Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-07-20 / 29. szám

XZIXZIII- évfolyam. ^ébJpSb, 1913. jIXIítls 20. száun PAPAI KÖZLÖNY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETÉSEK ÉS NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésóben. A vá 11. Ha megtekintjük a városmajornak a Major-utca, Árok-utca és Tűzoltó-utca által körülzárt iromba telkét, legelőbb az tűnik szemünkbe, hogy déli és nyugati oldala magasra van feltöltve, épen az alatta vezető Cinca árokból; az Árok-utca a Cinca árkától kapta a nevét. Feltöltötték tehát a telket, hogy magasabb legyen s árok is védje az aljában. Mire kellett ezen védelmi intézkedés? A Major-utcába torkolló Bástya-utca adja meg rá a feleletet; bástya állott a magaslaton, mely tehát védelmezte az árokig, illetve az Árok utcai, ma is látható kőfalig terjedő várat, vagy belvárost. Ha igazságot keresnénk a mostan tervbe vett rendezésnél, azt kellene kívánni, hogy aki a dombot felhúzta, az árkot kiásta, az hordja is le s töltse be; az egyensúly, a talajé t. i. igy helyre állana. Csakhogy a történelmi igazság más, mint a józan ész követelménye ; 500 év előtt, mikor a Garayak itt várat építettek (L. Sebestyén Béla „Enyingi Török Bálinti jának 19. lapját) közérdek volt a domb feltöltése, árok kiásása ; most, ugyancsak közérdekből kívánatos a domb lehordása s az árok betöltése ; a terhet, a költséget akkor is, ma is a polgárság viseli. Ugy hiszem, a Garayaktól*, vagy jogutódaiktól, a későbbi váruraktól nem annyira a tulajdonjog szállott át a communitorra, mint inkább a bástya Jentartásának terhe, közmunkával, pénzzel, katonáskodással. Idővel, mikor a kastély eröditésjellfcge megszűnt, a város tüzlesö tornyot emelt a bá^tyH Mélyére s a használatlanná vált területet elbirtokolta. Ez a városmajor kialakulásának története, az én képzelelem szerint, melyből egyelőre az a legfontosabb rám nézve, hogy a bástya a városmajor területén a vár, t. i. a Garay-vár végén állott; a városmajor volt a város vége; azért major

y nem udvarház. Vonjuk le a históriából a jelenre nézve a tanulságot: Ki kell helyezni a városmajort a város belső területéről valahova a város végére, hogy major lehessen, t. i. nagy és nem drága terület kell a város gazdasága, lovai, szerei, anyagjai stb. számára s ahol gazdasági alkalmazottai is ellakhatnak. Ilyen területül kínálkozik a Kovachich-féle telep az Öreg hegyen, nagyszerű épületekkel s 30 hold földdel; az ára, mint Csoknyay főjegyző úrtól tudom, négyszögölenként 2 korona, egyremásra, épületekkel együtt; tehát 60.000 koronáért megkapható ; esik a Szélesviztöl vagy 2 kilométernyire, tehát 8—10 perc alatt bent lehet onnan a kocsi a belvárosban ; telefon összeköttetés a városházával minden pillanatban biztosíthatja, hogy 10 perc alatt bent a fogat, ahova rendelik. Ugy tudom, a városi hatóság máris érdeklődött a Kovachich-féle ingatlan iránt s szeretné is megszerezni, mulatónak, kiránduló helynek. Elvégre hiszen kirándulni is ki lehet az Öregítm TÁKCZA Az áruló, A széles fasorban -két ur ügetett a kora reggeli órákban a harmatos pázsiton. — Azt mondod, hogy tegnap reggel indultál el Parisból ? — szakította félbe a pillanatnyi csendet Roumier báró. — Igazán kíváncsi vagyok, hogy milyen híreket hoztál onnan, hiszen tudod, hogy már két hét óta vizkurára vagyok kárhoztatva ezen az unalmas fürdőhelyen, ahol még hírlaphoz is alig jut az ember. Mindenekelőtt szeretném tudni, hogy Jolié megvigasztalódott-e már? És kivel ? Ugy látszott, hogy Kodroff kerekedett a nyeregbe 1 Tudod, a kicsike kellemes, jó asszony, de túlságosan szeszélyes és éppen azért menekültein előle. — Jolié üdvözletét küldi és egy hét előtt Pétervárra utazott, ahová állítólag szerződést kapott; mások szerint Kutosov társaságában mondott bucsut Párisnak. — Egyébként a város már nagyon üres ; mindenki nyaralni sietett, — válaszolta Dubreuil. — És hogy van Claire ? — Ugy látszik, te mindenáron gyóntatni akarsz. Nos hát — vége köztünk mindennek. A szőke jockey karjaiba dobta magát. Különös ízlés I Különben tudhatnád, hogy engem az efajta nők nem nagyon izgatnak. — Igy hát mind a ketten az asszonyok elől szöktünk meg és ők győzedelmesen a harcztéren maradtak ? — Ugy van, de ne felejtsd, barátom, hogy valamelyes különbség mégis csak van közöttünk: te azért menekülsz a nőktől, mert félsz, hogy érzelmeiddel] nem bírsz megküzdeni, én pedig egyszerűen a jockeynek engedem át nagylelkűen a helyemet! — Igen, mert kénytelen vagy átengedni ! Különben ne vitatkozzunk tovább, mert az ilyen esetekben rendesen a hölgyek maguk döntenek és pedig függetlenül a mi érzelmeinktől. Mondd inkább, hogy mivel lehetne itt az időt legkellemesebben eltölteni ? Vannak-e csinos nők a társaságban ? — Arról néhány perez múlva magad is meggyőződhetsz, — válaszolt kelletlenül a báró. — Van itt egy előkelő, szép és szellemes asszony, aki elvált a férjétől és elég kalandvágyó. Találkát adtunk egymásnak a köröndön, ott mindjárt megláthatod. Aféle barna szépség, olyan ragyogó szemekkel, hogy szívesen elfelejtjük érte egész Párist. — És honnan került ide? Alapilatott 18G4 ben. .A. -vxclélki legrégi"blD és legnagyolDlD oirpőüzletiQ. Alapíttatott 1864 ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czip őr aktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =