Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-06-28 / 26. szám

^IXIIV". évfolyam.. Fébjpa, 1914. jn.-n±-cLS 28. 26- szám •• •• 0 Z L 0 \ Y Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK : KgéRz évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLUATS E K F RIÖY E 8. HIRDETE8EK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A teherautó rentabilitása. Olvasom e lapok május hó 31-i számában a városi tanács javaslatát a többek között aziránt, hogy „a villanytelep üzemvezetője lépjen érintkezésbe a tapolcaföi téglagyárossal és a járiföldi szeszgyárral, ezek részére a fuvarozásokat a teharautó eszközölje, amelynek renta bilitása ily módon emelkednék." A megelőző heti szám pedig azt a szomorú, külömben előre bizonyos hirt hozta köztudomásra, hogy a kereskedelmi miniszter — nem vállalta az acsád—görzsönyi ut kavicsozásának 140.000 K-ra előirányzott költségeit. Mikor nekünk magunknak ennyi, sőt még több fuvarozni valónk van, ha őszinték akarunk lenni, ne kössünk mi szerződést arra, hogy saját szükségletünkre beszerzett jármüveinket másnak bocsátjuk rendelkezésére, — mert utóljára is ez nem hivatásunk ; nem hivatása tudniillik a városnak, hogy versenyt támasszon a magánfuvarosok nak olt, ahol ez a fuvarozás nem közérdek ; egyszóval a község ne vonja el a keresetmódot, az adófizetés alapját polgáraitól. Igyekezzék ellenben a község a maga gazdasági üzemeit üzleti alapon kezelni, ,ugy, mint a magángazdák, hogy jövedelmet hajtsanak, hogy rájuk ne fizessen. Tapolcafön kőbányát szerezni — igen gyakorlati gondolat; hogy ezt a város házilag kezelje, a kavicsot teherautón fuvarozza — összefügg a tervezettel, — de hogy keresztül is vihető, még nagyon kérdéses, elsőben azért, mert a tapolcaföi kö mészégetésre alkalmas, de útburkolásra kevésbbé, — puha, elmállik ; a mult évben a város azért szerzett be Badacsonyban bazaltot. Másodszor aggályos a szállítás teherautón rövid távolságról azért, mert nem lehet jól kihasználni az autót, melynek aránylag tetemes az üzemköltsége. Kérdéses végül, hogy Tapolcafö községe ad-e bányát bérbe, vagy örökáron ? vagy inkább csak a kifejtett követ hozza, mint eddig, forgalomba. Mert ha igy állna a dolog, nemcsak Tapolcafö jöhet tekintetbe, hanem Badacsony is, amelynek bazaltja szegélykőnek nélkülözhetetlen, meg Ugod, ahol márványt fejtettek a Langráfféle^ telepen s a márványt kiégették mésznek, —• a megmaradt tömeget teritéknek használták ; égetés nélkül durva kavicsnak is zúzták a márványt. Ez a márvány, összezúzva, utalapozásra alkalmasabb lesz a tapolcaföi mészkőnél, — ám szállításához fölösleges az autó, elhúzza a vonat. Nem tudom, mi van most az egykor virágzó teleppel; sajnos, ha amiatt kellett beszüntetni az üzemet, mert nem lehetett kellőkép kihasználni, másszóval nem tudta a termelt kavicsot, meszet elhelyezni — kevés volt a megrendelése. Holott nekünk temérdek utat kellene beburkolnunk, hogy ne ragadjanak a jármüvek a feneketlen sárba. A sávolyi homokbánya is komoly figyelmet érdemel, mikor a beszerezni szándékolt katonai teherautó rentabilitásáról van szó. Ma egy kocsi, nem egész egy köbméter homok ára a városnál 60 fillér, hazaszállítása 2—3 korona. Teherautón egy waggon (50 c^ TÁR

