Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-08-10 / 32. szám

Lukács Dezső pápai lakos kőmivesmestert, 8086 K 29 f épitési költséggel, bizza meg. Az épitési költségek egy része a íüzkárbiztositási dijból befolyt 4117 K 32 fillért használja fel, a hiányzó 3968 K 97 í t pedig a Pápai Takarékpénztártól 7%"

os folyószámlái kölcsönnel fedezi. Egyidejűleg kimondja ezen határozatra a birtokon kivüli felebbezóst, tekintve, hogy az istálló felépítése sürgős. A házilag való építést, melyet a p. ü. bizottság javasolt, már abból a szempontból sem fogadta el a képviselőtestület, mivel köztud om.ásu dolog — a tapasztaltak után, — hogy a házilag való épités rendszerint drágább mint a vállalat utján való épitkezés. Ezen határozat névszerinti szavazás utján hozatott. 3. Javaslat a Tűzoltó- és Árok utca nyugati részének, valamint a városmajor területének rendezése és az Árok-utcai Cincaároknak közegészségügyi szempontokból leendő beboltozása tárgyában. A javaslatba hozott rendezéshez a következő házak megvásárlása szükséges : Herczig Ferenc és nejének háza 2800 K ; Pala Józsefné szül. Gannai Erzsébet háza 2800 K; özv. Francz Lajosné szül. Balogh Eszter háza 5600 K ; Fok Júlia háza 2400 K ; Schiller Elkánné háza 10000 K; Gemeiner Antalné szül. Tibold Mária háza 3700 K ; Hirschler Józsefné háza 2500 K és Politzer Mór háza 2800 koronáért. A tervezetekről készített térkép a városi képviselők között már régebben ki lett osztva. A pénzügyi bizottság erre vonatkozólag a következő javaslattal járult a képviselőtestület elé: Noha a bizottság az ujabban tett árajánlatokat is magasaknak és a megveendő épületek valódi értékét jóval meghaladók nak találja, mégis arra való tekintettel, hogy a Herczig Ferenc és neje tulajdonát képező Árok-utca 17. számú háznak 2800 koronáért, az özv. Pala Józsefné tulajdonát képező 19. számú háznak 2800 koronáért, az özv. Hirschler Józsefné házát 2500 koronáért és végül Fok Júlia házát 2400 koronáért való megvételét és ezen tulajdonosokkal az adás vevési szerződés megkötését javasolja és a vételárt a Pápai Takarék pénztárnál felveendő folyószámla kölcsönnel fedezendő volna. A rendezéshez szükséges többi házak tekintetében azonban a kért árak oly túlzottak, hogy azok nem fogadhatók el, miért is a bizottság azt javasolja, hogy a Tüzoltóutca 1. és 3. sz. házak, továbbá az Árokutca 21., 23. és 25. számú házakra nézve a kisajátítási eljárás haladéktalanul indittassék meg. Hosszas vita után, melyben Gyurátz Ferencz, dr. Hoffner Sándor, dr. Steiner József, Lippert Sándor, Muli József, Győri Gyula, Becsey Ferencz, dr. Fehér Dezső és dr. Kende Ádám vettek részt, a képviselőtestület a pénzügyi bizottság javaslatát fogadta el azzal módosítással: hogy mielőtt a nevezett házak kisajátítási eljárás iránt az intézkedés megtétetnék, újból felhívják a polgármester utján a házak tulajdonosait, hogy hajlandók-e a városi főmérnök által megbecsült árért a város tulajdonába átengedni, ellen esetben az eljárás megindításával a városi főügyészt felhatalmazza. A házmegvételre vonatkozó határozat névszerinti szavazás utján hozatott és nevezettekkel az adás vevési szerződés megkötésével a városi főügyész megbízatott. 4. A hirdetési ügy rendezéséről szóló szabályrendelet módosítása. A képviselőtestület a módosított szabályrendeletet elfogadja. 5. A Csatorna-utca keleti oldalának háztulajdonosai aszfaltgyalogjárót kérnek. A képviselőtestület a kérelemnek anynyiban ad helyet, hogy a járdát a jövő évben fogja elkészíttetni a háztulajdonosok % | költség hozzájárulásával. Azért csak a jövő évben, mert ez évben erre kellő fedezet nincsen. i fmm—mmmmmm^m*mmmmwmmmmmmnmmmmmmmmmmmwm — Nem kellett volna megmondanom, — tudom, — de ugy tele van a szivem, hogy megszakadna, ha valakivel nem közölhetném fájdadmámat. Nekem nincs már anyám, senkim sincs aki megértene. El akarok válni Róberttől. Tegnap este azt mondta, hogy nem akar többet látni 1 Már reggel el akartam hagyni családi fészkünket, de szivem arra ösztönzött, hogy előbb keressem íel önt! Én nem vádolom Robertet, nem egyedül ő az oka, kérem, ne is nehezteljen rá ! Mindennek az én makacsságom az oka, pedig csak a jó Isten tudja, hogy mennyire szeretem ! A hangja megcsuklott és belefulladt hangos zokogásába*. Az öreg asszony megindultan hallgatta. Némán kinézett a kertbe, az ablak alatt himbálódzó kék jáczintokra, de a valóságban sokkal messzebbre tekintett; az eltűnt múltba, amikor ő is ilyen fiatal és