Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-06-01 / 22. szám

A tüzőrtorony már nem szolgálja azon célt, melyért az felállítva lett, A látóhatár — az épülő házak miatt — mindig kisebb és kisebb lesz úgyannyira, hogy rövid időn belül abból csak a közvetlen szomszédság ban keletkező tüzet lehet észrevenni, a messzebblevőket már csak akkor, mikor a tüz teljes folyamatban van. Ilyen körülmé­nyek között érthető lesz a tűzhöz való ké­sőn érkezés. A lófogatok hiánya volt még ezenkívül majdnem mindig a késedelem oka. Sok eset­ben nem volt az őrtanyán fogat, mig pedig valamelyik városi fogat beérkezett, annak is nagy idő kellett, a kivonulás ismét ké­sedelmes volt, Éjjel történő tűzhöz — bár a lófoga tok otthon vannak — ismét azért érkezünk sok esetben későn, mert mig a város ko­csisa föl kel, fölszerszámozza, befogja lo vait, addig megint nem 1—2 perc teliik el. Mindezeken kívül van még egy igen nagy baj, a riasztás avult rendszere. Ha nem kellene tüzesetkor a város 4 negyedében az önkénteseket kürttel riasz tani s ezáltal a készenléti szert legjobb eset­ben három emberrel a tüz színhelyére irá­nyítani, már akkor is nagy változás állana be a tűz helyéni támadásnál. Az alább felsoroltakat tehát — mielőtt még nagyobb veszély meg nem előzi — pó­tolni kell. Összefoglalva ezeket: 1. Vagy egy olyan tüzőrtoronynak a felállítása szükséges, honnan az őr minden keletkező tüzet észre­vehet azonnal, vagy egy, csupán tűzjelzésre használható s a város külöinböző pontjain fölállítandó telefon bevezetésére, mely utóbbi költséges ugyan, de a célnak teljesen meg­felel. 2. Egy pár lónak csupán a tűzoltóság részére való átadása olyképen, hogy a lo­vakat ápoló kocsis szintén a tűzoltóság fön­hatósága alatt álljon, vagyis a kocsis maga s tűzoltó legyen. i 3. Az önkéntes tagok riasztási • rend­szerének olyképeiii megváltoztatását, hogy a mai — kürttel való — riasztást beszün tetve, az önkéntes tagok legalább kéthar­madának lakására villamos riasztó csengő lenne bevezetendő, vagy az őrtoronyban egy erőshangu riasztó kürt, mely a város min­den részébe elhatoljon. Végre 4. a fizetett tűzoltóság kettővel történő apasztásával odahatni, hogy az ut­cák öntözése ne a testület kötelességét ké­pezze, mert hisz éppen akkor, amikor a leg­nagyobb szükség lenne a fizetéses tűzoltókra, vagyis nyáron, akkor van hat ember állan­dóan távol az őrtanyától s tüz esetén nincs senki, ki a szerek elszállításánál segítsen. Ezek lennének azon sürgősen póto­landó hiányok, melyek megszüntetésével va­lamivel közelebb jutna testületünk a töké­letesedéshez. A testületnek 1912. óv elején volt 66 működő tagja. Belépett az 1912. év folya mán 12, eltávozás stb. címen beszerelt 14, kizáratott kettő. 1912. év végével a lét­szám 62 volt. Gyakorlatot az elmúlt évben 18 eset­ben tartottunk, melyen az önkéntesek 5/6 a minden alkalommal megjelent. Iskolázás volt 11, hol azonban nagyon sok esetben az ön­kéntesek 5/e da sem jelent meg. A gyakorlati kiképzés — az augusztus hó 20 án a Főtéren megtartott zárógyakor­latokat bíráló szakférfiak kijelentése szerint — dicséretet érdeméi. Őrszolgálat az elmúlt évben 201 eset­ben teljesíttetett, mindenkor egy tiszt, egy őrparancsnok, egy rajvezető és öt tűzoltó­val. Azonkívül az állandó őrség 15 beteg­szállítást és 4 elsősegélyt végzett, Tűzhöz 15 esetben vonultunk ki. Ezek közül a városban 14, a vidéken 1 volt és pedig: 6 kémény, 4 tető, 1 padlás, 4 szaima­tüz, ezenkívül volt 2 vaklárma. Zápor kö­vetkeztében beállott áradásnál segélyt nyuj tottunk két izben. A parancsnokság az elmúlt évben ülést tartott, melyen határozatot hozott. A pa­rancsnoki iktatóba érkezett ügydarab mind elintézést nyert. A fizetéses legénység ezen­kívül olyan időben, mikor gyakorlatot nem tarthatott a házi kosárkötéssel foglalkozott, melynek jövedelme — mely az ő vagyonu­kat képezi — 22 K 73 f volt. A testület augusztus hó 20-án ünne­pelte meg fennállásának 40 éves jubileumát, mely alkalommal a városi színházban Nagys. Koller Sándor ur Veszprémvármegye al­ispánjának elnöklete alatt díszközgyűlés tar­tatott. Ezen a közgyűlésen lett Nagys. dr. Óváry Ferenc ur, az Orsz. Tüzoltószöv. al­elnöke által Horváth József szakaszparancs­nok, Hoyer János őrparancsnok és Dienst­mann Antal rajvezefőnek a 30 éves, ezt miért sújtasz ennyire! Apádat ölnéd meg, Daisy ? — Én?,Hiszen én meg akarom gyó­gyítani apát. Ő azt mondta, hogy attól meg­gyógyul. Add ide 1 Add ide! Künn a napfényben a halódó ember meghallotta a kiáltozást. Lehunyt szemeiből két könnycsepp buggyant. És a napon, a szemhélyak alatt szikkadt