Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-26 / 4. szám

felemésztő általános csatornázásról — ma még beszélni sem lehet! Az elmúlt évben épült, bár rendeltetésének még át nem adatott —az annyit emlegetett — közvágóhíd, mely hivatva van a közegészségügyünket nagyban előmozdítani, mert hiába, a jó lakás, levegő és a viz mellé a gyomor is megkívánja s magáét — a jó húst. Mindezen munkálatokat a vá rosi mérnöki hivatal — az épületek felemelését kivéve — házilag, kezelteEzzel röviden képet adtam az 1912. év műszaki történetéről s itt a villamos telepről, — melyről évenként önálló külön jelentésben számol be az üzemvezető — nem szólok. RÉVÉSZ ARNOLD v. főmérnök. • f , i A városok'^ fejlesztéséről szóló 1912. LVIII. t. c 19; §-a értelmében a r. t. városok, amennyiben ez eddig meg nem történt, kötelesek 1914. évi január hó l-ig közigazgatási alkalmazottaik részére nyugdíjintézetet létesíteni. A nyugdíjintézet szervezéséről, a nyugdíjalap létesítéséről és kezeléséről, valamint a nyugdíjellátás feltételeiről az állammal, a vármegyei és városi törvényhatóságokkal és a rendezett tanácsú városokkal való viszonosság alapján és az állami nyugdíjtörvény alapelvei szerint szabályrendeletet kell alkotni. A r. t. városok, ha az e §-ban megállapított kötelezettségüknek eleget tettek, a nyugdijviszonosság szempontjából ugyanazon tekintet alá esnek, mint a törvényhatóságok. Lássuk tehát, hogy melyek azok a legfontosabb uj rendelkezések, amelyek a törvényjavaslatban foglaltatnak? A lényegesebb eltérések az 1885: XI. t-.-c. rendel kezeséi ől öt csoportba sorozhatok és pedig: a) az alkalmazottak ellátásaira, b) az özvegyek el látásaira, c) az árvák ellátásaira, d) a temetési járulékokra vonatkozók, végül e) különféle uj határozmányokra. p A szolgálati időt 40 évről 35 évre szállítja le á.faiskolai, képzettséggel bíró tisztviselőknél, továbbá az állami rendőrség, a határrendőrség, a csen dőrség, a pénzügyőrség, a bírósági fogházak, az országos büntető intézetek és a kir. javitó-intézetek őrszemélyzeténél és legénységénél. A szolgálati időnek általánosságban 35 évre való leszállítását a javaslat azért nem tartja indokoltnak, mert ez azt eredményezné, hogy a középiskolai, vagy alsóbb fokú minősítéshez kötött állásokon alkalmazott tisztviselők, akik már 18 éves korukban léphetnek állami szolgálatba, 53 éves korukban beszámítható javadalmazásuk teljes összegével felérő nyugdíjra igényt szerezve, az állami szolgálatból olyan korban távoznának, amelyben még nagyon is szolgálatképeseknek tekinthetők, ugy hogy az állam szempontjából ez lényeges munkaerő veszteséget jelentene. A kedvezőbb számítás mértéke ugy állapíttatott meg, hogy a fentebb emiitett szolgálatokban töltött időnek minden teljes hét hónapját nyolc hónapnak kell számítani. Uj a javaslatban az u. n. lakbérnyugdij, amelynek legkisebb összege 400 korona nyugdíj után 120 korona évenként. A lakbérnyugdijnak összege 3000 korona nyugdíjig a nyugdíjnak minden 200 koronával való emelkedésénél, a 3001 korona nyugdíjtól 7000 korona nyugdijig pedig a nyugdíjnak minden 400 koronával való emelkedésénél évi 40 koronával emelkedik s igy ér ei évi 7000 korona nyugdíjnál évi 1040 koronát. Ezentúl a nyugdíjnak minden 1000 koronával való emelkedésénél a lakbérnyugdij évi 80 koronával emelkedik a maximális évi 1600 koronáig. A lakbérnyugdij jövedelemadó alá eső járandóságnak tekiutendő. A nyugdíjazás alapjául szolgáló 10 évi szolgálati idő 5 évre szállíttatik le, amely után a beszámítható javadalmazás 40 százaléka jár nyugdíjképpen. Az egész éveken felülmaradó és hat hónapot meghaladó évhányad páholyban, elégedetten végigtekintett azon a nyüzsgő sokaságon, azután visszavonult. A nyitány végén a nézőtér lámpái kialudtak, a függöny szétlebbent. Ebben ? pillanatban foglalt helyet Yvonne a nézőtéren és feszült figyelemmel kisérte a lefolyó jeleneteket. Az