Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-11-08 / 45. szám

/ Szabaddá lesznek nemzetek, melyek az elnyomatás gyászos, keserű kenyerét fogyasztották . . . Osztrolenka csonthalmos tere nemsokára bizonyité kát fogja látni a szabadságért küzdő magyar nemzet győzedelmes fegyvereinek. Nincs még veszve Lengyelország, nemsokára dicsőségesen fog végighangzani egy szabadságra termett, de elnyomott, rabságra vetett nemzet téréin s az Isten, ki Lengyelhont oly sok, számos éven megvédte, a magyarság diadalmas fegyvereivel fogja megmu tatni, hogy létezik még részére szabadság s az a testvérnemzet, melynek seregeiben akkoron nagy számban küz döttek a leigazoltak fiai, elhozza nekik az epedve várt szabadulást, hogy leborulva a szent oltárnál, hálát adhas sori annak, ki „szabad hazáját visszaadta nékik." A szabadság megszerzésével büntetjük a szabadság ellenségét s ez lészen méltó dija a gazságnak, az öldöklésnek, melyet ok nélkül idézett elö a szabadság hóhéra. S az a perverzitás, mely egybehozta a kultura elnyomására létesült szövetséget, meg fogja hozni gyümöl csét azoknak ís, akik a művelődés, a haladás letörésére vállalkoztak, kik kalmárkodásukkal lángbaboritották a világot, hogy milliók essenek áldozatául az öldöklő harcoknak. Belgium már megszűnt, Franciaország a megsemmisülés előtt áll s a föintrikus, Angolország, rettegve gondol a közel jövőre, amikor a gyözedel mes német sereg megtorló utján hozzá is elérkezik. Nem fog használni ezeknek sem a zsoldos sereg, sem a pénz, melynek gyarapítására áhítozott s ezért szőtte éveken keresztül piszkos hálóját. Mert Angolország fog leginkább bünhüőni ép azok által, kiknek összeboronálásával és szövetségével igyekezett érvényt szerezni kalózkalmár érdekeinek. A fizetés órája közeleg s az Isten büntető keze sokkal hamarább fog le sújtani, semmint azt gondolják . . . KARCZOLA T a, ~m alt tLÓ bzcólA mult hét folyamán a pesti gyorsvonaton egy különös egyenruháju sebesült utazott a fülkénkben. Osztrák-magyar lüzérőrmester volt, zöld parolival. Egy darabig néztük, néztük, azután megkérdeztük tőle : — Uraságod milyen katona ? — Én ? Én a Berta ápolója vagyok. — Tessék ? — kérdeztük most már mind kíváncsian. — Ki az a Berta ? — A Berta a negyvenkettös ágyu. — És ön kezeli azt ? — Igen. Az egyiket. — Hol sebesült meg? — Brüsszel körül. — És most hova utazik ? — Meggyógyultam, megyek vissza. — Metzben kell jelentkeznem. No, mondanom sem kell, micsoda ér deklődéssel fogtuk körül ezt az embert. Egy magyar katona, aki a negyvenkettös ágyuknál (Krupp Berta után Bertára keresztelve) működik. Akármennyit irtak is már ezekről a csodaszörnyekről, most mégis csak megtudtunk pár uj dolgot róluk és hogy minden szavát leirom a beszélgetésnek, annak az az oka, értelme, mert ez a meglett férfi egy nagyon szófukar, komoly, csendes természet, aki nem a fiatalság lázas, képzelődő fantáziájával, de a higgadt, száraz és méltóságteljes nyugalomnak azzal a mértékével nézi a háborút, amilyen nyugalom kell egy negy venkeltős ágyu beállításához és elsütéséhez. — Négyen vagyunk testvérek, — mondotta — Budapesten van közösen vasalkatrész gyárunk. Most mind a négyen bevonul tünk: a gyárat be kellett zárni. Az egyik délen harcol, kettő fenn északon, én pedig a negyvenkettős ágyuknál. — Pardon, — figyelmezteüük — talán a harmincötös mozsaraknál ? Az a mienk. — Nem. A negyvenkettősöknél. — De hiszen az a németeké. — Persze, van nekik is, de nekünk is, A háború kitörésekor én tettem az első lövést Lüttich ellen. Ezért kaptam is egy külön kitüntetést. Ez az (és odamutat a mellére.) Két lövést leltünk Liiítich ellen. Több nem is kellett: megadta magát. Aztán mentünk Namur elé ! Ott hat lövést adtunk, ez elég volt. Akkor elvittük az ágyukat Brüszszelig, ott is felállítottuk, de nem volt rájuk szükség, a város kapitulált. Azután megsebesültem, egy srapnellszilánk egy kis hust tépett le a combomról, három hétre hazaengedtek. A mult héten jöttem ki a kórházból, szerettem volna még egy hetet a családomnál tölteni, de jött a sürgöny, hogy nem lehet. Ha máshogy nem tudok, vitessem széken magamat. A Bertákra még nagy munka vár. — Sok magyar van azoknál az ágvuknál ? — Csak magyarok, szinmagyarok kezelik. Mikor kiválogattak bennünket, még a dédapánk származását is kikutatták, nem híztak másban, csak a magyarokban. A