Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-18 / 7. szám

kiadása 55.802 K forgótőkéje 26.700 „ felszerelése 115.474 „ telke, épülete 600.000 „ stb. stb. A rendkivüli tanfolyamokra vonat­kozólag a bpesti fémipariskolán 1910 ben ötféle szakból volt (kazánfűtők, sta­bilgépek, szakrajz, lakomobil és cséplő ­kezelök, műhely gyakorlatok), 1—3 hé­tig, este 1—9 és vasárnap d. e. 10—12 közt. Hogy ez a berendezés erőltetett, bővebb illusztrálásra nem szorul. Kassán u. e. tanfolyamokon kivül volt még dinainógépkezelök, gázmotor­kezelök tanfolyama; mérlegismertetö, szabó, cipész, könyvelő, kárpitos, könyv kötö tanfolyam. A rk. tanulók 24 kor. dijat fizetnek félévenként, a mühelyi gyakorlatért. Az ország ipariskoláiban mindenütt vannak ily továbbképző tanfolyamok, de ezek komoly, alapos munkát alig végezhetnek. Nálunk a villanyeröre be­rendezett gépek ismertetése volna cél­irányos. Indítványozom ezek után a) az építő ipariskolák szervezésére vonat kozóiag : a) megszüntetését a rendes és rend­kivüli tanfolyam közt fennálló külömb­ségnek s a kétféle szervezet egyesíté­sét ; az egységes szervezel előnyeit ne­velési tekintetben — fölösleges fejteget nem ; pénzügyileg is olcsóbbá válik igy az iskola, tehát több helyen szervez hetö. Alapul veszem t. i. a rendkivüli tanfolyam szervezetét, melyben fölsza­szabadult épitö iparossegédek négyszer öt hónap alatt (novembertől márciusig, mikor az épitkezés szünetel) 20 hónap alatt szerzik meg a szükséges elméleti ismereteket s iparjogi tekintetben egyenlő képesítést a rendes tanfolyam hallgató­ival, a kik 30 hónapig tanulnak. Ebből a 30 hónapi elméletből ve gyünk el tizet, legyük ez elmélet elé, ugy, hogy a ki n£gv középiskolát vég­zett, két év alatt szerezhesse meg a segédi minősítési, ne három év alatt, mint aki csak 4—6 elemit járt; ez a két év egyébként lehet egész 28 hónap (junius végétől, mikor a középiskolák bevégződnek, két év juniusig; azután van még négy hónap a tanfolyam el kezdéséig, novemberig; akinek a két éve letelt s ö maga felszabadult, négy hónapig mint segéd pénzért dolgozhatik). Az iparjogi egyenlősítést tovább kell fejleszteni s megadni pl. az egy­éves önkéntességi jogot is (az uj véd­eröjavaslat u. is a középiskola hat osz­tályának bevégzéséhez köti ezt a jogot); ez a társadalmi elismerés íokozni fogja a munka megbecsülését. A minösitési törvény megváltozta­tását a tisztviselői vagy jogi pályánál e szervezettel kapcsolatban, — nem tartom lényegesnek, inkább azt, hogy a speciálisan műszaki pályákra alkal­mazás (pl. útmester, földmérő, pálya­felvigyázó stb.) ezen szakiskola elvég zéséhez legyen kötve, a mi a pályát még vozóbbá fogja tenni, jövedelme­zősége ellen most nincs panasz ; b) a fém iparosok részére tovább­képző tanfolyam szervezését az alsó­fokú városi ipariskola mostani szerve­zésének kibővítésével, esetleg a mun­kásgimnázium belevonuáával is, — tar­tom megvalósíthatónak ; annyi a fém­iparos Pápán és környékén, hogy ha meg van bennük a továbbtanulás szán­déka, meg kell nekik adni az erre való alkalmat ; a villanytelep, gyártelepeink a gyakorlati képzéshez elegendő segéd eszközt nyújtanak; előadókban sem szűkölködünk — csak a szükséges költ­ségről gondoskodjék a kormány; ha ezzel tisztában leszünk, arra is gon­dolhatunk, hogy tisztán csak műszaki előadásokat tartsunk-e vagy pedig szám­tartást, könyvelést, levelezést, nyelvi kurzusokat is ? Ezt a jelentésemet a kiküldött al­bizottság 1912 január 14 én tartott ülé­sén tudomásul vette, kívánatosnak tart­ván a pápai összes iparosokra vonat­kozó statisztikai adatok beszerzését; elfogadta az a) b) pont alatt kifejtett határozati javaslatokat is, elrendelvén kiegészítésüket a költségekre nézve. Sarudy György. Városi bizottságok. Városunk képviselőtestülete legutóbb tartott közgyűlésében az összes bizottságok névsorát megállapította. A fontosabb bizottságok névsorát a következőkben közöljük: Állandó választmány. Baranyay Zsigmond, Barthalos István, Fischer Gyula, Faragó János, Gyurátz Fe­renc, dr. Hirsch Vilmos, Hajnóczky Béla, dr. Kluge Endre, Kriszt Jenő, Kis József, Saáry Lajos, Steinberger Lipót, Sebestyén Dávid, Oszvald János, Halász Mihály, Ács Ferenc, Billitz Ferenc, Krausz József N., Lamperth Ferenc, Lőwenstein Adolí, Győri Gyula, dr. Lakos Béla, dr. Steiner József, Wuest