Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-02-09 / 6. szám

Gyula zenetanár iránt, aki a zenekart rnesteriesen dirigálta. Második szám gyanánt Szabó Ede III. éves növendék szavalta hatalmas kifejező erővel Coppeé-nak kissé avult szellemű, de költői szépségekben bővelkedő költeményét

: „A kovácsok sztrájkját". Ezután az ifj. nagy énekkar mutatkozott be s Lányi Ernő népdalegyvelegét adta elő oly tökéletes precizitással, amilyet csak egy kiváló mesternek lelkes és kitü nőén fegyelmezett tanítványai képesek produkálni. S az is csak a mester kiválóságát bizonyítja, hogy e számnál a dirigens pálca is az egyik kiváló tanítvány : Eckhardt Má tyás kezében volt s mondhatjuk, sőt kötelességünk kijelenteni, hogy igen jó kézben. A következő számot szintén egy tanítvány, Nagy Benő IV. éves növendék dirigálta, aki primás módjára egyben első hegedűse is volt az ezen számban bemutatkozó vonószenekarnak. A cigányos modorban előadott magyar nóták, hol bús, hol víg hangjaival a közönség együtt busult és vigadott. Remek énekszóló következett ezután. Horn József IV. éves növendék csillogtatta kristálytisztán csengő gyönyörű hangját az elbűvölt közönség előtt, amely nem is nyugodott, mig két ráadást nem kapott tőle, először társának, Entzbruder Dezső IV. é. növendéknek, aki egyúttal az ének diszkréten simuló zongorakiséretét is ellátta, egy kiválóan sikerült műdalát énekelvén, majd az örök szép „Két gránátos" c, dalt reáadásul. Ezután ugyancsak Entzbruder vezetése mellett a válogatott énekkar Lányi Ernő pályadíjjal koszorúzott darabját: Petőfinek „Egy gondolat bánt engemet" cimü zenéskölteményét adta elő. Az énekkar valósággal brillírozott ennek a rendkívül nehéz és a legkülönfélébb hangulatok változatos skáláját kifejezésre juttató énekszám elragadó előadásával. A következő szám egy derűs hangulatu dialóg volt, melynek előadásában Gráf Dezső III. és Németh Sándor IV. éves növendékek ügyeskedtek. A közönségnek anynyira egyhangú és osztatlan tetszésével azonban egyik sem találkozott, mint a következő, az utolsó: midőn a „Rákóczi-induló" hatalmas ütemei hangzottak fel — Lengyel Gyula zenetanár vezetése mellett. A közönség higgadtabb, zenekedvelő része gyönyörűséggel hallgatta a pompás előadást, mig a tüzesebb vérű ifjúság, mely már türelmetlenül várta az estély programmjának második és nem kevésbbé fontos részét: a táncot, örömmel konstatálta, hogy már nem sokáig kell várni. Rövid időköz után a székek kihordásával és a pódium lebontásával a termet táncképessó tették és rendkívüli vidám hangulat mellett kezdetét vette a tánc. Annyian voltak a táncospárok, hogy alig tudtak mozogni. Az első négyest 62 pár táncolta. Szünóra után fokozódott a jókedv és ebben a hangulatban hajnali 5 órakor a táncmulatság betejezést nyert, mely estére a tanítóképző-intézet növendéki büszkék lehetnek. KARCZOLAT a, m al b ixé fc^rőX. Vége a farsangnak ! Rövid volt, de mint mondani szokás, kiadós. Karnevál herczeg nem panaszkodhatott, hogy rövid uralkodása alatt unatkozott volna, sőt ha figyelembe vesszük az általános körülményeket — a kö rülményekhez képest — kitünö hangulat ural kodott a farsangi kurzusban. Volt alkalma Karnevál hercegnek minden rangú valláson és fajtájú mulatságokban részt venni és meggyőződést szerezhetett arról is, hogy nálunk minden eshetőségeket belevéve „bizhatik az ősi erényben". Karnevál herceg utolsó akkordjait a tanítóképezde estélyein és a ref. énekegylet mulatságán játszotta le. Húshagyó kedden — mint szokás szerint — megtartotta az utolsó udvari vacsoráját „hering schmaus" alakjában és azután három alakban eltűnt a láthatárról. Ugy mondják, hogy csonka csü törtökön még inkognitóban félismerték volna az úgynevezett „bőgötemetésen", mely az „Otthon" kávéházban speciális jelleggel lett megtartva, de ezt csak merész fantáziának lehet betudni és hivatalosan nem lett megerősítve. Ezeket előrebocsájtva, számoljunk le részletesen a farsang utolsó akkordjairól. Mint már jeleztem, a helybeli tanítóképezde növendékei is részt vettek a farsangi évad utolsó akkordjaiban. A képezdészek, vagy rövidebben mondva „a prepák" ez idén kitettek magukért. Oly fényes műsorral rendel kező hangversenyt és ezt követő táncmulatságot rendeztek mult szombaton a „Griff"száljó nagytermében, melyre nemcsak ők lehetnek büszkék, de mindazok, kik ezen estélyen részt vettek és sokáig emlékükben fogják tartani. A prepák már arról régóta ösmeretesek, hogy rend és figyelem dolgában