Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-02-23 / 8. szám

az ötven év végén egy oly határkőhöz — az egymillió korona alaptőkéhez — értünk, mely biztos alapját képezi intézetünknek s mely elég erős alap arra, hogy reá tovább építhessünk. Ami most már a mult 1912. év üzleti viszonyait illeti, mindenki előtt ismeretesek azon külpolitikai és gazdasági válságos állapotok, melyek a pénzszükséget s annak megdrágulását okozták. Az osztrák magyar bank a lefolyt évben is kétszer emelte a rátát, jól lehet az már az 1911. év őszén is emelve lett, melynek következtében mi is kénytelenek voltunk ugy a betét-kamatlábat, mint adósaink kamatszáza lékát is emelni. S miután a legtöbb pénzintézet a hitelnyújtást nagyon szük körre szorította, a mi intézetünk a hitel keresők által sokkal nagyobb mértékben lett igénybe véve, mint az előző években s hogy ezen hiteligényeket kielégíthessük s forgalmunkat és jövedelmünket emelhessük, meglehetős nagy visszleszárnitolást vettünk igénybe s hálával kell elismernünk, hogy az osztrák magyar bank mindenkor a legnagyobb készséggel és előzékenységgel állt ren delkezésünkre. A lefolyt évben üzleti forgalmunk és bruttó jövedelmünk semmi kívánni valót nem hagyott hátra. Ezen bruttó jövedelmünket azonban súlyosan érintette s apasztotta az értékpapírok tetemes árfolyamcsökkenése, ugy, hogy árfolyamkülönbözet címén 70.302 K 55 fillért kellett leírnunk. Az ezen és a rendes évi szükségletek levonása után az előző évi áthozattal együtt rendelkezésre álló 139.616 kor. 17 fill. nyereségből osztalékul a régi 300 drb. részvény után részvényenként 160 koronának megállapítását hoz zuk javaslatba. Ez összeg ugyan 10 koronával túlhaladja az előző évi osztalékot, amely évben pedig a jövedelem a lefolyt évi jövedelmet meghaladta; tekintettel azon ban arra, hogy az osztalék már több év óta emelve nem lett s tekintettel az ötvenéves jubileumi évre, az igazgatóság ezen 10 koronás emelést jónak látta javaslatba hozni. Örömmel jelentjük, hogy az uj kibocsátási részvények után megállapított összegek teljesen befolytak s az uj részvények kiállíttattak és kicserélés : alatt állnak. Ezzel kapcsolatban kedves köte lességet teljesít az igazgatóság, midőn kéri a t. Közgyűlést, hogy a részvénytőke felemelésének kezdeményezése s annak sikeres keresztülvitele körül fel merült tetemes munkálatok buzgó teljesitéseért Karlovitz Adolf intézeti alel nőknek fejezze ki elismerését és köszönetét. Indítványozzuk továbbá az intézeti nyugdijszabályzat 5 ik § ának megváltoztatását is olyképpen, hogy az intézeti tisztviselők és hivatalszolga 40 évi szolgálata után az egész fizetésüknek megfelelő összegű nyugdíjban részesüljenek. Ezzel az intézeti tisztviselőknek és hivatalszolgának régi kérelmük és óhajtásuk teljesülne. Ugyancsak az intézeti tisztviselők és az intézet egyéb szerveinek lakbére, fizetése és tiszteletdijainak rendezése már évek óta szőnyegen van s az igazgatóság ezeknek rendezését az ötvenéves jubileumra halasztotta. Elsősorban is már a mult évben az intézeti főtisztviselők részére az igazgatóság megfelelő lakbért állapított meg s fizetésüket, elölépésüket s kinevezési feltételeiket rendezte. Javaslatba hozza továbbá az intézeti elnök, alelnök, ügyész s az igazgatósági és felügyelő-bizottsági tagok tiszteletdijának megállapítását, illetve a a régi tiszteletdijak némi emelését. Javasolja az igazgatóság, hogy az intézeti tisztviselők és hivatalszolga javára jubileumi jutalom címén a jubileumi év a nyugdíjnál kétszeresen számittassék s adassék ki részükre a szokásos évi jutalmon felül ennek 50 százaléka. Indítványozza továbbá az igazgatóság, hogy az összegyűjtött 