Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-02-04 / 5. szám

a többség pedig — nem polgár, tehát — direkte nem adózik, de közvetve, fogyasztási cikkekben alighanem aránylag is, tényleg is sokkal több terhet visel az elismert polgárságnál ; mondom, csak ugy tudnék véglegesen belenyugodni egy uj nyerészkedő vállalat megindításába, ha jövedelméből mindenkinek, kivétel nélkül része lehet, nem ugy, hogy lélekszám szerint kiosszák mindenkinek a ráeső koronákat vagy filléreket, de úgy, hogy a jövedelemből közintézet létesüljön, mely mindenki számára nyitva áll. Ez a közintézet volna pedig a /. épitőipariskola, melynek felállítása, egyebek közt, azon múlik, lesz e a városnak 300.000 koronája épületre és berendezésre ? Nohát semmi okosabb célra nem köthető le a leendő községi takarékpénztár jövedelme, mint erre az iskolára. így talán hamarább lehetne a ta karékpénztár létesítése elé áilitoít akadályokat mindenütt elhárítani, a vár megyén is, a kormánynál is ; fogok is ily irányú indítványt a nagybizottság elé terjeszteni, mihelyt alkalmam lesz. Most, természetesen, csak akadémikus értéke van az ilyen combinati ónak. Én nem tudhatom, kedvére van e azoknak az uraknak, a kik Molnár urnák a városi takarékpénztár felállítására vonatkozó indítványát pártfogásuk alá "vették s diadalra segítették, az én intentióm ; másrészről én se kötöm a f. épitőipariskola ügyét ehhez az egyetlen lehetőséghez abban az értelemben, ha nem lesz takarékpénztár, nem lesz f. épitőipariskola sem; meglehet pedig, hogy a kettős kivégzés sok izgalommal járó gyönyörűsége tetszenék némelyeknek. De holmi pótkávés tanfolyamokat se tartok komoly célok kivitelére alkal masoknak, se az ipar, se a mezőgazdaság terén ; derüre-borura olvasni, hallani ilyen tanfolyamok, előadások programmját, melyekre szinte vásári lár mával csalogatják a közönséget; eszembe jut a rikkancs, a mint Arany János megrögzítette képét az „Öszikék"-ben ; „Mit nem csinál, kit nem kínál, Mig egyet el nem ad!" t. i. újságot. Azokra az előadásokra azért kell sippal-dobbal verbuválni a közönséget, mert máskép nem venne róluk tudomást, feléjük se nézne. S a közönségnek igaza van. A mit olyan tolakodóan kínálnak, nem lehet szolid portéka; csak az eladónak van érdekében, hogy szabaduljon tőle. Rend szeres munkától, az ipari, mezőgazda sági oktatás szerves kifejlesztésétől várhatni csak a termelés elöbbrevitelét, a több termelést. Addig pedig, mig ettöi a meggyőződéstől nem leszünk áthatva — fent és lent, csak a madarász ravaszkodását, ügyeskedését majmoljuk, a ki a madár hangját utánzó sípját azért fújdogálja, hogy a jámbor énekest kalitkájába foghassa. Hogy is mondja csak Vergilius pásztor költeményében : „Fistuíá dulce canit, voluerem dum decipit auceps". Sarud-y György. árosi kénviselová Pápa, 1912. jan/31. Városunk öt kerületében szerdán ejtettek meg a városi képviselőválasztások. A választás egy-két kerületben mozgalmas, sőt heves küzdelemmel folyt, de azért a választások minden kerületben zavartalanul folytak le. Az összes kerületekben a szavazás délután 4 órakor nyert befejezést. Megválasztott uj városi képviselők a következők: Az I. kerületben: Fehér Dezső dr. és Lőwenstein Adolf, a II. kerületben-' Wüest Ferenc, Béri Zsigmond, Grabits Vendel és Braun Ármin, a III. kerületben: Kerbolt Alajos, a IV. kerületben: Muli József, Becsei Ferenc, az V. kerületben: Béri Zsigmond, Kalmár Károly, Varga Rezső, Rechner Márton, Kis Antal és Keresztes József. Az egyes