Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-01-14 / 2. szám

közérdeket a magánérdek fölé képes helyezni és széthúzás helyett vállvetve összeműködni tudjon. Városunkra szép jövő vár, de van tenni való, még pedig h lasztást nem ttlrő tenni való ; a hal; dó kor meg nem állapodik és napról napra uj igényekkel áll elő s nem állapodhatnak meg a városok, sőt egyesek sem a korszellem követő, még áldozatot is kell hozni. Ott van a csatorna kérdés, a közvágóhíd építése és az utcák rendezése stb. Ezek mind oh dolgok, melyek a városi képviselők figyelmét magukra irányítják s melyeket elsősorban ajánlunk figyelmes gondozásba. Ezen feladatokat csak egy intel ligens, széles látkörü és mindenek előtt a közügyekért munkálkodni ké pes önzetlen képviselőtestület teljesítheti. Már pedig hála Isten van városunknak elég polgára, ki e tiszthez megkívántató qualifikátióval bír, s kik méltóan betölthetnék ez állást. Itt az alkalom, tegye meg a polgárság kötelességét. Mutassa meg, hogy a közügyek iránt nálunk divó közönyt- perhorresKálja s phalanxot képez az erőszak és magánérdek előtt. Nemsokára lesz a választás napja. Tömörüljenek jelölteik mellett s ne hallgassák meg a mézes szájú korteseket, kik szavazó lapjaikkal kezükben, iparkodnak dédelgetettjeiket a tanácsterembe ültetni. Adják szavazatukat oly egyénekre, de amikor nem czukrászdára kell a pénz, hanem czipőtalpalásra, meg házbérre, — akkor sok minden elmúlik. Meg én nem is vagyok jó férj anyag. Tudod, hogy arra igazán születni kell az embernek. Ha gazdagok lennénk, az más. Akkor nagyszerűen éreznéd magad mellettem, akár husz évig is, sohasem unatkoznál. De küzdeni, dolgozni, lótni-futni, kikaparni minden krajcárt, attól komisz lesz az ember. Először csak szomorú, gondokkal megspékelt emberke lennénk, később elkeseredett, dühös fráter. Hol volna már akkor a szerelem I Hát minek ez, mond. minek pusztítsuk el ilyen csúnyán, szegényesen ? Mert ez csak az egyik módja annak, hogy az ember megölje vele azt, ami célja volt: a boldogságot. A kis leány szeme erősen csillogott, nem mert megszólalni szegény, mert tudta, hogy akkor menthetetlenül sirás a vége. De azért mégis azt mondta: •— De hisz én nem kívánom ... Csak még egy darabig ne szakítsunk Most olyan kik nemcsak névleg, de tettleg kíván nak résztvenni a közügyek terén, kik a városi közgyűlésekben részt vesznek, ott a város érdekébe szót emelnek s nem pedig olyanokra, kik a képviselői mandátumot arra használják, hogy az önérdek létráját hozzá támasz í hassák. Ne aljasitsuk magunkat szavazógéppé; sem pedig tormás virstli fogyasztóvá, hanem a szabadakarat s független gondolkozás vezessen ben iiünket az urnához. Válasszák meg azokat, kik ez állásra méltók s kik hivatásuknak meg tudnak fe'elni. Válasszák meg őket, hogy azoknak is legyen döntő szavuk a város érdekei előmozdításában. Önöktől függ most már, hogy oly városi képviselők üljenek a tanácsteremben, kik városunk haladását és virágzását tűzték ki czélul. Az önök józan gondolkozásától függ, hogy nem az önérdek, hanem a közügy arasson diadalt a tanácsteremben. Mi a legjobbat reméljük s bizunk Pápa városa független gondolkozású polgáraiban. Hisz amint vetnek, ugy aratnak. És ha tényleg aratni akarnak, akkor jól fontolják meg, hogy : Kire szavazzunk ? Válasz a „Pápai Hirlap"-nat A „Pápai Hírlap" szerkesztőjét, dr. Körös Endre barátomat, mindig rendkívül ügyes embernek