Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-02-16 / 7. szám

gyilkosság történik ! ? Az éjjeli világítás különben tisztára nyomorult. Este 11 órakor minden utcában kialszanak az izzók, csak a sarkokon pislog egy-egy égö. Itt azt követeli a közönség, hogy legalább éjjeli 12 óráig minden izzó világitson, mert a korábban eloltott lámpák miatt teljes sötétség áll be s nem tudni, hogy melyik kapuzat alól éri a békésen hazaballagó polgárt egy örök nyugalomra térítő ütés ! Ha egyszer drága, teljesen alkalmas világító müvet létesítettünk, ne arra való legyen az, hogy egy-két utcát kiállhatatlan fénybe borítsa, hanem szolgáljon a közönség érdekeinek, kényelmének és általános biztonságának. Halljuk hangoztatni, hogy a világítási bizottság, mely kilátásba helyezte, sőt el is rendelte az izzók szaporítását, az idei telet a mostani helyzettel akarja kihúzni és esetleg megfigyelésekre szentelni, amit mi egyáltalában nem tudunk helyeselni. Az izzólámpák szaporításának már most meg kell történni. Tapasztalatot már ez érdemben eleget lehetett szerezni. Éppen a téli hónapok a legalkalmasabbak ezen változtatások s a további megfigyelések eszközlésére. A város és a A mozgófénykép színházat ma általában a világ csodájának nevezik. Ezt a nevet méltán megérdemli, mert az élet eseményeit hatásosan rögzíti meg, az élet jelenségeit a legreálisabb módon állítja a szemlélő elé és a nézők lelki világát a megrajzolt események közvetlen hatása alá állítja. A mozi tehát a mai modern világban mint igen fontos Kulturtényező szerepei s azonkívül az erkölcsi és tár sadalmi nézetek és érzések irányitójává és vezetőjévé is válik. Sajnosan kell észlelnünk azonban, hogy egyrészt a mai erkölcsileg dekadens kor, másrészt pedig a rideg üzleti szellem a mozi működését helytelen irányba terelik s ilykép a kultura és közer köles szempontjából értéktelenné tenni igyekeznek. A kinematografiának ma már sok helyen ferde kinövései vannak. Ma már ez a tiszta üzlet. Minden téma jó neki, ami vonz és minden jelen ségből kihámozza a szenzációt, még ha az visszataszító is. A berlini censor, a filmgyárosok e lidérce fejtette ;ki a legutóbb a kinemaíografusok berlini kongresszusán, hogy a kisembereknek a száz ezreit nem a kinematografia csodái csalják ma már a moziba, hanem a vásznon megörökített érzések, s^en vedelmek, hajlamok és bűnös vágyak varázslatos képei. Ma a programmot felcicomázzák pár névvel, a műsoron szerepel az irodalom is, de azért megvan a közerkölcsöket fenyegető rossz is. Éppen ezért Berlinben ma már cenzúra alá vonták a mozgó fénykép színházakat. Stuttgartban, Münchenben szintén szigorúan követelik a rendőri felügyeletet. Igaz ugyan, hogy a művészet magaslatára a mozi nem emelheti a kis exisztenciák százezreit. Igaz az is, hogy a tudomány elvont száraz tételeivel nem lehet a kinematograf színházat megtölteni, azonban a beszédes címeknek közelebbi vonatkozásban kellene állani a komoly tudással, a ragyogó plakátoknak több szolgálatot kellene tenni az erkölcs érdekében s az élet mélységeit az izlés fejlesztése, az erkölcs nemesítése céljából kellene inkább feltárni. A mozit látogató tisztultabb Ízlésű közönség rá fog jönni ennek az igazságaira s mind hangosabban fogja követelni, hogy a mozgófénykép színház a szórakoztató tudás, az izlés és az erkölcs templomává avattassék. A berlini példa nem hosszú idő múlva követőkre fog találni hazánkban is s ilyképpen a hatóságok az eddiginél sokkal többet fognak törődni e látványos színházakkal. A kultura és az erkölcs szempontjain kívül e lépésre a városokat még a pénzügyi érdekek is rá fogják utalni. A