kerületekben lefolyt választásokról a következőkben számolunk be : I. kerület. A választás a városháza nagytermében folyt le Sült József választási elnök vezetése alatt. Bizalmi férfiak: Bottka Jenő, dr. Csoknyay János, Wittmann Ignác, Kohn M. Mihály. A jegyzőkönyvet Thury Lajos városi írnok vezette, személyazonossági tanú a város részéről Frisch Ferenc rendőr, negyedmester. A választás ugy a délelőtti, valamint a délutáni órákban igen élénk volt. Beadatott 336 szavazat. A választási elnök este 9 órakor hirdette ki a következő eredményt: Rendes tagok : Langraf Zsigmond (309)> Oszwald János (288), dr. Herzog Manó (286), dr. Kövi József (285), Koritschoner József (278), dr. Körös Endre (278), Steinberger Lipót (276), Mayersberg Salamon (250), dr. Fehér Dezső (238), Lőwenstein Adolf (200) szavazattal. Póttagok: Blau Henrik (250), Sági Sándo • (i95), Braunstein Márkusz (94), Miikovits Antal (91), Horváth Károly (91), Herczeg Sándor (90), Koncz Sándor (90), Magyar Gyula (89) szavazattal. kor 34 éves volt és élete tökéletes semmittevésben telt el; összes foglalkozását Leonie bálványozása képezte. Egy estén éles hangsúlyozással, komoly fontoskodásssal igy szólt hozzánk : — Fiuk, Gustav meghalt 1 Mi már régen el is felejtettük a titok zatos Gustávot, de Perron kedvéért érdeklődésünknek részvétteljes fejcsóválással adtunk kifejezést. Ő komolyan, szinte elfojtott hangon megismételte: — Gustav meghalt! — Azután mély hallgatásba merült. Ettől az időtől kezdve nagy változás állott be viselkedésében és Leonievel ugy bánt, mintha özvegységre jutott volna. A jövőről, szociális helyzetéről beszélt neki és ha valamelyikünk rossz tréfát engedett meg magának, mikor Leonie szinte megrázkódott a kacagástól, akkor Perron komoran összeráncolta homlokát. Később meghívott, bennünket barátságos vacsorára, ahol hivatalosan bejelentette házasságát L e o n i e v al. — Az egyetlen helyes határozatra ju totfam. Éretten megfontoltam a dolgot és lelkiismeretem, kötelességem szavát követí tem, mert a körülmények igy parancsolták. Nincs nehezebb dolog a világon, mint megtartani higgadtságunkat, amikor valaI melyik barátunk bejelenti házasságát, amelyet mi nevetségesnek találunk. Jules Perron a férfiak azon fajtájához tartozott, akik sorsjegyet képeznek a nők szemében. Egyiknek végre is nyerni kell. Leonie PZ esetnél igazán rendkívüli gyöngédséget tanúsított irántunk. Bizalmasan karonfogott bennünket és megszégyenülten igy szóit: — Higyjétek e), fiuk, hogy nem az én hibámból történt. Esküszöm, hogy nem csábítottam Julest és leginkább én voltam meglepetve, mikor azt kérdezte, hogy akarok-e a felesége lenni? Nem szeretném, ha ti valami női cselszövőnek tartanátok. A szemeiben könnyek rezegtek. Megnyugtattuk : — Megérdemli a boldogságát Leonie és meg vagyunk győződve, hogy magából mintafeleség lesz. — Semmit se titkoltam előtte, mondta Leonie erélyesen. Bevallottam neki Gustávot, Eduárdot és ... a kicsikét. Baráti diszkréczióból félbeszakítottuk tulőszinte vallomását. Gustávot már régen ismertük. Eduárdra nem voltunk kíváncsiak, mert talán szintén a drámai múlthoz tartozott. És hogy ki, vagy mi volt „a kicsike", azt sohase tudtuk meg. inden hölgyet érdekel hogy f. hói I5«iői kezdve A BUDAPESTI NAGY ÁRUHÁZBAN BALOG C Kossuth Lajos utca óriási mar adók vásár vette kezdetét. REMEK SZÉP MADAIRA, GRENADIN, FRANCIA DELÉN, BATISZT, VÁSZON, ANGOL ZEPHIR, BARCHET, SZATIN, MOSÓKELMÉK érkeztek maradékokban és mesés olcsó árban árusitatnak.