Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-04-13 / 15. szám

szeresitett, mely jutalomdijakból az ipari munkások számaránya alapján felállított fel­osztási tervezet szerint kerületünkben is szétosztásra fog kerülni. A jutalmazott munkások mindegyike a jutalomdijon kívül a jutalmazás tényét és a jutalmazás indokait tartalmazó elismerő okmányt kap. A jutalmazások iránti javaslattétel és a jutalmak kiosztása a kereskedelmi és ipar­kamarának feladatát képezvén, felhívjuk a kamarakerületünk területén működő gyáro­sokat, közép- és kisiparosokat, hogy legké­sőbb ez év május hó 31 ikéig közöljék a kamarával ama munkások névsorát, a rájuk vonatkozó és a jutalomra való érdemességet bizonyitó adatok kíséretében, kiket a szó ban levő jutalmakra érdemeseknek tartanak. A jutalomra való igény előfeltételei a következők : 1. magyar állampolgárság ; 2. tényleges ipari munkába való ál­landó alkalmaztatás (kapus, kocsis, gyári irodaszolga és más ily természetű szolgála­tot teljesítő a jutalomra igényt nem tarhat); 3. legalább 15 évi megszakitásnélküli működés az ipari munka körében (tanonc­évek beszámíthatók, évadhoz kötött ipán munkában alkalmazottaknál a teljesen be­töltött évadok teljes évekkel egyenértékű­eknek tekintetnek); 4. a rendes munkabér vagy munka­kereset évi összege a bejelentés évében 2000 koronát meg nem haladhat. Mindezen feltételek teljesítése hiteles okiratokkal, esetleg a munkakönyvvel vagy annak hiteles másolatával bizonyitandók. Ugyanazon munkás a szóban levő ju talomban csak egyszer részesülhet. Az a beadvány, illetve előterjesztés, amelyet a munkaadó ipari munkása meg­jutalmazása tárgyában a kereskedelmi és iparkamarához intéz, közügyre vonatkozó javaslatnak tekinthető s mint ilyen, bélyeg­mentes. Ugyancsak hasonló indokból, de ki­zárólag erre a célra bólyegmentesen állít­hatók ki azok az iratok is, amelyek a ju talom feltételeit képező körülmények iga­zolására szolgálnak. Azonban ezekre az ira­tokra fel kell jegyezni, hogy kizárólag erre a célra állíttattak ki s hivatkozni kell a pénzügyminiszternek 1903. évi február hó 28-án 17,455. szám alatt a kereskedelem ügyi miniszterhez ez ügyben intézett át­iratára. KARCZOLAT eu m \alb Speciális jelleggel felruházolt hangver­senyről szól a heti krónika, melyet a „Du nántuli Méhész-Egyesület" rendezett mult va­sárnap este a Griff-szálló nagytermében. A hangversenynek speciális jellege abban rej­lett, hogy a meghívóban a hangverseny „mó^ hész hangverseny" czimen lett kitüntetve. Városunk társadalmi köreiben teljes tájéko­zatlansággal vették hírül ezen hangverseny létezését, amennyiben nálunk ilyen jelzésű hangverseny még eddigelé nem volt hirdetve, sőt azt sem tudták sokan, hogy egyáltalában létezik Dunántulban egy méhész-egyesület, igy nem is csudálható, hogy általánosságban még a fogalom is hiányzott arról, hogy mi is történhetik egy méhész hangverseny ke­retében. Nem viccképen emiilem meg, hogy voltak egyesek, kik abban a hiszemben vol­tak, hogy ezen hangversenyen esetleg ido­mított méhék is fognak énekelni, esetleg más különleges produkcziót bemutatni. Akik esetleg ily véleményben voltak és leledztek, azok nagyon csalódtak. Nem sokan voltak, kik érdeklődtek a hangverseny lefo lyása iránt, de akik ott voltak, azok kedvesen fognak visszaemlékezni ezen változatos és érdekes müsoru hangverseny számokra, ugy­szinte annak utójátékára, a kedélyesen le­folyt tánczmulatságra. Pedig hát nagy hűhó­val indult meg ezen speciális hangversenynek tervbe vétele. A meghívón megszámlálhatían nevü rendezőség volt kitüntetve és ha csak a rendezőség fele is megtette volna azon elvárható és joggal megkívánható kötelessé­gét, hogy megjelent volna a hangversenyen, ugy látogatottság tekintetében és ugyanoly fényes sikerrel számolhattam volna a heti krónikának, mint ahogy erkölcsi siker tekin­tetében fennt jelzett formában megtettem. A hangversenyen megjelentek minden egyes rétege ki volt elégítve. Az énekszá­mokat kedvelőket egy bájos és csengő hangú leányka, ugyszinte a főiskolai énekkar remek kórusa, a zongorát kultiválóknak egy sok reményekre jogosító fiatal leányka bravouros játéka, a hatásos szavalatok kedvelőinek, nemkülönben a monológizálóknak bőven ki­jutott az élvezetből, sőt a hangverseny je­lentőségét képező szakközegek érdeklődése is nagyban ki volt elégítve, mert a méhé­szetet teljesen felölelő fejlődések vetített ké­pekben lettek bemutatva. Ez volt a hang­verseny műsorának bevezető része, melyet azután