mozgófénykép színházak ugyanis a legteherbiróbb vállalkozásoknak látszanak s ilyképp azoknak a közteher viselésének keretébe való bevonása annyival is inkább indokolt— Az öcsém semmiben sem hasonlít hozzám. Magas, széles vállú, szőke ember, három évvel fiatalabb, mint én, a neve: Alexej. Aliatias ösztönével megérzi és követi az élet lüktető ritmusát, az események gyors tempóját és nem ismeri a meglepetéseket és csalódásokat. Minden mozdulata duzzad az erőtől és ügyességtől ós mindent gyorsan, biztosan végez, habozás nélkül. Tudja, hogy a siker nyomon követi és azért mindig győzőnek érzi magát. Nyilt szemmel tekint az élet veszélyei elé és leghevesebb ellenfelét is lefegyverzi őszinteségével. Korán árvaságra jutottunk, államköltségen nevelkedtünk fel és már gyermekkorunkban megismertük a nyomort, mely testvéri ragaszkodásunkat még szorosabbra fűzte. Kitűnő tanuló volt, együtt végeztük á középiskolákat és együtt, kerültünk az egyetemre. Itt azonban utaink hirtelen elváltak. 0 belesodortatta magát a forradalom kohó jába és hosszú időre eltűnt a felszínről, amig végre Szibériából, — ahovírszáműzték, — levelet irt, amelyben elmondta tövises kálváriáját. Feleségem velem együtt siratta és lelkesedett a fiatal hősért, aki önként vállalta magára a terhet. Azután — hosszú idő multával — ölömmel tudatta, hogy büntetése nemsokára véget ér és akkor visszajön Pétervárra. Természetesen nálunk fog lakni. Feleségem berendeztette számára a saját dolgozószobáját és epedve várt, öcsém neve szüntelenül az ajkunkon lebegett. Márciusban történt, araikor feleségemmel és Lubotska leánykámmal fogadására, a vasúti állomásra robogtunk, de a szerény és rabságban lefogyott rab helyett, akit vártam, az elsőosztályu kocsiból, elegáns köpenyben, finom puhakalapban, kesztyűs kezű, piros arczu ur lépett felém. Wanja,. én vagyok! — kiáltotta már messziről. Ekkor ismertem fel benne öcsémet, aki elegáns külsejével inkább hasonlított valami előkelő diplomatához. Egy félóra múlva már kedélyes lakásunkban voltunk, • — Nos, hugocskám, — igy szólt feleségemhez joviálisán, — hadd nézzelek meg alaposan! Igazán kívánatos, szép asszony vagy ? Azután felém fordulva, folytatta: Gratulálok, hogy ilyen értékes kincshez jutottál ! Étkezés után feszülten figyeltük elbeszéléseit, hogy mennyit szenvedett Szibériában, amig végre nagy szorgalommal a vasútépítés technikáját elsajátította. Mikor az Amur vidékén a vágányokat lerakni kezdték, kinevezték mérnöknek és annyit keresett, hogy tisztességes összeget takaríthatott meg belőle. Most leteszi majd az államvizsgát és uj életet kezd a réginek romjain. Terve sikerült, fényesen vizsgázott és ezen való örömében meghívott bennünket az „Aquariumba", egy kedélyes estére. Határtalan jókedve kerekedett; pezsgőt rendelt, itatott bennünket és végre tánezba vitte feleségemet. Mikor hajnalban az ágyamban felébredtem mámoromból ós lassacskán magamhoz tértem, eszembe jutott, hogy az öcsém hazakísért, ágyba fektetett és feleségem nagyokat kaczagott részegségemen. De hol lehet most Nadja? Ez a kérdés annyira nyugtalanított, hogy felöltözve keresésére indultam. A gyermekszoba sötét volt és kis angyalunk ott pihent párnái közt. Hirtelen vidám beszélgetés ütötte meg füleimet. Felismertem Nadja hangját. Ereimben a vér megfagyott. A felpattant ajtó küszöbén szemben találtam a feleségemet. Nem a régi, csendes, szerény és félénk vegyészeti rnhaUsztitó-intézete PÁPÁN, Fő-utca. Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént bíztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását (p fi * kérve, maradtam tisztelettel Í-J^W&Y*