Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-10-11 / 41. szám

XXIV. é vfolyam ­£='órpa., 1914. ofe-tó"b©3? 11. 4dL- szám. PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű tüggetlen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : FOLIATS£K FRIGYES. HIRDETESEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel Ármin könyv- és papirkereskedésében. az ami Hadseregünk északon és délen győzedelmes csatákban szerez becsü­letet fegyvereinknek. Minden okunk meg van arra, hogy a legjobb remény­séggel nézzünk a döntö küzdelmek elé. Ennek dacára akadnak itthon olyanok, akik tájékozatlanságból, vagy éppen nagyképüsködésböl vészhireket kohol­nak és terjesztenek. Ezek a hirek száj ról-szájra járva, még kibővülnek fan­táziaszülte ijesztő részletekkel. Az ilyen mende-mondáknak semmi pozitiv alapjuk nincs és azokat a hig­gadtan gondolkodók le tudják szállítani az értékükre. De vannak olyan hiszé­keny emberek is, akik hitelt adnak a rémhíreknek. Ezek körében nyugtalan ságot kelthetnek a kósza híresztelések. Mivel a mai súlyos napokban a hazafiás kötelesség azt parancsolja, hogy az állam minden polgára a fegyvere inkbe vetett, teljesen jogos bizalommal és lelkesedéssel várja a fejleményeket, a köznyugalom fentarlása követeli, hogy a legnagyobb eréllyel járjanak el az ál­hírek gyártóival és terjesztőivel szemben. Evégből Sándor János belügy­miniszter 9271/1914. eln. szám alatt kiadott rendeletével az álhírek koholá­sát és terjesztését kihágásnak minősíti. Aki ezután vészhireket kohol, vagy terjeszt, azt a rendőri büntető bíróság 15 napig terjedhető elzárással és 200 K-ig terjedhető pénzbüntetéssel fogja büntetni. Ezen rendelet értelmében kihágást követnek el azok, akik vészhírt kohol­nak, vagy valótlan rémhírt odább ad nak, akik valamely katonának megse­besülését, halálát, vagy fogságba jutá­sát hivatalos adatok nélkül regélik és akik olyan híreket eregetnek ki maguk­ból, amelyek alkalmasak arra, hogy a lakosság körében ijedtséget keltsenek. Ezeket az embereket a rendőri bün­tetőbíróságok elé állítják. Talán mondani sem kell, hogy erre a rendeletre igazán nagy szükség volt, mert a vészhirek terjesztői immár egész tábort tesznek ki és az ország minden részében félreverni igyekeznek a harangokat. Ezek a kigondolt és széltében hosszában terjesztett álhírek voltak részben okozói annak is, hogy az ország északi és északkeleti részé­nek lakói eszeveszetten kezdtek mene külni, netn kis károkat okozva önma­guknak és részben a köznek is. Eddig, ha valakinek kedve volt hozzá, minden bűnhődés nélkül szó­laltatta meg fantáziájának termékét és okozhatott ijedtséget százaknak és ez­reknek. Most, hogy a miniszter a sar­kára állt, hihetőleg vége szakad azok nak a híreszteléseknek is, amelyeket ugy a fővárosban, mint a vidéki váro­sokban hónapok óta nagymennyiségben gyártanak és amelyek néhány óra alatt az egész város lakosságát bejárják, sok álmatlan éjszakát okozva azoknak, kik még a hihetetlenségeket is készpénznek veszik. Igy tehát némi megnyugvással nézhetünk a közel jövő elé s remél­hetjük, hogy a különböző kávéházak­ból nem indulnak ki a bolondabbnál­bolondabb és rémületésnél-rémületesebb hirek, amelyek eddig napirenden vol­tak. A tizenöt napi fogság és kétszáz kor. pénzbírság sok mesebácsit vissza fog tartani attól, hogy fantáziájának szárnyat adjon, aminthogy némákká teszi azokat a csevegő ajkakat is, a melyek az efajta hazugságokat nagy buzgalommal adták tovább, a szerzők nevének elhallgatásával, vagy olyan szerzők megnevezésével, akik az egész heccben ártatlanok voltak. A miniszter intézkedése folytán a jövőben a pesszimisták helyett az op­timisták lépnek a szintérre, akik szin­téri: hazudnak ugyan, de nem