Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-05-31 / 22. szám

meg volria az önálló kötvénykibocsá tási joguk, ezeket a kötvényeket a vidékükbeli pénzintézetek és érdekeltségek körében sokkal kedvezőbb nivón tudnák elhelyezni, mint amilyen föltételek mellett az állam ki tudja elégiteni hiteligényeit. A városi politika uj korszakát jelentené a városoknak az államtól való ilyen formában történő pénzügyi függetlenitése. Épen ezért tartjuk elhibá zottnak az ülés előadójának azt az ötletét, hogy addig is, mig a városok kötvénykibocsátási joga megvalósithaló, folyósítson az állam kölcsönt. Ez a lehető legszerencsétlenebb ötlet, mert hiszen még jobban hozzáláncolná a városokat az államhoz és ebben a helyzetben természetszerűen még a mostaninál is közvetlenebb módon kellene megszenvedniük a városoknak az állam rettenetes pénzügyi politikáját. Itt, a mostani körülmények között, az a legfontosabb és Eléggé nem hang súlyozható föladat, hogy a városok kezdjenek energikus akciót a helyzetük függetlenítése érdekében, mert külön ben, nem is olyan sok idő múlva, bekövetkezik a legrettenetesebb krízis : a városok, községek romlása, elnyomorodása, Csöd felé rohanása és ezzel kapcsolatban természetszerűen az egész ország pénzügyi összeomlása. — Itt van, — mondta magában az öreg. Lekapta fejéről a kalapot, fejét mélyen lehajtotta és Anna felé fordult. Anna észre sem akarta venni, de mikor az öreg letérdepelt előtte és megszólalt, akkor hirtelen megállt. — Szegény koldus vagyok, nagyságos asszonyom, esedezem, hogy segítsen rajtam valami csekélységgel ... — könyörgött az öreg. Annii kézitáskájába nyúlt, egy pénz darabot vett ki belőle és az apja felé nyújtotta. — Itt van, szegény ember, — mondta és el akatt sietni. Az Öreg megfogta Anna kezét és megcsókolta — Köszönöm, — felelte alig hallható hangon, de még mindig erősen fogta leánya kezét. Anna kiakarta a kezét szabadítani, de az Öreg nem engedte, amire az megijedt és elsikoltotta magát. Az öreg akkor fölemelte a fejét és kérőleg nézett rá. (Vége következik.) Gazdasági körökben megdöbbenéssel konstatálják, hogy a különböző minisztériumokban egyre-másra akadályokat gördítenek a vállalkozói munka útjába. Jóllehet az állami költségvetés indokolásában kifejezetten hallottuk hangoztatni a közmunkák és ujabb beruházások szükségességét, a valóságban azt a tényt kell konstatálnunk, hogy egyfelől a közmunkákat elvonják a vállalkozás elől és házi kezelésben végeztetik, mint ahogy ezt a Sajó folyó szabályozásának munkálatainál láttuk, másfelől a vállalkozói tőkének elhelyezkedését is iparkodnak megakadályozni, mint ahogy ezt a Sajó folyó szabályozásának munkálatainál láttuk, másfelől a vállalkozói tőkének elhelyezkedését is iparkodnak megakadályozni, mint ahogy ezt abból a gyakorlatból észleljük, amelyet ujabban a kereskedelmi mi nisztérium kezd követni a helyi érdekű vasutak engedélyezése körül. A helyzet ez utóbbi kérdésben annál szomorúbb, mert a minisztérium azzal a kifogással huzza-hajasztja az engedélyezést, hogy összekötő vasulvonalakra semmi szükség immár Magyarországon nincsen. A minisztériumnak ez a tétele olyan állandóan használt kifogás, amelynek segítségével aztán az Önálló helyi érdekű vasutakat sem engedélyezik Hiába sürgetik és kérik a különböző vidékek érdekeltségei, hiába indokolják a vasutak szükségét a kereskedelmi és ip.vrkamarák, hiába hozzák fel érveiket ós igazságaikat a műszaki vállalatok, a minisztérium szinte csökönösen keresgéli és ta|álja meg a kifogásokat az engedélyezések megtagadására. Eltekintve attól, hogy a minisztériumnak az az álláspontja, mely szerint a magyar vicinális hálózat kiépitettnek tekinthető, teljesen tarthatatlan, szociális szempontból is súlyos következményei lehetnek ennek & vasúti politikának. Ami a vasúti hálózat ki épitettségét illeti, képtelenség föltenni, hogy ha a vicinálisok építése csak a vállalkozói nyerészkedés érdekében volna kívánatos és nem volna megindokolva komoly gazdasági szükségletek által, akadna tőke, amely vicinális vasutakba akar elhelyezkedni. Már pedig ha igaz volna, aminek Teleszky János pénzügyminiszter a legerősebb szószólója, hogy t. i. hálózatunk immár teljes, akkor a vállalkozói tőke nem keresné a maga