követett a táncmulatság, amelyen az összes jelenlevőknek bőven kijutott a válto­zatos élvezet. A tánczmulatságnak is volt egy spe ciális jellege. Már a meghívóban is jelezve volt. hogy a táncoló párok érdekes méz­meglepetésben fognak részesülni és valóban kíváncsivá is tette a rendezőség a tánczos párokat, hogy milyen is lesz az a bizonyos mézes meglepetés. Eleinte azt hitték, hogy viecz az egész dolog és jel-mezes lesz a meglepetés, többen mézeskalácsra gondol­tak, sokan pedig mézesmadzagot emlegettek, míg végre a négyestánc közben a rejtély meg lett oldva azzal, hogy a hölgyek egy mézzel telt tubust, a férfiak pedig vetített méhfelvételeket kaptak emlékbe. Végered­ményében igen szép dolog volt a rendező ségtől ezen figyelem és ami a fődolog, a hölgyeket igen megörvendeztette az ajándék, melyet hamarjában el is fogyasztottak. A tánczmulatságnak csattanós vége is volt, mely kölcsönös elégtétel adás és kettős viszontvágással a lovagiasság kivételes sza­bályai mellett elintézést nyert. A jelenvoltak ugy említik az esetet, hogy az adó nagyon megbánhatta az adást, mert meg lett dup­lázva a tétel, sőt ha a segédek a harckép­telenséget nem mondták volna ki, ugy még „kettő mász" is lett volna, ami a helyzetet és a körülményeket súlyosbította volna. A felek nem békültek ki, de azért a czigány csak tovább húzta. Igy nyert befejezést a méhészeti tánc­mulatság utójátéka, melyre mint krónikás nem mondhatok mást, tekintetbe véve a hangverseny jelentőségét is, hogy: Darázs csipje meg az esetet! Fi i< i. Az hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa majd nem megkapta az ágyugyárat. Az hirlik, hogy Pápa városa már sok tervezgetésekben lenyelte a békát. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza országgyűlési képviselőnk ajánlólevelé­vel bátran lehet utazni. Az hirlik, hogy a polgármester valami nagyra készül, mert erősen dör­zsölgeti a kezét. Az hirlik, hogy a rendőrség alig várja már az állami komandó szót. Az hirlik, hogy a méhész hang­versenyen a közönség gyengén rajzott. Az hirlik, hogy a méhész hang­versenyen a herék legzajosabban tap­soltak. Az hírlik, hogy a méhész táncz­mulatságon a tánczospárok „mézes" meglepetésben részesültek. Az hirlik, hogy a méhész táncz­mulatságon mindenki mézet nyelt. Az hirlik, hogy a méhész táncz­mulatságnak csattanós vége volt. Az hirlik, hogy a Polgári Körbe az utóbbi időben a tagokat beharan­gozták. Az hirlik, hogy a darutollas legé­nyek a méhész hangversenyen lépés szerepet játsztak. Az hirlik, hogy a libatollas legé­nyek nem énekelnek, hanem gágognak. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok között a nösülési vágy kezd lábra kapni. Az hirlik, hogy Pápán a dupla hólyagoknak volna kivel, de nincs mi­vel az előkelőt adni. Az hirlik, hogy Pápán az összes szimpla és a potya hólyagok megpuk­kadtak. Az hirlik, hogy az Erzsébetliget­ben a rügyezés már kezdetét vette. Az hirlik, hogy az Erzsébetváros­ban dupla vagy semmi és kettő mászt játszanak. Az hirlik, hogy a Tapolca part­ján odalent egy kis leány csak sétálni ment. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a méhészmulatságon mézes szavak kíséretében dirigálta a négyest. HÍREK. — Városi közgyűlés. Pápa város képviselőtestülete, csütörtökön délután 4 órakor rendkívüli közgyűlést tart. — A pannonhalmi főapát Pápán. t)r. Hajdú Tibor pannonhalmi főapát szer­dán délután a helybeli bencósrendház láto­gatására városunkba érkezett. A főapát más­nap délelőtt látogatást tett városunk polgár­mesterénél, ki a látogatást viszonozta. A főapát csütörtökön az esti gyorsvonattal székhelyére visszautazott. — Személyi hir. Dr. Fasching Antal központi felmérési felügyelő, a helybeli ka­taszteri felmérési felügyelőség megvizsgá­lása céljából csütörtökön városunkban időzött. — Április 11. Városunk' az 1848 iki törvények szentesítésének évfordulója alkal­mából rendelt nemzeti ünnepet a szőkásos módon tartotta meg. Az álkmi, városi épü­letekre, iskolákra kitűzték a nemzeti lobogót, a hivatalokban és iskolákban szünetet tar­tottak. A hivatalos ünnepi istentisztelet a plébénia templomban lett megtartva, ame­lyen az összes hatóságok testületileg vettek részt. — Őzike Lajos jubileuma. A du­nántuli református egyházkerület a pápai református nőnevelő-intézet épületének és Czilce Lftjos kir. tanácsos, esperes, főiskolai egyházi gondnok ötven éves lelkészi jubi­leuma alkalmából Pápán április hó 17-én délelőtt 10 órakor a nőnevelő intézet disa-

Next

/
Thumbnails
Contents