Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-06-14 / 24. szám

jegy mögé odagondolni való mértékegységet, az x-t pontosan ismeri. És ha a tanulóban feltámad az a gondo lat, hogy milyen mérték szerint mérik öt, akkor leintik. Pedig, hogy rossz ez a rendszer, erre nézve bizonyságul elég volna csak egyetlen egyszer megkérdezni a tanárokat titkos szavazással, hogy milyen kalkulust érdemel kollégájuk. Ha a feleletek nyilvánosságra kerülnének, egy szerre minden tanár a kalkulus ellen fordulna. Mert kartársainak egyik sem adná meg a jogot, hogy öfelette számokban kifejezett kritikát gyakoroljon. Ha aztán szintén titkosan megszavaztatnék arról is, hogy a másik tanár tárgyából hány órát kellene helenkint adni, akkor tiszta képet nyernénk arról, hogy maguk a középiskolai tanárok a tárgyak nagy részének kisebb keretben való tanitását óhajtják, amennyiben azokat a másik lanár tanítja. Bizony felesleges az a latin, mondja a számtan tanára. Egyáltalában nem kellene az algebrának magasabb részével gyötörni az ifjúságot, vallja a történelem tanára. De ezt mind csak bizalmas körben, melyben az érdekelt tanár nincs jelen, mert az őszinteségből az ilyen kérdéseket illetőleg a nyilvánosság előtt mindig négyest kell adni a tanár uraknak. A kalkulus miatt pedig minden évben több tanuló pályája szakad meg, több ifjú élete kerül veszedelembe. A kalkulus miatt, melyről komoly megfontolás után kétségtelenné válik, hogy régen meg kellett volna szüntetni, inert mértéknek bizonytalan, fenyegetésnek helytelen, tanulási célnak pedig hiu és eredménytelen. Most, mikor minden iskolában kalkulust csinálnak, jobban mondva számítanak a tanárok, a diákok pedig a kalkulustól remegnek és amikor a középiskolák reformjáról beszélnek, jó lesz, ha a szülök és a tanárok egypár percig azzal az eszmével is foglalkoznak, hogy fenntartsa-e a majdani uj iskolai szabályzat a kalkulust, vagy eltörölje. A népfürdőkért! A közegészségtan bebizonyította, hogy az összes fertőzőbetegségek melegágya a szenny, a piszok ; az ellenük való védekezésben pedig a leghatalmasabb fegyverünk : a tisztaság. Tisztaság a lakásban, a levegőben, a táplálkozásban, a ruházkodásban, de elsősorban az emberi testen magán ! Nem csodálatos dolog-e, hogy jómódú kulturemberek, — kik hetenkint többször vagy naponta fürdenek — nem gondolnak arra, hogy cselédségük: a szakácsnő, aki ételüket készíti, a dajka, aki a család szemefényét táplálja: legalább egyszer he tenkint megfürödjenek ? De mikor és hol fürödjék az a házicseléd, akinek kéí hétben egyszer van pár órai kimenője ? Hát az a péklegény, aki félig mesztelenül dagasztja a mindennapi friss süteményünket, vájjon mikor fürdik "? És a mészárosj a hentes, a kofa és sok-sok más, szükségleteinket szolgáló ember szennyes vagy tiszta volta közömbös lehet e előttünk ? Vagy azoknak a szegénysorsu gyermekeknek a testi tisztátlansága, kikkel gyermekeink együtt látogatják a népiskolát, velük játszanak a szü

