Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-10-05 / 40. szám

próba volt belőle, mert igen vontatottan ment, sőt a jelenetekben több bonyodalom is volt. Kevés közönség voli jelen, ami a szereplőkre is igen hathatott és igy a me­lodikus énekszámok nem jutottak érvényre. Mezei Margit mint Gonda igen szép toiletjével imponált, de nem volt diszponálva. Igen jó volt egyes jelenetekben Fábián Linka és Faludy Károly a válópár szerepeikben. Az elnök szerepében Tihanyi igen tetszetős volt, ugyszinte sok derültséget keltett Nagy Imre az apa és Szigethy a kalauz szerepében. Kisebb szerepeikben Tihanyiné, Baróthy, Sebestyén Rózsi és Lantos kifogástalanok voltak. Vasárnap délután az „Iglói diákok" zsúfolt házat csinált. Az egyetlen női szere­pet ez alkalommal Sebestyén Rózsi játszta, ki Erzsike szerepében igen bájos volt. A többi szereplők a régi jók voltak. A közön­ség egész előadás alatt kitűnően mulatott és a szereplőknek bőven kijutott a tapsból. Este Abonyi Árpádnak remek népszín­műve „A betyár kendője" lett előadva. Igen szép számú közönség nézte végig az egy kissé döcögős előadást. Érzésteljes játékukkal igen hatásos jeleneteket produkáltak Huzella Irén, Fodor Oszkár és Baróthyné (anya.) Tűzről pattant Buzi Zsófi volt Mezei Margit. Kisebb szerepekben Turayné, Lantos és Nagy Imre megállták helyüket. Hétfőn a már hetekkel ezelőtt jelzett „Troubadour" opera lett bemutatva. A leg­nagyobb elismerés hangján kell megemlé­keznünk ugy a rendezés, betanítás és a szereplők precíz és biztos játéka felett. El­mondhatjuk, hogy ezen előadás bármely elsőrendű vidéki színpadon, ahol operaelő­adások előadatnak, teljes mértékben meg­állta volna a legerősebb kritikát. A nézőtér teljesen megtelt és a közönség valóban bá­mulattal volt eltelve a szereplők remek ének és a preciz zene bemutatásával. Fá­bián Linka remek koloraturáját, Tihanyi erőteljes baritonját és Faludy hős tenorját ragyogtatta, nemkülönben nagy elismerés illeti meg Guthy Saroltát, ki a cigánynő nehéz szerepét kis, de kellemesen csengő hangjával biztos precizitással játszta meg. Kisebb szerepeikben Mezei Margit, Lantos és Földessy a fényes előadás keretét emel­ték. Nagy munkát végzett Bártfay karmester, ki ez alkalommal fényesen beigazolta, hogy nagy mestere a zenének és dirigálásnak, ki nemcsak a precízen játszó zenekart, de az összes ensembléket biztos kezekben tar­totta és dirigálta. Szóval fényes esténk volt, melyre büszkék lehetnek a társulat tagjai, jobban mondva szereplői. Kedden Tihanyi Béla, közönségünk köz­kedveltjének bucsufelléptével, a fülbemászó melódiákkal telt „Bőregér" operette ment. A színház teljesen megtelt és a közönség kitűnő szórakozást talált egész estén át. A szereplők remek hangulatban voltak és a sűrű tapsokra méltán rászolgáltak. Tihanyi igen elegáns Eisenstein volt és minden egyes jelenete hatásos volt. Fábián Linka (Rosa­linde) és Mezei Margit (Adél) kedves játé­kukkal és énekszámaikkal szép sikert arattak. Folytonos derültséget keltett Nagy Imre a börtönőr szerepében. Földessy kellemes te­norjával tünt ki, ugyszinte kifogástalan volt Szigethy (Frank) és Lantos (Falke) szere­pében. Kedves volt Sebestyén Rózsi mint Orlofszky herceg. Nagy Imréné és Déry Gizi által kecsesen lejtett lengyelke táncot megismételték. Egypár énekszám kimaradt, de nem az előadás rovására. Szerdán megismételték „Troubadour" operát. Igen szép számú közönséget vonzott az opera a színházba, sajnos azonban a kö zönség nem élvezhette teljességében a ze­nét és zeneszámokat, mivel Fábián Linka a főszereplő, Leonora személyesitője, telje­sen berekedt és nem volt képes már az első énekszáma után tovább énekelni. Ezen körülménynél fogva, melyet Faludy Károly a közönségnek bejelentett, az előadás két teljes felvonása (4 kép) teljesen elmaradt és a végső börtönjelenettel nyert befejezést. Ezen rekedtség folytán a győri sziniévad nem a „Troubadour" operával, hanem „Va­rázskeringő" operettel veszi kezdetét. A kö­zönség sajnálva a kedves művésznő bal­esetét, nyugodtan távozott a színházból. Csütörtökön bucsuelőadás volt, mely al­kalommal „A bíboros" színmű került szinre a címszerepben Fodor Oszkárral, ki ez es­tén bravúrosan oldotta meg nehéz szerepét. Erőteljes és a szerephez méltó daliás ala­kítást nyújtott Turay mint Strozzi. Érzés­teljes játékával hatást keltő volt Huzella Irén a kalmár leány szerepében, nemkülön­ben fenséges volt Baróthyné a bíboros anyja alakításával. Kisebb szerepeikben Baróthy, Erdélyi, Horváth, Lantos S. és Csóka kifo­gástalanul jók voltak. Az előadás végezté­vel zugó tapsok keretében búcsúzott el a jelenvolt közönség a szereplőktől. I< A R C Z O L A T a> mulb Jzi_éfc3?őJ_­Legördült a függöny! A változatosság kedvéért illustrálom a helyzetet ezzel a ki­fejezéssel, mely ugyanazt jelenti, mint a ha­gyományos szokáshoz híven „finita la komé­dia" jelszót szoktam használni akkor, ami­dőn színtársulatunk lejátsza kisded játékát, itt hagytak bennünket vagy végleg vagy pe­dig „a viszontlátás reményében." Ugyancsak a változatosság kedvéért, bár sajnosan, de ez alkalommal nagyon is kevés beszámolni valóm van színtársulatunk itteni időzéséről. Röviden szólva, csak azt jelez­tem, hogy „jöttek és mentek". Hát nem nagy változás ez a multakhoz viszonyítva ? Akkor­tájt nem jöttek és mentek, hanem tényleg amint megírva van, „jöttek, láttak és győztek". Restelem az ügyet, de nincs máskép. Még az utolsó reményben is csalatkoztam. Azt hittem és reméltem, hogy az utolsó ak­kordok felelevenítik némileg az úgynevezett „aranjouzi szép napok" homályos voltát, de sajnos, még ebben is csalódtam. Értem pe­dig ezen csalódásomat a búcsúzásnál jelent­kező érdeklődés és kifejezés teljes negligá lását. Azt hittem és reméltem ugyanis, hogy ha már a fejszét elveszítettük, legalább a nyelét megtartottuk. Nos hát még a nyelét is elveszítettük, sajnos, szinte a változatos­ság kedvéért. Szóval minden megváltozott! Eltekintve az egész sziniévad alatti ridegséget és bi­zonytalan helyzetet, még a búcsúzás is szo­katlan lefolyású volt. Absolute semmi érdek lődés nem volt észlelhető a búcsúzás pilla­nataiban, mely rendes körülmények között a pályaudvaron szokott lejátszódni. Nem szólva zenéről, pezsgőkről, csokrokról, küldöttségek­ről, — mint anno dazummal, — de egy bá­natos arcot sem lehetett az utazásnál látni, mely jelképezte volna a színtársulat távozását. A legérdekesebb a dologban az, hogy a színtársulatnál határozottan kifejezésre ju­tott a kínálat és mindennek dacára nem mutatkozott absolute irántuk a vételkedv. Homlokegyenest ellenkező áramlat uralkodott az egész sziniidény alatt. Ha valaha alkal­mazható volna ama bizonyos szállóige, mely abban kulminált, hogy „volt kivel és nem volt mivel", ugy az idei kapcsalkodzásra ez határozottan reá illik. De hát száz szónak is egy a vége! Mit szépítgessük annyit a dolgot, valljuk be egész őszintén, hogy teljesen kiérdemeltük ebben a sziniévadban azt a szegénységi bizonyítványt, melyet részünkre a