Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-07-27 / 30. szám

4. Pápai Közlöny 19 i 3. julius 27. És mégis, araikor előttünk áll a pusztulás képe és segítségért kiált hozzánk a katasztrófák áldozatserege, ugy érezzük, hogy erőt kell vennünk magunkon, félre kell tennünk a magunk nyomorúságát és meg kell osztanunk a még félretehető tillé reket azokkal, akiket a sorscsapás tett földönfutóvá, koldusokká. Mert ez az áldozatfillér, a társadalomnak ez a segítsége nem koldust segítő jótékonyság, hanem befektetés, amellyel ez ország egyetlen pozitív reményét, a földet hozzuk abba a helyzetbe, hogy visszafizethesse nekünk mindannyiunknak azt a veszteséget, amit a gazdasági válság és a természet pusztító ereje tőlünk elrabolt. Ugy érezzük, hogy jótékonyságra, emberi érzésre, humanizmusra hiába áppellálnánk a köznyomoruság e nehéz napjaiban, de az az egyetlen szempont, hogy a természet erői által feldúlt és megtépett magyar föld sebeinek meggyógyítása uj reményeknek nyithatja meg biztató perspektíváját, bátorságot ad nekünk, hogy a bel ügyminiszter segítséget kérő szózata nyomán magunk is kérjük a társadalmat, segítsen a sorscsapások áldozatain és a jó

fékonyság filléreivel adja vissza a magyar földnek egy jövő évi kármegtérités lehetőségét. A gyűjtőakciónak maga Sándor János belügyminiszter állott az élére, aki igen meleghangú leiratban kérte fel Veszprémmegye közönségét az árvízkárosultak segítésére és a segélyakció hivatalos vezetésével a vármegye alispánját bízta meg. Hiszszük, hogy Veszprémmegye közönsége a maga áldozatfilléreivel szintén hozzá fog járulni a nagy nyomor enyhítéséhez. A miniszteri leirat drámai rajzát adja a szilaj elemek pusztításainak. Alsófehér, Beszterce Naszód, Hunyad, Kisküküllő, Mármaros, Marostorda, Szatmár, Szolnok-Doboka, Ugocsa vármegyék — irja a miniszter — még ki se heverték az előző évek szörnyű sorscsapásait, máris ujabb szerencsétlenség söpört végig rajtuk. A folytonos esőzésektől és felhőszakadásoktól megdagadt folyók szétszaggatva gátjaikat, medrükből kiléptek és közvetlenül aratás előtt elborították a sok fáradtságos munkával megművelt földeket, elsöpörtek hidakat, utakat, tönkretettek virágzó községeket, házakat bontottak meg és emberáldozatokat is követelve ínségre juttatták az életbenmaradottakat. A kárt még megközelítőleg sem lehet megállapítani, de annyi bizonyos, hogy sok millióra rug és úgyszólván pótolhatatlan veszteségeket okozott. Egy borzasztó nehéz év áll az ínségbe jutottak ezrei előtt, akik mindenükből kifosztva kétségbeesetten és reményüket vesztve néznek a jövő elé. Az őket ért szerencsétlenségen — mondja Sándor János miniszter meleghangú leirata — csak honfitársaik részvéte és támogatása segíthet. A kormány a rendelkezésére álló eszközökkel mindent elkövet, hogy a nyomorba jutott lakosság Ínségén segítsen és fenntartásukat biztosítva az uj jövő előkészítésében őket támogassa. A kormány e támogatása azonban e pillanatban csupán az első pillanatnyi nyomor enyhítésére és az azt természetszerűen követő ih8fg elhárítására terjedhet ki és az érzékenyen károsodott lakosságot nem kártalaníthatja azokért a szörnyű veszteségekért, amelyek az ismételt elemi csapások következtében érték Ezért az ország nemesen gondolkodó, szerencsétlenségbe jutottakkal egyiitlérző és minden alkalommal áldozatkész polgárságához fordul a belügyminiszter azzal a meleg kéréssel, hogy a szenvedő és mos toha sorsba jutott honfitársakat nélkülözhető adományfilléreik felajánlásával