Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-20 / 16. szám

Ezt követte Mauerer Ilona és Kis Jó­zsef intézeti zongoratanárok játéka, kik Raff egyik legnehezebb szerzeményét „Chaconne" művét két zongorán művészi technikával és zajos tapsok kíséretében játszották A következő szám „Esti dal" volt, melyet Balogh Erzsi, Szalay Juliska, Váradi Róza, Öllös Iza, Varga Ida, Böszörményi Lenke, Kardos Klára, Szalay Irén, Vincze Sári teljes összhangban énekeltek Kiss Mar­git növendék preciz zongorakisérete mellett. Ezt követte Gyimótbi Anna szavalata, ki Vörösmarthy „Madárhangok" cimü köl­teményét közvetlen bájjal és nüanzirozva szavalta el a közönség lelkes tapsai kísé­retében. A tapsok elhangzása után Gát.y Zoltán hegedtijátékában gyönyörködtünk, ki Pru zsinszky Irma növendék diskrét zongora­kisérete mellett Tschajkovszky „Barcarola", „Vieuxtemps", „Andante" és Louise Adolpha „Mazurka" koncert darabokat a tőle már megszokott virtuozitással játszta. Rövid szünet után „Hamupipőke" éne­kes tündérjáték lett előadva. Első sorban említjük a címszerepet játszó Erdélyi Edit növendéket, ki rendkívüli bájos volt és kel­lemesen csengő hangjával tűnt, ki. A többi főszereplők Nagy írén (mostoha), Patay II dikó, Szakáll Sári (testvérek), P. Horváth Margit (tündér) és Gyiraóthi Anna (herceg) rendkívüli hercigek és bájosak voltak, nem­különben a segédszereplő udvarhölgyek, lo­vagok, apródok és galambok, kik pazar kosztümökben festői látványt nyújtottak. Igen ügyesen lejtették a táncokat, melyet Mérő táncmester tanított be. Külön dicséret illeti meg Kutassy Mária tanárnőt, aki a dara­bot fáradhatlan gondossággal betanította és rendezte, valamint Kis József zongoratanárt, ki az énekeket betanította és a zenekiséretet hajszálnyi pontos összhangban látta el. A közönség mindvégig a legnagyobb érdek lődéssel kisérte az előadást és zajos tap­sokkal illette az összes szereplőket. Hézagos volna az ünnepélyről szóló tudósításunk, ha a legnagyobb elismeréssel nem adóznánk az intézet tanárnőinek, kik a legnagyobb előzékenységgel és szeretetre­méltósággal fogadták és helyezték el az ünnepélyre megjelent közönséget. Jubileumi iiiiiiep. A dunántuli református egyházkerület közgyűlését mult csütörtökön kezdte meg, melynek keretében a nőnevelő-intézet épü­letének felavatása és Czike Lajos főiskolai egyházi gondnok 50 éves lelkészi jubile­umának megünneplését is bevette. Az ünnepély a nőnevelő-intézet dísz­termében d. e. 10 órai kezdettel és Antal Gábor püspök elnökletével lett megtartva. Az ünnepélyen nemcsak az egyházkerület összes vezérférfiai, de mindazon vendégek ós városunk összes számottevő notabilitásai, kik az előző est iskolai ünnepélyen részt vettek, nagyrészt megjelentek és nagyban emelték az impozáns és lélekemelő ünne­pély díszét és fényét. Az ünnepély a „Szózat" énekkel vette kezdetét, melyet a főiskolai és nőnevelő intézeti énekkarokból alakított vegyeskar Oáty Zoltán zenetanár vezetésével hangu­latot keltő hatással adott elő. Ezután Antal Gábor püspök tartotta a felavató és ünnepi beszédet. Sajnálattal emlékezett meg Tisza István gróf világi fő­gondnok távollétéről, kit édes anyja súlyos betegsége gátolt a jubileumi ünnepen való megjelenésben, kérve egyben Chemel Antal őrségi gondnokot, hogy őt ebben a tiszt ségben helyettesítse. Megható szavakban ismertette a nőnevelő-intézet fejlődését és hálával adózott