Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-03-10 / 10. szám

hatóságtól, sokkal nagyobb segélyben részesiLettük a tanulóságot, mint a budapesti állami intézet. Ha eddigi javaslataimat méltóztatnak elfogadni s hely benhagvni, azt indítványoznám még, hogy ezen elfogadott határozatok szel lemében készüljön felirat a keresk. miniszter úrhoz s ezt a feliratot vigye néhány tagu küldöttség hozzá, az országgyűlési képviselő ur vezetésével. A miniszter urnái való tisztelkedés után egy szükebbkörü bizottság folytatná a szóbeli tárgyalást a miniszter ur megbízottjával, mint az illető megbizott ur szóval is kivánta ittidözésekor. Ezt a jelentésemet az albizottság 1911. jan. 21 i ülésén tárgyalási alapul elfogadta ; sokszorosítását s a nagybizottság minden tagja számára megküldését elhatározta. Komoly és számbavehetö aggodalmat nyilvánított Wittmann Ignác ur a tekintetben, a) megfelelő gyakorlati ember lesz-e a műhelyek vezetésére az, aki az elméletben kiváló ? b) nem alacsony e a IX. o. fizetés ilyen elsőrangú műszaki erőknek ? a) ra nézve : együtt szokott járni az állami intézetekben s egyik a másikat támogatja. b)-re nézve : ha IX. helyett VIII. kezdöfizetésre lehetne csak megfelelő vezetőt kapni, ez napi 2 3 órai elfoglaltsága mellett végezhetne magán praxist itt is; mellette az órák 2I

3 át olcsóbb munkaerő látná el, középiskolai tanár vagy aki felső ipariskolát végzett; ha amannak VIII-VI. az előmenetele, ezé X-VIII; középarányos, akkor is a IX. fizetési fok. Az a basis : 5000 + 7000, igy is alakulhat: 7000 + 5000, anélkül, hogy a költségelőirányzatot megváltoztatná. Sarudy György. A Pápa és Vidéki Takarékpénztár közgyűlése. A Pápa városi és vidéki takarékpénztár mult vasárnap tartotta évi rendes közgyűlését, mely iránt szokatlanul nagy érdeklődést tanúsítottak a részvényesek, kiknek sorában ott láttuk dr. Antal Géza országgy. képviselőt is. A közgyűlésen Baranyai Zsigmond ve zérigazgató elnökölt s a megjelentek üdvözlése után a dr. Kende Ádám intézeti ügyész által felveendő jegyzőkönyv hitelesítésére Karlovitz Adolf, idősb Schlesinger Jakab és ifj. Eisler Mór részvényeseket kérte tel. A közgyűlés ezután egyhangú lelkesedéssel tudomásul vette az igazgatóságnak következő jelentését: Tisztelt Közgyűlés I Az 1911. évi lefolyt üzletévre vonatkozó jelentésünk, zárszámadásaink és mérlegünk előterjesztése alkalmából megelégedéssel konstatálhatjuk, hogy e zárszámadások az elmúlt évben is részvénytársulatunk haladó fejlődésének képét tárják elénk. Midőn 1911. év junius havában az intézetünkkel szervi összeköttetésben levő „Pápa városi és vidéki önsegélyző szövetkezet" megalapítottuk, részvényeseinknek egy régi óhaját teljesítettük. .4 szövetkezet 1911 julius elsején kezdte meg működését a mi vezetésünk mellett. A szövetkezet üzleti forgalmának adatai ugyan csak a folyó óv julius végével lesznek közre bocsájthatók, de már ezúttal is jelezhetjük, hogy az ahhoz fűzött reményeket a szövetkezet előreláthatólag minden tekintetben be is fogja váltani. A közgazdasági élet általános fellendülésével karöltve járván a pénzintézetek irányában támasztott nagyobbmérvü hitelek igénybevétele, társulatunk sem zárkózhatott el az ezen célból egyedül kínálkozó alaptőkefelemelés elől, a mellyel ugy véljükt hogy egyrészt a helyi és vidéki emelkedetl forgalom igényeit kielégíthetjük és ezzealapszabályszerü célunkat megvalósítani se gitjük, másrészt az intézetünk irányában bizalommal levő betevőink biztosítékát növeljük. Alaptőkefelemelésünket az 1911. dec. 11-én tartott rendkivüli közgyűlésünk határozta el, amely művelet keresztülvitele folyamatban van. Az erre vonatkozó jelentésünket rendkivüli közgyűlésünk határozata értelmében a jövő évi rendes közgyűlésünk napirendjére fogjuk kitűzni. Az alaptőke felemelésre vonatkozólag hozott közgyűlési határozataink indokolásánál kilátásba helyeztük, hogy 1913. január elsején részvényeink belértéke jóval felül fogja haladni az aláírás utján biztosítandó 250 darab részvény kibocsátási árfolyamát, amely igéretünk az 1911. évi mérleg adatai által megerősítést nyert, amennyiben ha a tiszteit közgyűlés nyereményfelosztási javaslatunkat elfogadja, az osztaléknak darabonként 2 koronával való felemelése mellett is 1911. óv végén részvényeink belértéke 690 koronára emelkedik és igy ezidő szerint is a 700 korona kibocsátási árfolyamot már majdnem