Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-10-26 / 43. szám

pontja feltétlenül kívánatossá teszik a nyugdíj kérdésének olyan megoldását, hogy a tisztviselők nyugdíjaztatása a város házipénztárának esetről-esetre túlságosan való megterheltetése nélkül legyen eszközölhető. Mig a nagy tisztviselői létszámmal és milliós budgettel rendelkező városoknál a tisztviselők nyugdíjazása a városi háztartás mérlegét nem befolyásolja szembetünőleg hátrányosan, addig a kisebb tisztviselői létszámmal és kisebb költségvetéssel dolgozó városok éppen a tisztviselői létszám csekélysége folytán könnyen jöhetnek abba a helyzetbe, hogy egyszerre tisztviselőik nagyobb részét kénytelenek nyugdíjaztatni, ami a nyugdijalap elégtelensége folytán a városi háztartás terhét képezvén, ezt rendkívül hátrányosan befolyásolja, különösen a fentebb említett azon oknál fogva, hogy ezen városok adó-alapja is oly csekély, hogy minden ujabb megterheltetés a községi adópótlékot rohamosan felszökteti. A községi adópótléknak, különösen a tisztviselői fizetések, de még inkább a tisztviselői nyugdíjazásokkal kapcsolatban emelkedése nagymérvű súrlódások előidézője lehet, amint azt tényleg a városi törvény végrehajtása alkalmával több városnál tapasztalni voltunk kénytelenek. Már pedig a tisztviselők és a közönség harmonikus együttműködése a városok fejlesztése szempontjából nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen feltétel. Éppen ezért lehetőleg el kell távolítani minden olyan kérdést, mely ennek a harmónikus együttműködésnek megzavazására alkalmas volna, csökkenteni kell a súrlódási felületet, hogy a városi lakosság ne érezze lépten-nyomon a városi kormányzat költséges voltát és ne érezze különösen a kormányzatban már aktiv részt nem vevő tisztviselőinek nyugdíjaztatása révén rá háruló terheket. A közvetlen nyugdíjaztatás és az ennek terhétől való félelem számos esetben a közigazgatás érdeke ellenére is arra indítja a törvényhatósági bizottságot, vagy a képviselőtestületet, hogy a tisztviselőket ne engedje nyugdíjba menni és viszont maga a tisztviselő is, bármennyire érzi is erőinek fogytát, nem szívesen teszi ki magát annak, hogy mint polgártársai terhére élősködő tekintessék és inkább viseli bármily fogyatékosan is hivatalának terheit, hogysem nyugdíjaztatását kérje. Mindezek az okok, amelyeknek sorát egyébként még szaporítani lehetne, érthetővé teszik a városi tisztviselők nyugdija kérdésének olyatén megoldása után való törekvést, mely mig egyrészt a tisztviselők érdekét a legteljesebb mértékben kielégíti és ezzel a városok közigazgatásának nagy érdekét szolgálja, másrészt lehetségessé teszi ezt a városok háztartásának oly megterheltetése nélkül, mely megterheltetést nagyobb községi pótadóval operáló városokban a polgárság majdnem képtelen elviselni. A kérdésnek ilyetén megoldása csak a városok tömörülése révén a városok országos nyugdíjintézetének megalkotásával érhető el és éppen oda terjed tisztelettel teljes indítványom, hogy e fontos kérdésben méltóztassék az előkészítő munkálatokat megkezdeni, hogy azok befejezése után az ügy teljes megvilágításban állva mindnyájunk eiőtt, a továbbiakra nézve javaslatot, illetve indítványt tehessünk. Az előmunkálatok között legfontosabb egy mathematikai mérleg készítése, mely a városok orsz. nyugdíjintézetének jövedelmeit és várható terheit a valószínűségi számítás törvényei szerint kiszámítván, megállapíthassa, hogy milyen feltételek mellett volna egy ilyen országos nyugdíj-intézet létesíthető. Minthogy pedig ennek a mathematikai mérlegnek elkészítése csak ugy lehet eredményes, ha a kérdő pontokat a felkérendő mathematikussal a városi ügyek ismerői együttesen állapítják meg, tisztelettel javaslom: méltóztassék az állandó bizottság kebeléből egy 5 tagu bizottságot küldeni ki és ezt felhatalmazni arra, hogy az állandó bizottság nevében felkérendő mathematikussal megállapítván a kérdőpontokat, azokra a pontos és szabatos feleletet az egyes városok polgármesteri hivatalaitól záros határidő alatt kérje be. K ARCZOLAT a mulb Régi dal, régi dicsőségről! Ha Cíceszbeiszer átkát akarnám jelenleg alkalmazni, ugy teljes jóhiszeműséggel elmondhatnám, hogy „legyél te krónikás Pápán és légy kö telezve hetenként krónikát írni a mult hétről". Semmi esemény, hát jól van, de egyáltalában semmi esemény ! Ha igy folytatódik, akkor maholnap valami szenzációs eseményt kell provokálni, esetleg kierőszakolni, vagy pedig felfogadni egyes médiumokat, kik a krónika részére