Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-11-16 / 46. szám

nem fogadja el az uj szabályzatot, — hanem megmarad a régi szabályzatnál, tehát a külön, saját nyugdíjintézeténél és alapjánál, mely az eddigi, kisebb fizetésekhez arányított nyugdijterheket sem birta. Levonhatták volna pedig a jogtudós bizottságok a ni ár létesített országos nyugdíjintézetek tanulságait s akkor belátták volna, hogy pl. az elemi iskolai tanitók orsz. nyugdíjintézete, az Eötvös-alap — kevesebb terhet ró az iskolafenntartó hatóságokra, nagyobb nyugdijat biztosit, mintha minden egyes népiskolának kellene külön nyugdíjintézetről gondoskodni. A nagy számok törvénye, a statisztikai valószínűségi számítás a halálozási, nyugdíjazási esetek és terhek hozzávetésére — igy érvényesülhet. Vagy él és működik, ha nem is oly fényes eredménnyel, mint az Eötvös-alap, a középiskolai tanárok országos nyugdíjintézete, melybe valamennyi nem állami és nem szerzetes, tehát az u. n. autonorn középiskolák tanárai tartoznak; viselnek bizonyos állandó terheket maguk a nyugdijat igénylök, valami keveset a tanulók, meg a fenntartótestületek s dotálja az alapot az államkincstár is ; és az autonorn középiskolák fenntartótestületei annyira megvannak elégedve az intézménnyel, hogy kiterjesztésén munkálkodnak: a jogakadémiák tanárai máris tagjai ennek az országos nyugdíjintézetnek ; soron vannak a theologia akadémiák — bizonyára nem azért, mintha a megoldás ezen országos szervezése nein jelentene tehercsökkenést, tehát előnyt a fenntartókra. • Beljebb menve, találunk három sor támla nélküli padot és négy sor kerti széket, amelyek a csekély kis belépti dijat leszurkuló közönségnek állanak a rendelkezésére. A színpad előtt közvetlen Ali" a sok tagú zenekart helyettesítő zongorás ami az .igazgató tulajdona" — nagy szó 1 Szegény zongora, ha negyedik lába lett volna, már régen megszökött volna, mert annyi kínt állt már ki, hogy a három lába csak ugy roskadozott, mint a kimustrált fiakkeres lónak. Most következik a színpad, amit egy deszkafallal a teremtől elválasztva levő korcsma szobában állítottak fel, persze a deszkafalat előbb eltávolították. Legelőször is jön a sugólyuk, ahova a súgót csak mindig nagy rábeszéléssel tudták beültetni, — szegény — mert olyan szük helye volt, hogy már egy bolha is alig fért volna meg mellette. Ebben igaz, hogy szerencséje volt, mert tudvalevő dolog, hogy a bolháknak a sugólyuk a legkedvencebb helyük, mert itt a nagyraunkában levő súgót, aki nem ér rá reájuk vadászni, kicsit megszekirozhatják. A sugólyuk után, vagy előtt, ahog} vesszük, jönnek csak a sokat jelentő deszkák, vagyis a színpad, melyről két oldalt lépcső vezet le a földszintre, mert a színpad olyan magas, — harminc cemtiméter — hogy a trikóba öltözött színésznők nem tudnak fel, vagy belépni. A nézőtérről nézve, a színpad mellett balra állanak a szobát, erdőt, falut, tengert stb. helyettesítő díszletek, jobbra pedig, dacára annak, hogy színház lett a korcsma De hát nem azért egy a három bizottság, hogy még csak igaza se legyen, ha azt akarja bebizonyítani, milyen jól van megszervezve, hogy a hatalmát kimutassa. Elvégre már megért egy elhalasztást, meg egy tárgyalást — a per folyik s mivel az Ítélet végső fokon kimondva nincsen, eddig el se vesztette ; kell ennél több a siker pillanatnyi megállapításához ? Liquidáláskor felszámítjuk a perköltségeket s megkeressük, hova zökkent vagy csusszant körültáncolt halványunk, az autonomia. Sarudy György. Osztatlan munkaidő a városházán. A vármegye főispánja már tavalyi hivatallátogatása alkalmával is, szóban és írásban egyaránt, megsürgette a polgármestert, miért nincs rendszeresítve a városházán a 8—2-ig egyfolytában tartó munkaidő. Idei hivatallátogatása alkalmával ezt a kérdést újból és nyomatékosan feltette és figyelmeztette a polgármestert, hogy amennyiben a jövő év elejéig az uj rendszer életbe nem lép, felsőbb hatóság utján fogja a kellő intézkedéseket megtenni. Mikor tavaly nyáron első izben kérték v. lisztviselőink az osztatlan munkaidő behozatalát, kávéházi, kocsmai, borbélyüzleti, kaszinói beszélgetések alapján az a vélemény alakult ki a képviselőtestület tagjai körében, hogy ezzel a tisztviselők csak munkaidő rövidítést és munkacsökkenést akarnak elérni. És ez a hamis közszobából, mégis van két asztal és nyolc szék az „intelligens'' köpködő