Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-06-07 / 23. szám

pasztalati alapon mutatja ki, hogy a középiskola testi és lelki, súlyosan megterhelő munkát ad a gyermeknek, legszebb, gondtalan, boldog éveit a szó teljes értelmében elrabolja és mindig a jövő boldogságát tartva szem előtt, a jelen boldogságával sarkalva lefest, hiszen a középiskola mai rendszere a testi és lelki nevelés helyett a boldogtalanság, a testi és lelki betegségek elhintője. Bennünket a könyvnek ez az első, mintegy hatvan oldala érdekel jobban, mert ennyi igazsággal, ilyen mitsem törődik, mindig a jövőre ké- hivatottsággal még nem tárgyalta e szit elő, nem számolván azzal, hogy a jövő minden reménysége sem ér föl a jelen boldogságával, mert hiszen ami megvan, amit elértünk, az semmi, a sikert nem élvezhetjük, rögtön ujabb cél után kell törnünk. Mint a szerző mondja: „Az iskola neveli azt a nyugtalan korszellemet, mely nem engedi meg, hogy mindennap egy külön, önmagáért leélt, befejezett egész legyen, mindig a tovafutó holnapra sandítva, nem engedi meg a ma tiszta, öntudatos élvezését s a gyermek, a serdülő, az ifjú, a férfi, mindig a jövőbe néz, mindig ugy várja azt a holnapot — és mindig csak ma vau !.. Melegen, szeretettel, szinte poe tikusan tárgyalja a kérdést ebből a tisztult, nemes nézőpontból indulva ki, majd kíméletlen őszinteséggel, szinte megdöbbentő igazsággal, az adatok és érvek hatalmával bizonyítja a mai középiskolai rendszer tarthatatlanságát, hibáit, sőt, hogy ugy mondjuk, büueit. Visszariadunk szinte attól a képtől, melyet a tanár, a gyakorlat embere hivatott kezekkel gyermekeink iránti meleg szeretettől leteperte a földre és erősen marcangolva a torkát, igy szólt: — De én se ismerlek . . . Anna hörgött, egy nagyot sóhajtott és elterült a hideg kőkockákon. — Apám . . . ! Gyilkos . . . ! — ezek voltak utolsó szavai, mert amikor ezeket kimondta, holtan terült el ott, az apja sze mei előtt. — Ugy-e, most már apád vagyok ?! Késő . . . Ekkor amidőn látta, hogy Anna nem mozdul, felállt s mint aki rendesen végezte dolgát, egy nagyot sóhajtott és megkönynyebbülten szólt: • — Megöltelek ! Megbánta már, amit tett, mert kissé már magához tért. Menekülni akart, de abban a pillanatban lépett be a leánya férje, akit ö nem ismert és amikor az látta, hogy mi torlént a feleségével, az ijedtségtől kővémeredten megállt az öreg előtt, aki megkövesedett szemekkel a leányára bámult és azt mondta : — Ez volt az én leányom I . . . (Vége.) kérdést senki a sok puffogó reklám, középiskolai reform alkotói közül s mert ez az egy nemcsak a gimnáziális középiskolákat, de minden középiskolát egyformán érdekel. A középiskola helyzetének, hibáinak, elvétett céljának ismertetése után tér rá a szerző a latin nyelv kérdésére, mely szoros összefüggésben van a középiskolaj megreformálásával. Latin nyelv nélkül is lehet rossz középiskolát csinálni, irja a könyv s e pár szóban egész programmot ad. Középiskolai rendszerünk alapjában rossz, annak nem egyetlen hibája a latin nyelv túltengése. De kétségtelenül legnagyobb hiba a nyelveknek s különösen a latinnak olyképpen való favorizálása, hogy amig a természettudományok az egyes osztályokban átlag 2—5 órán szerepelnek, addig a nyelvek óraszáma 17—18 között váltakozik. Fölmerül a kérdése annak, hogy van-e s mi szükség erre ? Nyelvtudósokat akartunk e gyermekeinkből nevelni ? Vagy van e szükség arra, hogy az ó-klasszikai tudományok se gitségével a nevelésnek bármily irányban való célja eléressék ? Azokat a kicsinyes, de nagyhangú állításokat, melyeket a latin nyelv védelmezői évtizedeken át felhalmoztak, érvekkel dönti meg a könyv szerzője s pontról-pontra bebizonyítja, hogy a latin nyelv sem mint elme. élesítő, sem mint művészi szép, sem mint az erkölcsi nevelés eszköze, sem semmiféle . cimen elfoglalt helyét a gimnáziális oktatás terén nem tartja meg jogosan, mert ma a latin nyelv favorizálása a középkor nevelési rendszeréből ránkmaradt oly helytelen dolog, mely a neveléssel semmiféle okozati összefüggésben nem áll. Kíméletlenebb, keményebb csapást, mint ez a könyv, a latin híveire alig mértek mostanában és nagyon megszívlelendő lenne, ha illetékes körök és szakemberek figyelemre méltatnák a gyakorlat emberének eme, minden izében nagyfontosságú, széles látkörre és nagy filozófiai ismeretekre valló művét. A szerző könyvét a müveit nagyközönség tájékoztatójának nevezi, de az valójában sokkai több ennél, a szó teljes értelmében vett tanulmány, melyet szülő, diák, szakember egyaránt érdeklődéssel, sőt gyönyörűséggel forgathat, mert a bátor modernségtől átitatott munka olvasmánynak is fölöttébb érdekes. Vajha e munka szózata lenne a modern középiskola érdekében kifejtett s még kifejtendő munkásságnak. varos A Pápai Önkéntes Tűzoltó Testület parancsnoksága felhívja azon ép, egészséges, pápai lakos ifjakat, kik önkéntes tűzoltók kivannak lenni, hogy fölvételük céljából jelentkezzenek a testület parancsnokánál, vagy az őrtanyán. A tűzoltó hivatása a legönzetlenebb a világon. Teljesen távol áll vallási, politikai mozgalmaktól, tisztán az a cél vezérli, hogy vész esetén embertársain, ezek vagyonán segítsen raiig- és vagyonkülömbség nélkül. Az önkéntes tűzoltó föl van mentve a közmunka alól, továbbá 10 kor. községi adó elengedésben részesül, a testület részéről pedig egy nyári öltözetet kap évente díjtalanul. Szolgálatainak elismeréseül ma már — 25 évi szolgálat után — királyi diszéremmel tüntettetnek ki. Lelkében és szivében pedig állandóan hordja azt a meleg érzést, hogy mindenkor kész felebarátjait — ha kell — testi épségének kockáratételével vész esetén segíteni. A gyakorlatok a mai napon veszik kezdetüket, ajánlatos tehát a jelentkezőknek e hó 15-ig ebbeli szándékukat a fönt emiitett helyeken bejelenteni. Sorakozzatok zászlónk alá minél számosabban ! A Pápai Önk. Tűzoltó Testület Parancsnoksága. Minden hölgy saját érdeke, ha elegánsan és olcsón akar ruházkodni, hogy látogassa meg BALOG JENŐ DIVATÁRUHÁZÁT Pápa, Kossuth Lajos-utca 17-ik szám, hol ízléses és finom minőségű szövetek, selymek, greuadin, Epouge vászon, Creppe, gyapjú delén és cretonok bámulatos olcsó árak mellett lehet beszerezni, NAGY MARADÉK VÁSÁR! Alapitatott 1864 ben. Alapíttatott 1864-ben "v-id-éi^: legrégibb és legiiagjrobb c±x>ő 10.231©"b©_ Manheim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipó'raktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól alló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munJca) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. .