Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-07-19 / 29. szám

körében, de pap és joqász egyedül nem éltet egy társadalmat. Törökország még nem tudott a skolasztikus igából kiszabadulni, — azért esik könnyű prédául. Sarudy György. Széljegyzetek. Nem sajnálom, hogy Sarudy György ur ismét, boszankodni fog, (most vakáció van, ráér boszankodni); különben bármennyire sajnálnám, ugy is boszankodnék, mert ő mindig boszankodik, ha más ir cikket a Pápai Közlönybe, ha valaki egy kis területet elfoglal az ő kizárólagos tulajdonának képzelt bettibirodalomból. Másrészt ő sem törődik azzal, ha én haragszom, midőn sajátságos, patentirozott bírálási módszerével cikkeimet kiforgatja eredeti értelmükből, midőn összes argumentumaim fölött elsiklik, e helyett egy tizedrangu mellékmondatot kiragad az egészből, azt tünteti föl ellenfele főérvének, összekapcsolván a bizonyítandó főtétellel, kihagyva a közbeeső, egész hasábokat kitevő főargumentumokat. Igy „Kérjünk kereskedelmi iskolát" cimü cikkemben kifejtettem, hogy a vallás- és közoktatásügyi minisztérium belátva azt a fontos missziót, melyet ezek az iskolák a közgazdasági élet terén teljesítenek, elhatározta még hat felsőkereskedelmi iskola felállítását. Tegyünk meg mi pápaiak is mindent, hogy ezen hat iskola közül egyet kapjunk, mert a felsőkereskedelmi iskola az élet iskolája, mert a kereskedelmi-, ipari vállalatok nem nélkülözhetik a felsőkereskedelmi iskolát végzett ifjakat, az állami, vármegyei és városi adminisztráció némely ágazataiban, a kereskedelmi levelezésben, számtanban és könyvvitelben jártas hivatalnokok sokkal jobban megállják helyüket, mint más középiskolát végzett tisztviselők, mert a kereskedelmi iskolai érettségit tett ifjú kilincselés, protekcióvadászat nélkül könnyebben, biztosabban és gyorsabban teremthet magának exisztenciát, mint minden más iskolát végzett fiatal ember, hiszen 20 éves korában a legtöbb kereskedelmi vagy gyári irodában alkalmazott magánhivatalnok már tisztességes megélhetést biztosító fizetést kap, mig az ügyvéd az uj törvény következtében a legkedvezőbb esetben 30 éves korában nyithat irodát, az orvos 25 éves kora előtt nern kaphat oklevelet, sok száz tanár jár-kel Budapesten állás és kenyér nélkül. Ezen érvek sorozatából (amelyek közül az utolsó három mellékmondattal kifejezett argumentumaimat nem soroltam fel emiitett cikkemben) S. Gy. semmit sem méltat b. figyelmére, hanem csak az utolsó, mellékesen oda vetett mondatot veszi észre, ezt aztán összekapcsolja az első mondattal és kihozza e szörnyszülöttet: „. . . tervben van hat ker reskedelmi iskola felállítása — csípjünk meg egyet, mert Hamburgban alkalmazzák magyar kereskedelmi levelezőt". A szives olvasóra bizom annak elbírálását, vájjon a polemizálás ezen módja loyalis-e, tisztességes-e ? Világos, hogy S. Gy. urat azon eshetőségre való rossz kilátás lobbantja ellenem olyan bősz haragra, hogy az esetleg felállítandó felsőkereskedelmi iskola a ref. főgimnázium felső osztályai növendékeinek egy részét elvonná, ami nem egészen bizonyos, mert a felsőkereskedelmi a polgári iskolából rekrutálná tanulóinak legnagyobb hányadát. Különben is nem lenne olyan nagy szerencsétlenség, ha a főiskola felső osztályaiban 5—10 tanulóval kevesebb lenne osztályonként. Nem az fontos, hogy a főiskolába 600, vagy 560 tanuló iratkozik be, hanem hogy a szellemi proletárizmus csökkenjen, hogy az állás, pátiens és cliens nélküli, a munkaalkalmat hiába kereső lateinerproletárok helyett produktív munkát találó és végző elemeket neveljünk. Kérdezze meg S. Gy. ur a fiatal