j netben, nem hordoz e állandó veszedelmet a többi, bármennyire ápolt, gondozott, tisztántartott gyermekre nézve ? Ezeket a kérdéseket vetette fel dr. Weinberger Miksa nyolc év előtt a Budapesti Orvosi Körben, reámutatván a kulturáltabb államoknak már meglévő népfürdő-intézményeire ; és ez az előadás adta a kiinduló pontját az „Országos Magyar Népfürdő. Egyesület" megalapításának. Szive^ sen szegődtek melléje mindazok, — orvosok, higíenikusok, szociológusok, humanisták, — akik nem tudnak minden kulturátlanságot azzal elütni, hogy hja, Németország, Franciaország — az más! Nyolc éve propagálja az Országos Népfürdő-Egyesület a tisztaság fontosságait; írnak, agitálnak, brosúrákat terjesztenek kérve és kéretlen nül szerte az országban Erős akciója volt az egyesületnek az a két év előtt tartott ankét, melyet a gyári fürdők érdekében hívott össze Battyány Lajos gróf, az OMNE elnöke. Az ankélon hivatalosan képviseltette magát a belügyi- és kereskedelemügyi miniszter, a székesfőváros, a GyOSz, számos más munkaadó é9 munkásszervezet, az Orvosi Kör; ki rendelték hivatalból az ipari főfel azonban ideiglenesen Budapesten telepedem le, onnan szétnézek rokonaira között és annál fogok maradni, akinél a legönzetlenebb szeretetet fogom találni. ' — Oh én fogom őt legönzetlenebbül szeretni. Tejbe-vajba fogjuk őt füröszteni, gyermekeimnek megparancsolom, hogy minden nap hatszor kezet csókoljanak neki, mi pedig minden gondolatát kilessük és minden kívánságát teljesítjük. Lefekvés előtt és lefekvés után homlokon csókoljuk. Ha csak szeretetre vágyik, azt itt talál, amennyi csak szivének jól esik ! — áradozott Mátyás és zöld nadrágja még egy árnyalattal zöldebb lett. Nagy örömében fel sem tünt Mátyásnak, hogy a drága levélke gépírással volt irva. Ha tudta volna szegény feje, hogy a levelet az a himpellér Kauur Íratta egy Chikágóban élő emigrált barátjával. Ez a harmincnyolc éves ősjogász sokkal jobban szerette a boroskancsók fenekét nézni, mint a magánjog, büntetőtörvények és a pénzügytan rejtelmeiben búvárkodni. A házasságjognak meg elvből ellensége volt, a végre hajtási törvényeket pedig jobban szerette, mint főnökének helyettese activ gyakorolni, mint passzív elszenvedni. De egy-két executió nem hozta ki jó humorából, sőt igazában csak akkor törte fejét a tréfákon, mikor elfogyott a pénze és kimerült a hitele. Mig borospoharakkal megrakott asztal mellett ülhetett, fölöslegesnek talált minden szellemi megerőltetést. A kőháti társadalom szerencséje, hogy gyakrabban szenvedett pénzhiányban, mint bőségben ; tehát elég ideje akadt tréfák kigondolására, mások ugratására és ezzel a kőháti társadalom mulattatására. Ilyen józanabb napokon aztán előállottak rokonai: „Te Pista, mikor jön már meg az eszed ? Már maholnap negyven éves leszél ós még nem nőtt be a lejed lágya. Ha Idődet inkább tanulásra fordítanád, mint ilyeii tréfák kigondolására, mahblnap irodát nyithatnál." — Ráérek még arra. Rátóti Jancsi is negyvenhárom éves korában szerezte rueg a diplomát és ma már százezer koronája van a takarékpénztárban. — De agglegény maradt, sohasem is merte meg az igazi boldogságot. Ijíera gondolsz a családalapításra, a fészekrakásra? — Van nekem már családom. — Kik ? Hol ? — Hát a boros üvegek és a sörös kancsók, azok az én családom. Ezek mindig barátságosan fogadnak, nyájasan mosolyognak rám, sohasem morognak, sohasem veszekednek, mint a feleségek szoktak. — Vessz el a pokolban, a fertőben, te lump! Kanur biztatás nélkül is tovább haladt a maga utján, melyről azt hitte, hogy ró zsákkal van kirakva és melyet még egy katzenjammer sem rútított el. Olyan megfizet hetlen természete volt, hogy sohasem ártott meg neki az ital. Tréfájába minden ismerősét beavatta. Valahányszor a borbélyműhelybe mentek, mindannyian az anierikai nagybácsiról tudakozódtak. Mátyás csupa remény volt. Min

j den nap más és más alakban áradozott az amerikai nagybácsiról. Majd az iránt érdek* ! lődtek, mit fog csinálni a százezrekkel, amit a gazdag amerikai nagybácsi hoz. Maguk közt aztán nagyokat kacagták Mátyás áradozásain és duzzadó, hiu remé* nyein. Kanur tovább szőtte tréfája fonalát. Mátyás uemsokára Budapestről kapott levelet, melyben állítólagos nagybátyja értesítette, hogy az újvilágot már elhagjtaj Budapesten telepedett le és két hét múlva Kőhátra érkezik. Várja meg a vonatnál, de mivel nem fogja fölismerni, csináltasson ismertetőjelül. egy fekete lámpást és kiabálja folytonosan: .János bácsi a fekete lámpáshoz ! János bácsi a fekete lámpáshoz!" Mátyás a jelzett este tíz órakor meg is jelent a fekete lámpással az állomáson és buzgón kiabálta: „János bácsi a fekete lámpáshoz !" Kanur és barátai szintén kimentek az állomáshoz és majd megpukkadtak a kacagástól, midőn látták Mátyást az egyik kupétól a másikhoz szaladni és hallották őt kiabálni. Mátyás nagy buzgalmában nem is hallotta a sötétben ólálkodók kacagását. Másnap uj levél érkezett az amerikai