Pápai Közlöny – XXIV. évfolyam – 1914.

1914-05-24 / 21. szám

pátiáját ez uton is kimutatta. Kérjük e jól eső támogatást a jövőben is. Köszönetet mondunk még a helyi sajtó nak a jóindulatu támogatásért. Jelentésünk szives tudomásul vételét remélve, kérjük a t. Közgyűlést, hogy a je.lentésünkben felhozott hiányok pótlásával és a javaslatoknak a szükséghez képest leendő megvalósításával a választmányt megbízni szíveskedjék. K A R C Z O L A I £L -na ~o 1 fc "b é> tnröXMűvészestélyünk volt a mult héten, mégpedig két estére szóló. Városunkban az ilyen művészestélyek nem képeznek szenzációs eseményt, de mindenesetre a heti krónikának anyagot szolgáltat a megemlékezésre. Az is tény, hogy nálunk a művészestély elnevezések nem a szó szoros értelemben vehetők, mert nálunk még a helyi nagyságok és műkedvelők közreműködése is a „művész

0 jelzőt provokálják, ami a humánus ügy végeredményében csak elő nyös lehet és ebből a szempontból nem is kifogásolható, de azért a művészestélyek mi kénti inegbirálására nagy befolyással vannak. Egy ilyen bírálatra érdemes művész estélyről, jobban mondva művészestélyekről van szó, melyet a fővárosi elsőrendű szin házak tagjai rendeztek két esten át a városi színházban. Nem mondjuk, hogy minden egyes közreműködő már kiérdemelte volna a „művészi" elnevezést, de hát el kell fogadnunk azon vidéki közfelfogást, hogy minden fővárosi szereplő magának a „mű vészi" jelzőt vindikálja és ezt koncedálni lehet oly kép, hogy oly helyen működik közre, mely részére a művészi pályát biztosit ja. Nos hogy is történt? A mult héten falragaszok utján köztudomásra lett hozva a pápai műértő- és színházlátogató közönségnek, hogy a fővárosi Nemzeti Színház egy elösmert művésze, a Vígszínháznak szinte egy közkedvelt művésznője és ugyancsak a Vígszínháznak két jórendbeli művésze, de jelenleg csak tagja két estén át egy a Thália művészetéhez méltó két estélyi rendeznek. Nem reklamirozták, csak jelezték, aminek meg is itták az árát, azaz jobban mondva nem itták meg az árát, mert az árából nem tudtak volna inni, hanem inkább azt lehet mondani, hogy az ital árára reáfizettek. Már az első este gyengén eresztett, de azért a bohém kompánia nem keseredett el, hanem reménykedett és bizott a máso dik est sikerében és ez okadatolva volt, mert az első estén megjelent ha nem is sok, de szép számú közönség oly elismeréssel volt a közreműködőkkel szemben és oly tüntetőleg hangoztatták a művészi nívót, hogy előreláthatólag bízhattak a második est fényes anyagi siker eredményében. Sajnos, a második estén is csak az erkölcsi siker keretében játszódott le az estély, az anyagi sikert a kiadások emésztették fel. Hogy miért ? Röviden beszámolok az esetről. Első sorban egész nap csak ugy zuhogott az eső, mely még az előadás kezdetéig sem akart tágítani, úgyannyira, hogy még a művészek is kocsin hajtattak a színházhoz. Nálunk pedig köztudomásu dolog, hogy esős időjárásnál a színház csak ugy kong az ürességtől. Ez estén ez nem volt konstatálható, de a kiadásokhoz képest anyagi reáfizetést végeredményezett. Másodsorban a városunkban tartózkodó cirkuszban dijbirkózás volt, mégpedig a jól reklamirozott, „Czája" bajnok dobásait jelezték a plakátok holmi ,.sárga veszedelemmel." Ez kell a vidéki publikumnak és nem a színház. Zuhogott az eső, de a cirkusz tömve voll. Ez a körülmény nagyban befolyásolta mindkét esetet, melyeknek végeredményéről, tudniillik a leszámolás eredményére vonatkozólag azt a német közmondást lehet citálni, hogy „was jetzt kommt ist traurig." Az történt ugyanis, hogy a bohém társaság két estén át művészi szórakozásban részesítette a közönséget és ez a szórakoztatás minden egyes tagnak még „térti jegyet" sem biztosított vissza a fővárosba, sőt elárulom, hogy „utánvéti" jóindulattal búcsúztak el azoktól, kik hű kíséretet képeztek részükre az éjféli vonathoz. Képzelhető, mily szép emléket vittek el Pápáról és hogy fogják Pápa városát bekonferálni a fővárosi kollegáknak. Lehet, hogy nem veszik oly szigorúan a dolgot, hisz bohémek voltak együtt és még a be számolás szomorú eredményére a társaság mestere is azt jegyezte meg, hogy „nem ez a fontos", hanem a fődolog az egészség és ez a kijelentés még remélhetni engedi, hogy hozzánk fővárosi művészek még próbálkozni fognak. Ha a/onban meggondolják majd az otthonukban a dolgot és leadják az ügyet a maga valóságában, ugy nem is veheijük majd rossz néven, ha a fővárosi művészek esetleg egy-egy meghívásra azt találják majd Pápára mondani, hogy : Le van sajnálva! hii. