Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-10-05 / 40. szám

próba volt belőle, mert igen vontatottan ment, sőt a jelenetekben több bonyodalom is volt. Kevés közönség voli jelen, ami a szereplőkre is igen hathatott és igy a melodikus énekszámok nem jutottak érvényre. Mezei Margit mint Gonda igen szép toiletjével imponált, de nem volt diszponálva. Igen jó volt egyes jelenetekben Fábián Linka és Faludy Károly a válópár szerepeikben. Az elnök szerepében Tihanyi igen tetszetős volt, ugyszinte sok derültséget keltett Nagy Imre az apa és Szigethy a kalauz szerepében. Kisebb szerepeikben Tihanyiné, Baróthy, Sebestyén Rózsi és Lantos kifogástalanok voltak. Vasárnap délután az „Iglói diákok" zsúfolt házat csinált. Az egyetlen női szerepet ez alkalommal Sebestyén Rózsi játszta, ki Erzsike szerepében igen bájos volt. A többi szereplők a régi jók voltak. A közönség egész előadás alatt kitűnően mulatott és a szereplőknek bőven kijutott a tapsból. Este Abonyi Árpádnak remek népszínműve „A betyár kendője" lett előadva. Igen szép számú közönség nézte végig az egy kissé döcögős előadást. Érzésteljes játékukkal igen hatásos jeleneteket produkáltak Huzella Irén, Fodor Oszkár és Baróthyné (anya.) Tűzről pattant Buzi Zsófi volt Mezei Margit. Kisebb szerepekben Turayné, Lantos és Nagy Imre megállták helyüket. Hétfőn a már hetekkel ezelőtt jelzett „Troubadour" opera lett bemutatva. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékeznünk ugy a rendezés, betanítás és a szereplők precíz és biztos játéka felett. Elmondhatjuk, hogy ezen előadás bármely elsőrendű vidéki színpadon, ahol operaelőadások előadatnak, teljes mértékben megállta volna a legerősebb kritikát. A nézőtér teljesen megtelt és a közönség valóban bámulattal volt eltelve a szereplők remek ének és a preciz zene bemutatásával. Fábián Linka remek koloraturáját, Tihanyi erőteljes baritonját és Faludy hős tenorját ragyogtatta, nemkülönben nagy elismerés illeti meg Guthy Saroltát, ki a cigánynő nehéz szerepét kis, de kellemesen csengő hangjával biztos precizitással játszta meg. Kisebb szerepeikben Mezei Margit, Lantos és Földessy a fényes előadás keretét emelték. Nagy munkát végzett Bártfay karmester, ki ez alkalommal fényesen beigazolta, hogy nagy mestere a zenének és dirigálásnak, ki nemcsak a precízen játszó zenekart, de az összes ensembléket biztos kezekben tartotta és dirigálta. Szóval fényes esténk volt, melyre büszkék lehetnek a társulat tagjai, jobban mondva szereplői. Kedden Tihanyi Béla, közönségünk közkedveltjének bucsufelléptével, a fülbemászó melódiákkal telt „Bőregér" operette ment. A színház teljesen megtelt és a közönség kitűnő szórakozást talált egész estén át. A szereplők remek hangulatban voltak és a sűrű tapsokra méltán rászolgáltak. Tihanyi igen elegáns Eisenstein volt és minden egyes jelenete hatásos volt. Fábián Linka (Rosalinde) és Mezei Margit (Adél) kedves játékukkal és énekszámaikkal szép sikert arattak. Folytonos derültséget keltett Nagy Imre a börtönőr szerepében. Földessy kellemes tenorjával tünt ki, ugyszinte kifogástalan volt Szigethy (Frank) és Lantos (Falke) szerepében. Kedves volt Sebestyén Rózsi mint Orlofszky herceg. Nagy Imréné és Déry Gizi által kecsesen lejtett lengyelke táncot megismételték. Egypár énekszám kimaradt, de nem az előadás rovására. Szerdán megismételték „Troubadour" operát. Igen szép számú közönséget vonzott az opera a színházba, sajnos azonban a kö zönség nem