Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-05-04 / 18. szám

négyszögölet, Tax János birtokából 282, Müller Lajos birtokából 282, Bauer János birtokából 312 négyszögöl területet. Dr. Scheiber Jenő a városi tanács rossz taktikájára utal. Dr. Hoffner Sándor szinte helyteleníti a tanács eljárását, kijelenti, hogy az alispán a városra reáoktroálja ezen sérelmes határozatot és kéri a régi határozat fenntartását. Dr. Kende Ádám szerint a város a gyárral szemben megtelte kötelezettségét, mivel az ulat hajlandó a város megcsináltatni, de nem ugy, mint azt az alispán a városra reáerőszakolni akarja. A városi tanács nem védte eléggé az uti bizottságban a város jól felfogott érdekét. Az alispán határozata, bogy Ihatósági utat készítessen, a városra sérelmes és ezért indítványozza, hogy az alispán határozata felebbeztessélc meg és ebben a felebbezésben a város sérelme érvekkel indokoltassék. Sarudy György felszólalásában kifejti, hogy a város nagy áldozatot hozott a gyár létesítésére, mely korántsem áll arányban azzal amit a gyár által a város nyerne. Dr. Fehér Dezső hosszas beszédben Sarudy érveit nem fogadja el, hanem csatlakozik dr. Kende indítványához, egyben indítványozza, hogy hajlandó ezen utat az alispán határozata értelmében megépitetni, ha a vármegye kötelezi magát, az úttest fenntartását biztosítani. Révész mérnök indítványozza, hogy az úttest építtessék meg, de kérvényezzék a thatóságnál, hogy a .különbözet költségeit térítse vissza. Miután polgármester a városi tanács elleni mulasztásokra reflektál, a képviselőtestület nagy szótöbbséggel dr. Kende indít ványát fogadta el és az alispán sérelmes határozatának megfelebbezésével a városi főügyészt megbízza. Egyben névszerinti szavazás utján a Tax János 282 és Müller Lajos 282 négyszögöl területének megvételét elhatározza. 4. Városi tanács jelenti, hogy a vízvezetéki tolózárakra megszavazott összeg nem volt elég. Javasolja, hogy e célra ujab ban 5969 koronát a vízvezetéki pénztárból utaljon ki. A képviselőtestület a városi tanács jelentésót elfogadja és a kért összeget kiutalja. 5. Kérvény a zöldségpiacnak mostani helyéről a Főtérre leendő áthelyezése érdemében. Az áll. választmány a piac áthelyezését ellenzi. Varga Rezső, Ács Ferenc és Keresztes Gyula a kérvényt pártolja. Ifj. Eisler Mór indítványozza, hogy naponta és kedden a zöldségpiac a Főtérre helyeztessék mivel akkor elegendő hely van, pénteken és or szágos vásár alkalmával pedig a jelenlegi helyén maradjon. A képviselőtestület nagy szótöbbséggel ifj. Eisler Mór indítványát fogadta el s igy a zöldségpiac naponta és a keddi napon a Főtéren lesz. 8. Pápai Lajos kisegítő állatorvos kérelme állásában való meghagyása iránt. A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad és Pápai Lajos kisegítö állatorvost állásában meghagyja, tekintettel, hogy a közvágóhíd megnyitásával egy kisegítő állatorvosra szükség van. 9. A vágóhidat épitő vállalkozó kérelme, hogy a késedelmes építés folytán a poenále megfizetése alul felmentessék és az esedékes összeg illetékes helyre kifizettessék. A képviselőtestület mielőtt ezen kérelem felett határozna, javaslattétel végett ezen kérvényt a jogügyi és pénzügyi bizottságnak kiadja. Egyben kimondja, hogy a közvágóhidat f. hó 5 én a közforgalomnak átadja, a vágóhíd berendezését ideiglenesen átveszi, erre szakértőül a város részéről Iglauer János főmérnököt felkéri és erre az átvételre a £ranz, Röck és Schlick-gyár képviselőit is meghívja. Több tárgy nem lévén napirenden, a közgyűlés befejezést nyert. Lóverseny Pápán. — 1913. április 30. és május 1. — Az Urlovasok Szövetsége, a Magyar Lovar-Egylet és a Veszprémmegyei Agarász és Lovar-egyesület támogatásával fényesen sikerült két napos lóversenyt rendezett városunkban. Eddig csak egy napos lóversenyünk volt és hogy két napra terjedő versenyünk volt, az csak Sibrih Sándor, honvédhuszárezredünk urlovasának érdeme, ki minden beA szép elvált asszony hanyagul intett viszontlátást előzékeny és tagadhatatlanul kellemes útitársának és egy cseppet sem bánta, hogy annak a kocsija az övét elkerülte. Történetesen Ormódy kocsija is az „Internacionale" elé robogott és ott az elegáns világfi egy Vanderbilt közönyével tűntél az oszlopos hall folyosóin és mint aki a dolgában biztos, vissza sem pillantott utitársnőjére, hogy vájjon megérkezett-e már annak fogata is. De ha biztos volt a dolgában Ormódy, még biztosabb volt a gyönyörű elvált aszszony abban, hogy az arany halacska buta boldogsággal úszkál a hálóban és a horgot akkor kapja be, amikor ő akarja. Megnyugodott, mikor látta, hogy Ormódy kocsija az „Internacionale