Ferenc, Karlovitz Adolf, dr. Teli Anasztáz, Baldauf Gusztáv, Harmos Zoltán, Béri Zsigmond, Barcsi József, dr. Antal Géza, Sült József, dr. Kende Ádám, dr. Hoffner Sándor. Egészségügyi bizottság elnöke és jegy­zője, az építészeti bizottság elnöke és jegy­zője, az ipar és keresk. bizottság elnökei és jegyzője, a pénzügyi bizottság elnöke és jegyzője, az ovodaíelüsyelő bizottság elnöke éltesebb ember vezette a karján. Mellette voltak a szülői is, csak ugy úsztak a bol­dogságban. — Messziről reám nézett. Mintha meg remegett volna, ugy láttam. Aztán, félrefor ditotta a fejét s vidáman kezdett beszélgetni a vén gavallérral, aki nyilván a vőlegénye volt. Mit éreztem e percben, elmondani nem tudom. Meg sem is kísérlem. Hollandéi' hadnagy kárörvendően kaca got.t s szemében diadalmasan táncolt vala­mely foszforos fény. — A hűség magasztos példája. Hahaha ! Ezért bizony kár volt negyven évvel vissza­menni, öreg; ilyent a jelenben is kaphattál volna eleget. Az asszony — asszony, hiába 1 Widukind szánakozva nézett rá. Kibé kült lemondás s valami szent felmagaszto sultság ragyogott a tekintetében. — Elhamarkodva .ítéltél, fiam. Eleonora angyal volt, nem közönséges asszony. Földi gyarló teremtést — aki féijhez ment sze­relem nélkül — csak kényszerítő okok te­remtettek belőle. De fenkölt volt ebbáii is. Zsákmányul odadopta magát és egyetlen vo­násával sem árulta el, hogy áldozata .minő rettenetes teher. A lelkét azonban hűségesen megőrizte szamomra tovíbb is. — Megírta, vagy megmondta, hogy ilyen apodiktikusan beszélsz? — birkózott tovább a kis Hollánder, hogy kicsikarja a győzelmet. — Ennél többet tett: bebizonyította, fiam. Nemsokára kitört a háború s ezredem­mel amint tudjátok, részt vettem benne ma­gam is. Talán azt is tudjátok, hogy egy ataknál nehéz sebet kaptam. Ha felforgat­játok az akkori ezredparancsokat, itt-ott megtaláljátok a nevemet a vitézebb embe­rek között. — Hét sebből véreztél, akár a Meg­váltó. Isten csodája, hogy megmaradtál ! — mondotta öreg bajtársa, Hammerstrom ka pitány. — Megmaradásomat Isten után Eleo­nórának köszönhetem. Mikor meghallotta, hogy nehéz sebben fekszem, titkon odahagyta fényes palotáját s hozzám sietett. Mesésen ragaszkodó szive győzött a társadalmi elő­ítéleteken, a nagyúri nevelés korlátjain, a konvenczionált asszonyi prüdériákon. Jött, mert jönnie kellett. Igazi asszony volt, aki nek veszedelembe került a társa ; hősnő volt, kész szembeszállanni ég;gel, földdel, hogy megmentse elvesztett ideálját. Mint a forrón áradó nap a gyönge virágot, ugy özönlött körül fényesen, fenségesen, diadalmasan ez a nagy asszonyi hűség. Csak összevagdalt szegény testem, lázas homlokom volt előtte a világ, a lét, a minden. Jöhetett aztán utána a nagyúri családja, a vén ura, hogy hazatélésre bírják; elmondhatták előtte a világ összes józan bölcsei tét, hogy megin­gassák : süket, vak volt ez a drága asszony. Addig el se mozdult az ágyamtól, amíg nem látta, hogy veszélyen kivül vagyok. — Mikor annyira jobban lettem, hogy mozdulni bírtam, kapkodtam a keze után. 0 szelíden mosolygott s csókra nyújtotta mind a két kezét. — Mivel hálálhatom meg a jóságát, i édes ? i Betapasztotta a számat s halkan mon­dotta : — Nem szabad efféléket beszélnie. — Eg} általában nem szabad még beszélnie. Ha majd elfelejt egészen, de olyan egészen, hogy még a nevemre sem emlékezik : ez lesz a hála. Nem értettem e különös kérés okát. Hogy lehet elfelejteni ennyi jóságot ? Taga­dólag ráztam a fejem. Ő azonban szelíden nézett a szemembe, mosolygott s biztosított, hogy ez a feledés a legédesebb, a legkibé­kitőbb a világon; azzal kilebegett az ajtón. Azt hittem, hogy a szobájába vonult. Pedig egyenesen nekiment a Moldvának. Több keresni valója nem volt a földön. Szenvedni, gyötrődni nem akart többé. Hát ugy-e, hogy érdemes volt visszamenni e tör­ténetért a negyvenéves múltba? — kérdezte Widukind és mosolygott s hullatta, hullatta a könnyeit. A tisztek nem feleltek. Mély, halotti volt a csend. Részvéttel nézték a zord Wi­dukindot, aki hullatta, hullatta a könnyeit és mosolygott. Csak Hollander hadnagy állt fel s komolyan, ünnepiesen szalutált. Kit köszöntöti ? Isten tudja. Talán a hűség rég porló, nemes halottját. Sarkantyúja halkan perdült össze, mint ez a gyászos házban szokás.

Next

/
Thumbnails
Contents