boldogtalan volt, mint fiának felesége. — Elmondok neked egy történetet, gyermekem, — igy szólt halk, elfojtott hangon, — egy szomorú, igaz történetet, a saját életemből. Szegény leány voltara, mikor Róbert atyja feleségül vett, egész családja ellenére. Mindnyájan fel voltak háborodva a rangjához nem illő házasság miatt, de ő .nem törődött vele, mert nagyon szeretett Házasságunk elején végtelen boldogok voltunk ; az én hibám volt, hogy azok nem maradtunk. Féltékeny voltara rá ; azt hittem, megbánta tettét és visszavágyódik előkelő családja és rokonai körébe. Gyakran ezivódtunk, majd ismét kibékültünk; de valami szakadék támadt közöttünk és azt nem lehetett többet áthidalni. Egy napon szenvedélyem elragadt és azt mondtam neki, hogy nem bálmára, ha sohase látnám többet. Szavamnál fogott. Megcsókolta Robertet, aki akkor még kicsike volt és mikor a szoba küszöbéhez ért, visszafordulva igy szólt: — Nem kívánom, de tudom, hogy megbánod még mostani viselkedésedet! Azóta már eltelt harmincz óv és én igazán megbántam életem minden napján és minden órájában. De íérjemet sohase láttam többet 1 Az öreg asszony elhallgatott. Az egyszerű tragédia csendje ránehezedett a lelkekre. Helene zokogása lecsillapult és könnyázott szemekkel tekintett férje anyjára : — Meghalt? — Igen I Helene kitörő szenvedéllyel hirtelen átfonta karjaival a szegény, remegő öreg asszonyt: — Borzasztó, rettenetes csapás! De vigasztalásául mégis megmaradt Róbert, a fia! Fájdalmas mosolygás vonult át az öreg barázdás arczán : 6. Illetőségi ügyek. A képviselőtestület Wolfinger Lujza és Borbély István illetőségét a városi tanács javaslata alapján nem ismeri el Több tárgy nem lévén napirenden, a közgyűlés befejezést nyert. Iskolai értesítők. V. A pápai ref. nőnevelö-intézet értesítője méltó párja a főiskolai értesítőnek, melyet lapunk mult heti számában ismertettünk. A páratlan ügyességgel összeállított értesítő minden sora magán viseli országos nevű szerkesztőjének, dr. Kőrös Endre nőnevelőintézeti igazgató varázserejü ujjai nyomait és finom irodalmi Ízlését. Az értesítő bevezető részében ismerteti azt a kettős örömünnepet, melyet a dunántuli ref. egyházkerület a nőnevelőintézet megújított és megnagyobbított épületének felavatása és Czike Lajos esperes, intézeti gondnok 50 éves jubileumára rendezett. E keretben közli az ünnepélyen megjelent dignitások, mint Antal Gábor püspök, Benedek Sándor államtitkár, Beöthy Zsolt egyetemi tanár magvas beszédeit. A püspök beszéde legfényesebb bizonyítvány az intézetnek, mert igazolja, hogy a nőnevelővel kapcsolatos tanítónőképző minden végzett növendéke álláshoz, jó része pedig — férjhez is jut. „A magyar nemzet tanítómestere" c. szép stilusu emlékbeszédben dr. Kőrös igazgató tömören és mégis behatóan ismerteti Eötvösünket, mint költőt, tudóst és államférfit, minden művét önálló felfogással és találóan jellezmezvén. Az iskolai év történetéből kitűnik, hogy az intézet fejlesztése, illetve az intézet uj épületének ügyében sokat fáradoztak : Antal Gábor püspök, Tisza István gróf főgondnok, Czike Lajos és Beöthy Zsolt gondnokok, különösen pedig dr. Antal Géza orsz. képviselő és Németh István egyházkerületi főjegyző. Az intézet tanári karából Vozáry Erzsébet tanárnő egy évi szabadságon volt, Bölöni Jolán férjhez ment, helyét Nyárády Margit oki. polg. iskolai tanárnő foglalta el. Az intézet polgári leányiskolájába és — Megmaradt, amíg te el nem vetted tőlem! " Ez volt. az első szemrehányó szó, a melyet eddig kiejtett. Helene érezte, hogy szégyenpír futja át arcát. Csak most jutott annak tudatába, hogy mit vétett ő és Róbert e jóságos öreg asszony elleti, akinek fia az életét köszönhette. Térdre borult előtte, csókjaival halmozta el, munkától érdes kezét és zokogó arczát az ölébe hajtotta, miközben könyörögve rebegte: — Bocsásson meg, drága jó anyánk : — Nincs mit megbocsátani, — susogta boldogan az anya. — Visszatérsz hozzá és uj életet kezdesz! Még nem késő, most még szeret! Engem is szeret, tudora, de téged mégis csak jobban szeret, mert különben nem hagyott volna el engem . . . — Én voltam az oka . . . érettem tette! — mondta bűnbánóan Helene, azután felemelkedett és biztatóan nyújtotta kezét az öreg asszony felé: — Visszamegyünk hozzá . . . mindaketten .... te is ... én is ... és újra magunk felé hajlítjuk szivét 1 Az öreg asszonnyal együtt beköltözött hozzájuk a családi béke is és a megtévedt fiatal pár boldog bizalommal tekintett a jövő elé.