tartottam, a neki alkalmas tárgyak kiválogatásában és feldolgozásában — egész mult heti, személyemre adresszált közleményéig, a melyben a bölcseség pálmáját is magának arrogálja. Éppen most fejtegetem és bizonyítom, e lap köv. számában, hogy ez a két tulajdonság — a legritkább esetekben szokott együtt, egy személyben jelentkezni. Nézzük csak, meg van e jelen esetben ? Azt mondja tisztelt barátom köziem énvébeu s hírlapírói egész reputatioját köti hozzá, hogy a legilletékesebb, leghitelesebb helyről vette föltétlenül bizonyos értesülést, — azt közli, mondom, hogy i komáromi ipartestület elnöke indítványt tett a városi közgyűlésen ipariskola létesítése iránt; ezt az indítványt a közgyűlés elfogadta, bizottságot küldött ki jelentéstételre stb., de ez a bizottság még össze sem ült, — ellenben Pápán a bizottság már ülést is tartott; itt járt a kormány képviselője tárgyalni stb. Én tudok ugyan olyan hivatalosan megállapított és végrehajtott igazságokról, melyeket az egész világ, Körös barátommal egyetemben, máskép értelmez (pl. Martinovics kivégzését hazaárulásért ; az aradi vértanuk stb. stb.); de nem ezzel akarok argumentálni; elfogadom ténynek azt a hivatalos igazságot, melyet a P. H. szerzett be és közölt le, mindeneket megelőzőleg, de — ez az igazság csak fél igazság, nem az egész igazság; több is történt, mint a komáromi városi közgyűlés jkvében olszomoru vagyok, most ősz van, nem bírnám ki. Majd később, hiszen ráérek még. A fia megfogta a kezét és komolyan megkérdezte : — Megnyugtat az téged, vagy elégtétel az neked, hogy nincs más akadály közöttünk, csak hogy szegények vagyunk? A lány könnyes szemmel intett. A fiu pedig, amikor egyedül hazament, ilyesmit mondogatott magában: — Nem ilyennek kellene lenni a kis ügynek, ha már így kezdődött. Léhán, derűsen kellene felfogni, együtt lenni, amig lehet, azután szép csöndesen elmaradni egy i mástól, nagy sirások nélkül, nem ilyen oroszosan. Másnap reggel a háziasszonya egy levelet hozott be. Rögtön megismerte a lány Írását. Idegesen tépte fel a borítékot és átfutotta az irást. Furcsa kis levél volt. A fiu csak annyit érteti meg belőle, hogy valami nagy baj történt. Volt benne egy pár Isten veled, meg hogy most már nem kell szakítani, mert ő elmegy, nagyon messzire és hogy ne felejtse el. Őrülten kapkodva öltözni kezdett. Valami rettenetes fájdalom vágott belé, amilyent még sohasem érzett. Elrohant hozzájuk. A ház eh')tt megállt. Hogy menjen be ? Még sohasem volt náluk, .nem is ismerik... Mit, most már mindegy! A szegényes, de tiszta kis lakásban egy siró asszony. Mintha várták volna, nem kérdeztek tőle semmit, bevezették a szobába. Ott volt az orvos is, csöndben kellett lenni. Rettegett attól, hogy vért fog látni, de semmi vér.' Az asztalon egy kis revolver. Ezt ő adta egyszer, félig tréfából, hogy ha nem kisérheti el, vigye magával. Rémítő volt ez a perc. Egyszer csak, mintha csoda történnék, megszólal az orvos: — Talán nem lesz baj. Mindjárt bevisszük a kórházba ós kivesszük a golyót. Talán kibírja. Ki is birta. Egy pár hét alatt felépült, a fiu pedig gondolkozás nélkül elvette feleinden hölgyet érdekel hogy f. hé ISMőI kezdve A BUDAPESTI NAGY ÁRUHÁZBAN BALOG C Kossuth Lajos utca óriási maradékvásár veszi kezdetét. REMEK SZÉP MADAIRA, GRENADIN, FRANCIA DELÉN, BAT1SZT, VÁSZON, ANGOL ZEPHIR, BARCHET, SZATIN, MOSÓKELMÉK érkeztek maradékokban és mesés olcsó árban árusitatnak.