ügyvédeket, orvosokat, az állásnélküli tanárok százait, vájjon tiz éven belül lesz-e szükségünk uj orvosokra, ügyvédekre és tanárokra, ha az egyetemek 1 uj diplomát sem állítanak ki? Ha a középiskolát végző ifjak nagyobb része kereskedelmi és ipari pályára lépne, meg sem pendítettem volna a felsőkereskedelmi iskola eszméjét. De a gimnáziumot, vagy reáliskolát végző ifjú csak kivételes esetben választja hivatásul az ipart vagy kereskedelmet, ellenben, ha egy házalónak öt fia van, az első ügyvéd, a második orvos, a harmadik mérnök, a negyedik hivatalnok, az ötödik is ügyvéd lesz és egyik sem lesz házaló vagy iparos. Sohasem merészkedtem a középiskola ellen irni, mert jól tudom, hogy közéletünk vezetői elemei majdnem kivétel nélkül ott nyerték alapvető műveltségűket. Jól tudtam azt is, mielőtt S. Gy. olyan meggyőzőleg kioktatott (a „Kalkulus" c. cikkhez semmi közöm, sejtelmem sincs róla, ki irta), hogy egész közoktatási rendszerünk a törvényhozás és a kormány műve, ha tehát hibák vannak benne, a felelősség első sorban ezeket a tényezőket terheli. Minthogy azonban S. Gy. ur hívatlanul a mi portánkon söpört, én is bátorkodom az ő házuk táján felhalmozódott szemétre rámutatni. Azt állítja S. Gy. ur, hogy a klasszikus j nyelvek segítségével ismerheti meg a klaszszikus népek életét és az államfentartó hatalmi szervezetet. Ehhez első sorban szükséges lenne, hogy az érdeklődő közönség tudjon latinul és görögül, mert csak ebben az esetben olvashatná a klasszikus népek életét és a mai állami rendszereknek alapjául szolgáló hatalmi szervezetet ismertető klasszikus irodalmat. Ehelyett csak töredékeket, szemelvényeket ismernek, melyet a középiskolai tanulók 90 százaléka rossz salabakterok segítségével értelmetlenül bebiflázott. Nézzen csak S. Gy. ur körül Pápán, hány fiatal ügyvédet, orvost, mérnököt és hivatalnokot talál, ki Horatiust, Vergiliust, Liviust, Cicerót, Demosthenest, Thuciditest eredetiben olvasgatná? Megismerheti-e a társadalom a klasszikus népek életét és államfentartó hatalmi szervezetét eredeti művekből ilyen fogyatékos latin- és görög nyelvismeretekkel ? Ismertem akárhány elég tehetséges és kitűnően érettségizett középkorú orvost, aki a legegyszerűbb magyar mondatot nem tudta hibátlanul latinra lefordítani. Ha ezek mégis ismerik a klasszikus népek életét és államfentartó hatalmi szervezeteit, nem a klasszikus müvekből merítették ismereteiket, hanem magyar nyelven irott jó történelmi és jogi munkákból. Nern lenne célszerűbb, ha a tanuló a fogyatékos klasszikus nyelvismeretek helyett megtanulná alaposan a saját testi és lelki állapotát, az őt környező embereket, állatokat és növényeket megismerni ? Ha jobban megismerné hazáját? (A ma érvényben levő tanítási rendszer mellett hazánk földrajzával csak egy osztályban foglalkoznak.) Ha alaposabban megtanítanák a modern technika vívmányaira, a közgazdaságtan elméleteire ? Hiszen S Gy. ur is beismerte az utóbbiak nélkülözhetlen voltát, mikor klasszika-filologia tanár létére nekifeküdt a közgazdaságtan és szociologia tanulmányozásnak. Maga a legilletékesebb tényező Jankovich vallás- és közoktatásügyi miniszter is elismerte, hogy a középiskola reformra, vagyis javításra szorul. Amit pedig javítani kell, az nem jó, vagy legalább is nem elég jó. Ezzel szemben S. Gy. ur legnagyobb ütőkártyául dobja ki a középiskolák látogatottságát, ezzel akarja bizonyítani, milyen népszerűek a gimnáziumok. A látogatottság, a népszerűség, az elterjedtség még nem bizonyítéka a jóságnak. A moziban és cirkuszban, kivált midőn Cája birkózik és ellenfelének 2 fogát