élvezhette teljességében a zenét és zeneszámokat, mivel Fábián Linka a főszereplő, Leonora személyesitője, teljesen berekedt és nem volt képes már az első énekszáma után tovább énekelni. Ezen körülménynél fogva, melyet Faludy Károly a közönségnek bejelentett, az előadás két teljes felvonása (4 kép) teljesen elmaradt és a végső börtönjelenettel nyert befejezést. Ezen rekedtség folytán a győri sziniévad nem a „Troubadour" operával, hanem „Varázskeringő" operettel veszi kezdetét. A közönség sajnálva a kedves művésznő balesetét, nyugodtan távozott a színházból. Csütörtökön bucsuelőadás volt, mely alkalommal „A bíboros" színmű került szinre a címszerepben Fodor Oszkárral, ki ez estén bravúrosan oldotta meg nehéz szerepét. Erőteljes és a szerephez méltó daliás alakítást nyújtott Turay mint Strozzi. Érzésteljes játékával hatást keltő volt Huzella Irén a kalmár leány szerepében, nemkülönben fenséges volt Baróthyné a bíboros anyja alakításával. Kisebb szerepeikben Baróthy, Erdélyi, Horváth, Lantos S. és Csóka kifogástalanul jók voltak. Az előadás végeztével zugó tapsok keretében búcsúzott el a jelenvolt közönség a szereplőktől. I< A R C Z O L A T a> mulb Jzi_éfc3?őJ_Legördült a függöny! A változatosság kedvéért illustrálom a helyzetet ezzel a kifejezéssel, mely ugyanazt jelenti, mint a hagyományos szokáshoz híven „finita la komédia" jelszót szoktam használni akkor, amidőn színtársulatunk lejátsza kisded játékát, itt hagytak bennünket vagy végleg vagy pedig „a viszontlátás reményében." Ugyancsak a változatosság kedvéért, bár sajnosan, de ez alkalommal nagyon is kevés beszámolni valóm van színtársulatunk itteni időzéséről. Röviden szólva, csak azt jeleztem, hogy „jöttek és mentek". Hát nem nagy változás ez a multakhoz viszonyítva ? Akkortájt nem jöttek és mentek, hanem tényleg amint megírva van, „jöttek, láttak és győztek". Restelem az ügyet, de nincs máskép. Még az utolsó reményben is csalatkoztam. Azt hittem és reméltem, hogy az utolsó akkordok felelevenítik némileg az úgynevezett „aranjouzi szép napok" homályos voltát, de sajnos, még ebben is csalódtam. Értem pedig ezen csalódásomat a búcsúzásnál jelentkező érdeklődés és kifejezés teljes negligá lását. Azt hittem és reméltem ugyanis, hogy ha már a fejszét elveszítettük, legalább a nyelét megtartottuk. Nos hát még a nyelét is elveszítettük, sajnos, szinte a változatosság kedvéért. Szóval minden megváltozott! Eltekintve az egész sziniévad alatti ridegséget és bizonytalan helyzetet, még a búcsúzás is szokatlan lefolyású volt. Absolute semmi érdek lődés nem volt észlelhető a búcsúzás pillanataiban, mely rendes körülmények között a pályaudvaron szokott lejátszódni. Nem szólva zenéről, pezsgőkről, csokrokról, küldöttségekről, — mint anno dazummal, — de egy bánatos arcot sem lehetett az utazásnál látni, mely jelképezte volna a színtársulat távozását. A legérdekesebb a dologban az, hogy a színtársulatnál határozottan kifejezésre jutott a kínálat és mindennek dacára nem mutatkozott absolute irántuk a vételkedv. Homlokegyenest ellenkező áramlat uralkodott az egész sziniidény alatt. Ha valaha alkalmazható volna ama bizonyos szállóige, mely abban kulminált, hogy „volt kivel és nem volt mivel", ugy az idei kapcsalkodzásra ez határozottan reá illik. De hát száz szónak is egy a vége! Mit szépítgessük annyit a dolgot, valljuk be egész őszintén, hogy teljesen kiérdemeltük ebben a sziniévadban azt a szegénységi bizonyítványt, melyet