páratlan dolgot tudnak produkálni. Ezt nemcsak a hangverseny műsorában, de annak kivitelében is fényesen igazolták. Érdekes volt megfigyelni, hogy minden egyes növendék mintha „számozva" lett volna a tenni valójában. Minden egyesnek ki volt osztva a szerepe, hogy mit vegyen kézbe, mit rakjon el és mit helyezzen vissza a helyére. Mint a fegyelmezett katonák ugy jártak, ugy keltek és ugy végezték előirt rendszeres munkájukat. Ebben a pontosságban nemcsak a hangverseny közben, hanem annak végeztével is fényes tanújelét adták. A pódium szétszedés és a székek kiürítése, mintha katona kommandóra ment volna. Minden növendék ott volt a ki jelölt posztján és mintegy vezényszóra dolgoztak. Ennek a fegyelemnek tudandó be, hogy a hangverseny végeztével „auf ja und nein" megkezdődött a tánc. Annyi táncospár verődött össze, mint Óbudán a kellemetlen vallású gyerek, úgyannyira, hogy szünóráig nem is táncoltak, hanem csak szorongtak és lökdösték egymást a táncospárok. Ha még azt jelzem, hogy még reggel 6 órakor is járta néhány elkeseredett táncospár, beszámoltam a prepákoknak farsangi működéséről. Még jóformán ki sem volt tisztítva a Griff-szálló nagyterme, már a ref. énekkar tette be a lábát és foglalta le magának vasárnap estére a termet. Erről a mulatságról ujat nem irhatok. Minden évben egyformán zsúfolt, még pedig annyira zsúfolt, hogy a gőzfürdő „kis miska" hozzá képest. A táncospárok ugy füstölögnek, mintha minden táncospár dohányozna. Hogy meddig tartott a mulatság ? Talán délig, esetleg délután is, ha nemis a Griffben, hanem az alsóváros néhány vendéglőjében. Ez már nem megy újságszámba, ez ennek a mulatságnak hagyományos utójátéka. Húshagyó kedden — mint már jeleztem — Karnevál herceg utolsó udvari menüjét rendezte „hering smauz" alakjában, mely a kath. kör helyiségében lett megtartva és ezzel leszögezzük az idei farsangi uralkodást azzal, hogy: Finita la Karnevál! Frici. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a közügyeket csak ugy tologatja. Az hirlik, hogy Pápa városa minden madzagot lenyel. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza országgyűlési képviselőnket minden üresedésben lévő méltósági állásra kombinálják. Az hirlik, hogy a polgármester a helyzethez mérten mindenkinek igazat ad. Az hirlik, hogy a rendörök családi pótléka pénztári maradványilag már biztosítva vad. Az hirlik, hogy a tanítóképző intézet növendékei által rendezett estély fényesen „prepa**rálva lett. Az hirlik, hogy a tanítóképezde hangversenye a „rendicsek" szabályai alapján lett megtartva. Az hirlik, hogy a tanítóképezde tánczmulatságán zöldre volt a rácsos kapu festve. Az hirlik, hogy a református énekegylet tánczmulatságán csizmaszáron repültek a tánezospárok. Az hirlik, hogy a református énekegylet tánczmulatságán a tánezospárok nagyrésze nem tartotta be a modern kor követelményeit. Az hírlik, hogy a katholikus kör által húshagyó kedden rendezett hé ringestélyén a „schmausz" hiányzott. Az hirlik, hogy a katholikus legényegylet műkedvelői szinielöadását a műkedvelők közkívánatra megismételték. Az hirlik, hogy a darutollas legények kezdenek újra úszni az árral. Az hirlik, hogy a libatollas legényeknél a fő az üzlet. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok forralt borral csinálják a hangulatot. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok díjtalanul kerülnek a helyzet magaslatára. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla és a potya hólyagok a farsangi idényben meghívók megóvásából élősködtek. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben minden pad emlékhez fűződik. Az hirlik, hogy Pápán a sógorok húshagyó kedden hamvazósört ittak. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztőjének böjtben is lesz farsangja. HÍREK. — Utóhangok az altiszti bálról. Megbotránkoztató és felháborodó cikk jelent meg a „Pesti Hirlap" mult vasárnapi számában a helybeli altisztek által rendezett mulatságáról. A megjelent cikk telve van szemen szedett hazugságokkkal és rágalmakkal. A cikk Lubienszky János gróf ezredes, ezredparancsnokot horvát származásúnak és magyar ellenesnek tünteti fel. Ez alávaló hazugság. Az ezredes lengyel származása és magyar hazafias érzése közismert városunkban. A cikk vádolja az ezredest, hogy nem engedett magyar szövegű meghívót szétküldeni. Ez merő ráqalom. Az ezredes a meghívók dolgába bele sem avatkozott. Tudtunkkal 600 magyar szövegű és 25 német szövegű meghivó lett szétküldve.