eseményeket kierőszakolnak, különben kénytelen leszek hétről-hétre moratoriumot kérni „az üzlet érdekében." Szándékom is volt a héten ilyesmi prolon gátiora, de a szerkesztőségben „egyházi átok" súlya reményében le lettem ezen szándékomról intve. Nem annyira az egyházi átok súlyának félelmétől, mint inkább hivatásom reputációja érdekében beláttam, hogy krónikái tisztségemnek bármily körülmények között is eleget kell tennem és ha máskép nem, ugy a merész fantáziára kell appellálni, mely kisebbnagyobb mértékben képes ellensúlyozni a krónika esetleges érdektelenségét. Ebben a lethargikus és limonádés hangulatban eszembe jutott az eltávozott színtársulatunk. Azt hittük, hogy, pedig dehogy. Eddigelé ha színtársulatunk eltávozott körünkből, egy bizonyos iirt hagyott hátra és legalább két hét kell hozzá, hogy elszokjunk tőlük és újra a régi kerékvágásba jöjjünk. Azt hittük jelenleg is, hogy igy lesz, pedig szó sincs róla. Nemcsak, hogy hiányát nem érezzük, de jóformán azt mondhatjuk, hogy idő előtt elfelejtettük hiányukat. Tudja Isten, hogy történt, de igy történt. Nem mintha közönyös lett volna távo zásuk és mintha dédelgettük volna őket, mint azt más színtársulattal tettük, sőt talán dédelgetés szempontjából ez évadban felülmúltuk magunkat és mégis azt kell konstatálnunk, hogy a szokásos vágyódás ez alkalommal a minimumra redukálva lett. Nem mondom, hogy nem érdeklődünk utánuk annyiban, hogy kíváncsiak vagyunk ugyan, mikép van sorsuk Győrött és érdekkel olvassuk az ottani sajtó véleményét, do ez nem az a valódi érdeklődés, amit mi hagyományos szokáshoz hiven érdeklődésnek szoktunk tartani. Halljuk ugyan, hogy történik holmi átruccanás innen Győrbe, de erre is csak azt lehet mondani, hogy nem az igazi. Szóval erre az érdeklődésekre el leket mondani, hogy „Tempóra mutantur." Ugyancsak ebben a hangulatban az estéli korzóra is kiterjed merész fantáziám, de nem voltam képes semmi oly helyzetet összegezni, mely tényleg anyagot szolgáltatott volna a krónika részére. Csupa unalom és bágyadtság ! Még a legmerészebb fantázia sem volna képes még egy kis pletykát sem kisütni. Maguk az érdekelt felek, kik éhesek volnának egy kis tere-fere elkészítésére, nem képesek semmit formába önteni. Kilátásba van ugyan véve a közeli téli mulatságra számos adat, de ennek megdolgozására még korainak tartjuk az időt s igy ennek ismertetését, bármennyire is hfányos is a heti krónika, a szellőztetését egyelőre mellőznöm kell. Kijelentem azonban jó eleve, hogy a szapulóban erősen készül valami, de hogy mi, az még csak nyers anyag, de kitűnő anyag. Ugyancsak most jut eszembe, hogy a megyebizottsági tagok választása napja ki van tűzve . . . (Van még egy heti ideje, addig sok minden juthat az eszébe. Szedő.) Frici. AZ HIRLIK ... Az hírlik, hogy Pápa városa a Hungária műtrágyagyárral keresztezésbe, jött. Az hírlik, hogy Pápa városa rosszul van bejegyezve a jövedelmező városok névsorába. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a városok országos nyugdíjintézetében utazik. az hírlik, hogy a polgármesternek a házbérfilléradó tervezetben pechje lesz. Az hirlik, hogy a rendőrtizedeseket a vármegye jóváhagyási záradékkal látta el. Az hirlik, hogy a rendőröknek kezd rendbe jönni a szénájuk. Az hírlik, hogy a titkos rendőrök a körülményekhez képest csak meg — vannak. Az hírlik, hogy a Hungária műtrágyagyár az „ölet" a „méter"-rel akarja uton* vágni. Az hirlik, hogy a darutollas legények mostanában ritkán hangoskodnak. Az hirlik, hogy a libatollas legények kezdenek a dupla hólyagokhoz dörgölőzni. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok közül többen kezességi záradékkal lettek ellátva. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok fizetési kötelezettségüknek csak részben tesznek eleget. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potya hólyagok nadrággombokat dobnak a tányérba. Az hirlik, hogy Pápán a sógorok „az üzlet érdekében" isznak. Az hírlik, hogy a „Jaj nadrágom" egylet tagjai hosszú körmöt növesztenek, hogy jobban vakaródzhassanak. Az hirlik, hogy az Erzsébelligetben az illemhely teljesen bevált. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban egy bába már nem győzi a munkát. Az hirlik, hogy az Otthon kávéházban a kabarétársulat három estén át csalatkozott. Az hirlik, hogy a Központi-kávéházban hangversenyző daltársulat tagjai előléptetés céljából a Griff nagytermében felléptek. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer ke sz tője fél napos és egész éj jeles.