részünkre a színtársulat ama tagjai, kik erre illetékesek voltak, kiállítottak. Most már igazán elmehetünk a jó hírünkkel Kuku tyinba zabot hegyezni. Elmondhatjuk rólunk, hogy „sokat akar a szarka, de nem birja a farka". Színtársulatunk ilyen impressziókkal hagyta itt városunkat. És ezt a szó szoros értelmé ben kell venni, mert nem csak itt hagyja, hanem kivételesen végleg itt hagyja, arnenynyiben a tavaszi szezonra már Kaposvárra kötelezte le magát. Talán itt is kereshető a tulajdonképeni bibi. Az érdekelt felek nem ereszkedtek bele a helyzetbe, mivel jó eleve tudták, hogy az ügy rövid lejáratú és tavaszkor nem folytatható. Az ilyen téli átruccanások pedig nagyon is bizonytalanok akkor, amidőn a tavasz nincs biztosítva. Mert hát tényleg nehéz az ilyen téli évjáratot keresztül telelni abban a tudatban, hogy tavaszkor nem jönnek hozzánk vissza a dédelgetett fecskék, hanem uj hazát mennek szerezni. Ennek is tudom most már be végeredménykép ezen lagymatag és pongyola hangulatot. No de se baj, több is veszett Mohácsnál ! Majd eljövend az az idő, amikor más húrokat fogunk pengetni és bucsuszólamokat zengedezni. Ez idén egy már agyon citált közmondással illusztrálom „legördült a függöny" bekezdésemet és pedig, hogy : „Megszűnt a fuvalom és mosolyog a fájdalom !" Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa nem halad, hanem céltanul fut, mint ama bizonyos fakó. Az hirlik, högy Pápa városa a műtrágyagyártól már sok szagolni valót kapott. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a polgármesterek kongresszusán is eredeti nagyságban mutatkozott be. Az hirlik, hogy a polgármester a nagyváradi kongresszusra még azért is elment, hogy magasabb és nagyobb legyen a parádé. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányságnál egy részeg ember hányási ingert jelentett be. Az hirlik, hogy egy hatósági közeg egy koleragyanus embert beszállított a járványkórházba, de utólag kiderült, hogy a must hajtotta meg. Az hirlik, hogy a rendőrök minden titkot a titkosrendőrökre bízzák. Az hirlik, hogy a darutollas legények újra kezdenek hírnevükhöz méltóan legénykedni. AZ hirlik, hogy a libatollas legények a lefolyt héten ünnepeltek „boldog újévet". Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok közül többen a régi legénységüket siratják. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagok a főpincéreknél előjegyzésben vannak. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potyahólyagok a szivarvégeket füstölik. Az hirlik, hogy a színtársulat nálunk lejátszotta kisded játékát. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja csak ösmeretlen tettesekre pályázott. Áz hirlik, hogy a színtársulat egyes tagjai nálunk rosszul végeredményeztek. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik kardalosnője a nyilvánosság előtt „önkéntesen" jelentkezett. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben az illem-tanfolyam helyiségének sok látogatója van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok érdekelt fél található. Az hirlik, hogy a Játszótéren érdekes mozifelvételeket lehetne eszközölni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a színtársulattól angolosan búcsúzott el. HIREK. — A király névnapja. Október 4-én, — tegnap — királyunk névnapján, városunk középületein nemzeti színű lobogók lengtek, az iskolákban pedig az előadások szüneteltek. A kath. plébánia templomban reggel 9 órakor ünnepi mise volt, melyen káplánjai