segítse és támogassa a mai válságos pénzügyi viszonyok által is súlyosbodott nehéz sorsuk el viselésében. A miniszter a vármegyét kérte fel, hogy az alispán vezetésével indítsa meg a gyűjtőakciót, de F. nagy nyomorusághoz a hivatalos gyűjtés csak kevés eredménnyel biztat és ezért a társadalomnak kell megmozdulnia a magyar föld szerenesétleneiért. Néhány év előtt Messzina pusztulása alkal mával százezrek mentek ki idegen földre, ma magyarok megmentéséről van szó és a milliókra rugó károsodás láttára méltán appellálhatunk a társadalom jóindulatára, a mely hisszük, hogy a magyar szerencsétleneket sem fogja cserben hagyni. I< A K C ZOLA T a, m nl b txé brö L. Valóban csodaszámba menő eseménynek kell betudnunk, hogy a mostani állandó esős és pocsék időjárás közepette nyári táncmu latságokról, még pedig fenomenális sikert aratott nem egy, de két nyári táncmulatságról szól a heti krónika. Szerencsének mondható, hogy a jelzett két nyári táncmulatság egy estére koncentrálódott össze, mert kü lönben a krónika csak egy nyári táncmulatságról emlékezhetne még, amennyiben elmondhatjuk, hogy az egész hét folyamán csakis ezen nevezett est volt alkalmas nyári mulatság megtartására. Azért jeleztem is csodaszámba menő eseménynek az esetet, mert ha igy nem történt volna, ahogy tény leg megtörtént, akkor nem két várakozáson felüli sikert aratott nyári táncmulatságról, hanem esetleg egy kényszerbe hozott teremben megtartott és egy újból elhalasztott mulatságról kellene jelentést tenni a heti krónikának. Az egyik nyári mulatság tulajdonkép jubileumi ünnep volt. A könyvnyomdászok és betűöntők országos egyesületének helybeli csoportja az egyesület 10-éves fennállását jubilálta. Az ünnepély délelőtt matinéval vette kezdetét, amely a Jókai-körben az ily jubileumi ünnepségek keretében és emelkedett hangulatban folyt le. A célszerűt a hasznossal összekötve, délután folytatódott a Kaszinó kerlihelyiségében tekeverseny alakjában, a mely igen jól forgalmazott és csattantóul este, „hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon", táncmulatságot tartottak, melyet világpostával, confetti és szerpentin csatával fűszereztek. Mit szóljunk a mulatságról? A mulatságnak legfőbb sikere abban rejlett, hogy remek idő köszöntött be az esti órákban és csak ugy özönlött a publikum a kertihelyiségbe, úgyannyira, hogy amidőn a lánc megkezdődött, az összes .város nevekkel" jelzett asztalok, melyek a világposta könnyebb kezelése végett lettek megnevezve, teljesen le voltak foglalózva. A többi azután ugy ment, mint a karikacsapás. A bájos és kedves leányok és leánykák egész tábora konkurált egymással a levelező lapok elárusitásában, a fiatal emberek pedig mozgósítva lettek a le velező-lapok helyes és protezsált cimzés elküldetésévol, ami abban lelte a valódi ma gyarázatát, hogy a legtöbbet árusító és a legtöbbet kapó levelező lapos hölgy egy értékes tárgyat kapott jutalmul. Az árusítás és kapás közepette javában folyt a tánc szünóráig. Ekkor zárlat volt a levelező-lapokra és megtörtént a rovancsolás eredménye, a mely 3 leánynak hozott nagy örömet. Sziinóra után erős confetti csata közepette fokozódott a jókedv és igy „kivilágos-kivirradtig" járták a táncot a táncospárok, úgyannyira, hogy jóformán már a cigánynak kiesett a vonó a kezéből. A jelzett második nyári táncmulatságot a Polgári Kör rendezte saját kertihelyiségében. Ez a mulatság voltakép „elhalasztott mulatság" volt, de az impozáns sikerre való tekintettel, nem mondható