Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-08-09 / 32. szám

KARCZOLA I A háború humora Pápán. — Méltán fakadhatnál dühösen olvasóm és méltán átkozhatnál el engem, ha azt hoz­nád fel ellenem vádnak, hogy én még az ilyen rettenetesen komoly percekben is hu­morizálok. Igazad lenne, ezt belátom én, de mégis ugy gondolom, nem lesz bün az, ha vigasztalni próbálom a kétségbeesetteket, viccet mondok, hogy felderítsem a szomorú ábrázalokat és ha csak egy repke kis percig is, elfeledtessem azt a tengernyi gondot, a mely a jövőből int felénk. —• Én érzem a percek komolyságát és jól tudom, hogy inkább sirni, mint nevelni kell, hiszen „Zokogni kezd, aki sohase' sirt Zsoltárba fog, aki vicceket irt." De amint legelöl elmondottam, ez nem vétkes cinizmus tőlem, csak egy kis jóaka­ratú mulattatni akarás. — Felállították városunkban a polgári, vagy helyesebben az ideiglenes rendőri tes tületet. Vagy huszonöt dilettáns rendőr buz­gólkodik most Pápán, hogy megfékezze a gono szokat és megakadályozza a gonosztetteket. — Ami pech — az pech. Pápán — mint újságíró sajnálattal tapasztalom — az­óta absolut semmi nevezetesebb esemény nem történt. — Ám mégis egy ! A mult napokban sétálgatok egyik főutunkon, mikor odajön hozzám egy kollégám és sejtelmesen a fü­lembe súgja : — Nézd ! — Mit? — kérdeztem kíváncsian. — Ez az a híres polgári rendőr. —- ? — Ismerem. De miért liires ? — Nem tudod ? — Tegnap két verekedőt bekísért, de elvégre ez az ö kötelessége ! — Igen. De nem tudod ennek a vere­kedésnek a történetét. Elmondjam ? — Mondd ! „Két fiatalember összebeszélt és elha­tározta, hogy ezt a polgári rendőrt (jó ba­rátjuk) megtréfálják. Felfogadtak 2 részeges honpolgárt és fizettek nekik 20 fillért (per koponya) és a ini rendőrünk posztján össze-, verekedtelték őket. Persze, ez odarohant, rendre intette, majd büszkén bekísérte őket a rendőrségre. Még azt is látták sokan, hogy a mi rendőrünk jobbkezével igen gyakran kapott hátra a nadrágjához, de én a gyen­gébbek kedvéért megjegyzem, hogy ott hátnl a nadrágjában — a revolvere volt elrejtve." — Most ehhez én fűzöm oda megjegy zésemet. Nem tudom, való e ez a kis törté net, de ha való, ugy én tiltakozom a rend­őrség nevében az ilyen humorok ellen és most is csak azért térek ilyen könnyen napi­rendre felette, inert azt hiszem, hogy ez a kis mese, csak mese és a rosszakaratú és rossz májú emberek találták csak ki. — Folyó hó 4 én avatták fel polgári rendőrségünk tagjait. Javában folyt a felava­tás, mikor hirtelen felpattant az ajtó és egy korosabb magyar lépett be rajta. Lekapta poros keménykalapját, azután megszólalt: — Tekintetes Kapitány Ur, vegyen fő rendőrnek engem is. — Hát aztán mi a maga foglalkozása ? — Nyugalmazott pót csöndőrőrmester vagyok. — De hát fizetést nem kap ám a szol­gálatáért, — magyarázza a kapitány. — Majd ha megérdemlem, akkor csak kapok, — riposztol a magyar. — Nem ! Semmikor sem fog kapni! — Ne tessék izényi! Valahogy csak leszünk maj . . . Felvették. Valahogy csak lesznek maj... A szomszédjának panaszkodott S. F.-né, hogy biz' az ő férjének is be kell vonulni. A szomszéd — vén, boszniai hadjárat­ban résztvett magyar — kitűnő orvosságot ajánlott ez ellen. — Sohse menjen a maga ura, ha nem akar ! írjon levelet a polgármesternek, hogy inöghót . . . Tetszett a tanács S. F. nénak, otthon rá is ripakodott a férjeurára : — Hát aztán maga nem fog emenni a Katonáékhó ! — Fogja csak a papírt, meg a pennát, oszt írja : „Tekintetes Nagyságos Ur! Bejelentem mély alázattal, hogy én má két hete mög­hótam ..." Mikor kész volt a levél, mégegyszer végigolvasták, azután beletették egy szép fe­hér borítékba és . . . De ekkor valami rettenetes dolog tör tént. S. F. urnák valami az eszébe juthatott, mert nejét ugy képen teremtette, hogy az orra vére is megeredi Az asszony sirt : — Hát ezt mán meg mér tette ! — Mér? Hátha én möghótam, hogyan Írhattam meg a levelel! Mi? Este elutazott a többi tartalékosokkal. Irta : M. A. Láttam : Fiici. hygienikus borbély és fodrász üzlete ===== Horváth Lajos o o o o PAPA, Kossuth Lajos-utcza, (volt Schwach féle üzlet) a Párisi Nagy Áruházzal szemben. Gyors és pontos kiszolgálás. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben a mozgósítás óta „páratlan 8 hangulat ural­kodik. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok leány busul, hogy elvitték a legények elejét. Az hirlik, hogy a vasúti restóban mos­tanában sokan sírva vigadnak. Az hírlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője szívesen szeretne a háborúba menni, de már nem tudna jól menni. AZ HIRLIK... A55 hírlik, hogy Pápa városa hazafias lelkesedését 12000 koronával egyelőre meg­váltotta. AZ hírlik, hogy Pápa városa a jövő évi költségvetést már az idén túlterhelte. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk jelenleg könnyek szárításával foglalkozik. Az hirlik, hogy a polgármester a moz­gósítás minél gyorsabb keresztülvitelére az összes városi tisztviselőket mozgósította. Az hirlik, hogy a rendőröket a szolgá­lat teljesitésébei: műkedvelő rendőrök tá­mogatják. Az hirlik, hogy a díjtalan műkedvelői rendőrök felmondás nélkül teljesitik a szol­gálatot. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök között igen ügyes nyomozók vaunak. Az hirlik, hogy a műkedvelői rendőrök között többen autó fogdosásban gyakorolják magukat. Az hirlik, hogy Pápán a vöröskereszt­egylet vezetősége nz állomáson keresztül vonuló katonaság lelkesitésére rurnusos höl gyeket mozgósított. Az hirlik, hogy a darutollas legények közül többen muszkát fognak enni Az hirlik, hogy a libaíollas legények elénekelhetik, hogy „maradt itthon egy-két­! három nyo . . . Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyagok közül többen a szerbekkel porös­ködnek Az hirlik, hogy Pápán a duplahólyagok közül többen mentek el, de még többen vissza is jöttek. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potyahólyagok hazafias lelkesedésüket di­jaztatni kívánják. Az hírlik, hogy Pápán a sógorok nagy­része tót nyelven lelkesetlik. Az hirlik, hogy a Jajnadrágom egylet kijelentette, hogy inkább szeretne élni a királyért, mint meghalni a hazáért. H I. R E K. — A hátramadottak segélyezése. A harctérre vonult kenyérkeresők hátrama­radottjainak segélyezésére alakült bizottság a lefolyt héten mindennap ülésezett és meg­kezdte a segítő munkát. Örömmel említjük fel, hogy a segítő bizottság védnöknöi tisztét gróf Esterházy Pálné volt szives vállalni, ki a bizottság céljaira 1000 koronát folyósított. A bizottság megkereste az Összes jótékony egyesületeket és pénzintézeteket, hogy a jótékony célra tőkéjükből, illetve jovödel­mükből megfelelő összeget bocsássanak a bizottság rendelkezésére. A Pápai Takarék­pénztár 1000 koronát, a Pápa városi és vi­déki Takarékpénztár 400 koronát, a Chewra Kadisa 100 koronát juttatott a bizottság kezeihez, mely a város lakossága körében folyt gyűjtés révén így kerek 4000 korona összeghez jutott. A város a bizottság fej­használására a városi hatóság és képviselő­testület ellenőrzésése mellett 12.000 K-át bocsátott azzal a kikötéssel, hogy az ÖSK­szeget lehetőleg a népkonyha utján juttassa a bizottság a segélyezettekhez. Tényleg a népkonyha már csütörtökön meg is nyílt és mindjárt az első nap 70 hátramaradt nőnek és 135 gyermeknek utalt ki ebédet, azóta pedig a jelentkezettek száma újra jelenté­kenyen emelkedett, úgy hogy pénteken már 370 en vették igénybe a népkonyhát, mely szük helyiségeiből a főiskolai köztartás cél­szerű helyiségeibe költözött át. Megkereste a bizottság az összes orvosokat, hogy a hátramaradottak gyógykezeltetését szükség esetén ingyen teljesíteni szíveskedjenek. Erre az összes orvosok a legnagyobb készséggel vállalkoztak. Megkereste továbbá a bizottság a gyógyszertár tulajdonosókat, hogy a gyógy­szereket az ilyen betegek részére önköltségi | árban számítsák, hogy igy a bizottság által kezelt pénzből minél több segélyezés legyen nyújtható. Messzebb menő akciót indított a bizottság a gyermekek ellátására nézve, i mely akcióban rendkívüli mértékben segít­ségére jött gróf Esterházy Pálné, ki a grófi I kastélyban 100 gyermek részére rendez be napközi otthont. A grófnő egyébként ezen­kívül még internátust is szándékozik beren­dezni 150 gyermek (katonai árvák) részére. Általában, mint azt a bizottság gyűlései is mutatják, a társadalom legkiválóbbjai váll­vetett munkával buzgólkodnak azon, hogy a kereső nélkül maradt és nyomorba jutott sok családnak minél gyorsabban és meg­felelőbb módon nyújtson segédkezet. — Tábori mise. Felejthetetlen jele­neteknek voltak szem- és fültanúi mindazok, kik mult pénteken részt vettek huszárezre­dünk tábori miséjén, mely a kis gyakorló­téren lett megtartva. Pont 10 órakor vonult ki a laktanyából a három század Bertalan Pál őrnagy, osztályparancsnok vezetése alatt a gyakorlótérre, ahol már ezrekre menő tö­meg lelkes éljenzéssel várta a harctérre vo­nulókat. Rövid időközben megérkezett az ezredtörzs Lubienszky János gróf ezredes, ezredparpnesnok élén és a szokásos jelen­tés vétele után jel adatott a tábori mise kezdésére. A misét, melyet Kriszt Jenő es­peres-plébános fényes segédlettel celebrált, j városunk összes hatóságai, élén dr. Antal Géza, városunk orsz. képviselője és Mészáros Károly polgármesterrel végig hallgatta. A mise után Kriszt Jenő esperes plébános a katonasághoz közeledett és leiekemelő, szí-

Next

/
Thumbnails
Contents