Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-01-25 / 4. szám

Pápa, 1914. j annár 25. 4z. szám. Közérdekű iüggetfen hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARÁK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S K K E R I Q Y E S. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedósében. A és a 1 A lakókról szól voltaképpen az ének. A szegény lakókról, kik jövödelmi-, kereseti-, községi-, megyei pótadót, betegápolási és istentudja micsoda adót fizetnek közvetlenül és közvetve lerójják a háziúr, a földmives az iparos és kereskedő adónemeit. A háztulajdonosnak vau annyi magához való esze, hogy midőn lakást bérbead, összes adónemeinek megfelelő hányadával a lakbért fölemelje és midőn az ö adóját 5 százalékkal emelik, ö a lakbért 15-el emelje. A földmivesben is van annyi élelmesség, hogy adóit a fogyasztóval fizettesse meg, midőn fi koronát érő libájáért, vagy más árujáért 10 koronát követel és kap. Hasonlóképpen jár el a kereskedő és iparos. Igy tehát voltaképpen a lakó, magyarán a zsellér, akikből telik ki a fogyasztók legnagyobb része és akik a vagyonosság ranglétrájának legalsó fokát foglalják el, hordják gyenge, roskadozó vállukon az állami-, községi- és társadalmi adók egész terhét, vagy legalább annak 95 százalékát. Mintha a modern társadalom az írásnak eme versét akarná követni: „Akinek nincs semmije, attól vétessék el az is, amije van, akinek sokja van, annak adassék, hogy még többje legyen." Ugylátszik, Pápán ezt a bölcs (?) axiómát követik, mikor a lakók teherviselő képességét még egy ujabb adóval : a jégadóval is próbára teszik, A város nem csatornázott részeiben a folyókák télen befagynak és a rendörök minduntalan az utcára néző lakások bérlőinek nyakára járnak és büntetés terhe alatt követelik, hogy a folyókákat fedő vastag jégréteget vágassák föl. Nem elég. hogy ezek a lakók az év háromnegyed részében rosszabb, egészségtelenebb levegőt kénytelenek belélegzeni, mint a város csatornázott részeinek szerencsésebb lakói, noha ugyanannyi községi terhet visel nek, mint ők, hanem még külön adóteherrel is molesztálják őket. Ez a na ponkinti jégfelvágatás kétségkívül uj teher. Most ki vágja fel a jeget ? A cseléd, a nagyságos asszony, vagy a bérlő ? Mindenki tudja, Pápán milyen, nehéz dolog cselédre szert tenni, ha napi munkájukat még jégfelvágatással megtoldjuk, csakhamar hátat forditanak a kapufélfának. Aztán honnan szerezzünk másikat ? A nagyságos asszony, aki tornyos kalapban és selyem ruhában jár sétálni, noha háromnegyed részben vizböl álló kávét, vagy sült krumplit eszik vacsorára, hogy a tornyos kalap és selyemruha árát kikoplalja, szintén nem hajlandó az utcára kiállni és jeget vágni. Maradna hátra a nagyságos ur (?), kinek zsebéből húzzák ki a többször emiitett tornyos kalap, selyemruha, napi élelem, lakás árát és a százféle adót. Ő szivesen kimenne az utcára jeget vágni, ha a nálunk uralkodó félszeg társadalmi felfogás megengedné azt neki, mert ha Vilmos császárra nézve ném szégyen fát vágni, ha a frakkos-klakkos gazdag amerikai úrra nézve nem dehonesztáló babyjét hóna alatt vinni, vagy a gyermekkocsiban maga előtt tolni, midőn vasárnaponkint az ö szivének asszonyával sétálni, vagy látogatóba megy, CX^- TÁR CZA. -^O Tüz van! Irta : SALAMON JÓZSEF. 