fel. Kívánta a revolvert állhatatosan, eleinte halkan, utóbb követelően, végül gyűlölködve. S araikor a rokonok „jobb volna neki, ha nem élne, legalább nem szenvedne" tar­talmú megjegyzéseihez a humánus orvos is hallgatólagosan hozzácsatlakozott, a fiatal asszony lelkében az őrültség küszöbén jár­tak már a gondolatok. Férje nehéz, halk nyögéseinek fájdal­mát vele szenvedte el és a susogó kérelem, a revolver után való vágy, nem szűnt meg a beteg ajkán soha. Álmatlan, vergődött éjszakák, őrületes rjrrjmr. nappalok után egyszer csak egy reggelen ott csillogott a beteg reggeliző asztalának tálcáján a szürkéskék, vágyott vasszerszám. , A beteg szivét mérhetetlen öröm járta át. Oh ! A boldog szabadulás! A gyönyörű­séges, megváltó halál 1 Remegő kézzel nyúlt a revolver után, — mintha az odatapadt volna a tálczájához, olyan súlyos volt a beteg ember ujjaiban. Körülnézett, minden betegséget, fáj­dalmat feledve, nagyon, nagyon jól érezte magát. A ragyogó, napfényü, pázsitos, kék egű, földi világ! Oh, milyen jó élni! — Nem halok meg! — szakadt fel tompán az örömtől mosolygó beteg ajkakon. De hirtelen eltorzultak az arcvonások, a kézhát csontjai is előtűntek a kín gör­csében, — a fájdalom erejében emelkedett a revolver a homlokig. Csattant, elsült. Bent P hotelszobában réveteg szemű, térdre borult asszony imádkozott sietve a piczi Mária kép előtt az ő végtelen nagy, nagy bűnéért. megelőzőleg Őfelsége által adományozott királyi diszérem, valamint a még igényjo­gosultaknak a megfelelő szolgálati érem ün­nepélyes átadása. Este a Kath. kör kert helyiségében fényesen sikerült táncmulatság volt, melynek tiszta jövedelme 600 korona, mely összeg „Jubileumi alap" cini én — egy később meghatározandó célra — gyümöl­csözőleg a takarékba helyeztetett. Ez alkalommal nem mulaszthatjuk el hálás köszönetünket ismételve kifejezni mind­azoknak, kik megjelenésükkel bennünket ki­tüntettek és ezáltal ünnepélyünk fényét emelték. Mielőtt jelentésemet befejezném, a vá­ros közönségét kell ismételten felkérnem: Karolja föl testületünket, annak működését guny, kicsinylés helyett egy-két jó szóval támogassa, lehetetlen kritikákkal ne idézze elő esetleg a testület teljes fölbomlását, mert hisz ha ez megtörténik, a város közön­sége egy fizetéses tűzoltóság fönntartásával akkora terhet róna önmagára, mely a pót­adót jó egypár százalékkal felszökkentené. Végül hálás köszönetet mondok a saj­tónak azon jóakaratú pártfogásért, melyet a testülettel szemben táplált, egyben kérem ezen jóakaratát a jövőben is. Bajtársaim! Ti hozzátok pedig csak azt a kérelmet intézem, tartsatok ki mellet­tem, velem, vészidején csak ugy, mint a béke idején, s ha nem jutalmaznak bennün­ket még elismeréssel sem, legyen jutalmunk azon tudat, hogy mi becsülettel, minden tu­dásunkat, jóakaratunkat összeszedve, ipar­kodunk embertársaink életének és vagyoná­nak megmentésére, mely önzetlen munka a legfelsőbb helyen, Istennél jutalmazva lesz. Színészet Pápán. Még két előadás és a tavaszi szini­évadunk befejezést nyer. Ma az operette személyzet és holnap a drámai személyzet tartja bucsuelőadását. Az operette személy­zet már holnap Kőszegen „Az asszonyfaló" operettel kezdi meg a négy hétre tervezett nyári sziniévadot és a drámai személyzet „Az ördög" szinművel fejezi be nálunk a sziniévadot. A lefolyt héten az „Éva" ope­rette dominálta a helyzetet, amennyiben négyszer lett előadva és minden estén az összes jegyek el lettek adva. A színigazgató anyagi eredményt nem mutathat ki a lefolyt sziniévadban, de annál nagyobb erkölcsi elösmerést. Igazolja ezt a szinügyi bizottság azon határozata, melyben a szintársulat működése iránt a legnagyobb elismeréssel adózott és dr. Patek Béla színigazgatónak az őszi szinióvadra a színházat a legnagyobb készséggel átadta. Igy tehát a színtársulat­tól nem bucsuzunk, hanem a „viszontlátás reményében''' várjuk őket örömmel vissza — szeptemberben. Heti referádánkat adjuk a követke­zőkben : Szombaton premierünk volt az ország­szerte slágeres „Éva" operette bemutatásá­val. A szintársulat ezen operettet Győrött 25-ször adta táblás ház előtt és eimek tu­lajdonithatjuk, hogy a társulat szereplői oly biztosak voltak szerepeikben, hogy nálunk a sugólyuk eltűnt a színpadról és sugó nél­kül tartották meg az előadást. A közönség Alapitatott 1864 ben. -vidélls: legrégib b és Tegxxag'^rolDlz) o±:pő-íxzILe~fc@- Alapíttatott 1864-ben Manlieim Ármin, ezelőtt Altstádter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipö után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =

Next

/
Thumbnails
Contents