Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-06-22 / 25. szám

nak, a begyült összeg redukálásának nem szabad meglátszani. Mikor azonban tudjuk, hogy fölösleges pénz, minden körülmények között marad, meri éppen a művészi finomság érdekében kell maradni, akkor igenis joggal megkövetelhetjük, hogy a fölösleget vidéki művészeti célok javára fordítsák. Hiszen olyan szegény Magyarország vidéke modern művészi alkotásokban. Miért kelljeu a vidéknek Budapestre zarándokolni, ha nagyjaink emléke előtt akarja lelkét a mindennapiasságból fölemelni? Hiszen a hazafias érzést az emlékeztető szobormüvekkel fejleszteni és ápolni kell az Alföld metropolisaiban, a Kárpátok alatt, Erdély bércei között, a négy folyam mentén és a Balaton vidékén is. Végre azt sem tagadhat juk, hogy a művészi érzék fejlesztését nemcsak azok számára kell biztosítani, akik a művészi objektumokkal egyébként is bőven megáldott fővárosban laknak, vagy akik néha napján oda fölrándulnak. Egy egy szép szobormű miért ne gyönyörködtethetné a vidék emberének lelkét is; miért ne tanítgathatná a vidéki nagy városba sürün bejáró falusi embert is azoknak a nagy cselekedeteknek megbecsülésére és követésére, amelyet az ércbe öntött, vagy márványba faragott szobor kifejez ? A vidéki társadalom tehát álljon talpra és erélyesen Követelje, hogy a fölös pénzből busz vidéki városban is állítsanak szobrot. Annyi pénz van, hogy egy-egy város, igy is ötvenezer koronás szobrot nyerhet, tehát abszolút becsű műemlékkel gazdagodik. Ne költsék el az egész összeget a rendeltetésének meg nem felelő, holmi más szemébe néztünk, azután rögtön hallatszott a felkiáltás: „hiszen te vagy!" Kedélyes poharazás között telt az est. Másnap jött azután a dolog komoly része. A délelőtti ünnepi díszülés a tanárok jelenlétében igazán szép volt. A beszédek magas színvonalon mozogtak. Utána isteni tisztelet volt a templomban, ahol Czike Pali tartotta a templomi beszédet. Férfias öblös hangján szólott a barátokhoz a barátságról és mindnyájan átéreztük lelkének melegségét, amikor bennünket összetartásra buzdi tott. Áhítattal, meghatottan hagytuk el a templomot és mentünk ki a temetőbe, hogy elhunyt tanáraink pírját megkoszorúzzuk. P. Szabó Károly, Szilágyi József és Vikár Kálmán sírjánál könnyes szemekkel hallgattuk meg a magasan szárnyaló síri beszédeket, amelyeket Szekeres Mihály és Nagy Kálmán barátaink, református lelkészek tartottak. A déli díszebéd, amelyet tanárainkkal és dr. Antal Géza orsz. képviselővel együtt költöttünk el, megint kiváltotta belőlünk a jókedvet, amelynek hatása összes jelenvolt tanáraink és a város illusztris képviselője, dr. Antal Géza szellemes, tartalmas beszé dekkel fűszereztek és tettek feledhetlenné. Innentől kezdve azután csppongó jó ked vvel töltöttük el az időt. Délután fényképezés. Estefelé pedig már teljesen feloldódtak az összekötő kapcsok, búcsúzkodás, ölelés, rohamosan kö vették egymást és a töredék, amely este együtt vacsorázott, meghatottan mondogatta egymásnak : „a viszontlátásra öt év múlva 1" fővárosi utcafölbontásra, szabályozásra a szoborral összeépített irodatlan kőmüvesmunk ára. A vidék olyan szépen kivette a részét a királyné fölött való gyászból, emlékére olyan szép áldozatokat hozott, hogy nem érdemli meg a mellőzését. Ne is említsünk mást, mint azokat a ligeteket, erdőcskéket, amelyeket a királyné emlékére ültettek. Hiszen ezek a parkok szinte várnak egy-egy szobrot. E szobor igazán csak a királyné szobra lehet. Pápa városa méltán számithat az Erzsébet szoborra. Fölhívjuk elsősor ban nőegyesületeinket és a Jókaikört arra, hogy sürgősen összehívott gyűléseiken, a szobor-bizottsághoz in tézett iratban, jelentsék be azt az óhajukat, hogy városunk területén szeretnék az egyik Erzsébet szobrot látni. Városaink cselekedjeuek ugyanígy, keressék meg országgyűlési képviselőiket, befolyásos közéleti nagyságaikat ; hassanak oda, hogy ezúttal is ne kizárólag Budapest művészete számára foglalják le az egész ösz szeget. A budapesti szobor csak egy művészt foglalkoztatna. Ha azonban j a vidéken is állítanának szobrokat, akkor a müvés/ek egész táborát támogatnánk, a nálunk elég tövises pá lyájukon. A hazai művészet kiszárait hatatlan mértékben nyerne, mert hiszen igy művészi nemes verseny fejlődnék ki s nem lehetetlen, hogy a vidéken néhány olyan szobor teremne, amely talán művészi értékben sikerültebb is lenne, mint a fővárosi, mert hiszen a kisebb szobor intimsége közelebb áll a királyné