elérte. Üzletágainkban lényeges forgalmi emelkedést értünk el, amennyiben betétjeink 303.704 K 63 fillérrel emelkedtek, váltótárcánk 145.837 K 65 fillér és jelzálogtárcánk 185.900 K 22 fillér emelkedést mutat. S ha ezen főbb üzletágakban mutatkozott emelkedés mellett az 1911. évi tiszta nyereségünk csak 4005 korona 07 filléres emelkedést mutat, ennek kizárólagos oka az, hogy a mult év utolsó hónapjaiban beállott pénzdrágulás ellenére kihelyezéseinknél a kamatlábat csak igen mérsékelten és csak az év utolsó hónapjaiban emeltük. Az 1911. évi 50.106 korona 43 fillért kitevő nyereményünk felosztásánál nem zárkózhattunk el a részvényesek azon jogos kívánsága elől, hogy az eddigi 26 koronás osztalékot 2 koiouával felemeljük, de másrészt külön tartaléktőkénk megfelelő dotálásáról is gondoskodtunk, hogy részvényeink valahol a külföldön jár majd vendégszereplési körútján. Másnap reggel végrehajtotta telvét és Normandiába utazott egy divatos fürdőbe, mely már hemzsegett a pihenésre vágyó párisiajktól. Utazás közben André meg is állapította programmját: hosszú séták, gyakori fürdés, tenniszjáték, csónakázás, szóval, változatos szórakozások, egészen uj és szabad élet. Kellemes utazás után a festő kitűnő hangulatban érkezett meg a fürdőhelyre, ahol elegáns villák emelkedtek virágzó kertek között és hegyes tetejükkel a magas fák lombjain is fölülemelkedtek. André a modern Palace-hotelben szállott meg. Késő délutánig a szoba megválasztásával, czókmókja rendezésével és rövid sétával töltötte el idejét. Azután a kaszinóba ment kávézni, de alig lépett a verenda első lépcsőfokára, mikor a cigányzenekar — mint adott jelre — megkezdte a jól ismert, lelketölő, idegeket romboló, utálatos és banális angoi dalt. A közönség kávéskanalaival lelkesülten verte hozzá a taktust a márványasztalokon és a zenével együtt énekelte a refrént: „Oie ! Aie I Boum, my love ! Oh la la 1" André ökölbe szorított kézzel menekült; a feje majd szétrepedt és iszonyú szitkokat szórt a szemtelen czigányok felé. Másnap már egy nyomorult, recsegős szekéren egy pirénei faluba menekült, mely összesen tizenöt viskóból, a rozoga templomból és a korcsmából állott, áhol emberemlékezet óta még egy turistát sem láttak... Csak a lakosok, a becsületes csempészek csoportosultak esténkint a kocsma ivójában. A vadregényes hegyoldalon elterülő helység nagyon megnyerte a festő tetszését; itt biztos volt. hogy nem látja a Bouffes rikító plakátjait ós nem hallhatja az idegölő banális dalt. Kitűnően érezte magát a nyugalmas csendben. Csakhamar megerősödött ós elfelejtette Párist, a színházat, a hűtelen dívát, a gyalázatos kékvókot, mert mindez nagyon messze esett tőle. Esténkint órahosszat elüldögélt a nyi tott ablaknál és bámulta a szomszédos hegycsúcsokon megülepedett örök havat, mely a hold fényében vakítóan világította be a tájat. Azután átengedte magát ábrándjainak és élvezte az alvó természet magasztos, békés csendjét. Olykor olykor a pásztorok hosszura nyújtott hangja, vagy egy-egy eltévedt bárányka szomorú mekegése hallatszott, mely a néma csendben százszorosan visszhangzott. André ugy érezte magát, mintha ujjá született volna; őszintén sajnálta művésztársait, akik kénytelenek Páris kőkolosszusai közé temetkezni és nem élvezhetik a természet gyönyöreit, a mélységes csend magasztosságát és nélkülözik a feledés üditő forrását. Az ivóban, — alatta hirtelen elült a beszélgetés zaja ; André felriadt álmodozásából, mert megszokta azt a félhalk zümmögést, mely gyakran ringatta boldog álmaiba. Hirtelen egy erős orrhang, tisztán hallhatóan jelentette: — Angol dal, előadja: madame Dina, a Bouffes Parisiennes ünnepelt starja. Ez már sok! André félőrülten rohant lefelé a rozoga lépcsőkön, feltépte az ivó ajtaját és megdöbbenve állott meg a küszöbön. A hosszú asztalon egy nagy gramofon állott, mely aznap érkezett és a boldogságtól sugárzó kocsmáros éppen akkor mutatta be vendégeinek. Alapíttatott 1864 ben. -vid-éfe legrógib"b és l©g:n_aig;y-o~blD oipő"azlete. Alapíttatott 1864-ben Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab czipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet, kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (or topád-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = "0"zl©-b© ~m e-t £3j 3pOSÍj&^QjlO"fceirVQjl SZGUllDGll ©jD"ÜLl"b Scüj <=tij Jd-ébZSbJOOLlDEi ÜD_©l'37~©Zi~b©XO_ éb~t>.