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárost egy család a becsületét kicserélte. AZ hirlik, hogy a Pápai Közlöny szei kesztője a ballábá,t tanulmányútra fogj* küldeni. hygienikus borbély és fodrász . üzlete = Horváth Lajos o o o o HÍRE K. PAPA, Kossuth Lajos-utcza, (volt Scliwach féle üzlet) a Párisi Nagy Áruházzal szemben. Gyors és pontos kiszolgálás, AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa középít kezéseinél sok pótmunkát kiizzadt. Az hirlik, hogy Pápa városa az irni és olvasásból érettségi vizsgákat tartott. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a polgármesterek kongresszusának nyugdijtanácsosa lett. Az hirlik, hogy a polgármester szeretne — de nem engedik — nyugdíjba menni. Az hirlik, hogy a rendőrségnek a körülményekhez képest kevés ismeretlen tettesei vannak. Az hirlik, hogy a szombati művész estély művészi deficittel végződött. Az hirlik, hogy a kath. népszövetség estély én a hölgyeknek kedvezőtlen időjárásuk volt. Az hirlik, hogy a kath. népszövetség zászlószentelési ünnepélyén az első szeget az eső ütötte be. Az hirlik, hogy Pápán a cirkuszban néhány nő folyton az ar—cáját féllette. Az hirlik, hogy a darutollas legényeknek hangulatát a katedra nagyon befolyásolja. Az hirlik, hogy a libatollas legények közül többen vásároznak. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok sűrűn avattatják magukat. Az hírlik, hogy Pápán a duplahólyagok az adósságukat bérletszünetben csinálják. Az hirlik, hogy a szimpla- és potyahólyagok a cigarettákat kézről kézre szijják el. Az hirlik, hogy Pápán a sógorok halmozva isznak. Az hirlik, hogy a JajnadrAgom egylet a vadászjegyeket kebeléből kitiltotta. Az hirlik, hogy a Szent László-utca egyik házában az ablakokat este kapubejárai nak használják. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben az esti órákban élő mozgókat lehet élvezni. — Városok kongresszusa. A városok országos kongresszusának állandó bii zottsága mult szerdán Bpesten a központi városháza tanácstermében dr. Bdrczy István polgármester elnöklete alatt ülést tartott, melyen városunkból dr. Antal Géza városunk orsz. képviselője és Mészáros Károly polgármester vett részt Az ülés egyik leg fontosabb tárgya a városok kölcsönügye volt' mellyel lapunk legközelebbi számában foglalkozunk. Ugyancsak ezen az ülésen Várhidy Lajos titkár tett jelentést az országos nyugdíjintézetnek létesítéséről. Ezen munkálatok irányítására egy bizottság küldetett ki, melynek egyik tagjául dr. Antal Géza városunk orsz. képviselője is felkéretett. Végül elhatározták, hogy a legközelebbi áll. bizottsági ülést Marosvásárhelyen tartják meg és ezzel az ülés véget ért. — Miniszteri biztos. Dr. Vértessy Gyula kir. tanfelügyelő, betegsége miatt i akadályozva lévén abban, hogy a pápai m. kir. állami elemi népiskolai taniióképző-intézetben a folyó tanév végén tartandó ké, ppsitővizsgAlatokon elnökölhessen, helyette, I miniszteri biztosi minőségben dr. Lengyel Miklós budapesti gimnáziumi tanár küldetett ki. — A közvágóhíd végleges átvétele. Mult évi május hó 25-én történt a közvágóhíd bizottsági ideiglenes átvétele. Minthogy az egy évi próbaidő lejárta közeleg, Geirinqer Károly vállalkozó, budapesti lakos a közvágóhíd építéséhez letett óvadékának a letevő bank részére való kiutalását kért? a várostól. Mielőtt a v. tanács az óvadék kiutalása tárgyában érdemlegesen intézkedhetett volna, a közvágóhíd végleges átvételére f. évi május hó 25 ének délután 3 órájára helyszíni tárgyalást tűzött ki, a melyre Geiringer Károly építési vállalkozót is meghívta, az átvétellel pedig a főmérnököt, a t. főügyészt ós főszámvevőt megbízta. — Vámszedési jogunk megerősítése. Évek óta húzódott a keresk. miniszter vámszedési jogunk meghosszabbításától, amely pedig a város egyik íő jövödelmi forrása. Több éven át csak 1—1 évre hoszszabbitotta meg a város ez ős jogát, mig most végre á vármegye alispánja utján megküldte a kövezet- és vasúti vámnak 1924. február 29-ig való szedhetésére vonatkozó engedélyokiratot a vonatkozó műszaki leírás és térkép kapcsán azzal, hogy a Tompa Mihály ulcát is felvette a vámköteles utak közé. Egyben Pápa városát a törvényhatósági utak átkelő szakaszainak jókarban tartására hivta fel a miniszter. A v. tanács az engedélyokiratot, valamint annak mellékleteit kiadta a főszámvevőnek megőrzés végett azzal, hogy a lejáratot megelőző második évben, vagyis 1922 ben az engedély meghosszabbítására vonatkozó javaslatát terjessze a közgyűlés elé a műszaki leírásokkal együtt. Minthogy a Tompa Mihály utca is felvétetett a vámköteles utak közé, utasította a tanács a kezelőséget, hogy az ezen uton szállított anyagok s fogatok után is az engedélyokiratban megállapított dijakat szedesse. Egyidejűleg utasította a v. gazdát is, hogy a törvényhatósági utak átkelő szakaszait állandóan jókarban tartsa, azokról a vizet eresztesse le, a sarat húzassa le és fuvaroztassa el, tekintve, hogy a vámsorompókon belül ez a város kötelessége.