minden jótevőknek, első sorban László József kocsi lelkész az inté­zet alapitójának ós néhai Tisza Kálmán fő gondnoknak. A lélekemelő felavató beszédet a püspök egy imával fejezte be. Az ima elhangzása után Benedek Sán­dor kultuszminiszteri államtitkár a miniszter képviseletében szólalt fel és magasszárnya­lásu beszédben ösmerte el nőnevelő intéze­tünk fejlődését és azok vezetőinek a leg­nagyobb elismeréssel adózott. Lelkes éljenzéssel fogadták az állam­titkár jelentőségteljes beszédét, mely után dr. Körös Endre intézeti igazgató rövid, de velős szavakban átvette az uj intézet épü­letét, üdvözölve a jelenlevő államtitkárt és mindazokat, kik ezen felavató ünnepély fé­nyét megjelenésükkel emelni szívesek voltak. Ezután következtek Czike Lajos jubi­lánshoz intézett üdvözlő beszédek. Elsőnek Antal Gábor püspök az egyházkerület ne­vében üdvözölte a jubilánst megható és lé­lekemelő stylusban. Egyben átadta az egy­házkerület emléktárgyait: egy ötvösművü bibliát és egy ezüst Írókészletet. Utánna Beöthy Zsolt főiskolai világi gondnok az igazgató-tanács nevében szó­noki verw ! ?s nagy hatást keltő beszéd­ben mól va > jubiláns érdemeit. Az • p^resi és lelkészi kar nevében Nagy Lajos belső-somogyi esperes, az egy­házmegyei gondnoki kar nevében Chemel Antal őrségi gondnok nagyszabású beszéd­del üdvözölték a jubilánst. Nagy hatást keltő ódával üdvözölte Szabó Imre III. éves papnövendék a jubi­lánst a főiskolai ifjúság nevében. Az ön­magát dicsérő óda szerzője általános érdek­lődóst keltett. Végül Bárdássy Mariska III. oszt. polg. növendék szívből eredő szavakkal üdvözölte az intézet növendékei nevében a jubilánst, átnyújtva részére egy remek csokrot. Czike Lajos jubiláns minden egyes üdvözlő beszédre tartalmas és az ünneplés hez méltó beszédben válaszolt. Minden egyes válaszában hálás szavakban mondott köszö­netet a megtisztelő ovációért. Egyes beszé­dében a meghatottságot és *az elérzékülést nagyon is észre lehetett venni. A számos távirati és levélbeni üdvöz­letek felolvasása után az ünnepélyt egy zsoltár „Cantate" énekszám fejezte be, me­lyet a főiskolai és nőnevelő-intézeti ének­karokból alakított vegyeskar Qáty Zoltán vezetésével oly hangzatos stylusban adott elő, hogy a közönség valóban másodszor is szívesen meghallgatta volna és ezzel az örökké felejthetetlen impozáns és lélek­emelő ünnepély befejezést nyert. A bankett. Az ünnepély után a nőnevelő-intézet nagykiterjedésű földszintes éttermében ban­kett volt, amelyen mintegy 150 en vettek részt. A társasebédnek Antal Gábor püspök „Ima" elmondásával vette kezdetét és ame­lyen az intézet növendékei voltak szívesek kiszolgálni, mindvégig rendkívüli kedélyes ós vidám hangulat uralkodott. Az első pohárköszöntőt Antal Gábor püspök mondotta Őfelségére, a legalkotmá­nyosabb királyra. Utána Barthalos István — Benedek államtitkárra, Bendek Sándor — a kerület főgondnokára, Sárközy Antal — Czike Lajosra, Czike Lajos — Gyurátzra, Gyurátz Ferenc — Czikére, Németh István — Lubienszky gróf ezredesre, Kriszt Jenő — Czikére, Lubienszky gróf ezredes — a jelenlevő nőkre, Antal Géza dr. — Neményi miniszteri tanácsosra, Neményi Imre — a vármegye közönségére, Koller Sándor al­ispán — Pápa város közönségére, Mészáros Károly — Czikére. Pohárköszöntőket mon­dottak még: Kiss József esperes, Kenessey N , Konkoly Thege Béla, dr. Teli Anasztáz és még számosan. A társasebéd ugy 5 óra