Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-09-15 / 37. szám

sel teszik a mi piacunkon úgyszólván monopoliummá azt kofáink, hogy ök árulhassanak és a közvetítők, hogy a közönség orra elöl elszedjék a valamire való jószágot és aztán drágán eladják. Meglopják a pirkadó hajnalt és okkupálják a piacot, az anyagot s a jámbor közönség nem tudja mire vélni, hogy miért drágul ugy meg a piac. Azt hisszük, talán lehetne ez ellen tenni ? Ha szomszéd városainkban mindenütt szabályozva van, hogy a piac mikor kezdődjék és a piacra törő elárusítót a város végén a kofák ne közelíthessék meg, ahol mindent összevesznek, ha lehetséges az, hogy a kofák piaci vétele feltételekhez és időhöz vannak kötve, ha lehetséges az, hogy a városi hatóságnak elsőrendű dolga, miként a vevőközönség ne engedtessék oda tisztán a kofák és közvetítők önkényének és főleg, ha a városi hatóság mindig bir ama helyeken kellő remediumokkal, melyekkel a kofák kartelljét megtöri, talán nálunk is lehetséges intézkedéseket tenni, hogy a kofák és közvetítők grasszáló szövetkezetét szétrobbantsa. Próbált már közönségünk mindent, sőt úgyis, hogy maga is korán kereste fel a piacot. Igen ára, csakhogy a mi kartelleseink már oly szemérmetlenek, hogy a város határánál elvásárolják a vidéki ember áruját. Ezért drágul meg nálunk a piac. Ez ellen tenni kell, még pedig a városi hatóságnak kell erélyesen fellépni e tekintetben. Felhívjuk tehát a városi hatóságot ezen közbotrányos állapotra, hogy hivatalossan lássa meg, amit velünk együtt tud. Kérünk rendet a piacon ! Az iskola kapujánál. Aki az életben boldogulni akar, az tanuláshoz lát: Gyűjti a tudás fegyvereit, hogy a kenyérért való dulakodásban készületlenül ne maradjon. Erkölcsi, értelmi, esztétikai és gyakorlati nevelést kivánjon az élet minden pályája, mert ezek nélkül harmónikusan képzett ember nem indulhat a boldogulás utján. Iskoláink kapui ina már nyitva állanak, hogy megadják részben az előkészítéshez, részben a gyakorlati pályákhoz szükséges ismereteket. Ha a szülő ismeri gyermekének tehetségét — nem okoz gondot az iskola megválasztása. Ha az ifjú ismeri saját egyéniségének igazi értékét, biztosan indulhat a neki meg felelő iskola nyitott kapuja felé. Mert az igazság azt mondja, hogy senkise tölti be a helyét rosszul, ki ismeri tehetségeit. Az ifjúnak nagy szerencséje, ha szülője vagy maga ismeri azokat a hajlamokat, amelyek valamely foglalkozás felé terelik. Aki hajlamának élhet, abban boldogulni is fog. Aki természetének megfelelő iskolát választ, az sikereket arat; ha nem igy cselekszik; kevesebb lesz a semminél. Nagy bolondságot követ az a szülő, aki gyermekét hajlamának, tehetségének és jellemének megvizsgálása nélkül olyan iskolába kényszeríti, amely egyéniségének nem megfelelő. Az ifjú hajlamát ilyen formán nem hasznára, hanem kárára, önmaga ellen fordítja. A legközönségesebb foglalkozás is megköveteli a bizonyos fokú tudást. Nincs mentség az iskola elkerülésére. Gonosz lelkiismeretlenség, szánalomra méltó vak tudatlanság kell ahhoz, hogy szülő gyermekét az iskola áldásaitól korlátozza. A fiatal évek fogékonyságát, tanulékonyságát, frisseségót a lélek mivelésre, az ismeretek szerzésére kell fordítani. A gyermekévekben, az ifjúság korszakában gyorsan dolgozik a sziv

