Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-01-04 / 1. szám

Ez az okozott kár tehát nem két­séges, nyilvánvaló. Most keressük a felelősséget; a műszaki jelentést, mekkora utat kér­jünk a gyártól, más nem készithette, mint a városi mérnök ; ö a város mű­szaki közege, ezt a jelentést irásba foglalta, jegyzőkönyvbe vette a főjegyző, mint a közgyűlések jegyzökönyvének vezetője ugy, a mint az elnöklő pol­gármester kihirdette. Még ezen három, az aktusnál hivatalból közreműködő köztisztviselő után következik a jegyzö­könyvhitelesitök felelőssége s csak végső fokon a közgyűlésé. De hát legyen igaza dr. Kende ügyvéd urnák ; ö jogász, tartja magát a szoros joghoz. Azt kérdem már most, ha nincs kártérités, felelőség fegyelmi vizsgálat nélkül, morális alapon, van e felelős­ség, esetleg kártérités, fegyelmi eljárás után ? Mert én ugy tudom, hogy ak­kor nincs. Juppiter fulmináns fölmenti a kártérités és felelősség alól a tiszt­viselőt, vagy tisztviselő társait, mert nincs fegyelmi vizsgálat, ilyet senki nem is sürgetett, s ugyanaz a Juppiter fulmináns megmenti tiszlviselötársát a fegyelmi vizsgálat követelményeitől, mi­kor a megállapított vétségeket nem tartja további eljárás folytatására alkal­masok uak s az ügyiratokat — irattárba helyezteti. Két külömbözö okból eredő ugyan­egy cselekedet és eljárás, amit én ci­nizmusnak nevezek a város igazgatásá­ba^ a közönségre vonatkoztatva; kaszt­szellemnek a tisztviselők között, a kasz­ton kivül állók ellen formálva s tilta­kozom ellene a közmorál nevében. Ha valakinek a maga pénzével tetszik igy gazdálkodni, abba semmi beleszólásom ; de a közvagyon mégse Csáky-szalmája. Sarudy György. A DM — Mi történjék azonban gyermekeik­kel ? Törvénytelennek tekintenéd azokat? — Oh nem ! Az én véleményem szerint törvénytelen gyermekek nincsenek. — Mit szólnál hozzá, ha leányaid gya­korlatilag követnék a te elveidet? — Azt mondanám : Legyetek boldogok és okosak az élet örömeinek kiéhezésében! Legyenek okosabbak, mint kortársaik ! Kleinsee ilyen módon hirdette min­denütt az ő eszméit, ahol leányai — nem voltak jelen. Leányai azonban mégis meg ismerték atyjuk eszméit, nagyon helyeselték és nemsokára meg is valósították azokat. Az öregebbik apja engedélye nélkül elutazott egy csinos főhadnaggyal, a fiata­labbik pedig szabadházasságra lépett egy még csinosabb bonvivant szinészszel. Az apa orra megnyúlt, dult ábrázattal jelent meg barátai között és — nem hir­dette többé a szabadszerelem eszméit. — Miért szomorkodól ? Hiszen leányaid a saját eszméidet valósították meg ? — vi­gasztalták barátai. —- De miért kezdték meg éppen az én leányaim ; miért nem mások ? — Látod, látod Dezső ! Más az elmé­let és más a gyakorlat. —i —ó. — 1913. december 30. és 31. — Feledhetetlen két estéllyel búcsúztatta el az ó-évet a pápai Leányegyesület agilis vezetősége. Az első est a színművészet jegyében játszódott le. Először egy fiatal pozsonyi író: Biíky György hatásos drámai költe­ményét : „A vörös asszonyit mutatta be a Leányegylet kitűnő műkedvelői gárdája. Dr. Selinlco Gábor megrázó realitással, ám mégis mindvégig kiváló Ízléssel játszotta meg a vörös asszony eljöttétől remegő tuberkuló­tikus ifju nehéz szerepét. Minden tekintetben méltó partnere volt Weisz Renée. A cím­szerepet Goldberg Irma kitűnően alakította. A vörös asszony megrázó tragikumából a „Narancsvirág" operetti derűjéhez mintegy átmenetül szolgáltak azok a divatos táncok, amelyeket Mérő József tánctanár és neje szalóni finomsággal lejtettek. Az estélyt a „Narancsvirág" pompás előadása fejezte be. Egy operett előadása a legnehezebb feladat műkedvelők számára. Hogy ezt a feladatot a Leányegylet műkedvelői kifogás nélkül oldották meg, azért hála és elismerés illeti ugy a darab rendezőjét : Hirsch Jenőt, aki egyuttai Sidney Clark szerepében ujabb bizonyságát adta már ismert, elsőrangú szí­nészi képességének is, valamint a szereplő­ket is együttesen és egyenként: a főszere pet pajzán jókedvvel játszó Nobel Jozefát, a pompásan éneklő Tóth Annust és Zsilavy Sándort, a sok hahotát keltő Polgár Mihályt, a kis szerepében is ügyes Weisz Zoltánt és a két elragadóan bájos apróságot: Fehér Violát és Braun Lacit. Gyönyörű látvány volt a szebbnél-szebb „japán" leányok bájos csoportja és pompás tánca. Megérdemlik, hogy egyenként ideírjuk neveiket: Ambrus Vilma, Becsey Mili, Bőhm Mariska, Breuer Manci, Lőwy Sári, Pfeiffer Frida, Rosenberg Olga, Schlesinger Elza, Schónfeld Piroska, Steril Nelli, Wittmann Bözsi és Wallenstein Elza. Az énekszámok betanítása és a kitűnő zongorakiséret bzentgyörqyi Sándor érdeme. A második est műsorán a zene- és