Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-07-13 / 28. szám

terséges lélegzéssel tartott és mesterséges melegen táplált embrió. De társadalmilag, politikailag a nemzeti kultura szempontjából azért is kell ragaszkodnunk a földhöz, mert a nem zeti erőnek leghatalmasabb forrása. Iparunk még nem szövődött át eléggé a nemzeti elemmel ; nemcsak egész sereg vállalkozó és tőketulaj donos idegen, hanem a munkások jó nagy része is. Különös, de valósággal ugy van, hogy a kivándorlóknak az a része, mely kénytelen-kelletlen megbarátkozik Amerikában a legnehezebb fajta ipari munkával, leszáll a bányába, amely ott nem nyújtja azt a gondos életbiztosságot, amit itt a törvény megkövetel a munkáltatótól: itthon Magyarországon nem kapható erre a munkára. A földmivelésböi már meg nem élhető elemnek csak egy kisebb része áll be ipari munkásnak ; akiben egy kis szerencse kereső élelmesség vagy vállalkozó szellem mozog, az inkább kivándorol, vagy hogy ott reménye szerint sok pénzt keressen, vagy hogy ott is könnyebben földet szerezhessen. Az a rész azonban, amely áttér az ipari munkára, még inkább pedig az, amely csak az év bizonyos szakában, mint a cukor- vagy szeszgyárakban a téli campagneban vállal munkát, földjét pedig nem hagyja el: ez a legértékesebb munkáskéz, amelyet gyámolítani, erősíteni kell. A magyar mezőgazdaságot az fogja virágzóvá tenni, ha a tél ttem fog többé renyhe pihenő időt jelenteni, hanem megfelelő ipari vállalatok az egész földmives inun kásságnak megadják a megélhetés lehetőségét, ami igen sok földmivesre nézve a mai pénzviszonyok közt lehetetlen, vagy legfölebb ott, a hol helyes beosztással a földet kereskedelmi növények termelésére és kertgazdaságra is felhasználhatják. Csakhogy ez nem mindenütt lehetséges. Társadalmilag azért kell kívánnunk a földbirtokososztály erősségét, mert ez lehet a kultura egyik legbiztosabb támasza, a társadalmi kötelezettségek teljesítője. A gazdasági válságok alatt igen sok értékes elem veszett el, kicsúszott a föld a lába alól. Nemzeti politikai feladat az el veszettet pótolni, amire elsősorban a még megmaradt és életerős törzsek megóvása szükséges, amelynek hagyományai, tapasztalata, nemzeti érzése,, hogy ugy mondjuk, nemzeti lelke legyen az a forrasztó láng, a mely az elveszettek helyébe lépő uj elemeket elválaszthatatlanul a megerősítendő törzshöz csatolja. Mindebből az következik, hogy a mezőgazdaságot igen is erősíteni kell, hogy az országra váró még su lyosabb pénzügyi terhek viselését minden válság nélkül lehetővé tegye. Mert azt senki sem fogja megváltoz tatni, mig valami óriási nemzetközi fordulat be nem következik, hogy a katonai terhek ne szaporodjanak. — Fejének egy mozdulatára földre hullott a sapkája, hátra lódította homlokáról bozontos haját és előttem állott ... a fiam . . . George 1 Aki gazságaival hajamnak minden szálát — időnek előtte — megfehérítette. Ezer mennydörgős menkő ! Ha a rendőr egy hosszú életen át egyebet sem tesz, mint az apacsokkal viaskodik éjjel-nappal Páris bizonytalan külvárosaiban, mégis csak ember marad, — igaz-e nagyságos uram ? A szivem megreszketett, a vér megfagyott ereimben, forró veritek gyöngyözött a hom loliomon, mikor a lámpa halovány fényénél jobban szemügyre vettem. Csakugyan ő volt, George, a fiam ! Rám meresztette vérbenforgó szemeit; vézna teste megingott és nehézkes hangon, kétségbeesetten dadogta: — Édes apám ... lásd ... én téged ... sohase bántottalak... ugy-e megkönyörülsz rajtam . . . ugy-e nem záratsz le. Hogy miért nem le sújtott rám abban pillanatban az Ur haragja, vagy miért nem őrültein meg nagy fájdalmamban, azt magam se tudom! De megtörtént a másik csoda. Hirtelen minden összezavarodott az agyamban. Ugy éreztem, mintha a szivem és agyam hirtelen megfagyott volna! Egy másodpercz lefolyása alatt ezer látomány váltotta fel egymást lelkemben. Eszembe jutott a pillanat, mikor George