lisztek, a legények mind magyarok. A parancsnokunk, Szent.... y ezredes, sajnos, elesett. — És hol tanulták meg az ágyuk ke zelését ? — Hajmáskéren, pár év előtt. Mikor kioktattak bennünket, külön esküt teltünk a titoktartásra. Azt hiszem, jól tudott hallgatni mindegyikünk. — Mondjon valamit az ágyuk hatásáról? — Azt nem lehet elmondani. Először vaktöltéssel lövünk. Tizenkét kilométerről, bár buszig elvisz ez az ágyu. Egy léghajó figyeli a löveget és megadja az utasításokat. Csak mikor már teljesen be van lőve a távolság, — századmillimélernyi pontosságra megyünk — akkor lövünk élessel. Takarékoskodni kell: egy lövés harmincötezer már kába kerül. Akkor azután nincs ellentállás. Négy és félméter vastag páncélokat szétver tünk, ötszáz lépésnyire minden élőt megölünk. Nem is kell sokat lőnünk. Lüttich: két lövés, Namur : hat lövés. — Hát Belfort? — Csak hagyják kérem. Hetvenben nem esett el, majd most elesik. Négy oldalról van már körülvéve, négy üteg, ez negyven nyolc Berta. Nevetséges még a gondolata is a védekezésnek. — Vilmos császárt látta ? — Volt többször nálunk. Nézte a munkánkat. Nagyon tetszett neki. De legjobban szeret minket a német trónörökös. Ő majdnem mindig ott van nálunk és ha csak te heti, a Berta mellett alszik. — Jói bánnak önökkel odakint ? — Jól. Hetven márkát kapok egy hétre. De van elég mellékkereset is. — Mi? — Zsákmányolunk is eleget. A mi harcterünkön a polgári lakosság is lövöldöz ránk és a franciák, belgák megcsonkítják a német katonákat, hanem aztán jölt a bün tetés. Két óra, négy óra szabad fosztogatás. Lőwenből olyan brilliáns gyűrűt vittem haza a feleségemnek, amilyen nincs még egy Pesten. Körülbelül ez volt az, amit mondott. ; Ha más újságban olvasom mindezt, el sem hiszem, de most olt ültem a beszélő mellett | és a szavainál is jobban figyeltem a nyugalmára, a száraz, szürke voltára, aki nem tud fantáziával dolgozni, aki még a csudákról is csak kelletve beszél. Aki a hajmáskéri próba óta évekig magában hordta a döntő, nagy titkot, aztán kettőt lőtt és az első stáció, Lüttich pár perc alatt kapitulált. A másolat hiteléül: Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa nehezen tud fogni sebesülteket. Az hirlik, hogy Pápa városa a lakosságot dobszóval mozgósítja jótékonyságra. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnkről jelenleg nem hirlik semmi. Az hirlik, hogy a polgármesternek nem sokára megritkul a gárdája a városházánál. Az hirlik, hogy a rendőrök a körülményekhez képest eddig elég jól érzik magukat. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök a kegydijat már teljesen kiérdemelték. Az hirlik, hogy Pápán a polgárőrség vicinális alapon szervezkedik. Az hirlik, hogy a műkedvelői levélhordók a vasárnapi munkaszünettel lesznek dijazva. Az hirlik, hogy a'műkedvelői tűzoltók a nadrágzsebben hordják a jelvényüket. Az hirlik, hogy a Vöröskereszt-egylet összegyűjtött tőkéjét „ne nyúlj hozzám" alapon kezeli. Az hirlik, hogy a Vöröskereszt egylet ; vasúti kirendeltsége vegyesen teljesít szolI gálatot. Az hirlik, hogy a hadikórházhoz rendelt népfölkelő ápolók még mindig unatkoznak. Az hirlik, hogy a Pápára vezényelt sebesültek útközben meggyógyulnak. Az hirlik, hogy a darutollas legények erősen megfogytak. Az hirlik, hogy a libatollas legények a kórházak részére párnába való libatollat gyűjtenek. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyngok a háború alatt csak térképet foglali hatnak le maguknak. AZ hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok nagy része nemsokára svarmliniába kerül. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom-egylet kívül-belül bélelve tartja magát. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben nemcsak lövész-, de futóárkok is vannak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjét is behívták — a nyomdába. H 1 R E K. — Kérelem. A pápai Leányegyesület felkéri a nemes szivü adakozókat, szíveskedjenek tollal töltött vánkost adni a sebesült katonák részére. A küldeményeket a vezetőség az egyesület helyiségében hétfőn és csütörtökön délután 2-től 5 óráig veszi át. Az adományokat az egyesület a pápai hadikórház céljaira gyűjti. — Esküvő. BarMsz Károly, a liptószentmiklósi ref. főgimnázium tanára mult csütörtökön tartotta esküvőjét Borsos Olga úrhölggyel, Borsos István főgimnáziumi ta_