Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-03-09 / 10. szám

Dr. Antal Géza beszéde, j — A taiiitók fizetésreiidezéséről. — i Városunk orsz. képviselője a parlamentben a "tanítók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásánál azok érdekében nagyobb szabású beszédet mondott. Képviselőnknek a tanítóság iránt ezúttal is megnyilvánult jóakarata és a tanítói hivatás iránt kifejezett nagyrabecsülése visszhangra talált. Beszédében hangoztatta, hogy a tanítók óriási nagyrésze meg van elégedve a javaslattal és annak elfogadásában őt sem ingathatja meg egyes tanítóknak kulturemberhez nem illő békétlenkedése. A javaslatban jelentkező eltérő elbánást ő is szeretné megszüntetni s esen kívül igen lelkes han gon szállt sikra az iskolák államosítása melleit. Városunk orsz. képviselőjének beszédét aktuálitásánál fogva egész terjedelmében a következőkben közöljük: T. Ház! Annak ellenére, hogy én ér demileg Oiesswein Sándor t. képviselőtársamnak igen sok megjegyzésével egyetértek, annak ellenére, hogy nagyon kívánatosnak tartottam volna, ha az előttünk fekvő törvényjavaslatokban azok a szempontok, a melyeknek ő kifejezést adott, érvényre jutottak volna, én a tanitóság nagy érdekeire való tekintettel a törvényjavaslatot mégis a legnagyobb készséggel fogadom el a részletes tárgyalás alapjául. Nem ingat meg ebben a kijelentésemben az a körülmény, hogy a tanítók egyes köreiből elégületlen han qok és hozzátehetem, a tanítóhoz mint Icultur• emberhez igazán méltatlan módon megnyilvánuló hangok emelkedtek fel. (Ugy van! a jobboldalon.) Az én kezemben a tanrtótes fületek elnökségeitől számos levél van, a mely azt mutatja, hogv ;i tanítók zöme nem azonosítja magát azokkal az elemekkel, a melyek a tanítóságba minden áron a bé kétlenkedés szellemét akarják belevinni, melyek nem számolnak az állam pénzügyi viszonyaival, hanem talán ideális, de a mai körülmények között nem érvényesülhető törekvésnek kedvéért hadat üzennek mindennek, amint a kultuszminiszter urat helyettesit ő igazságügy miniszter ur mondotta, még magának az államnak is. (Igaz ! Ugy van 1) vol Páriától, az önkéntelen száműzetésben Hogy fog ez végződni? Megszökjem előle? Üldözni fog a poklokon keresztül! És ez tíz évig tartott, tiz hosszú évig ! Ennyit ál doztam fel legszebb ifjúságomból céltalanul és noha most őrülten dolgozom, sohase le szek képes nagy mulasztásaimat pótolhatni. Végre — megváltásomra — eljutott hozzá férje betegségének, közeli halálának Ilire ós ő hazatért, hogy bocsánatot nyerjen attól a bölcs férfiútól, aki utolsó sóhajával is bizonyosan engem áldott, amiért tiz évig megszabadítottam házi sárkányától. — Érti-e most már, uram, hogy miért lihegtem boszut a gyalázatos sisak ellen, amelyik minden szenvedésemnek okozója volt. A művész beszéd közben dühösen forgatta kezében a végzetes sisakot, miközben egy akaratlan mozdulattal hirtelen fölemelte a sisak rostélyát. Egy megsárgult papírlap hullott le a földre. A festő felkapta és felém nyújtotta. Elolvastam tartalmát: „Miért szüntette be levelézését? Nincs erőm tovább küzdeni! Vigyen magával bárhová, messzire, a földgolyó bármelyik zugába, önért mindenre kész vagyok !" A kis nevelőnő irta. Tiz évig volt el rejtve észrevétlenül a rozsdás sisakban. A művész vállat vont, azután bölcs nyugodtsággal mondta: — Hát ő is? . , . Az állami tanítók fizetésrendszéséröl szóló törvényjavaslatnál mindenekelőtt megszüntetni szeretném azt a különbséget, amelyet a törvényjavaslat a férfi- és a nőtanitók között felállít. Az 1893. év előtt eltöltött