3 Marosvásárhelynek egy szük kis utcájában lakik egy Jónás nevű cipészmester, akinek a mellékfoglalkozása tűzoltó. Ennél a Jónás nevü cipészmestemél négy diák lakik albérletben, akik az egyik középiskolában tanultak. Menjünk be tehát legelőször is abba a kis hónapos szobába, ahol az a négy diák lakik és tekintsünk bent széjjel, hogy arról is legyen fogalmunk, milyen az élet egy diáklafeáaban a téli estéken keresztül. Ahogy ag ajtón belépünk, egy szegényesen berendezett szobában találjuk magunkat, amelynek a bútorairól Ítélve rögtön megtudjuk, hogy nem gazdag ember szobája. A szoba közepén egy nagy keményfa asztal áll, amit talán a mostani tulajdonosa a dédapjától örökölt, mert még látszik rajta, hogy nem a mai kor modern asztalosai gyártották. Az asztal körül négy szék áll, amelyek szintén már megérdemelnék, hogy ujakat vegyenek a helyükbe. A szoba két sarkában ágy van, amik nem igen dicsekedhetnek azzal, hogy a házban nagyon sok libát vágtak valamikor. Egy kályhát találunk azután, amely három lábon áll. Ez arról nevezetes, hogy a szobában lakó négy diák ezen főzte a legelső teáját. Amikor a szobába lépünk, a kályhában pattog a tüz, ami annak a jele, hogy a diákok teafőzéshez készülnek. Az ajtótól jobbra találunk egy szekrényt, amely tele van aggatva mindenféle férfiruhával, az ajtaján pedig egy madzagon kopott nyakkendők lógnak. Világosságot a szoba egy kis utcai ablakon kap, amelynek az üvegjeit — kettőt kivéve — jó vastag papir helyettesit. Hogy függöny valamikor lógott-e rajta, arra még a szoba tulajdonosa sem emlékszik. Minekután már este van, az ablak előtt égő gázlámpa világítja be a szobát. Talán azért is tűnik fel minden oly réginek, mert az ember a félhomályban nem igen láthatja. Amint kinézünk az ablakon, látjuk, hogy az utcán a hó nagy, fehér pelyhekben, csendesen hull alá. Az ablak mellett van egy kis szekrény, amin lámpa, vizes üveg és nagyon sok könyv van. A falak tele vannak aggatva régi képekkel. A kályha alatt még lehet látni egypár darab fát, amelyek megnyugodva várnak arra, hogy beleiegyék őket az izzó parázsba. Az ablak melletti szekrény és az egyik á°y között van egy szék, ami ugy látszik, hogy a mosdót helyettesíti, mert lavórt és törülközőt találunk rajta. A szók fölött lóg egy kis kalendárium. Ez az egyedüli tárgy a szobában, amiről el lehet mondani, hogy uj, mert az idei évszám van rajta, de már ennek is hiányzik a két táblája. Igy néz ki ez a kis szoba, amelyikben az a négy diák lakik, akik közül csak egy van idehaza, a Horváth János. Éppen a kályhában igazgatja a tüzet. Mikor azt elvégzi, a szekrényhez megy, amiből kivesz egy fazekat és a mosdószék melletti kancsóból vizet önt bele. Odaállítja a kályhára. Teát főz. — Azt a kutyafáját, de hideg van! Pedig már alig van egypár darab fánk. Nem i tudom, hogy ezek a fiuk is hol maradnak ma olyan sokáig. Bizony, ha nem jönnek egyhamar, én lefekszem és kint maradhatI nak, ha a kaput bezárják. És föl nem kelek őket beereszteni ebben a csikorgós hidegben. ! Hiszen, ha sokáig fűtök, elfogy a fa és nem tudom, hogy holnapra hol veszünk, mert | hitelbe nem hiszem, hogy már kapnánk valahol, mert tele vagyunk már nyakig adósságokkal. Az ablak előtt zajt hall, kinéz és látja, hogy jön a három fiu. — No hála Isten, csakhogy jönnek már! Leakasztja a kalendáriumot és az utcán égő gázlámpa bevilágító fényénél forgatni kezdi: — Augusztus, szeptember, október, november. Vasárnap volt 17, ma szerda van, tehát 20. Felakasztja a kalendáriumot s oda megy az ajtóhoz, kinyitja és kibámul a sötétségbe.