olyano­kat, amiktől meg lehetne ijedni. És miután a rendelet az olyan álhírek kigondolását és terjesztését, a melyek a mi és szövetségesünk gyö zelmeiröl szólnak, nem tiltja, rövidesen bekövetkezhetik az az idő, amikor az alaptalan hirek az eddigiekkel szemben egészen más irányban indulnak meg, hogy a kissé remegő és ijedtségre rea gáló polgárok étvágyát és nyugodt ál­mát visszaadják, azt a meggyőződést keltve bennük, hogy a háború tulaj­donképpen már véget is ért s a mi katonáink a németekkel együtt Szent­péterváron és Parisban diktálják a bé­két, ami különben néhány hónap múlva elvégre is meg fog történni. Ezen eshetőség következtében városunk polgári lakosságának és a közüzemeknek első­rendű szükségleteiről is oly módon kell gon­doskodni, hogy az áruforgalomba beállható esetleges szünetek az élelmiszerek és fűtő­anyagokban hiányt s ezzel járó indokolatlan áremelkedést ne okozzanak. Gondoskodni kell továbbá arról is, hogy a városi lakosság termeivényei a szállítás akadályozottsága következtében az ország áruforgalmából ki ne rekedjenek és a város és a vidékek között szükséges árucsere le­hetőleg kevés fennakadást szenvedjen. Ezeknek az érdekeknek a kielégítése első sorban természetesen a helyi kereskedelem és a helyi hatóság együttes hazafias feladata. Ezen munkának keresztülvitelében és előkészítésében kívánatos, de a siker érdeké­ben nem is mellőzhető, hogy a kereskede­lem és ipar tényezői a hatóságnak tájékozó­dásában a legmesszebbmenő munkásságuk­kal, véleményükkel és tapasztalataikkal sies­senek támogatására. A hatóságnak, hogy munkája és tevé­kenysége hasznos, üdvös és sikeres lehessen, elsősorban is ki kell terjeszteni figyelmét arra, hogy a szén és fa, liszt és gabona, vágómarha, hus, zsiradék, tej és zöldségne­müek közül valamelyikben van-e vagy előre­láthatólag előállhat-e és milyen mérvű hiány; mi ennek a hiánynak az oka, milyen célra vezető intézkedések szükségesek a hiány meg­szüntetésére ? A hiányzó áru honnan szokott rendes körülmények közt beszereztetni ? A felsorolt áruk valamelyikében van-e a kivi­telre alkalmas termelés ; rendes körülmények között hova szokott a fölösleg kivitetni ? A felsoroltakon kivül van-e valamely elsőrangú közszükséglet, amelynek kielégítése végett az esetleges szállítási nehézségekkel szemben a hatóság részéről milyen különös intézkedé­sek tétele mutatkozik szükségesnek? Ezeknek alapos megbeszélése s a te­endő hatósági intézkedések szabatos és pon­tos megállapítása végett a városok polgár­mesterei városaiknak kereskedelmi és ipar­kamara tagjait, kereskedőit, szén és fa, liszt és gabona szállítóit, mészárosait és henteseit értekezletre hívják meg, hogy a szükséges tennivalókat megbeszéljék és tapasztalataik s útmutatásaikkal a városi hatóság segélyére legyenek. inté A polgári áruforgalom az ország kü­lönböző vasutvonalain a közel jövőben foko­zatosan helyre áll ugyan, a hadi állapot tar­tama alatt azonban mégis számolni kell az­zal az eshetőséggel, hogy a katonai szállítá­sok következtében e forgalomban időről-időre ismét kisebb-nagyobb szünetek állanak be. Városunk rendőrkapitánya : S z o k o 1 y Ignác a kolera elleni óvintézkedésekre vo­natkozólag a következő hirdetményt bocsáj­totla közzé : Tekintettel arra, hogy az ország terü­letén a kolerajárvány már több helyen fellé­pett, ez okból szükségesnek tartom a közön­séget az alábbi intézkedések szigorú betar­tására felhívni, úgymint : 1. Különös gond fordítandó a tiszta­ságra és mértékletességre, miért is mindenki nagy gondot fordítson testének, ruházatának, lakásának, műhelyének, üzletének, különösen pedig az árnyékszékeknek állandó tisztán­tartására. 2. Étkezés előtt kezét mindenki tisztára

Next

/
Thumbnails
Contents