először látta meg a napvilágot; a keresztelőlakoma, ár tatlan gyügyögése, mikor felém nyújtogatta húsos, kis karjait. Láttam, amint pirospozsgás, egészséges areczal hazajött az iskolából, fel, a halódik emeleten levő padlásszo bárdiba. Szerencsétlen, szegény anyja hogy őrködött mellette éjjel-nappal, mikor himlőben megbetegedett. El se képzelheti, nagyságos uram, büszke apai örömömet, amikor később, már serdültebb korában, titokban megkaparitotta a csákómat és gyermekies hetykeséggel a saját fejére illesztette ! Azután elgondoltam a borzasztó katasztrófát, ha az édes anyja a fia merényletét megtudja, hogy vágódik el eszméletlenül a földön ! Az újságok világgá kürtölik szégyenünket és meghurcolják becsületes nevemet a sárban, piszokban ! Kötelességem és atyai szeretetem kemény tusát vívott egymással a borzasztó pillanatban. Szivemen a jégkéreg olvadás nak indult és határtalan részvétet éreztem megtévelyedett fiam iránt. Leszegtem kezeiről a bilincseket és halkan, alig hallhatóan suttogtam : — Menj . . . menj . . . Isten hírével, amerre gonosz lelked és rossz sorsod vezérel. Én nem akarok a hóhérod lenni 1 Sohase láttam többet. Ha vétkeztem a kötelességem és a törvény ellen, a jó Isten ezt meg fogja bocsátani az atyai szeretetemnek. Ebből láthatja, nagyságos uram, hogy a szegény rendőr helyzete néha nem olyan könnyű, mint a világ hiszi. Az öreg kertész e szavak után lehajolt növényeihez és levett egy kártékony férget a káposzta leveléről. Ezzel számolnunk kell. De nagy áldozatot követel éppen az az akció, mely a mezőgazdaságot mentesítheti, t. i. az ipar fejlesztése. Egyelőre ennek a befektetésnek költségeit is jórészben a mezőgazdaságnak kell fedeznie. És ne feledjük azt sem, hogy sok kulturai és társadalmi költekezésre kényszerit bennünket nemcsak költekező hajlamunk, hanem nemzeti létfenntartásunk érdeke is. Ezek a terhek jórészt a mezőgazdaság eredményeitől várják megválthatásukat. Az idei eredmény azonban, noha azt mondhatjuk, hála Istennek, csak hogy igy is vau, nem tölthet el bennünket vérmes reményekkel. Azt a nagy hiányt, amelyet a nemzetközi bonyodalmak pénzpiacunkon okoztak, épen nem fogja betöllhetni. Fokozott gondoskodásra van tehát szükség ; fejletlen gazdasági ágak növelésére, intenzivebbgazdálkodás céljából meddő területek bevonására, a birtokviszonyok egészségesebb rendezésére és főleg nyugalomra, rendre és békességre, amely lehetővé teszi a konszolidált munkát minden téren, az ipari életben épugy, mint a mezőgazdaságban. Iskolai értesítők.II. A pápai r. kath. hitközség iskoláiról szóló értesitö csinos kiállításban jelent meg. Az elején közli az iskolaszék tagjait, azután a leányiskolák ez iskolai évének történetét ismerteti. A tanítást pontosan megkezdették, a vallásos és testi nevelésre nagy gondot fordítottak. Az iskolai évben több ünnepélyt rendeztek, a legfényesebbet decemberben az egyházmegye bíboros püspökének 50 éves papi jubileuma alkalmából, melynek részletes műsorát közlik. Az intézet fölszerelése, tanári és ifjúsági könyvtára vétel és ajándékozás utján tetemesen gyarapodott. A tantestület és a jövő iskola; évben használandó tankönyvek jegyzékének felsorolása után az elemi leányiskola névsorát és előmenetelét közlik, majd a statisztikai kimutatást, melyből megtudjuk, hogy az elemi leányiskolába 684 tanuló iratkozott be, kimaradt 29, év végén volt 615. Ezek közül kitűnő 92, jeles 143, elégtelen 102, majdnem 17 százalék, tehát elég jó eredmény. A polgári leányiskolában 15 tanár és irgalmas nővér tanította a tárgyakat. A polgári iskoláról közölt tájékoztatás világos képet ad az érdeklődőknek. A kiszabott tananyagot teljesen feldolgozták az iskolában. A polgári leányiskoláról szóló részt az internátusba lépni óhajtók számára szükséges tudnivalók rekesztik be. Á statisztikai részből kiemelendő: beiratkozott 126, kimaradt 4, róm. kath. 124, ref. 2; magyar 119, né-