tanítói évek beszámítását is a legmelegebben óhajtom. Az előadó urnák igaza van abban, hogy jogilag ezt a tanítók nem igényelhetik. De amit jogilag nem igenyelhetnek, a t. igényelhelhetik méltányossági szempontból. A tanítói munka megbecsülése érdekében levőnek találom azt, hogy az erre érdemeseknek az 1893 év előtt eltöltött szolgálati éveibe számíttassanak. (Helyeslés.) Ami a felekezeti tanítók fizetésének ügyét illeti, természetesen, a községieket hozzászámítva, akik kisebb részét képezik a nem állami tanítóknak, a magam részéről is a legteljesebb egyenlősítésnek álláspontján állok, nem pusztán méltányossági szempontokból, hanem határozottan pedagógiai és mondhat nám, didaktikai szempontból. (Helyeslés. — Halljuk!) Mindaddig, mig diszpanitás lesz a községi, felekezeti és állami tanítók fize tései között, meg nem szüntethető tendencia lesz a községi és felekezeti tanítóknál arra, hogy az államhoz gravitáljanak, (Igaz ! Ugy van !) hogy az állam vegye át őket és arra fognak minden eszközt megragadni, hogy a fentartó testület vagy hatóság hatalma alól kikerülve, az állam fenhatósága alá jussanak. Eltekintve attól, hogy az illető odahaza mindaddig, mig ez a törekvés áll állandóan előtte, bizonyos fásultsággal végzi teendőit, ez abból a szempontbol sem kívánatos, hogy az állam esetleg a községeket és a felekezeteket legjobb erőitől fossza meg, mert hisz az államnak érdekében áll, ha már átveszi a községi és a felekezeti tanítókat, hogy csak a legjobb tanítókat vegye át. (Helyeslés.) Mivel pedig óhajtjuk azt, hogy az állami iskolák mellett megmaradjanak a fele kezeti iskolák is, nem nézhetjük nyugodt szemmel, hogy a legjobb erők a községi és felekezeti iskoláknál állandóan az államhoz gravitáljanak és az állam átvéve a községi és felekezeti iskolák ezen tanítóit, legjobb munkásaitól fossza meg azt a kulturtényezőt, amely 40 évvel megelőzőleg a magyar kultura ügyében egyedül és,kizárólag működött. (Igaz ! Ugy van !) Én ugy látom, hogy mi ezekkel a javaslatokkal, épp ugy, mint már az 1907 : XXVII. törvénycikkel is nagyon is messze mentünk állami szempontból a felekezeti iskolák támogatásában, anélkül, hogy az állami szempontokat feltétlenül érvényesítettük volna. Ma elégséges, ha a fenntartó község vagy felekezet egy tanítói állás rendszeresítésére száz koronát vállal magára és most ennek a törvénynek az alapján az állam a felekezet vagy község által ilyen százkoronás segéllyel, — mert itt ez adja a segélyt — biztosított állásra ad végeredményben 3100 koronát. Én, megvallom, nem látom azt be, hogy ha az ál lara ily segélyezés czimén 3200 koronából 3100 koronát fizet, miért nem fizeti még azt a másik 100 koronát is és ott, ahol ez a fenntartó nem képes többet mint 100 koronát adni, miért nem teszi azt az iskolát teljesen magáévá, miért nem teszi azt államivá. (Élénk helyesiés.) Amint előbb is jeleztem, nagy súlyt helyezek arra, hogy ezek a különböző tipusu iskolák továbbra is fennmaradjanak és na gyón helyesnek találom, hogy az állam azoknak az iskolafentartóknak, akik a mai megváltozott viszonyok között a maguk erejéből azokat a szükségleteket, amelyek egy iskola fentartásával járnak, fedezni nem tudják, a segítségére siet. De azt hiszem, hogy az állami segítségnek csakugyau kell egy határvonalat húzni és ez az, a melyet az 1993. évi XXX. törvényezikk a középiskolákra nézve meghúzott, hogy t. i. a feléig segíti az állam, de a felén tid nem, mert hiszen akkor már ő tartja fenn az intézetet; ezt a határvonalat kellene megvonni a népiskolák tekintetében is. (Helyeslés.) Én azt hiszem, hogy a szempontokat egy egységesen, szervesen elkészítendő uj népiskolai javaslattal lehetne érvényesíteni. A törvény régi revíziója mindenképpen legfontosabb és legsürgősebb feladatunk. Fontossá és sürgőssé teszi ezt az a nagy reform is, amelynek megvalósítása előtt állunk és amely kell, hogy az iskolábajárás kötelezettségét sokkal erősebb mértékben juttassa érvényesülésre, mint eddig. A választójognak demokratikus kiterjesztése magával hozza a műveltségnek demokratikus kiterjesztését. Nekünk tehát elemi népiskoláinkat nem szabad e nagy reformból kihagynunk, mert csak ezek fejlesztésével lesz igazán üdvös e reform. (Helyeslés.) Nyilvánvaló, hogy az a törvény, amely 45 év előtt népoktatásunkra hozatott, egyes intézkedéseiben elavult, ennek revíziójával tehát oda kell hatnunk, hogy az analfabéták száma — kultúránknak ez a szégyenfoltja — minél inkább csökkenjen (Élénk helyeslés), oda kell hatnunk, hogy minél kevesebb ember legyen, aki legalább az elemi népiskolai oktatás áldásaiban nem részesült. (Helyeslés ) Azt hiszem, szolgálatot teszek az oktatás ügyének akkor, mikor egy határozati javaslatot terjesztek elő, amelynek elfogadását kérem a t. Háztól. (Élénk helyeslés.) A határozati javaslat igen rövid, igy hangzik : (Halljuk ! Halljuk !) „Ut.asittatik a kormány, hogy az 1868. évi XXXVIII. t.-c. reviziójához szükséges előmunkálatokat indítsa meg s az elemi népiskolai oktatás egész terére kiterjedő törvényjavaslat elkészítését vegye munkába." (Helyeslés.) Határozati javaslatomnak szives elfogadását kérve, ismétlem, hogy én az előttünk fekvő törvényjavaslatot, tekintettel arra, hogy nagy igényeket és nagy érdekeket van hivatva kielégíteni, elfogadom. (Élénk helyeslés.) Dr. Antal Géza beszédét a Ház nagy érdeklődéssel hallgatta. Másnap a Ház a javaslatot dr. Antal Gézának azon határozati javaslatával, melyben az 1867. évi népokt. törvény revízióját sürgeti, a miniszter hozzájárulásával, egész terjedelmében elfogadta. Évi közgyűlések. Városunkban a mult hét folyamán a Pápa városi és vidéki tpénztár, úgyszintén a Polgári kör tartotta meg évi rendes közgyűlését, melynek lefolyásáról a következőkben számolunk be : A Pápa városi és vidéki tpénztár közgyűlése. A Pápa városi és vidéki takarékpénztár mult vasárnap tartotta közgyűlését. Szokatlan nagyszámmal jelentek meg a részvényesek, kik egészen megtöltötték az intézet helyiségét. Baranyay Zsigmond vezérigazgató elnökölt az ülésen, ki a megjelentek üdvözlése után röviden vázolta az igazgatóság mult évi működését és a jegyzőkönyv vezetésére Kende Ádám dr. intézeti ügyészt, annak hitelesítésére pedig dr. Csoknyay János, Koréin Ernő és Sági Sándor részvényeseket kérte fel. A napirend előadója dr. Kende Ádám volt, ki ismertette a nyomtatásban is megjelent igazgatósági és felügyelőbizottsági jelentést, mely az intézet fokozatos fejlődéséről tesz tanúságot. A tőkeemelést az igazgatóság teljes sikerrel vitte keresztül és a megnagyobbodott tőkének megfelelően emelte az üzleti forgalmat is. Noha 16,000 koronát irt le az igazgatóság az értékpapírok árfolyamkülömbözete cimén mégis emelkedett a tiszta nyereség is és 28 koronáról 31 koronára emelkedett az osztalék. E mellett a tartaléktőke is jelentékeny összeggel, a tiszta nyereségnek majdnem felével lett dotálva. A fényes üzleti eredményért Karlowitz Adolf tolmácsolta a részvényesek köszönetét és meleg elismeréssel üdvözölte az igazgatóságot, felügyelőbizottságot és az intézet tisztviselői karát. A felmentvény megadása után a válasz-