8 előtt megáll és útitársa a szállóban eltűnt. Még két órája van kilencz óráig. Az alatt némi ügyeit is elintézheti és még vau ideje arra, hogy elegánsan átöltözzék a kellemesnek Ígérkező vacsorához. Mert ma kétségtelenül pazarul fog vacsorálni; a kaland őt is nem kevésbbé izgatta. Még nem volt kilencz óra. Ormódy elegáns, elsőrendű szabó ügyességére való öltözékben megjelent a szálló étkezőben ós egy asztalt lefoglalt egy eléggé félreeső sarokban. A hajlongó pinczérek, látva, hogy valami nagyon előkelő vendég igyekszik a tömeg kíváncsiságát elkerülni, diszkréten magyarázták, hogy a kellemes sarok a selyemfüggönnyel, az avatatlan tekintetek elől teljesen el is zárható. Ormódy hanyagul tudomásul vette a dolgot és most már kétszeresen örült a szerencséjének. Mindent megrendelt, előkészíttetett és izgatottan figyelte a bejárat irányát. Nem csalódott! Alig negyedóra múlva megjelent a bejáratnál a szépségével és keresetlen egyszerűségével feltűnést keltő asszony. Gyorsan áttekint a termen és habozás nélkül az eléje siető Ormódyhoz megy ós azután helyet foglal a kedves figyelemmel fölteritett aszlal mellett. Csakhamar élénk beszélgetés indul meg közöttük. A pompás vacsora és beliütött italok kölcsönösen megoldják a szivet és nyelveket. A hangulat emelkedik. Ormódy a bűvös asszony körében már szerelmesnek érzi magát, midőn megszólal: — Csodálatos az emberi természet. Én, aki ösztönszerűleg kerültem mindig a nőket, most hirtelen, minden bevezetés nélkül, elsőrendű tisztelőjük és rajongójuk leszek. Megbocsát, ha elhúzom a függönyt, gyűlölöm az avatatlan tömeget. folyását érvényesítette, hogy Pápán két napos meeting legyen, amiért Pápa városa csak a legnagyobb elismerését fejezheti ki. Az első napon a versenyt megelőzőleg eső esett, ami a látogatottságot gátolta a részvételben, jóllehet, a verseny kezdete már verőfényes napon vette kezdetét és igen szép számú és diszes közönség jelenlétében folyt le, köztük Batthány Elemér gróf, a Lovaregylet örökös tb. elnöke,

k ki ez időben a szomszédos dákai birtokán időzött. A második napon remek idő kedvezett és valóságos népáradat vonult ki a lóverseny színhelyére. A tribünök zsúfolva voltak úgyannyira, hogy alig lehetett mozogni. A versenytlátó közönség pedig meghaladta kb. a 3000—4000 lelket. Mindkét napon a versenyintéző bizottság tisztét Hunicár Dénes főispán és gróf Lubienszky János ezredes, ezredparancsnok látta el. Mázsáló Sényi Géza százados, indító Oram Walter volt. A versenyek eredményéről a következőkben számolunk be :' Első nap. I. A m. kir. pápai 7. honvédhuszár ezred tiszti saját lovainak akadályversenye. Tiszteletdíj a 3 elsőnek helyezett ló tulajdonosának ; adja az ezred tisztikara. Táv. kb. 3600 m. Remete Aladár főhadnagy „Bohóka" lov. Botlka József hadnagy ; második Mihály Kálmán főhadnagy „Furcsa", harmadik bziklay Kálmán százados „Medárd". Helyezetlen volt Weöres Sándor főhadnagy „Abafy" és Ledniczky Gy. hadnagy „Effektív". Biztosan 6 hosszal első, három hosszal harmadik. Tot. 5:7. II. Az Urlovasok Szövetkezetének dija. Sikverseny. Handicap. 1000 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak, 100 kor. a harmadiknak. Táv. kb. 1400 m. Esterházy Pál gróf „Wasserscheu" (Sibrik főhadnagy) első, „Gribincs" (Folis) második, „Mácsola" (Bottka hadnagy) harmadik. Futott még „Bihar" (br. Wrazda hadnagy.) Küzdelem után 2 hosszal, 1 hosszal harmadik. Tot. 5:15. III. Magyar Lovaregylet dija. Akadályverseny. 1200 korona a győztesnek, 200 kor. a másodiknak, 100 korona a harmadiknak. Tiszteletdíj a győztes lovasnak, adja Jankovich-Bésán Endre tfr. Táv. kb. 3600 m. Molnár L. főhadnagy „Füttyös" (Folis) első, Sibrih főhadnagy „Geri" (Sibrik) második, Fluck F. hadnagy „Dunure IV." (Fljuck) — Ne azt ne tegye, mert szerelmes párnak hinnének bennünket, ezt meg már mégsem akarom. Midőn azonban a férfi közelebb húzódott hozzá, hagyta, hogy puha kezét az övébe fogja, megelégedett azzal az óvatossággal, hogy figyelte, nehogy észrevegyék a dolgot az emberek. — Miért olyan nyugtalan, nagyságos asszonyom ; hát nem lenne egyszerűbb, ha a függönyt elhúznánk, mint hogy folyton attól kelljen rettegnie, hogy meglátják. Igy, bátran —- ne féljen, hisz mellette állok én. Már megint az embereket nézi. No tessék, most már integet. Csak nem ismerőse az a két alak, aki belépett ?! Hát szóljon legalább ! Az asszony azonban nem hallgatta már szerelmes lovagja áradozását. Amikor látta, hogy a belépők észrevették őket, felállt és igy szólt: — Szeles Aladár, önt a törvény nevében letartóztatom! Hild Ervin, női detektív vagyok. Ne mozduljon, mert a rendőrség emberei kéznél vannak, tehát úgyis hiábavaló volna. A két markos hamburgi detektív már az asztalnál állott s a következő pillanatban Szeles Aladár a rendőrség foglya volt.