paraszt ven dégek részére bent hagyva, hogy azok ott füstölhessenek és kártyázhassanak A színpad hátamögötc fennmaradt üres hely ócska diszletdarabokkal két részre van osztva s egyik része a férfi, a inásik része pedig a női öltözőt képviseli. Mindegyikben van egy asztal és két pad a művészek részére. Igaz, ínég fogas is van, mindenkinek — a saját kosarában, ha pedig ez nincs, akkor valahol a föld közelében a padlón. És igy számtalanszor megtörtént, hogy a királyi, vagy a királynői palást nagy büszkén itt várta azt az időt, amig arra került a sor, hogy a királyt, vagy királynét játszó művész, vagy művésznő magára öltötte. Tehát, amint már tudjuk, a színpad jobb oldalán még mindig volt két asztal, ami el sem volt kerítve a színpadtól. Nagy örömére a színészeknek, mert kibicelhettek az ott kártyázó parasztoknak, de még nagyobb örömükre a színésznőknek, mert él vezhették azt a jó — büdös — pipa füstöt, arait a kártyázó vendégek nagy élvezettel fújtak szét. Dohányozni szabad volt, mert hiszen tűzmentes a színház, meg különben is korcsmában voltak, de persze csak a parasztoknak, mert egy szinész, ha cigaret tára gyújtott volna, a színházi törvények szerint megbüntették volna. Ez tehát a hires vasvári színház alap rajza. Most pedig jön az, araiért tulajdonképen ez a kis tárca megíródott. A hurmadik, vagy negyedik nap — már nem emlékszem biztosan — a János vitéz került szinre, amiben azt hiszem, min denki tudja, hogy van egy „Bagó" nevü vélemény buktatta meg az ügyet. S ime, a főispán, egy minden tekintetben illetékes faktor, most már másodízben erősiti meg, húzza alá azokat az argumentumokat, amelyeket a v. tisztviselők tavalyi kérelmük mellett felhoztak : hogy az osztatlan munkaidő jelentékeny anyagi megtakarítást jelent a városra és a tisztviselőkre nézve egyaránt; hogy alkalmasabb a hivatali teendők elvégzésére és megkönnyíti a hivatalok tevékenységét; hogy előnyös hatású a tisztviselők ugy magáuéletére, mint közéleti működésére. Lássuk csak ezeket az argumentumokat egyenként! A város a mult évben 8-160 K-t költött a hivatalok fűtésére és világítására. Ez összeg igen jelentékeny része a világítási költségekre esik, amely az uj rendszer mellett teljes egészében megtakarítható lesz. De nagymérvű megtakarítás lesz elérhető a fűtésnél is, mert most a helyiségek kora reggeltől késő estig fülnek, mig igy délután abszolúte nincs szükség fűtésre. Szóval minimum 2000 kor. az az összeg, amelyet a város az uj rendszer mellett megtakaríthat. S hogy ez mit jelent nálunk, az igazán nem szorul magyarázatra, hisz az ujabbi időben csaknem minden ügy azzal nyer elintézést a városházán : „nincs pénz, napirendre a dolog fölött!" De megtakarítást jelent az osztatlan munkaidő a tisztviselőkre nézve is, mert ha naponta csak kétszer kell megtenniük lakásuktól a hivatalig való utat, sokkal szivesebben építhetnek házat, vagy bérelhetnek lakást trombitás, aki János vitéz szerelmesének: lluskának a sírjáról szép Magyarországból hoz egy szál rózsát Franciországba (mert a második felvonás a francia király palotájának a tróntermében történik) Jancsinak, hogy bebizonyítsa neki, hogy Iluska máieltávozott az élők sorából. Mikor elkövetkezett az a jelenet, hogy Bagó megérkezik a rózsával, a szerep szerint azt kell neki mondani, hogy: elhoztam neked, Jancsi ezt a rózsát . . ". Igen, csak kellett volna mondani, de nem fejezhette be, mert amikor azt mondta: elhoztam neked, Jancsi ezt a . . . Tovább nem mondhatta, mert a színpad mellett kártyázó parasztok egyike, aki nem tudta, hogy a színpadon milyen szomorú dolog történik, tele tüdővel kiáltotta el, hogy : — Tököt! Persze a közönség ezt hallotta, mert hiszen csak egy lépés választotta el őket és irtózatos kacagásban törtek ki, ahelyett, hogy sírtak volna a modernül berendezett színházukon, amit még az is fokozott, hogy a János vitézt az igazgatóné játszotta, tehát nő, aki ezen a furcsa rózsa néven kapta Iluskája sírjáról a virágot, nagyon elpirult. A függönyt le kellettt ereszteni és csak ugy folytathatták tovább az előadást, hogy a parasztokat először nagynehezen kitessékelték a korcsmából. Ilyen do'gok is megtörténhetnek tehát raost, amikor a magyar színészet annyira előrehaladott. Nem lehet ezt felróni az igaz, gatónak, mert hiszen az nem tehet rólahanera igenis, fel lehet róni Vasvár vezetőségének, hogy még mindig nem gondosko-