Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-10-20 / 42. szám
gyónt és nem megvetendő társadalmi állást nyújtott és biztosított, azt bi zonyitja azon sajnos körülmény, hogy kereskedőink a legritkább esetben szánják legkvalifikáltabb gyermekeiket a kereskedelmi pályára, de azokat középiskolai és egyetemi kikép zésben részesítvén, szaporítják az ügyvédi, orvosi és mérnöki pályán nyomorgó, vagy a közhivatalokban való elhelyezésre leskelődök számát. Ezen okból tűnnek el a kereskedelmi cégjegyzékekből a régi tisztelt, néha fényes nevek, ezért keressük ma hiába a kereskedők soraiban a kereskedelem patríciusait, ezért következett be a hajdan erős, nemes városi polgárságnak estalkonya. A jelzett hanyatlásnak második oka az, hogy a kereskedő és alkalmazottjai közötti viszony lényegesen megváltozott és hogy ezen viszonyban hiányzik a legnemesebb emberi érzés: a szeretet. A régi kereskedő családtagjának tekintette segédjét és tanoncát és ugy viselkedett vele szemben, mintha valóban atyjának helyettese lett volna. A kereskedelmi alkalmazott viszont szeretettel és tisztelettel viselkedett főnöke iránt, mintaképnek tekintette és arra törekedett, hogy a kereskedelmi pálya ezen kiváló alakjához hasonló legyen. — A mai kereskedelmi főnökök jelentékeny része a gondozására bizott tanoncgyermekekben és a nála alkalmazott segédbeu egyszerű eszközt lát, melyet saját önző céljaira a legnagyobb mértékben kihasznál, kihez nem közeledik szeretettel és kitől viszont nem vár szeretet. Az alkalmazottak nagy sokasága viszont minden tőle telhető módon fegyverkezik és védekezik zsarnoki hatalma ellen. Ez a két elem, mely kölcsönös megértéssel, kölcsönös becsüléssel nemcsak az egyénre, de a közre is hasznos működést fejthetne ki, a szeretet hiánya miatt két ellenséges táborban csoportosul, mely egymás ellen áskálódik, egymást kihasználni és károsítani törekszik. Azonban nem elég egy nagy bajnak okait fürkészni és a baj létezése fölött a hazafias fájdalom könnyeit hullatni, de kötelességünk azon módokat és eszközöket megállapítani, melyeknek segítségével a baj orvosolható. A kassai kereskedelmi kamara ezen orvoslási mód sürgős alkalmazásának szükségességét érezvén, indokolt felterjesztésben újította meg a jóravaló hazai kereskedők ezen jogos kívánságát a kormány és a törvényhozás előtt és egyidejűleg felkérte az összes hazai kereskedelmi és iparkamarákat, hogy hasonszellemü feliratokkal és felterjesztésekkel járul janak ezen két döntő fórum elé. A kassai kereskedelmi kamara ugyanis egy lelkes köriratban felhívja a kereskedői társulatokat, hasson oda hazafias lelkesedése melegével és a dicsőséges mult tradíciójában gyökeredző tekintélyének egész súlyával, hogy kiválóbb kereskedőink a második orvoslási módot célszerűnek elismerjék, gyermekeiket a kereskedői pályára neveljék és azon megtartsák és bírja rá tagjainak szine-javát, hogy a kereskedelmi alkalmazottakkal, a tanoncgyermekekkel szemben a kereskedő ősöknél tapasztalt szeretetteljes bánásmódot alkalmazzák és öszszes alkalmazottjaikat családtagoknak, gyermekeiknek tekintvén, azoknak testi jólétéről, szellemi kiképzésről, igazi szülők, lelkiismeretes gyámok módjára gondoskodjanak. Mindnyájan tudjuk, hogy gyökeres gazdasági átalakulás szorgalmas, művelt, gazdag és hazafias kereskedői osztályt követel; ennélfogva biztos a hitünk, hogy ez akció nem lesz hatás nélkül mindazokra, akiket illet, hanem teljes hivatottsággal és buzgalommal, hagyományos hűséggel és kitartással fognak a magyar kereskedelmi újjászületés zászlaja alatt harcolni. Tüzoltónap Pápán. Városunk lelkes közönsége fényes tanújelét adta annak, hogy tüzoltótestületünkkel szimpatizál és akkor amidőn arról volt szó, hogy tűzoltóink egyik nemes