Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-03-31 / 13. szám

és ha ehhez a kerekded előadáshoz még a művészi tűz, a színészi lelkesedés is járul, akkor a közönség pártfogásának eredménye sem maradhat el. Ami a szinügyi bizottságot illeti, tudtunkkal mindent elkövet a szinügy pártolására. Az ő lelkesedésükkel fellelkesítették Pápa város műértő kö zönségét oly annyira, hogy most már van úgynevezett „színházi közönsé güuk" és ha oly társulat érkezik városunkba, — mely igényeinket ki tudja elégíteni, azt ugy anyagilag, mint erkölcsileg támogatja. Hisszük és reméljük, hogy a jelenlegi évad ban is megteszi kötelességét, A szinügyi bizottság az egész sziniévad alatt figyelemmel kiséri mindazokat a mozgalmakat, mely a színészetet és a közönséget együttesen érdeklik. Legyen a szinügyi bizottság szerető gárda, mely a hozzá érkező vendégeket igazi magyar vendégszeretetével lássa el, hogy mikor a bucsu órája elérkezett, az itt tartózkodás jó sokáig emlékébe maradjon a gárdának és vendégeinek egyaránt. Mi részünkről arra fogunk törekedni, hogy a színtársulat és a szinügyi bizottság együttes hathatós mű ködését lapunkban elősegítsük, hogy a nagyközönség tudomást vegyen arról, hogy Pápa városában fönnen lobog a színészet iránti lelkesedés és a rossz pénzügyi viszonyok daczára is e falak között fényes eredménye ket ért el a magyar színészet. Levél a szerkesztőhöz ! — A cselédügy rendezéséhez. — ^zivesen olvasott lapjában már sok olyast olvastam, a mi Pápa város haladását nagyban elősegítené és mondhatom, mint hírlapíró megteszi kötelességét, amennyiben minden orvoslandó baj iránt felkölti az intéző körök figyelmét, egyúttal megadja az utat és módot annak orvoslására. Nemrégebben a cselédügy rendezéséről közlött cikkben szinte egy nagy fontosságú baj orvoslására hivta fel a figyelmet, mely valóban megérdemli annak mielőbbi rendszabályozását, mert alig van család városunkban, mely ezen mizériát nem érezné. Engedje meg t. Szerkesztő ur, hogy e j fontos kérdéshez egy pár szót „én is hozzá! fűzhessek. Talán soha sem volt aktuálisabb ezt a kérdést felvetni, mint éppen most, a cr.e lédváltozás idejében, mert a cselédügy állaj pota évről-évre rosszabb s valóban elszomorító kalamitásoknak nézünk elébe. A tarthatatlan állapot s a visszafelé fejlődés legfőbb oka nézetünk szerint abban leli magyarázatát, hogy cselédeink erkölcsisége a rossznál is alacsonyabb fokon áll. Ma már a cseléd azzal a kikötéssel szegődik el, hogy hozzá szeretője szabadon bejárhasson I Nő cselédet alig lehet kapni olyant, aki egész évre hajlandó volna lekötni magát. Csak hónapszámra szeretnek szegődni s még igy is nagyon nehezen tudják kivárni, hogy az egy hónap kiteljen s a legtöbbje már a második, harmadik héten a cselédszerzőhöz megy, kérni azt, hogy keressen helyet, mert a mostani gazdaasszonyát nem lehet kiállni. Van számtalan olyan nőcseléd, a ki egy éven át hat helyen is szolgál. A gyakori cselédváltozás nagy kárára és hátrányára van a családoknak, de különösen a gazdaasszonyoknak, mert a cselédek előbbi gazdaasszonyuknak olyan dolgokat beszélnek — s a legtöbbször ok nélkül — a mik bizony-bizony nem válnak azoknak előnyére. Ezek valóban nagyon viszás állapotok. Az is igaz, hogy nemcsak a mi városunkban, de az egész országban panaszkodnak a cselédek ellen s mégis csodálatos, hogy még nem találnak ki valami olyan eszközt, a mi ezeket a tűrhetetlen állapotokat megszüntetné. Ha az akaratot keressük a cselédek rosszlelküségére vonatkozólag, arra a meggyőződésre kell jutnunk, hogy a műveletlenségben, áz erkölcsi állapot alásülyedtségében leli ez magyarázatát. A régi, szolgálatában megőszült urát térdein ringató hű cseléd ma már olyan ritka, mint a fehér holló s néhány év múlva csak rege alakjában mesélhetünk majd az ilyen tisztes alakokról. Ma már a cseléd fizetett ellensége urának, ki követeli azt is, a mi őt jogosan meg nem illeti. Cselédeink rosszlelküek, műveletlenek, gorombák és buták. Ha nem is egészben, de nagy részben oka ennek a műveltség teljes hiánya. Az értelmiség bizonyos fokával biró cseléd fel tudja fogni helyzetét, tudja kötelességét s igy kevesebb súrlódás történik az ily cseléd