Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-02-02 / 5. szám

Hogy miért bünteti épen őket a mindenható szociáldemokrata pártvezetőség, azt megérteni egyáltalában nem képes, de ezt megérteni józan ésszel nem is lehet. Hiszen köztudoinásu, hogy a vá rosi polgárság körében van a legtöbb hive a radikális, a szociálista óhajtásnak megfelelő választói jognak. Itt van a polgári társadalomban is a leg több olyan elem, akik, mivel nincsen vesztenivalójuk, kacérkodna^ minden anarchiával és szélsőséggel. A falvak és kis városok polgárai és az ott élő középosztály ovatosabb, higgadtabb, tudja, hogy van vesztenivalója, tehát okosán és becsületesen konzervatív. 8 mégis, ez a „b ü n e". büntetlenül fog maradni, mert hiszen e csendes vidéki helyekre nem fog eljutni az általános sztrájk. Ellenben teljes ere jével fog az rombolni a nagyobb városokban ott, ahol a polgárság egy része maga is rokonszenvezett az általános választói joggal. Hogy a sztrájk után rokonszenvezni fogé, az nagy kérdés! Mi azt hisszük, hogy Andrássy Gyulának lesz igaza, aki legutóbb kifejtette, meny nyire veszélyes játék az általános sztrájk. Az ez által sújtott polgári elem — mondotta, — olyan keserves helyzetbe kerül s olyan sokat vészit, hogy ma együtt érzett is ed dig a választójog híveivel, összetörve fog kikerülni a sztrájkból és feltétlenül ellene fordul majd a „radikális" tábornak. Mert — sajnos, - az emberek jórésze olyan értelmi fokon áll, hogy csak a maga kárán tud tanulni. Ma még sokan nem látják az általános sztrájk veszedelmeit, s a „radikálisok" magatartásából okvetlenül bekövetkezendő pusztításokat. Majd ha saját bőrükön érzik ezeket, majd észre térnek ! Városi közgyűlés. — 1913. január 27. — Élénk érdeklődés mellett íolyt le. a mult hétfőre egybehívott képviselőtestületi rendkívüli közgyűlés. Számos interpelláció elhangzása után, mely a közgyűlés idejének nagy részét vette igénybe, áttértek a napirendre. Már több ízben hangoztattuk, hogy célszerű volna interpellációs napokat kitűzni, mert arra a megtrvőződésre jutottunk, hogy számos interpelláció a közgyűlés termében születik meg és ösztönszerűleg lesz megtéve és ez a közgyűlés rendes menetének rovására történik. Több rendbeli felszólalásf, csupán a Geiringer ügy provokált, a többi ügyek az áll. vál. javaslata alapján felszólalás nélkül nyertek elintézést. A közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri Ács Ferenc, ifj Eisler Mór, Gaál János, Kalmár Károly ós Kovács Sándor képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester Fodor István rendőrbiztos haláláról tesz jelentést, indítványára a közgyűlés emlékét jkvileg örökíti meg és a családhoz részvétiratot intéz. Napirendretérés előtt Halász Mihály kérdést intéz a polgármesterhez, hogy a rendőröknek a családi pótlék iránt beadott kérvénye miért nem tüzetett napirendre. Polgármester válaszában kijelenti, hogy ez érdemben a belügyminiszterhez segély iránti kérvényre még nem érkezett válasz, de különben, ha a mult évi pénztári maradvány számadásai rendelkezésére fognak állani, ami legközelebb várható, a kérdést napirendre fogja kitűzni. A választ ugy a képviselőtestület, valamint interpelláló tudomásul vette. Ugyancsak Halász Mihály kérdést intéz a polgármesterhez, hegy miért fosztattak meg kisebb javadalmazásu alkalmazottak, dijnokok és rendőrök családtagjai az ingyenes gyógyszersegélytől, holott a ker. betegsegélyző pénztárnál a családtagok is élvezik ezen kedvezményt. Polgármester válaszában kijelenti, hogy erre a költségvetésbe nincs fedezet, ha erre a jövő évi költségvetés tárgyalásakor indítvány lesz elfogadva, ugy ezen kedvezmény is megadható lesz. A választ ugy a képviselőtestület, mint interpelláló tudomásul vette. Halász Mihály végül kérdést intéz, hogy 4 városi tisztviselő miért nem kapott családi pótlékot, holott 3 tisztviselő, dacára, hogy magasabb fizetési osztályba soroztatott, ebben részesül ? Polgármester válaszában kijelenti, hogy ezen kérdésben a képviselőtestület határozott, ha jogos az illető tisztviselők sérelme, ugy kérelmüket a jövő évi költségvetés tárgyalása alkalmával terjesszék be. A választ ugy a képviselőtestület, mint interpelláló tudomásul vette. Keresztes Gyula azon kérdést intézi a polgármesterhez, hogy a Szarvas-utcai leégett házak tulajdonosainak miért nem engedik meg az'ujjá való felépítését? Polgármester válaszában kijelenti, hogy erre engedély nem kéretett a tulajdonosoktól és igy nem is lehetett megengedni. A választ a képviselőtestület és interpelláló tudomásul vette és ezzel áttértek a napirendre. Végül dr. Lőwy László indítványára a póttárgysorozatban felvett XII. pont lett tárgyalva. 