Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-10-25 / 43. szám

Arra is törekedjünk, hogy akik a háborús idők bekövetkeztével békés polgári foglalkozásukat beszüntetni kényteleuültek s most munkanélkül családjaikkal együtt nélkülözéseknek néznek elébe, igyekezzünk munkaalkalmat nyújtani, hogy ezzel is csökkentsük a háborús idők káros hatásait. De ne feledkezzünk meg az állam teljesitőképességének a fenntar tásáról sem. Az államháztartásra nagy feladatok súlya nehezedik. Adjuk meg az államnak, ami az államé. Fizessük meg szorgalmasan az adót, hogy ezáltal nagy feladatainak a teljesítésében segítségére legyünk. Mindenekfelett pedig tartózkodjunk mindennemű felesleges kiadásoktól. Takarékoskodjunk. Elszánt, hosszantartó küzdelmek előtt állunk, ne pazaroljuk el tehát oktalanul erőinket. A magyar városokra e nagy időkben nehéz kötelességek teljesítése vár. E kötelességeknek eddig hazafias áldozatkészséggel feleltek meg városaink. Meg vagyunk győződve, hogy a megpróbáltatás nehezebb napjaiban áldozatkészségük, kitartásuk s lélkesedésük nemcsak nem csökken, hanem még hatványozottabb mértékben fog tündökölni. A békés fejlődés fennakadásáért százszoros kárpótlás lesz a jutalmuk. Ha győzünk, mert győznünk kell, a fejlődésnek egy nem remélt uj kor szaka virrad reánk. E jobb jövőbe vetett szilárd hit tel teljesítse most mindenki hazafias kötelességét. KARCZOLAT m alb Llö bről. Türelem, türelem és türelem ! Ezt mondotta Boroevics hadseregparancsnok a harctéri tudósítókhoz, amidőn a barakktáborban őket fogadta. Szép beszédet mondott, hivatkozott hadseregünk hősies magatartására és végül azzal fejezte be sokat mondó beszé dét, hogy „mi megtesszük a magunkét és egy pillanatig sem kételkedem, hogy a háború a mi kétségkívül fényes sikerünkkel és ellenfeleink végleges katasztrófális vereségével fog végződni." Kell-e ennél megnyugtatóbb nyilatkozat? Nos, kedves kávéházi hadvezéreink, elégedjenek meg egyelőre ezen általánosan elösmert hadseregparancsnokunk nyiltkozatával, egész nyugodtak lehetnek, hogy hadvezetőségünk teljes tudatában van feladatának, bízik a győzelemben, most már csak fogadják meg a szavát — és legyenek türelemmel. Ezt azért citáltam, mert hát tényleg elharapódzott nálunk a türelmetlenség minden irányzata. Most, hogy a győzelmi hírek érkeznek az egész vonalról, nem elégszünk meg azzal, hogy folyton előrenyomulunk, hanem lassúságnak tartjuk, hogy a németek még nincsenek Páris alatt, a szövetségesek még nem bombázzák Varsót és a déli hadseregünk nem vonul be Nisbe. Nem meg szólaláskép mondjuk, — hisz ez mindnyá junk óhaja volna már —, de ez nem megy olyan könnyen és olyan gyorsan, amint azt mi itthon képzeljük. Mit is mondott még a hadseregparancsnok a harctéri tudósítóknak V „Kezdetben ugy volt a helyzet, hogy egy emberünk három " orosszal harcolt, ma egy emberünk kettővel áll szemben, végül maid egy az egyhez lesz arány és ha majd ez beáll, akkor elkövetkezik a végleges leszámolás. — i Hogy ez négy vagy hat hét alatt, vagy négy és hat hónap alatt következhetik-e el, senki ! sem mondhatja meg." Értsék rneg ezt jól kávéházi hadvezéreink és okuljanak téves taktikájukon. Szóval bízzunk és legyünk türelemmel! De még egyet! Azt is mondotta a hadseregparancsnok, hogy „ha az oroszoknak olyan gyalogságuk volna, mint a mieink, már Bécsben lennének és ha mi annyi tüzérséggel rendelkeznénk, mint az oroszok, már Kiewben volnánk." Tetszik ezt megérteni, kávéházi hadvezér uraim ? Ezt olyan ember mondta, aki a harctéren van, számos csatát vezetett és abban részt vett, ösmeri hadseregünk minden izét és porcikáját és nem a kávéházból dirigálja a csapatokat, mint a mi csalhatatlan kávéházi Conrádjaink. Uraim, kedves kávéházi hadvezér uraim, ezek után kérjük Önöket, hogy fogadják el a hadsereg régi jelszavát, hogy „Maul haltén und weiter dienen." Átvitt értelemben azt jelentené, hogy várjunk türelemmel. Különben amint vesszük, szenzációnk is volt a mult héten, amely a harctérrel összefüggésben van. Két orosz tiszt szökött el Sopron környékéről és az egyik tiszt városunkban időzött, egy helybeli vendéglőben vacsorázott és amikor arra került volna a sor, hogy elfogják, a muszka ténsur megugrott. Az egész város talpon volt, mindenki kereste a muszka tisztet, de biz' őkelme eltűnt, mint a kámfor. Majd csak megcsípik valahol, ha máskép nem, hát a „balhák", amint városunkban ez alkalommal ezt viccként híresztelték. A rossz viccekről jut eszembe, hogy ezekből bőven gyártanak mostanában váró sunkban. A többek között azt hozták hírül, hogy „három Zeppelint a légbe röpítettek." Nagy megdöbbenéssel fogadták a laikusok ezen katasztrófát, végre kisült, hogy nem is röpíthették máshová, mint a levegőbe. Még egy vicc ! Hallották, hogy „a polgármestert is behívták V Az már igazán lehetetlen. Végeredményében a lehetetlenséget azzal igazolták, hogy igenis „behívták a tanácste rembe." Egy élcelőt majdnem kidobattak a kávéházból, amidőn jelezte, hogy egy fél óra múlva szállítanak el a vasúton 300 foglyot. Sokan ki is akartak menni a vasúthoz, végül a gyártó ur kijelentette, hogy ne siessenek, inert a vadkereskedő szállítja a foglyokat Bécsbe. Hát ezek után ne legyünk türelmesek ? Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa a hadba vonult városi tisztviselőknek a rendes lehnungjukat kiutalja. Az hirlik, hogy Pápa városa a munka nélküliek élelmezését a népkonyhában biztosította. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza ország gyűlési képviselőnk mandátumára is kiterjed a moratórium. Az hirlik, hogy a polgármester a sebesültek fájdalmait a jéggyár jövedelméből fogja hűsíteni. Az hirlik, hogy a polgárőrség nemsokára a befejezéshez közeledik. Az hirlik, hogy a rendőrség és a pol gári őrség csak éjjeli őrjáratban barátkozik. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőröket nappali kerekeknek használják. AZ hirlik, hogy a műkedvelői levélhordók közül néhányan be fognak zupáíni. Az hírlik, hogy a műkedvelői tűzoltók a sakterház kéményeinél vitézül puskáztak. Az hirlik, hogy a vöröskereszt egylet a tartaléktőkéjét féltve, gondosan őrzi. Az hirlik, hogy Pápán a bencésrend a vöröskereszt jelvényét nem hordozza, de annál többet áldoz érte. Az hirlik, hogy a hadvezetőség a ref. főgimnáziumot és a bencés főgimnáziumot a sebesültek részére letartóztatta. Az hirlik, hogy a darutollas legények között csak az számit, aki a 24 évet betöltötte. Az hirlik, hogy a libatollas legények már nem bánnák, ha csak sebesülve jönnének vissza a harctérről. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok közül többen a harcteret a viszontlátás reményében hagyták ott. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok közül többen ugy félnek a sorozástól, mint az ördög a tömjéntől. Az hirlik, hogy Pápán a sógorok csak a komitácsiktól félnek. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom-egylet muszkákat eddig csak a füszerkereskedésekben levő hordókban látott. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben a helybeli tüzérek jól be vannak lőve. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a pápai hadikórház haditudósítója lett. HÍREK. — Városi közgyűlés. Pápa rt. város képviselőtestülete folyó hó 26-án, hétfőn délután f/j4 órakor közgyűlést tart a köv. tárgysorozattal: 1. Városi tanács javasolja, hogy a telekkönyvi betétszerkesztési munkálatokra 5000 korona Összeg megszavaztassék. 2 Az 1913. évi gyámpénztári számadások. 3. A tanács a kolera elleni védekezés céljaira 5000 K megszavazását kéri, egy! ben beterjeszti a Perutz testvérekkel a Bánóczy major épületeinek járványkórház céljaira leendő kibérlésére vonatkozó szerződés tervezetét. 4 A hadbavonult városi tiszti- és segédszemélyzet fizetése, ezek helyettesítése és díjazása. 5. Nemes Marcell budapesti lakos indítványa hadi-adó kivetésére nézve. 6. Krancsák Józsefné nyugdíjügye. 7. A városi költségen gondozott és még ezután gondozás alá kerülő sebesültek költségeinek fedezése. Illetőségi ügyek. — Az állandó választmány ülése. Az állandó választmány f. hó 21 én d. u. Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott, amelyen a hétfői közgyűlés tárgysorozatát készítették elő. — Nem lesz betöltve az alispáni állás. Koller Sándor udvari tanácsos, alispán tudvalevőleg ez óv végével nyugdíjba megy s igy a vármegye első tiszti állása megüresedik. Az alispán utódjára nézve már mi-g is indultak a kombinációk, sőt egyes lapok megírták, hogy az alispáni állás a decemberi közgyűlésen fog betöltetni. Mindezek a hírek minden komolyabb alapot nélkülöznek. Az állami és törvényhatósági hivatalokban a megüresedett állásokat ugyanis nem töltik be, sőt még az illetmónyrendezésről szóló törvényben biztosított automatikus előléptetéseket sem eszközlik. Minden fillérre szüksége lehet az országnak hadicélokra, tehát, a legmesszebbmenő takarékoskodással kell élni. A belügyminiszter körrendeletileg figyelmeztette erre a körülményre a törvényhatóságokat. Igy biztosra vehető, hogy az alispáni állás sem kerül betöltésre, hanem a vármegyét a jövő év elejétől dr. Véghely Kálmán, vármegyénk kiváló főjegyzője fogja vezetni mindaddig, mig a háború véget nem ér, amikor azután valószínűleg röviden telő alá kerül a közigazgatás államosításáról szóló törvény. Azt hisszük tehát, hogy vármegyénkben nem lesz több alispánválasztás.