végeredménykép ezzel a jelzéssel. Mort hát tudvalevő dolog, hogy minden elhalasztott nyári mulatságnak utóize szokott lenni, még pedig rendes kö rülmények között nem igen kellemes utóize, de ez alkalommal nem kiváltságos eset következett be és meg lett döntve az általános fogalma az elhalasztott mulatságoknak. Egész határozottsággal mondhatjuk, hogy ily kellemesen mozgó és családiasan együttérző társaság nem adott még találkát egymásnak egyetlenegy Polgári Kör nyári mulatságán sem, mint ez alkalommal. Ennek az impozáns sikernek is legfőbb rugója a mesés időjárás volt. ügy látszik, hogy odafönt a magas egekben is méltányolták a kör elnökségének azon buzgó és lankadatlan fáradozását, mely valóságos paradicsommá változtatta át a kör kertihelyi ségét. Oly pazar látványosságban volt részük az érkező közönségnek, hogy percekig tartó cerklizés után ültek le az asztalokhoz, melyek a tánc megkezdésekor már csak „pótasztalok" elhelyezésévei lettek letétbe helyezve és a normális kedélyhangulat biztosítva. A táncospárok eleinte lassan jöttek svungba, de a rendes időben bekövetkezett „hangulatkeltés" megnyilatkozásával oly formába jöttek, hogy jóformán ki sem akartak jönni a formából. Volt ott minden, ami egy fényesen sikerült nyári táncmulatság jellemzésére és illusztrálására megadja a tónust. Kitűnő hangulat, jóizü konyha, zamatos bor, fáradhatatlan cigánymuzsika, sok jó táncos és még sokkal több táncosnő egyvelege volt az összjáték sikere. Erre a sikerült táncmulatságra elmondhatta a kör vezetősége és annak vigalmi bizottsága ugy a hajnali órákban, hogy : „Herz was verlangst du noch mehr!" Frici. AZ HÍRLIK... Az hirlik, hogy Pápa városa a „mindent akarni és semmit sem tenni rend" nagykeresztjét kiérdemelte. Az hirlik, hogy Pápa városa az Antalházi pusztán cifra dolgokra hagyta magát beugratni. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a . jól kiérdemelt elismerés reményében élvezi a parlamenti szünetet. Az hirlik, hogy a polgármester a csatornázás kérdésének felélesztéséhez szakképzett és ügyes bábákat keres. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány a rendőröket megakarja rostálni. Az hirlik, hogy a rendőrséghez kijelölt két detektív a titok leple alatt lesz beosztva. Az hirlik, hogy a könyvnyomdászok táncmulatságán a betűszedők a táncosnőket tördelték. Az hirlik, hogy a könyvnyomdászok táncmulatságán a fcépeslevelezőlapokat árusító leányok mindenre „képesek" voltak. Az hirlik, hogy a nyomdászok jubileumi ünnepélyén a szociális érzelmek „nyomtatott" hangulat közepette érvényesültek. Az hirjik, hogy a Polgári Kör tánczmulatságának fényét ogy vízimalom is hajtotta. Az hirlik, hogy a Polgári Kör és a könyvnyomdászok nyári táncmulatságán néhány láncos a szomszédos forgalmat kihasználva, felváltva táncolták. Az hirlik, hogy a Polgári Kör tánczmulatságán néhány táncos nehezen tudott felmelegedni. Az hirlik, hogy a Polgári Kör tánczmulatságára egy fiatal ember már a mulatság kezdete előtt vigadozva jött. Az hírlik, hogy a darutollas legények a vakáció időtartamára szájkosarat kaptak. Az hirlik, hogy a libatollas legények libaaprólékos dolgokkal foglalkoznak. AZ hirlik, hogy Pápán a duplahólyagok nagy adagot kérnek és kis adagot fizetnek. Az hirlik, hogy Pápán a szimpla- és potyahólyagok egyes családoknál .napot" esznek. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben nem sirva vigadnak a legények. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a rossz idő folytán alig héviz—el.