tájban Antal Gábor püspök imájával nyert befejezést. A pompás és Ízletes menü összeálli tása a nőnevelő-intézet elösmert konyháját dicsérte. j KARCZOLA T SÜ m ~al fc In é fcnröIL. Sok minden történt a mult héten vá­rosunkban. És ezt a sok mindent a dunán­tuli ref. egyházkerület produkálta. A célsze­rűt a hasznossal kötötte össze és a tavaszi kerületi közgyűlés keretében rendezte a nő­nevelő intézet felavató és egyszersmind a főgondnok 50 éves lelkészi jubileum ünne­pélyét. Hetek óta készülődtek erre a kettős, jobban mondva hármas napra és akik — tudniillik a rendezőség — sokat reméltek ezen jubileum fényes sikerét illetőleg, azok nemcsak hogy nem csalatkoztak, de a leg­vérmesebb reményeket is felülmulta. A jubileumra minisztert is vártak, de csak egy államtitkár jött, kit a neki járó méltó tisztelettel fogadtak és ünnepeltek. Szándékom volt ugy a nőnevelő-intézet is­kolai ünepélyéről, valamint a jubileum ün­nepségekről bővebben és részletesen beszá­molni a heti krónikának, mert erre nagyon is érdemes anyagot szolgáltatott, de ezen a héten kötött marsrutát kaptam a krónika ré­szére és amint hírlapírói nyelven mondják, „térszüke miatt" kénytelen vagyok erről az élvezetről lemondani. Annyit, jelzek azonban röviden és dió­héjba szorítva, hogy mesés volt minden amit rendeztek. Hangverseny, színjáték, ballett és a másnapi befejező aktus a bankett. Bájos i kis és nagy leánykák szolgálták fel az ételt és igazán el lehet mondani, ha nem is lett volna az embernek étvágya, akkor a kedves kínálásra megjött. Szóval ez alkalommal be­vált azon francia közmondás, hogy; „evés közben megjön az étvágy". Amidőn még jelzem, hogy nemsokára színészeink jönnek meg és hogy már a ló­verseny plakátok is hirdetik a lóverseny nap­ját, nincs egyébb mondani valóm, minthogy : Ali right ! Friri. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa a munkás­házak építését nehezen tudja tisztázni. Az hirlik, hogy Pápa városa ad is, vesz is még sincs semmije. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza váro­sunk orsz. képviselőjének nagy előtere van. Az hírlik, hogy a polgármester a csa­tornázás kérdésében kezd tamáskodni. AZ hirlik, hogy a rendőrség államosí­tása csak álomositva lesz. Az hírlik, hogy a ref. egyházkerület ünnepén csak a „tisza fény" hiányzott. Az hírlik, hogy a nőnevelő-intézet is­kolaünnepén sokan állva ültek. Az hirlik, hogy a ref. egyházkerület bankettjén sok toasztot füstbe mondtak. Az hirlik, hogy a ref. egyházkerület bankettjén a jó étvágy kiszolgálás közben jött meg. Az hirlik, hogy a Róka-féle táncpróba alkalmával a fiatalság egy része a kávéház­ban járta hajnal felé a rókatáncot. Az hirlik, hogy a darutollas legényeket a Czike Lajos jubileumán az „ódá király" képviselte. Az hirlik, hogy a libatollas legények ismertetőjelül „cidáklit" viselnek. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hó­lyagok csak abban hisznek, amit kézben megfoghatnak. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólya­gok el vannak eresztve. Az hírlik, hogy Pápán a szimla és a potya hólyagok a népkonyhát élvezik. Az hirlik, hogy az Erzsébetligetben minden egyes padnak múltja és jelene van. Az hirlik, hogy az Erzsébetvárosban a titoktartás leplét takargatják. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szer­kesztője a jubileumi banketten a ki és be­járást képviselte.

Next

/
Thumbnails
Contents