kiüti, verekednek a jegyekért, a szinház pedig tátong az ürességtől, midőn a Nemzeti Szinház elsőrendű tagjai föllépnek. A legsilányabb operetteket a fővárosi színpadon egymásután 100—150-szer adják, mig |a Bánk-bán legföljebb egyszer kerül évenkint szinre, akkor is üres színházban. Ami az iskolákat illeti, a bábaképző is elég látogatottságnak örvend. Rézi néni szakácskönyve az országban sok százezer példányban van elterjedve, mig annak idején Zalán .futására 83, mondd nyolcvanhárom előfizető jelentkezett. Ezekből világosan kiderül, hogy valaminek a népszerűsége éppen nem szolgál bizonyítékul annak jóságára nézve. Hogy a középiskolát az ifjúság olyan nagy mértékben látogatja, annak okát nem abban kell keresni, mert a közönség rajong ezen intézetekért, hanem — tisztelet a kivételnek ! — a tömegek urhatnámsági „vágyában. Ki nem akar ma ur lenni, vagyis az egyszerű, tudatlan ember tapasztalatlansága és hiányos társadalomismerete szerint munka nélkül gyorsan meggazdagodni, szép divatos, vasalt nadrágban, kabátban és hétköznap is subixos cipőben járni (az apa eljárhat mezítláb is), finom ételeket enni, sampányert inni, szép emeletes házban lakni, szép, finoman öltözött és gyönyörűen kifestett uri dámákat ölelni, csókolni ? Ha ő nem lehet ilyen ur, legalább a fia legyen az. Akad olyan is, akit tudásvágy hajt a középiskolába. De hány ? Hallgassa csak meg titkon a gyermekek bizalmas beszélgetését! Hányat talál köztük, aki azt mondja, hogy tudásvágyból lép a középiskolába? Majdnem mind bevallja, hogy ő orvos vagy ügyvéd akar lenni. Ez mind jó volna, ha a társadalomnak igazán szüksége volna annyi orvosra és ügyvédre, ahány gyermek urhatnámságból, hiúságból e pályákra vágyik. Térjünk át a polgári iskolákra. Cikkíró ur azzal érvel a polgáriskolák ellen, hogy az Orsz. Ipari és Kereskedelmi Tanács a polgári iskolák ipari és kereskedelmi irányban tervezett fejlesztése ellen állást foglalt. Ha Halász Testvéreket vagy más kereskedőt megkérdeznénk, hogy célszerűnek, helyesnek találnák-e, ha velük szemben az övékéhez hasonló cikkeket áruló boltot nyissunk, mit gondol, ezek a kereskedők azt felelnék: igen ? Az Orsz. Kereskedelmi és Ipariskolai Tanács éppen ugy fél a keresk. és ipariskolák látogatottságának csökkentésétől, ha a polgáriskolákat kereskedelmi és ipari irányban fejlesztik, mint S. Gy. ur attól, hogy az esetleg felállítandó kereskedelmi iskola a tanulók néhány százalékát elvonná a főiskolától. Az emiitett Tanács tanácsa tehát nem volt elfogulatlan. Különben a Kereskedelmi és Ipariskolai Oktatási Tanács ép ugy képviseli a polgárságot, mint a piripócsi kupaktanács Magyarország közvéleményét. Különben ha elfogadjuk S. Gy. ur elméletét, hogy valamely intézmény népszerűsége bizonyítékul szolgál annák jóságára nézve, akkor ez a tétel áll a polgáriskolákra nézve is, mert évről-évre a polgárság kívánságára több és több helyen állítanak fel polgáriskolákat, az idén is 7 uj polgári iskola alakul. Csak a minap tisztelgett Csorna 150 tagu küldöttsége, élén a főispánnal, a kultuszminiszternél, hogy tőle polgáriskolát kérjen. E napokban történt, hogy Kapuvár társadalmának vezető elemei lépéseket tettek, hogy az ottani polgári iskola földmivelési irányú 7 osztályú polgáriskolává fejlesztessék. Várhelyi Izsó. Városi közgyűlés. — 1914. julius 16. — Pápa város képviselőtestülete mult csütörtökön rendkívüli közgyűlést tartott, melynek lefolyásáról a köve'kezökben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a magjelenteket, hz ülést: megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Koréin Vü-