nemes egyéniségéhez. A szobor nevezetességet kölcsönözne a vidéknek és bizonyára hatással lenne az idegenforgalomra, különösen az olyan idegenek látogatására, akik művészeti tanulmányok végett mindig szívesen indultak körútra. A városok versengéséből, a szobrok nagy számából a mindenkori magyar királyné nemes példát láthatna arra, hogy ez a nemzet jó szive örökké lángoló szeretetébe zárja azokat, akik, igaz ügyében nem hagyták el őt s akik fölemelték mellette jóságos szavukat — — — Városi közgyűlések. — 1913. junius 16. — Városunk képviselőtestülete mult hétfőn délelőtt és délután közgyűlést tartott. A délelőtti közgyűlésen Koller Sándor al ispán elnökölt, melynek egyedüli tírgya a közig, tanácsosi állás betöltése volt, mely állásra közfelkiáltással mint egyedüli pályázó Kemény Béla v. jegyző lett megválasztva. A délutáni rendkívüli közgyűlés egyik legfontosabb tárgya a tervezett pápa—sümegi vasúttal kapcsolatosan egy „Pápa—Alsóváros" állomás létesítésére kért 40000 kor. hozzájárulás. Heves és zajos viták után a hozzájárulás meg lett szavazva. Ugyancsak zajos vitára adott alkalmat a Kisfaludy utcai hídépítésénél felmerült tulkiadások megszavazása. Mindkét közgyűlés lefolyásáról a következőkben számolunk be : Részleges tisztujitó közgyűlés. Lelkes éljenzés közepette foglalta el Koller Sándor, vármegyénk alispánja az elnöki széket és miután üdvözölte a szép számban megjelent képviselőket, az ülést megnyitja. Elnöklő alispán előadja, hogy a törvény a 10 000 lakoson felüli r. t. városokat 2 tanácsosi állás szervezésére kötelezi és igy Pápa városa is ezen kötelezettségének felelt meg, midőn szervezeti szabályrendeletét olykép módosította, hogy a jegyzői állást megszüntette és azt közig, tanácsosi állásra szervezte át. A tanácsosi állásra pályázatot irt ki, a hivatalos lapokban kellőkép meghirdette és ezen pályázatra egy pályázat érkezett be Kemény Béla városi jegyzőtől. A kandidáló bizottság a pályázót ezen állásra minősítettnek találta és őt egyhangúlag jelölte. Kéri a választás tartamára 4 bizalmiférfi kijelölését. A képviselőtestület nem ólt ezen jogával, tehát az alispán Kende Ádám dr.. Teli Anasztáz dr., Baráth Károly és Wüest Ferenc képviselőket jelölte, kiket egyben a jkv. hitelesítésére is felkért. A képviselőtestület a tanácsosi állásra egyhangú lelkesedéssel Kemény Bélát választotta meg, mire az alispán Kemény Bélát közfelkiáltás utján a tanácsosi állásra megválasztottnak jelentette ki a legközelebbi tisztújításig és egyben felhívta a hivatalos eskü letételére, melyet Kemény Béla a v. főjegyzőnek az eskü felolvasása mellett nyomban le is tett. Elnöklő alispán Kemény Bélát ezen uj állásában melegen üdvözölte ós azon reményének ad kifejezést, hogy a képviselőtestület bizalmát csak előlegnek fogja tekinteni és minden ténykedésében a város jól felfogott érdekeit fogja szem előtt tartani és ha majdan meg fog válni állásától, nem ő, hanem a képviselőtestület legyen lekötelezve iránta. Kemény Béla lendületes beszédben és hálás szavakban mondott köszönetet az elnöklő alispánnak és a képviselőtestületnek a beléhelyezett bizalomért és kijelenti, hogy hivatalát lelkiismeretes pontossággal fogja viselni. Több tárgy nem lévén, a közgyűlés az elnöklő alispán éltetésével befejezést nyert. Délutáni közgyűlés. Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv. hitelesítésére felkéri dr. Hoffner Sándor, Edelényi Szabó József, Lic. Rácz Kálmán, Somogyi Pál és Giczi Gábor képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnöklő polgármester bejelenti, hogy a belügyminiszter Pápa városát elutasította azon kérelmével, hogy Antalháza puszta a pápai tjkvbe hozassék át és igy a puszta továbbra is Nagygyimót községhez fog tartozni. Napirendretérés előtt Hoffner Sándor dr. azon kérdése intézi a polgármesterhez, hogy mily alapon irt ki 4 uj rendőri állásra pályázatot, holott a képviselőtestület határozata az volt, hogy a rendőrtizedesek helyeztessenek vissza a rendőrség állományába és 4 kevesebb fizetésű kézbesítő alkalmaztassák. Polgármester válaszában kijelenti, hogy azért irt ki pályázatot, miután 2 rendőrtizedes ugy nyilatkozott, hogy megmarad kézbesítőnek, amennyiben a másik 2 tizedes is ezen kézbesítői állást elvállalná, ugy szükség lesz 4 rendőrre. Egyébként kijelenti, hogy ezen 4 rendőri állást nem tölti be addig, mig a tizedesek nyilatkozatát nem birja, de különben is ezen ügyet a képviselőtestület elé terjeszti, hogy ebben a kérdésben döntsön.