10.000 korona jubileumi alap egy Pápán felállítandó közkórház céljaira adassék ki. Végül sajnálattal jelentjük, hogy Galamb József intézeti elnök állásáról a mult 1912. évi december hó végén lemondott s bár lemondását akkor az igazgatóság nem fogadta el, hanem hosszabb időre szabadságolta, lemondásához a folyó hóban az igazgatósághoz intézett beadványában — tekintettel magasabb életkorára s az intézet fejlettebb viszonyai közölt a legnagyobb kitartást, állandó foglalkozást, figyelmet és kellő munkaerőt igénylő elnöki álmost szívesen hallgatta a gyönyörű holdfénynél elsuttogott édes vallomásaimat. Legnagyobb meglepetésünkre azonban másnap szabadon bocsátották Rozainet. A kapitány nem talált nála semmi gyanúsat. Jobb karján nem volt sebhelye és irataiból kitűnt., hogy egy előkelő bordeauxi kereskedő fia. — Ostobaság! Az iratok semmit se bizonyítanak, — mondta egyik utas. — Arzéné Lupin annyi hamis Íratott szerez magának, amennyit akar. Rozaine az egyetlen, akire a személyleírás illik ! Mikor néhány perccel később Rozaine miss Nellyhez közeledett, az amerikai leány nagynénjével együtt tüntetőleg felállt he lyéről és visszavonult kajüljóbe. Egy órával később egy matróz papir lapokat osztogatott szét az utasok és a hajó alkalmazottjai közt. A papirszeleteken Louis Rozaine 10.000 frankos dijat tűzött ki jutalmul annak, aki Arzéné Lupint leleplezi és előkeríti lady Yerland gyöngyeit és gyémántjait. A kapitány általános kutatást rendelt el ; átkutatták az óriási hajó minden zugát, minden fülkéjét, megmotozták az összes bőröndöket, eredménytelenül. — Bármilyen ügyes is az az Arzéné Lupin, lehetetlen, hogy az ékszereket nyomtalanul eltüntethette volna, — igy vélekedett miss Nelly. — Ilyet ne mondjon, — vágtam közbe én, — még az is lehetséges, hogy a mel lényzsebünkbe, vagy a kabátunk bélésébe csempészte. És miközben rámutattam fényképészeti készülékemre, amelyen különböző felvételeket csináltam miss Nellyről, nagy buzgósággal tovább folytattam : — Vagy nem tartja lehetőnek, miss Nelly, hogy lady Yerland ékszereit ide, ebbe a kis készülékbe is el lehet rejteni ? Lupintől minden kitelik, elég ravasz íiczkó 1 * Igazam volt, a vizsgálat nem vezetett eredményre, de a következő éjjelen sajátságos esemény történt a hajón. Mikor a kormányos éjjeli útját végezte, fájdalmas nyögés hallatszott a fedélzet egyik zugából. A hang után indulva, ott találta Rozainet, megkötözött kezekkel és lábakkal, egy bő köpönyeggel letakarva, ;amelyre gombostűvel egy névjegy volt erősítve, a következő tartalommal: „Arzéne Lupin köszönettel fogadja Rozaine ur kitűzött 10 000 frankját". És Rozaine ur zsebéből valóban hiányzott a 20000 frankot tartalmazó pénztárcza. Mig a többiek örökös rettegésben és idegességben töltötték idejüket, én boldog órákat éltem át miss Nelly oldalán, aki félénk természetével rettegett a hírhedt tolvajkirálytól és nálam keresett oltalmat az esetleges veszélyek ellen Őszintén bevallom, hogy arról álmodoztam, hogy nőül veszem a bájos amerikai leányt, aki ragyogó szépsége mellett dúsgazdag is volt. Miss Nelly kitalálta álmaimat és szemebői kiolvastam, hogy nem foszt meg minden reménységtől. A hajó kikötött. Végre megfejtést nyer a talány és megtudjuk, hogy Arzéne Lupin milyen álarcz alá rejtőzött. A pillanat közeledett ... Ha száz évig élnék, akkor is eszembe jutna még a legparányibb részlet is, ami előttem lejátszódott. — Milyen sápadt, miss Nelly 1 — suCsermák Gusztáv vegyészeti ruhatisztittí-i utézete PÁPÁN, Fő-utca. Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént biztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását (p Q kérve, maradtam tisztelettel puS^aV,