; az ész, akár a malomkő. Tiszta búzát öntesz rá: finom liszté őrli; ha üresen forog: önmagát rontja. Minél korábban szabhatjuk a tanuló egyéniségéhez pályájának útját, annál sikeresebben jár azon. Az elhibázott nevelés, kapkodásba különféle czél felé egyenlő a sikertelen séggel. Az életczélok kijelölésénél buzgólkodó tapasztalatlanság vagy tudatlanság, a boldogtalanság egyik leggyakoribb szerzője, okozója. Azt a gyereket, akiből kitűnő gépész vált volna, a becsvágyó szülők orvosi pályára kényszeritik. Voltaire szerint ez az orvos az embereket tu— Az nem olyan sietős, hogy ej ne fogyaszthatnánk miatta egy-két pohár sört. — Nagyon köszönöm szives meghívásodat, de most igazán nincs semmi kedvem a söiiváshoz. Olyan nagyot sóhajtott e kijelentés után, hogy még a kő is megkönyörült volna rajta, azért tehát őszinte részvéttel kérdeztem : — Mi bántja a lelkedet, Raoul ? — Csak azért megyek nagynénémhez gratulálni, hogy elűzzem magamtól sötét gondolataimat. Hidd el, öregem, hogy egy hét óta alig lézengek és önérzetem, hiúságom a legbántóbb megaláztatásokat tűri. Te jogász vagy és könnyen segilhelnél nagy bajomon, jóakaró tanácsoddal — Szívesen rendelkezésedre állok, de térjünk be valahová, mert itt az utczán elolvadunk a nagy hőségben. Elindultunk egy nyári helyiség felé. Az ajtóhoz érve, Verduret megállt és engem kínált meg udvariasan a belépéssel: — Parancsolj, kérlek ! — Ugyan Raoul, hiszen te vagy az öregebb. — Nem baj, de e vagy az okosabb! Beléptünk, sört rendeltünk, kocintotfunk és ittunk a saját és a családjaink egészséff Oszi ujdoDsá gére. Hosszú, kínos előkészületek után, végre megszólalt: — Ismered a feleségemet ? — Hogyne, gyönyörű szép asszony I — Igaz, szép és jó nevelésben részesült, hiszen tudod, hogy egy meggazdagodott állatszeliditő leánya. Házasságunk első idejében boldogok voltunk, egy felhő sem háborította kölcsönös megelégedésünk tiszta, kék egét és én ugy megbíztam benne, mint az üdvösségemben, amig egy szép . . . nem, egy átkozott csúnya napon . , . Elhallgatott és reszkető kezeivel letörülte az arczárói alápergő verítéket. — Nos, mi történt? — Véletlenül a varróasztalán találtain kedvesének egy levelét. — Talán csalódtál, édes öregem ? — mondtam vigasztalva. — Nem, nem csalódtam, erről a levél részletei alaposan meggyőződtettek. Hátain mögött szőtték a cselt, amíg én botorul a hivatalomban görnyedtem, hogy fényűző szeszélyeit mindenben kielégíthessem. A levél aláírása: Edgár Loupiots, lue de Canettess 25., zsebembe tettem a revolveremet, felhúztam keztyiiimet, cilinderemet a fejemre csaptam, kocsit szólítottam és elindultam, hogy lelőjjem a hitvány csalót. — Az ördögbe! — Még csodálkozol rajta! Mint sértett íérj csak ra kötelességemet teljesítettem ! — És mi történt azután? — Lázas izgatottságban, türelmetlenül feszengtem a kocsiban, amikor hirtelen, — a lovak egy képkereskedés kirakatában levő festmények láttára megvadultak és vad iramlássál tovább száguldtak. A kocsis képtelen volt fékezni, eleresztette a gyeplőt és torkaszakadtából kiáltozott segítségért. Én rémülten az ülés párnájába kapaszkodtam és már közel voltam az őrülethez, amikor a gyalogjáróról, egy elegánsan öltözött, vakmerő fiatalember, bátran a lovak ele ugioit, egy ügyes fogással megkapta a kantárszárat és vas markával megfékezte a tajtékzó állatokat. Az összecsődült tömeg harsány üdvözléssel jutalmazta a derék életmentőt, engem pedig leemeltek a kocsiról ós félig elalélt helyzetemben ápolgattak és vigasztalgattak. Mikor magamhoz tértem, bemutatkoztam kedves raegmentőmnek, mire ő szerényen mosolyogva szintén megmondta a nevét: Edgár Loupiots, rue de Canettes 25. Ilyen módon jutottam a szomélyes megismerég Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, eső.ernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukits és Társa kalapokban nagy qj. t a uri divat különlegességek választék. oliaUSZ JcílO üzlete Györ, Baross-ut 30. Telefon szám 555.