első felvonás után kitörő, lelkesült taps már biztosította az est és a darab sikerét. Az egyszerű, világos cselekmény lekötötte a közönség és még inkább Yvonne teljes érdeklődését. A férj és felesége elválnak, mert kölcsönös büszkeségük mint válaszfal emelkedik közéjük. A férj üzletember volt, aki neje művészetét gyakran fitogtatta vendégei jelenlétében. Az asszony énekesnő volt, akinek legfőbb élvezete abban rejlett, ha másokat csodaszép hangjával gyönyörködhetett és abbeli félelmében, hogy egy gyermek születése által elvesztheti legfőbb kincset;'' a hangját; elhatározza, hogy lemond a családi élet minden boldogságáról és visszatér, dicsőségének régi helyére: a színpadra. A második felvonásban játszódik, le a nagy jelenet, amelyben a kétségbeesett férj mindent elkövet,, hogy feleségét a családi fészekben való maradásra bírja, araig végre a nő eltávozik és a férj, felesége arcképével a kezében, egyedül marad a szinen Mi közben a függöny lassan összecsapódik, a férj darabokra tépi a képet és a földre dobja. Felvonás végén , a nézőtéren síri csend támadt, majd pedig zugó tapsorkán reszkettette meg az izzó levegőt. Yvonne dermedten, sápadtan ült a elyón. Reszkető kezeiben a szinlapot szorongatta. A színpadon olyan szavak hangzottak el, amelyeket ő jól ismert. így beszélt ő is öt évvel ezelőtt és ugyanigy válaszolt a férje is. Arra is visszaemlékezett, hogy férje a viharos jelenet alkalmával csakugyan kezében tartotta arczképét, de hogy távozása után széttépte-e, azt már nem tudhatta. A színdarab befejező felvonása következett és Yvonne egy pillanatra sem fordította el szemeit a színpadról. A. szerző megható szavakban ecsetelte, hogy az elvált házasfelek milyen fájdalmasan vágyakoztak egymás után és ágaskodó büszkeségük hogyan állott mint elválasztó fal közöttük, amíg a nő dicsőségének tetőpontján megtalálta az utat férje szivéhez, aki tért karokkal várakozott rá. A darab a hősnőnek ezzel a felkiáltásával végződik: — A világ minden dicsősége sem pótolhatja a férfi szerelmét! Bocsáss rheg, nem élhettem nélküled ! Óriási tapsvihar támadt és az egész közönség lelkesülten hívta a szerzőt. Yvonne ösztönszerűleg kihajolt páholyából, mikor az alacsony, karcsú termetű ur a függöny előtt megjelent; az énekesnő görcsösen a páholy párkányzatába kapaszkodott, mert szemei elhomásolyodtak és az egész színház körben forgott vele. A szerző ben ráismert elhagyott férjére; látta, amint mosolyogva hajlong a lelkesült t.ömeg előtt és azután eltűnik a függöny redőzete mögött. Yvonne kábultan támolygott ki az előcsarnokba, megfeledkezett arról is, hogy vacsorára Ígérkezett egyik barátnőjéhez és kocsijába szállva, egyenesen hazahajtatott és kimerülten rogyott le szobájában. A szürkülő reggel még ugyanazon a helyzetben találta a kandalló előtt, amelynek kihamvadó tüzéről alig vette le tekintetét; szemei sajátságos fényben úsztak ; ellentétes érzelmek küzködtek szivében: hivatásának engedelmeskedjen-e, vagy a szerelem csábító szózatának ? Végre a töprengésben kimerülve, pihenni tért. Másnap a reggeli után gondosan felöltözködött és azt a ruhát választotta, amelyet férje legjobban szeretett. Lindstret pedig szerény garzonlakásá ban mohón olvasgatta a darabjáról irt kedvező bírálatokat és nagy boldogsága közben is tátongó ürességet érzett lelkében. Abban a pillanatban, amikor pihenőt tartva szivarra gyújtott, megnyílt az ajtó és a küszöbön egy elegáns öltözetű nő jelent meg. — Yvonne, te vagy ? — kiáltotta meglepetten a szerző. — Ott voltam tegnap a darab premiérjén, — suttogta halk hangon a nő. Lindstret hozzá sietett és felfogta karjaiban. -- A világ minden dicsősége sem pótolhatja a férfi szerelmét! Bocsáss meg, én nem élhetek nélküled ! — Nehéz, küzdelmes öt évet éltünk át. Te tul a falon, én pedig innen rajta I — „A fal" leomlott ! Lemondok a művészetről és egyedül ezután csak a tied leszek 1