intézményét, a létesítendő „Tűzoltó Otthon" javára történt gyűjtést pártolja, a legnagyobb készséggel járult filléreivel ezen nemes intézmény létesítéséhez. A tüzoltónap érdekében vármegyénk elővette a gyüfatartóját. Meggyújtott egy szál gyújtót, de nem találta sehol sem a gyertyát. Káromkodott magában, hogy Grey ilyen kevésre becsüli a vendégeit. Meggyuj totta a második szálat, de annak a világossága mellett ugy tünt fel neki, mintha valami fehér alakot látná. Egész lényében megrezdült, a szive, mintha a torkában lük teteit volna és homlokát, kezét kiverte az izzadság. Nyirkos kezéből kiesett a gyufatartóban lévő öt szálból három darab. Valahogy erőt vett magán és egyet végighúzott a falon A gyufa utján kékes sáv maradt s egy pattanás és a serczegő hang elárulta, hogy annak is letört a kénes feje. Irtózatosan megijedt, idegei tulfeszültek és félni, remegni kezdett. Ahelyett, hogy lehajolt volna a gyufát fölszedni, előre rohant az ajtó felé. Újra világosságot csinált, a gyufát egészen ujja hegyéig leégette, de mikor a görcsösen megmarkolt kilincset kinyitotta, látta csak, hogy az az ajtó nem vezet sehova, hogy egy falba épített szekrény az, tele poros porcellán edénnyel. Megint teljesen sötétségben maradt. Megpróbálta, hogy a lábaival mozogni kezd jen, remélte, hogy igy meggyulad a padlón egyik szál s annak világánál megleli a löb bit, mert hiába hajolt le, a keze tapintásával nem talált rájuk. Okvetlenül rá akart találni az ajtóra, hogy azon át kijutva, Greyhez siessen gyertyáért és gyufáért. Óvatosan végigtapogatta a falat, hogy rátaláljon, míg végre egy ajtókerethez ért. Kinyitotta és előre nyújtotta kezét. Miután ellentállásra nem talált, lépni akart. Lépésére óriási zaj felelt, mert egy csomó tányér és egy csomó pohár dűlt le a földre. Rémülete most már határtalan lett. A toi'iía összeszorult, és hiába próbált higgadtan gondolkodni, teljesen elvesztette a fejét. Újra csoszogni, tapogatni kezdett és kis idő múlva nagy önuralommal némileg magához tért. A iába alatt meggyúlt egy szál gyufa s ennek világossága mellett keresni kezdte a többit. Ahogy fölemelkedett, a tükörből egy ijedt, sápadt arcz meredt feléje: a saját, kétségbeesett arca. 8 mert a gyufa már ismét az ujjait égette, lázasan kezdett kutatni zsebeiben valami papir után, hogy annak a lángja mellett siethessen a kijárat felé. Estélyi ruhában volt és nem talált magánal semmit. Ehelyett azonban megbotlott, elesett és magával rántotta a közelében álló ruhafogast, amelyen bundák, kabátok és női ruhák lógtak. Norton most már az őrülettel küzdött, mert azt képzelte, hogy vadállatok, medvék támadtak rá és meg akarják őtet fojtani. Segítségért kiáltozott, ordítani kezdett, majd könyörgött, hogy ne öljék meg 1 A ráeső női ruhák érintésére viziói támadtak, égni látta őket. Mintha ott lett volna az olvasztó kemenczéje is és abban égtek a ruhák és azok is, akik viselték s valamennyiből utolsónak maradt a barna czipőjiik sarka s az a czipő éppen olyan volt, mint Dollyné, a feleségeé volt akkor, amikor azt égette. Ordított, rimánkodott, jajgatott, azután csönd . . . Ugyanakkor lépések, futó lépések hallatszottak a ház felé. A vadásztársaság, élükön Greyvel, aki mindent sejtett, sietett abba az irányba, ahonnét a kiáltozást hallották. Mire odaértek, már csak az utolsó „Dolly, Dolly" szavakat tudták kivenni s mire beléptek : Norton már akkorra halott volt. Megölte a rémület és a lelkifurdalás. Grey rálépett egy gyufára ós annak kékes fénye mellett szégyenkezve nézett a halott sárga arczába. Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukits és Társa kalapokban nagy o +rQ11 c_ uri divat különlegességek választék. OlldUbZ JCIIO üzlete Györ, Barossut 30. _ Telefon száin, 555- —