énekművészet dominált. Az estélyt egy gyer mek szimfónia vezette be. Kilenc üde, bájos leányka gyermek hangszereken, Schwarez Annus zongorán és egy apró művész : Kemény Szilárd hegedűn hozták ki preciz összjáté kukkal a kellemes szimfóniát. A gyermekek betanitásának fáradságos munkáját Kemény Béla városi tanácsos végezte. A színházat mindkét este zsúfolásig megtöltő közönség szűnni nem akaró tapssal, a hálás tanítvá­nyok pedig egy gyönyörű emléktárggyal fe­jezték ki köszönetüket a fáradhatatlan mes­ternek, aki az est 7 száma közül még 3 ban szerepelt 2 önálló hegedüszámban (köztük Tartini szépségéről és nehézségéről egyaránt hires Ördö-szonátája) és egy trióban, mind­végig tökéletes precizitással, mindinkább nö­vekedő figyelem és hatás közepette. A trió énekrészeiben „városunk csalogánya" : Tóth Annus csillogtatta kiforrott énekművészetét, a hegedű és ének méltó zongorakiséretét Szentqyörgyi Sándor szolgáltatta. Gyönyörű énekszámokkal működött közre egy fővárosi művésznő is. Körmendi Frimm Ervinné operaénekesnő, a jeles festőművész felesége. Előbb német, majd francia műdalokat adott elő és a szűnni nem akaró tapsokra több ráadással is kellett szolgálnia. Méltóan il­leszkedett az est műsorába Kis József mes­teri Tannhauser-száma. Ugyancsak ő szol­gáltatta Kemény Béla hegedüszámaihoz a csodásan finom zongorakiséretet. A gazdag műsora estet az utolsó évek egyik legjele­sebb drámai termékének: a „Becstelen" egy részletének előadása fejezte be, amelyet Molnár Kálmán kitűnő konferánsza előzött meg. Az iszonyú erkölcsi probléma elé ke rült Klára szerepét csodás kifejező erővel játszotta meg Halmi Bódogné, elsőrendű alakítást nyújtott Dienes Sándor a cinikus Osváth szerepében, de jó volt dr. Vathy Gábor is és kis szerepében Weisz Zoltán. A Leányegyesület vezetősége élén dr. Fürst Sándorné elnöknővel büszke lehet erre a két estélyre. Bizonyságát adta, hogj az egyesület jelene méltó a múltjához és a legszebb reményekre jogosít a jövőt illetőleg. Az előadás után a közönség nagyrésze a Griff-szálló nagytermében jött össze, ahol egy társasvacsora keretében nyert befejezést a két színházi est és egyben a Szilveszter estét is megünnepelték. Rendkívüli kedélyes hangulat uralkodott a társasvacsorán, mely fokozódott asztalbontás után, amidőn a fia­talság tánchoz fogott. A szokásos ó-évtőli búcsúzás és az újév üdvözlése éjfélkor a hagyományos processzus kíséretében lett végrehajtva. A kedélyes és vig társaság ugy hajnali 4 órakor búcsúzott el egymástól, üdvözölve egymást a boldogabb ujóv kü­szöbén. Vóxöxv^écj ^e\mé\)e \ Aki elegáns fazonú cipőt akar (amerikai, francia, vagy ma­gyar divat szerint), aki érzé­keny lábaira kényelmes cipőt akar — mielőtt téli szükség­letét fedezné, saját érdekében cselekszik, ha mérték szerinti rendelést tesz ncs György katonai, polgári és ortopéd-cipésznél Pápán* Fő-utca. Da KARCZOLA I a ttcl lO-lb tLÓbről­Nagyon sok bajt és sok kellemetlensé­get hozott nekünk az 1913. esztendő. Sza­bad már szidni, panaszkodni, hiszen már a háta mögött vagyunk. Talán éppen ezért bu­csuztunk el tőle vigan, örömmel. Ujongva köszöntöttük az uj esztendőt, mulattunk, vi­gadtunk tele szép reményekkel, bizodalmak­kal. Szilveszter-estén a megvénült esztendő­nek utolsó óráiban, annak halottas ágya mel­lett minden kör, minden egyesület, sőt mond­hatjuk minden házban — mondjuk kávéhá­zakban — is vigság volt. S aki nem családi körben töltötte a Szilveszter-estét az válo­gathatott bátran a kínálkozó sok-sok alkalom között. Boldog újévet! Ez a hagyományos jel­szó uralta a helyzetet a mult héten. Barátok, ösmerősök ezzel a szokásos mondással fo­1 gadták egymás köszöntését, üdvözölve egy­[ mást az uj évben, melytől boldogságot, sze­rencsét és jóllétet remélnek. Akik egy tár­saságban ünnepelték a Szilveszter estét, azok­nak már ott volt alkalmuk éjfélkor a szoká­sos „boldog újévet" kívánni, a többiek, kik nem vettek részt a Szilveszter-estéken, azok másnap, harmadnap, vagy egyáltalában ak­kor, amidőn először találkoztak az uj évben, így történt, hogy ez a jelszó egész héten át uralta a helyzetet, sőt lesznek még olyanok is, kik még nem találkoztak és még ezen a is fog elhangzani egyes találkozásnál „a bol­dog újévet" kívánság. Ami az egyes Szilveszteri mulatságokat illeti, kevés kivétellel a szokott sablon sze­rint folytak és játszódtak le. Semmi különös újdonság, semmi különös meglepetés számba menő dolog nem adta magát elő és mint mondani szokás „az üzlet érdekében" a leg­jobb hangulat közepette üdvözölték egymást a „boldog újév" reményében. Megkezdjük sorrendben. Kitűnő hán-

Next

/
Thumbnails
Contents