Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-05-11 / 19. szám

XXIII. ó-vfoly am. IPárpa,, 1913. xn.á»o*-CLS 11. 1©- szárm. ELOFIZETESI ARAK : Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes száin ára 30 fillér. HIRDETÉSEK É8 NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nőbe könyv- és papirkereskedésóben. Közérdekű- iüyyeilen heltlap. — megjelenik minden vasárnap. Iparfejlesztés gyárakkal. Az április 29-i városi közgyűlésen a Hungária műtrágyagyár érdekében létesítendő uj töltés-ut költségeit sokalván, helytelennek tartottam azt az irányzatot a város közügyeinek vezetésében, hogy adósságot-adósságra halmozunk gyárak segélyezésére, mig az alsóvárosi magánovoda alig tengődik ; 200 kor. városi segélyt élvez, mikor vagy 80 kisded szülői nem bírják a tandijat megfizetni. Nem tartom a város méltóságával megegyezőnek, egyáltalán dicsekedni valónak a polgármester ur azon kijelentését, hogy a város 12.000 korona kiadástól szabadul, ha ez az ovoda, magánvállalatkép, meg tud élni. Ne takarítson meg a város se 12.000 K-át, se 1 koronát, se az óvónőn, se kisdedeken, meg ezek földhözragadt szülein, hogy a megtakarított összeget gazdag gyárosoknak ajándékozza, sőt adósságot adósságra halmozzon olyan fictióért, hogy erején felül érő költekezésével ipart fejleszt, a közvagyont szaporítja. TÁRCZA. A GYENGE ASSZONY. A háziorvos nem várta be kopogtatására a választ, hanem izgatottan lépett be Thurnier gyáros dolgozószobájába. — Tiltakozom az ellen, hogy nejét útra engedje ! — mondta sajátságosan remegő hangon. A gyáros már egy óra óta járt fel és alá irodájában, mikor a váratlan kopogás megzavarta ideges sétáját és egy pillanatra megváltotta gyötrő gondolataitól. Az ablakmélyedésében megállt. A fájdalmas kifejezés ott vonaglott halálsápadt arczán és homloka összeránczolóclott a kinos gondolatoktól. — Ön az, orvos ur? Nem is tudtam, hogy nálunk van, — igy szólt hideg, fagyos hangon. — Bocsánat, a nagy izgatottságomban elfelejtettem köszönni, tehát, jó napot! Elnöklő polgármesterünk, négy-öt élénk helyesléssel bátorítva, nem fo; gadott el tőlem kitanitást, mint magát | kifejezte, a város fejlesztésére ; 16 év előtt falu volt, most kezd városi jelleget ölteni a mi communitásunk. Tanulni ugyan senkinek se szé gyen, — de én nem vállalkoztam senkinek kitanitására, ellenben komoly megj gyözödésem, hogy a mint haladunk, | nem virágzás, hanem csőd elé közeledünk ; erkölcsi kötelességein tehát mindenkit, a kire tartozik, felvilágosíI tani, először arról, hogy a követett irány | helytelen, azután keresni más utakat a boldogulásra. Szóljunk egyelőre a követett irány helytelenségéről ; támogatunk gyárakat, vállalatokat pénzzel, telekkel, községi adómentességgel stb., a pénzt több nyire kölcsön vesszük. Van ilyen függő adósságunk már vagy 3 millió korona s nincs közgyűlés, hogy 50—60.000 K-val ne szaporítsuk. Iskolára azonban nem telik ; az alsóvárosi ovodán elkövetett uzsoráskodást már érintettem; a középfokú mezőgazdasági szakiskola tervével megbuktunk ; a f. kereskedelmi szakiskolából, dr. Kapossy Lucián kartársam buzgóságából van női kereskedelmi tanfolyam ; a felső ipariskolából, épitöipariskolából — megmaradt egy téli tanfolyam Ígérete ; Koch 20 éves ipariskolai szolga nyugdíjügye már 2 közgyűlés tárgysorozatába volt felvéve — de a régi szolga még mindig a lét és nem lét bizonytalanságában leledzik, — nincs szerető, gondviselő sziv, a mely az ügyét felkarolná, pedig csak a mult évben készült el a város uj szervezeti szabályzata, provideálhattak volna az iskolaszolgák nyugdijáról. A ki ezeket a találomra összeállított tényeket szembeállítja, kénytelen megdöbbenni az irányzat sivárságától. Nézzük csak nyugodtan, mit jelent a nagyvállalatok támogatása? azt mondják, hogy hasznos befektetés gyárakat alapítani ; a szövőgyár, műtrágyagyár 15—20 év múlva annyi meg annyi pótadót fizet majd a városnak ; addig is emeli a forgalmat, a telkek értékét stb. Lehet, csakugyan, hogy ez mind bekövetkezik, ráadom, hogy kétszer — Jó napot, orvos ur ? Talán hivatták ? A kérdésben annyi guny és keserűség rezgett, hogy az orvos, aki fesztelenül helyet foglalt egy fotelben, önkéntelenül megrázkódott és csodálkozva nézett a gyárosra, mintha arczából akarta volna kiolvasni izgatottságának okát. De Thurnier csak nem mozdult el az ablaktól és idegesen dobolt, ujjaival az üvegtáblákon. — Nem tartanám okos dolognak, ha a férj erőszakosan megakadályozná nejét elhatározásai kivitelében, — mondta a gyáros. — Nincs itt semmi szükség az erőszakosságra, — vélekedett az orvos. — Reménylem, közölte önnel, hogy mi a szándéka? — Igen, mondta, hogy elutazik, de nem nagy lelkesedéssel beszélt távozásáról és én azt hiszem, hogy ön erőszakosság nélkül is eltéríthetné esztelen szándékától. — Miért nevezi esztelenségnek ezt az utazást ? — kérdezte halk, reszkető hangon a gyáros. — Es ezt még kérdezi ? Hát jólélekkel útnak bocsáthatja gyenge szervezetű nejét ebben a kritikus, ködös, csúnya időben ? Az orvos fölemelkedett helyéről és komolyan folytatta : — Én, mint háziorvos, nem egyezhetem bele az utazásba és felelősség nélkül ön sem engedheti meg, sőt kötelessége minden erejével meggátolni. Thurnier kinézett az ablakon. Az orvos észrevette, hogy a gyáros egész testén borzongás fut végig, mintha zokogását vagy érzelmeinek hevesebb kitörését akarná elfojtani. Egy lépést tett feléje, már kinyújtotta kezét, hogy a gyáros vállaira tegye és néhány résztvevő szóval megvigasztalja, de hirtelen meggondolta magát, egy pillanatig habozott, azután halk léptekkel kiment az irodából ós óvatosan betette maga után az ajtót. A gyáros megrezzent a zajra és hirtelen hátrafordult. Mikor észrevette, hogy egyedül van a szobában, mélyen, nehézkeX Folyó évi május hó 15-én nyílik meg X! c uri és női divatüzlete X PAPA, Fő-utca (dr. Györke-féle ház). X!