 óráig veszi át. Az adományokat az egyesület a pápai hadikórház céljaira gyűjti. — Esküvő. BarMsz Károly, a liptó­szentmiklósi ref. főgimnázium tanára mult csütörtökön tartotta esküvőjét Borsos Olga úrhölggyel, Borsos István főgimnáziumi ta_

Next

/
Thumbnails
Contents