12. Felsőhosszu utcai lakosok kérelmére a városi tanács javasolja, hogy a Pápa—böröllő—nagyacsád—görzsönyi ut az engedélyezett áthelyezés mellett még a műtrágyagyár telepének nyugoti oldalán is építtessék ki s a jégverem hídnál kapcsoltassák be a felsőhosszu utcai útba 23500 korona költséggel. A képviselőtestület a kérdéses útnak kiépítését elrendeli. Mivelhogy azonban a pénzviszonyok erre jelenleg nem alkalmasak, utasítja a városi tanácsot, hogy abban az időben, mikor a pénz olcsóbb lesz, a kölcsönfelvételre tegyen javaslatot. 1, Számvevőség beterjeszti az elhagyott gyermekek segélyalapjának 1912. évi számadásait. A képviselőtestület a számadást elfogadja és a 8649 korona 09 fillér hiány gezte szemeit és hallgatott, ami egyébként, hasonló alkalmaknál nem volt szokása. A kapitány is boszankodott protegáhja gyávaságán. Dühösen ránczigálta bajuszát és fogai közt dörmögte : — Ugy látszik, a fickó félti az életét! Kemény vád. Jacquet arcza vérvörös lett a szégyentől, ajkai görcsösen vonaglottak, de azért néma maradt. Ekkor már én is ugy gondolkoztam, hogy az én pelyhedző kis barátom csakugyan gyáva. A kapitány dühösen elfordult és a harmadik szakaszból Berthelót bízta meg a kényes küldetéssel, aki becsületesen el is végezte és minden baj nélkül került vissza. Azután tovább bandukoltunk a sötétségben. Amikor kétszáz méternyire jutottunk az erőd közelébe, kemény sortűz fogadott bennünket. Ugy hullottak a golyók, mint a záporeső. Jobbról is, balról is sisteregtek, mikor a vizbe pottyantak. Mi is bátran lövöldöztünk ellenségünkre. De az erőd kapuja a három méter szélességű várfal mellett feküdt. Ezt a falat kellett megmászni a borzalmas golyózápor között. Nem riadtunk volna vissza ettől sem, ha azok a gazemberek egy bambuszból font torlasszal el nem zárják utunkat. Ez a torlasz igen sok véres áldozatba került. Szemeim előtt láttam elesni két fiatal hadnagyot, a zászlóalj segédtisztjét és még sok mást. A torlasz ellentállt az ostromnak, A kapitány őrült módon elkezdett szitkozódni, azután hirtelen hátra fordult és tajtékozva vezényelte : — Egy szakasz ostromolja még a torlaszokat ! A harcz keserű komolyságuvá vált. Akik a falakra merészkedtek, szembe kerültek a biztos halállal. Ugy látszott, mintha a kapitány még most is a kis őrmester miatt bosszankodna, mert dühösen odakiál totta feléje: — Második szakasz, előre! Indulj! — Parancsára, kapitány ur, — mondotta nyugodtan Jacquet és mikor mellettem elhaladt, elővett zsebéből egy csomó levelet és átadta e szavakkal : — Vigyázz rá, pajtás! Azután tűzbe rohant a szakaszával, mintha hirtelen megnőtt volna. Sápadtan, de bátran és elszántan rohant a halálba. Nem szitkozódott, nem kiáltozott, nyugodtan osztogatta parancsait. Az erődből pedig sűrűn hullottak a golyók. A torlaszt bevették, lerombolták, de milyen áron ? Jó pajtásaim mind elhullottak; kiömlő, piros vérük ott gőzölgött a romokon. Jacquet volt az utolsó, aki a kapitány parancsára a torlaszokra rohant. Egy bolond, egy eltévedt golyó a szivén találta és a földre esett, mint a fiatal tölgy a fejszecsapás alatt. Másnap átvizsgáltam azokat a leveleket, melyet megőrzésre rám bizott. Meg akartam tudni, hogy az eleinte gyáva Jacquet miként változott át rövid idő alatt haláltmegvető, hős katonává. Ennek lélektani megfejtését a kezemben lévő levelekben kerestem és meg is találtam. Átolvastam a halála napján kapott levelét. Milyen levél ez, édes, jó Istenem! Az aggódó, szerető anya irta egyetlen gyermekének : „Végül pedig, drága fiam, arra kérlek, hogy vigyázz magadra! Gondolj inkább a jövőre, mint a jelenre! Gondolj arra, hogy te vagy az egyetlenem és mégis mindenem a világon ! Kívüled senkim sincs, hozzád nőtt a szivem gyökerestől! Ha valami baj I érne téged, biztosan belehalnék 1 Nem kiI vánom, hogy megtagadd magadat, hogy rossz katona légy, de ne rohanj vakon a veszedelembe I Á parancsokat teljesítsd, mint jó katonához és hazafihoz illik, de, ahol csak lehet, kerüld a veszélyt; én parancsolom, az anyád I Nem, nem drága, jó gyermekem, nem parancsolom, csak kérlek, esedezem hozzád könnyázott szemekkel! — Mielőtt vakmerő lennél, gondolj rám, szegény, szerencsétlen anyádra, akinek reggel, fölkeléskor az első és este, lefekvéskor, mindig az utolsó gondolata vagy. Hidd el, egyetlen, jó fiam, hogy nem gyáva az, aki az anyját szereti! . . A levél kihullott reszkető kezeimből. Viharvert arcomon barázdákat szántottak az alápergő könnyek.