színtársulat ama tagjai, kik erre illetékesek voltak, kiállítottak. Most már igazán elmehetünk a jó hírünkkel Kuku tyinba zabot hegyezni. Elmondhatjuk rólunk, hogy „sokat akar a szarka, de nem birja a farka". Színtársulatunk ilyen impressziókkal hagyta itt városunkat. És ezt a szó szoros értelmé ben kell venni, mert nem csak itt hagyja, hanem kivételesen végleg itt hagyja, arneny­nyiben a tavaszi szezonra már Kaposvárra kötelezte le magát. Talán itt is kereshető a tulajdonképeni bibi. Az érdekelt felek nem ereszkedtek bele a helyzetbe, mivel jó eleve tudták, hogy az ügy rövid lejáratú és tavasz­kor nem folytatható. Az ilyen téli átrucca­nások pedig nagyon is bizonytalanok akkor, amidőn a tavasz nincs biztosítva. Mert hát tényleg nehéz az ilyen téli év­járatot keresztül telelni abban a tudatban, hogy tavaszkor nem jönnek hozzánk vissza a dédelgetett fecskék, hanem uj hazát men­nek szerezni. Ennek is tudom most már be végeredménykép ezen lagymatag és pongyola hangulatot. No de se baj, több is veszett Mohácsnál ! Majd eljövend az az idő, ami­kor más húrokat fogunk pengetni és bucsu­szólamokat zengedezni. Ez idén egy már agyon citált közmondással illusztrálom „le­gördült a függöny" bekezdésemet és pedig, hogy : „Megszűnt a fuvalom és mosolyog a fájdalom !" Frici. AZ HIRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa nem ha­lad, hanem céltanul fut, mint ama bizonyos fakó. Az hirlik, högy Pápa városa a mű­trágyagyártól már sok szagolni valót kapott. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a polgármesterek kongresszusán is eredeti nagyságban mutatkozott be. Az hirlik, hogy a polgármester a nagy­váradi kongresszusra még azért is elment, hogy magasabb és nagyobb legyen a parádé. Az hirlik, hogy a rendőrkapitányságnál egy részeg ember hányási ingert jelentett be. Az hirlik, hogy egy hatósági közeg egy koleragyanus embert beszállított a járvány­kórházba, de utólag kiderült, hogy a must hajtotta meg. Az hirlik, hogy a rendőrök minden titkot a titkosrendőrökre bízzák. Az hirlik, hogy a darutollas legények újra kezdenek hírnevükhöz méltóan legény­kedni. AZ hirlik, hogy a libatollas legények a lefolyt héten ünnepeltek „boldog újévet". Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyagok közül többen a régi legénységüket siratják. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólya­gok a főpincéreknél előjegyzésben vannak. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potyahólyagok a szivarvégeket füstölik. Az hirlik, hogy a színtársulat nálunk lejátszotta kisded játékát. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja csak ösmeretlen tettesekre pályázott. Áz hirlik, hogy a színtársulat egyes tagjai nálunk rosszul végeredményeztek. Az hirlik, hogy a színtársulat egyik kardalosnője a nyilvánosság előtt „önkénte­sen" jelentkezett. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben az illem-tanfolyam helyiségének sok látogatója van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban sok érdekelt fél található. Az hirlik, hogy a Játszótéren érdekes mozifelvételeket lehetne eszközölni. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a színtársulattól angolosan búcsú­zott el. HIREK. — A király névnapja. Október 4-én, — tegnap — királyunk névnapján, városunk középületein nemzeti színű lobogók lengtek, az iskolákban pedig az előadások szünetel­tek. A kath. plébánia templomban reggel 9 órakor ünnepi mise volt, melyen káplánjai

Next

/
Thumbnails
Contents