CZA. A HŐS. Irta: SALAMON JÓZSEF. (Folytatás és vége.) — Tehát tudjátok meg, hogy ugy akarok ráijeszteni, hogy a rövidebb uton én is elmegyek a kriptába s abba az odakészített lepedőbe beburkolom magamat és belefekszem a koporsóba. — És mi lesz a mi teendőnk, miben kívánod, hogy a segítségedre legyünk ? — kérdezte kíváncsian Göndör. — Abban lesztek segítségemre, hogy it! maradtok addig, amig vissza jövünk, hogy Ceglédy be ne zárjon. — Jó, — mondta örömmel Molnár. Most újra töltöttem és ittunk, de mivel kiürült az üveg, kiszóltam Ceglédynek. Mikor a korcsmáros bejött, igy szólt: — Tessék parancsolni, kérem. — Hozzon még egy liter bort. — Igenis, — mondta és kiment. — De gyerekek, még egyszer mondom, nehogy elszóljátok magatokat, mert akkor elveszítem a fogadást. -— Légy nyugodt, — mondta nyugtatólag Herke. — Hallgatni fogunk, mint a döglött macska, — mondta tréfásan Göndör. —- No hát a'kkor jó. Ceglédy behozta a bort és elment. Ekkor töltöttem, kocintottunk és ittunk. Mikor letettem a poharamat, az órámra néztem. — Fél tizenkettő. Mindjárt itt is lesz Kovács. Tehát ha belép, csak ugy tegyetek, mintha semmiről sem tudnátok. Ebben a pillanatban kinyílott az ajtó és belépett Kovács. — Szervusztok, gyerekek ! — köszönt mindnyájunknak ós kezet fogtunk vele. — Jó estét, Kovács ur! — mondtam igy, mert én még nem voltam per-tu vele. — Hogy van ? — kérdeztem tőle. — Köszönöm. Elég jól. Hát maga? — Én is, hála Isten! — feleltem. — Jer, ülj ide közénk. Igyál velünk egy pohár bort, — mondta neki Molnár. — Köszönöm! — mondta Kovács. — Nem ülök le, mert mindjárt tizenkét óra lesz és akkor egy nagyon fontos dolgot kell elintéznem. — Mit ? — kérdezte Herke kíváncsian, mintha semmiről sem tudott volna. — El kell mennem a temetőbe és egy koponyát kell elhoznom ! — felelte Kovács. — Miért? Talán fogadtál valakivel? — Igen! Ezzel a hitetlen Tamással (ekkor persze rám mutatott.) Nem mesélte nektek ? — Nem ! — felelte Molnár. — Mennyibe fogadtatok ? — Tiz liter borba ! — Ugy, tehát azért hívott ide bennünket Tamás, — mondta Göndör — hogy akármelyikőtök veszíti is a tiz liter bort, legyen, aki segítse meginni. — Éljen ! Legalább inni fogunk ! — kiáltotta Molnár. — Igen, iszunk ! — nevetett Kovács. — Igen, — mondtam én — de csak majd akkor isszuk az én boromat, ha már itt látom előttem a koponyát. — Akkor csak tekintse ugy, mintha már itt is volna, — mondta Kovács. — Legyetek nyugodtak, gyerekek, — szólt a többiekhez — Kéry ur fog ma fizetni. Ezt szinte gúnyosan mondta. — Éljen 1 — kiabálták örömmel a fiuk. — Jó! Nem bánom, szívesen fizetek, de amint már mondtam, semmiféle védőszerszámot nem szabad magával vinnie. Büszkén az öklét mutatva, igy szólt: — Nem is kell nekem ezeknél jobb védőszerszám. Ha eddig megvédelmeztek, csak most som fognak cserben hagyni. Elővettem az órámat' és türelmetlenül néztem, mert szerettem volna már tul lenni. — Öt perc múlva tizenkét óra, tehát el is indulhat, hogy tizenkettőre szép lassan menve odaérjen és mi itt megvárjuk. — Jó, — mondta Kovács és elment. Körülbelül kiért a kapun, amikor igy szóltam : — És most én is megyek, hogy kellő időben ott lehessek. Ti csak maradjatok itt és ne engedjétek a korcsmát becsukni. Ha