kamatoztatását éppen a vicinális vasutakban. Ami már most a szociális szempontot illeti, konstatálnunk kell, hogy az utolsó tíz évben épített vasutak építési összege évi átlagban mintegy 35 millió koronát tett ki és e 35 milliónak mintegy 65 százaléka, tehát 23 millió került a magyar munkásság kezébe. Hozzávetőleges számitások igazolják, hogy a mintegy 20.000 munkás között megoszló e hasznok 1200 évi koronát kitevő átlagkeresetet biztosítottak. Nem könnyű megérteni ezek után, hogy amikor a munkahiány miatti panaszok állandóak és egyremásra keresik a segités módjait, miért vonják el a magyar munkásosztálytól ezeket a kereseteket és miért teszik kenyértelenné a munkásoknak ilyen nagy tömegét ? Sem a tőke, sem a munka érdekeinek szempontjából nincsen tehát megindokolva az az álláspont, amelyet ma a kereskedelmi minisztérium e kérdésben elfoglal és amely minden jel szerint a pénzügyminisztériumból vándorolt a kereskedelmi kormányzat körébe. Nem is hisszük, hogy mindaz, ami e kérdés körül az utóbbi időben megtörtént — helyesebben nem történt meg — valami átgondolt vasutpolitikai érdekből történt volna, hanem inkább bizonyos jelszavak hatása alatt, amelyek befolyásolták az intéző köröket. Mielőtt odáig érnének a dolgok, hogy e nem egészen öntudatos és inkább hangulatszerü irányzatnak komoly veszedelmei zudulnának a magyar gazdasági érdekekre, figyelmeztetnünk kell a kereskedelmi miniszter urat, hogy a helyi érdekű vasutak építésének megakadályozásával nem tesz jó szolgálatot a gazdasági érdekeknek. A műszaki vállalkozói karnak följajdulását teljesen indokoltnak tartjuk, mert vállalkozói és mérnöki karunk ezrekre menő alhalmazottaival és munkásaival együtt nem lehet kitéve azoknak a folytonos hangulathullámzásoknak, amelyek a helyi érdekű vasúti politika terén évek óta tapasztalhatók. A vállalkozói kar szenvedett legtöbbet a lezajlott gazdasági válságok viharától ós teljesen indokolatlan,-hogy megint csak erre a vállalkozói karra mérjenek csapást egy érthetetlen és indokolatlan hangulat kedvéért. A helyi érdekű vasutak engedélyezésének megtagadása milliókra menő károkat okozhat a közvagyonosodásban. Sem a pénzügyminiszternek, sem a kereskedelmi miniszter urnák nem lehet célja, hogy ilyen károkat okozzon. Nem hihetjük, hogy állampénzügyi szempontból tartható kifogásai lehetnek a pénzügyminiszter umak. De ha vannak, annyit mindenesetre kérhet a magyar gazdasági közvélemény, hogy e kifogásokat vele megismertessék. Eddig ugyanis az volt az egyhangú nézet e kérdésben, hogy az államnak a vicinálisokból rendkívül nagy közvetett hasznai vannak. A helyi érdekű vasutak ugyanis engedélyezésük után tiz évvel a szállítási adót, 30 évvel pedig még a kereseti adót is fizetik, 90 év múlva pedig tehermentesen háramlanak az államra. 1910-ben a helyi érdekű vasutaknak csak 60 százaléka fizette a szállítási adót, amely adó azonban máris négy és egynegyed milliót tett ki és miután évről-évre uj vasutak lesznek adókötelesek, ez az összeg is rohamosan növekedni fog. Kereseti adót alig fizet még egy-két vasút, de ez az adó is be fog állani a 80-as évek elején épült helyi érdekű vasutaknál. Végül a helyi érdekű vasutak tiszta jövödelmükből ma is már fél millió koronát fordítanak tőketörlesztésre, mely összeg a háramlás révén szilárd állami vagyonszaporulatnak mondható. Vájjon a pénzügyminiszter urnák nem kellene-e pénzügyi aggodalmait föltárnia, hogy a nyilvános diszkusszió által tisztáztassék ez a kérdés. A kormánytól, amelytől minden kórdósben jelszavaktól tartózkodó komolyságot látunk, ebben a kérdésben is ezt reméljük. Minden hölgy saját érdeke, ha elegánsan és olcsón akar ruházkodni, hogy látogassa meg BALOG JENŐ DIVATÁRUHÁZÁT Pápa, Kossuth Lajos-utca 17-ik szitut, hol ízléses és finom minőségű szövetek, selymek, grenadin, Eponge vászon, Creppe, gyapjú delén é» cretonok bámulatos olcsó árak mellett lehet beszerezni. NAGY MARADÉK VÁSÁR! Alapitatott 1864 ben. ^ -vidélki legrógil3"b ös legnagyo t> £> cipőüzlete. Alapíttatott 1864-ben Hanheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérlék szerint, vagy egy beküldött minta-cipö után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. *— Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. ==.