Pápai Közlöny – XXIII. évfolyam – 1913.

1913-01-05 / 1. szám

IXXIM- évfoly am. -mm főiskola' * :Pápa, jan-aár 5. 1- szám HOZLONY Közérdekű független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐF1ZETES1 ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : P 0 L L A T S E K FRIGYE S. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. A karácsonyi szünidő elején ér dekes könyvet kaptam megtekintésre dr. Antal Géza országgyűlési képviselő, úrtól: „Az iparoktatás az 1909—1911. években" ; kiadja a in. kir. keresk. minisztérium 1912 ben. 516 lap. Érdekes ez a könyv először személiji vonatkozásánál fogva, mert a keresk. tárca költségvetésének tárgyalásánál ezt a könyvet is egyik forrásul használta a képviselő ur azon adatokra nézve, melyekkel a költségvetés előadójának, Heltay Ferencnek a postások és vasutasok ellen intézett támadását visszaverte. Heltaynak leghatásosabb szállóigéje volt, hogy dr. Antal Géza zugantiquariumokból szedegette össze az adatait. Az „Iparoktatás" könyve pedig 1912-ben kelt s még a legfrisebb adatokat, az 1911. tanévét is feldolgozta. Hogy Heltaynak egyéb érvei is ilyen alaposak lehettek, megmutatták a következmények : a kereskedelmi miniszter nem azonositotta magát az előadó véleményével ; az érdekelt postások és vasutasok pedig nem győztek hálálkodni képviselőnknek reputátiójuk megvédéséért. Tárgyi érdeke még szembetűnőbb a könyvnek s én ezzel kivánok foglalkozni. Azt mondja a 271. lapon, hogy a négy évfolyamú téli építőipari kurzusok elnéptelenedtek, minél fogva az országos ipartanács revezió alá vette ezeknek a tanfolyamoknak tantervét. Hogy a szervezet hibáit nem találta meg, kitűnt az építőiparosok győri vándorgyűlésén, a hol a törvényjavaslatot egyhangúan elitélték (i. e lapok szept. 29. számát). Én a vándorgyűlést jóval megelőzőleg ajánlkoztam Gelléri Mór urnái, az 0. I. E. igazgatójánál, hogy rámutatok a szervezet hibáira, ha nekem erre alkalmat ad ; levelemet áttette az 0. I. T. előadójához, Vigh Albert úrhoz ; mi volt még a levélben, azt nem mondom el; de bizony az én tanácsaimra senki se volt kíváncsi. Időszerű lelt mégis a szervezet kérdése városunkra, mert tudvalevőleg november végén leiratban egy ilyen építőipari 4 éves téli tanfolyam felállítását ígérte meg nekünk a keresk. miniszter. Ezeket a téli tanfolyamokat 1893ban ajánlotta az 0. I. T. a keresk. miniszternek oly városokra, ahol szakszerű iparos tanonciskola, vagy középipariskola van. Megindult tehát az épitöiparoktatás az ipari szakiskolákon, mint külön kurzus ; oly városokban pedig, ahol ipariskola nem volt, a tekhnologiai iparmúzeum szervezte az előadásokat. Ez a kélféle kurzus került most válságos helyzetbe ; megszűnt az épitöiparoktatás a homonnai és debreceni ipariskolában ; megszűnt még 8 helyen, a hol a tekhn. iparmuzeum szervezte a tanfolyamokat (Baja, H. M. Vásárhely, Miskolc, Becskerek, Nyíregyháza, Rimaszombat, Székesfehérvár, Újvidék). A többiek pedig, kivéve az életerős b.-csabait (124 növendékkel), valamennyien elnéptelenedtek, még pedig ugv a szakiskolákon folyók (Brassó, Győr, Igló, Marosvásárhely, Szatmár, Temesvár), mint a tekhn. iparmuzeum által önállóan szervezettek (Eger, Nagyvárad, Orosháza, Pécs, Szabadka, Szolnok, Szombathely, Zombor). E 14 helyen a négy éves tanfolyam összes hallgatói sehol sincsenek 50-n; 20-nál is kevesebb van hatnak (Győr, Igló, Szatmár, Nagyvárad, Szabadka, Zombor). Pápa tehát most kap majd épitöTÁRCZA ^o At öregedő asszony, Amikor Georges Lilient feleségül vette, az asszony már tul volt az élet delén. A férfi még alig jutott el legszebb ifjúkorához, amikor megszerette azt, akinek szépségét általánosan magasztalták. Mert az asszony olyan szép volt, hogy régebbi imádói nem vették észre azt a csekély pusztítást, amelyet az idő alakján és arcán kérlelhetetlenül előidézett. Talán ő maga volt az egyetlen a kis városban, ahol istenitették, aki észrevette, hogy hízásnak indult, hogy profilja már nem olyan finom, mint régebben volt, hogy mozdulatai már nehézkesebbek és hogy sima arcán észrevétlenül apró ráncok képződnek, mert megőrizte titokban az összehasonlításra alkalmas régibb fényképét. Előbb azonban el kell még moudanom, hogy előkelő származású nő volt, aki mindig csak a szépségét ápolta. Ezt a hibáját azonban elnézték neki, mert az egész városka büszke volt rá. Mutogatták az idegeneknek, arczképeit a szalonokban a legfeltűnőbb helyeken állították ki, a király és királyné képei mellett. De az összehasonlításra nem ezeket a képeket használta, hanem azt, amelyet legszebb korában, férje engedelmével, kissé túlságos dekolletált öltözetben készíttetett és szépségének ezt, a bizonyítékát gondosan megőrizte, miután a lemezeit elpusztította. Egy bőröndbe dobta a képet akkor, mikor ez a fiatal ember útjába vetődött és szenvedélyes vallomásával tanúskodott amellett, hogy Lilién még mindig méltó a szerelemre. Elhagyta tehát vele együtt a városkát, nehogy valaki akadjon, aki Georgeshez igy szól: Hátha még régebben látta volna ! Mert Lilién boldog volt és határtalanul bizott szerelmesében. Nem gyanította, hogy férje szenvedélyét a hiúság szülte. És miután magányosan töltötték napjaikat az enyhe levegőjű, vidéki olasz városban, a hiúság lassacskán szerelemmé változott át a férfi szivében. A nő is szerette, mert szomorúan érezte, hogy ha ez a szerelem kihamvad, akkor mindennek vége lesz. Igyekezett is hálásnak mutatkozni. Ez a gazdag, jó családból származott, derék fiatal ember, akinek csinos arcza, elegáns termete szép jövőt nyitott meg, ez a huszonötéves fiatal ember, jóságos szemeivel, friss ajkaival, duzzadó erejével és forró szenvedélyével egészen az övé volt és megosztozott minden örömében és bánatában. Olyan pár lett belőlük, amilyenekkel utazásaink közben gyakran találkozunk a hotelekben, akik mellett a nyárspolgári gondolkozású nők megbotránkozva haladnak el, mert természetellenesnek találják, hogy a viruló ifjút a hervadófélben lévő nő magához bilincselte. Az asszony folyton izmosodolt, de nem Csermái vegyészeti ruhatisztító fiók-intézete PÁPÁN, Fő-utca. Értesítem Pápa város és vidéke nagyérdemű közönségét, hogy pápai fiókintézetem vezetésével oly egyént biztam meg, ki előzékenységével és szolgálatkészségével a n. é. közönség igényeit minden tekintetben kielégíteni fogja. A n. é. közönség pártfogását O Gi kérve, maradtam tisztelettel ^O^VmaK . Az épitoiparoktatás ui szervezete.