és gazdája között. Cselédeinket nézetünk szerint oktatni kell, mert ha komolyan megfigyeljük őket, ezen mizéria ennek elhanyagolására vezethető vissza. Ez irányban kellene valamit tenni, mert itt van a bibi. Sok helyen azt ajánlják, hogy vasárnapi előadások tartassanak cselédek számára. Ajánlják, de nem próbálják sehol sem s igy nem lehet tudni, hogy vájjon célszerű volna e ezen mód, ezen mizéria megszűntére. alakítottam őt magamhoz. Akiben van jó érzék, az tisztában lehetett velem az első pillanattól. Komoly, szinte ünnepies volt mindig a leány, ha velem beszélt. — Néha ő kért tanácsot; az életnek valamely egészen jelentéktelen határkarójában akadt meg, hát hozzám fordult segítségért. Kisegítettem én, már hogyne segítettem volna, mikor az egész életemet — már annyit, amennyi hátra van — neki akartam szentelni. Észrevettem a család hangulatában is azt a jóleső érzést, amelyet én okoztam. Az ilyen csitri leányt mindenféle léhűtő alak veszi körül, teletömik a- fejét szamárságok kai, a lelkét pedig oktalan és hazug hangulatokkal. Képesek megmérgezni az egész életét — a maguk pillanatnyi szórakozására. Hát erről nem lehetett szó, amig ott voltam mellette éri. S hogy még kevésbbóf legyen ezután, elhatároztam, hogy a cselekvés terére lépek. Érted, öcsém, mit jelent •itt a cselekvés tere? — Hogyne ! — Hát arra lépsz, András! — mondtam magamban — itt az ideje, hogy megkérd Miiévát és uj nevet adj neki az anyakönyvi törvény megfelelő utasításai alapján. — A házassággal ? kockáztattam meg. — Tiszta dolog I — csapott az öreg a térdére. — Említettem már, hogy sok te kintetben régi módi, ember vagyok, szónokpláné sohasem lévén, közismert kitűnő stílusomra biztain az egészet. Részletesen leírtam egy levélben a helyzetet, minden ér zeímemet, hozzácsatolva ama kívánságomat is, hogy a válasz lehetőleg azonnal kövesse a vallomásomat. Ha jó, ha rossz lesz, — de ne vegyen időt igénybe. Aztán vártam. Egy napot, kettőt . . . Istenem, vártam gyötrődésben egy egész hetet, de hiába. Kivert a láz, mikor elképzeltem, hogyan mulat a vén szamáron az a gyönyörű gyermek ! A vén szamár én voltam, a gyönyörű gyermek Miiéva. A nyolczadik napon, akkor is már az udvaron lesve a le vólhordót és összerezzenve, ha az ajtó nyílt, — elmentem a városból. Nem tudok én most itt maradni, az idegen levegő, idegen em berekkel, talán használ valamit. Nem is kerültem vissza három hónapnál előbb . . . Ahány atyámfia van a tótok között, azokat mind végiglátogattam s már kezdtem tudni nevetni is. Akkor is kacagtam, mikor meghallottam, hogy Miiévát elvitte az egyik léhűtő. Ne gondolj rosszat, ugy nem ment volna soha. Asszonynak vitték. — Igy értem én is. — A lakásomat pedig felforgattam, hogy ne legyen itt semmi, ami a régi időre emlékeztethessen. Mindenféle régi Írásomat, ócska lim lomokat, feltüzeltem, az íróasztal díszét, egy nyers márványdarabot a takarítónőmnek szántam. — A maga ura úgyis kőfaragó, talán csinál belőle valamit. Vigye. A könyökömre támaszkodtam, ugy bámultam az üres helyre. Mintha csak a szivem lett volna, olyan üres volt. De nem sok időm jutott erre sem, mert egyszerre csak elállt a lélegzetem. Egy levelet találtam a kő alatt, azt, amit Miiévának irtam. — Amelyikben megkérte ? kérdeztem. — Azt, fiam, azt! — nyögte az öreg. — Nem záródott jól a kuverta, nehezéket helyeztem rá, nagy felindulásomban aztán ittfelejtettem. És vártam, csak vártam a feleletet, pedig szegény kis madaramnak nem is volt mire válaszolnia. Eh, ostobaság az i egész, de neked jó lesz, tanulhatsz belőle Ha elegáns akar lenni =— STRAUSZJENŐHÖZ kell fordulni! Ahova a legújabb tavaszi czikkek megérkeztek, kalapokban, P. & C. Habig, Gyukits és Társa, Borsalinó és Pichler ez csak nálam kapható egyedárusitásban, cipőkben a hires Lichtmann-fclét tartom, valódi vámpecséttel ellátott angol tavaszi felöltők, raglánok, utazó pláidek, sapkák, nyakkendők, keztyük, fehérnemüekben csak szavatolt jó minőséget tartok. — Kelengyéket szállítok minden létező árban. — Meghivást készséggel elfogadok és a tavaszi kolekciommal megjelenek. Mély tisztelettel SirtiiiN/ Jenő, angol uri divatáru üzlete Baross-ut 30. Telefon 555. Interurbán 555.