Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.
1912-09-01 / 35. szám
tetszik, de ezzel mi nem törődünk. Nekünk kötelességünk ezen közönyre rámutatni. Igenis, a jövö évi költségvetés olyan fontos aktus városunk jövőjére nézve, mely minden egyes városi képviselő kötelesség teljesítését a legnagyobb mértékben hivja fel. Nem ér az semmit, hogy hibáztatjuk a költségvetést, de tessék érvekkel előállni, a mellyel azt apasztani lehet. Tudtunkkal a költségvetésben vannak oly tételek, melyeket nyirbálni le het, söt tételek teljesen törülendök is volnának, —felekezeti iskolák segélyezése — a melyeket a költségvetés részletes foglalkozásainál tapasztalhatók lesznek, tessék majd érdeklődni iránta és meg fognak győződni róla, hogy ezen tételek a pótadó jelentékeny csökkenését vonják maguk után. Legfőbb ideje volna, ha a városi képviselők ^öbb érdeklődést tanúsítanának a város költségirányzatával szemben. Nem a levegőbe pingált különféle szép és nálunk rendesen szalmatüzzé vált intézményekkel kell vesződni, hanem teremtsünk első sorban a városházi állapotokon egészséges reformokat. A gazdálkodási rendszer hibáit javítsuk ki s ezáltal igyekezzünk a polgárság ter hén könnyíteni, mert csakis igy érhetünk célt. Ne csak adósság csinálásra, hanem legyen gondja a városatyáknak arra is, bogy a városnak uj jövedelmi forrásokat kutasson és nyisson. Vessen fel közhasznú eszméket s létesítsen oly intézményeket, melyek hasznot hoznak. Nem ér az semmit sem, hogy hibázhatjuk a költségvetést és a pótadó emelést, hanem tessék a költségvetés tárgyalása és vitatása alkalmával érvekkel elöállani, mely a rendszertelen gazdálkodásra vezethető vissza. Igenis, tessék a dolog bibijére rámutatni, tessék a hibákra ráolvasni, mert a hallgatással azt érjük el, a mit eddig elértünk. A néma hallgatás miatt pang nálunk minden. Amit egy-két egyén jónak lát, azt elfogadják szó nélkül és még ellenvéleményt is ritkán mernek kockáztatni. Ha nem akarnak felszólalni, akkor meg ne is sopánkodjanak és ne csodálkozzanak, bogy lényegtelen kellékké degredálja őket az áliprófétákból alakult ferde közvélemény. Ezen segítsenek ! Vegyék komoly megszivlelésül felszólalásunkat, érdeklődjenek a költségvetés iránt, lássanak hozzá, tegyenek a város érdekében mindent, mert csakis akkor mondhatjuk majd igazán, hogy : Pápa nem voll, de lesz ! Ebben a reményben nézünk a költségvetés tárgyalása elé és hinni véljük, hogy felszólalásunk megszivlelést nyert azoknál, akiket ez illet. Sziyiéyadunk küszöbén. Már napokkal ezelőtt megjelentek a falragaszok, melyek az „Élőleges szinijeleutés"-ről számoltak be s melyből kitűnik, hogy dr. Patek Béla színigazgató teljesen újonnan szervezett társulatával szeptember hó 1 én — ma — kezdi meg az őszi évadot, mely körülmény bizony os kötelességet ró reánk arra nézve, hogy oly dolgokat szellőztessünk, melyeket megszívlelendőnek tartunk ugy a közönség, mint színtársulatunk részéről. A társulat szervezését illetőleg látjuk a névsorból, hogy jó hírnévnek örvendő, kitűnő erőkkel fog rendelkezni s igy teljes reménnyel nézünk elébe a sziniévadnak s hisszük hogy közönségünk is méltányolni fogja dr. Patek színigazgatónak áldozatkész ségét, ki nem kiméi semminemű áldozatokat, csak hogy közönségünk jogos és méltányos igényeit kielégíthesse. Senki sem tagadhatja, hogy Pápa városa mindig hires volt irodalmi és művészeti szeretetéről. Pápa városa mindenkor örömmel áldozott a magyar színészetnek. Városunk intelligenciája eléggé tudja már, melyik társulatot kell respektálnia. Nem a pesszimista szemüvegén nézi közönségünk az előadásokat. Nem. Hanem képes arra, hogy a jót selejtestől, a salaktól megkülönböztetni. Nem frázis, de igaz tény, hogy Pápa városa néhány év óta igen jó hírnévnek örvend abból a szempontból, hogy Thália papjait ha hivatásuMegdermedt a vére. Megállott a szive is, majd meg dobogni kezdett őrült sebességgel. Ő az! Most háttal áll. Ő az! Napfény áradt a szobába s mint egy égő csipkebokor, ugy kezdett lángolni az a dus, vörös haj. Igen ! Tisztán látta. Ő az! A felesége. Mert nincsen másnak olyan különös szinü, csodás vörös haja ezen a világon ! Hófehér nyári ruhába öltözött, elegáns férfi jelent meg az ablaknál s az utczára tekintett, mintha valamit kémlelne és a kéményseprő kísértetiesen fehér szeme elzöldült a dühtől. Ott van a gazember! Felugrott. Eltorzult arcczal meredt a nyomorult csábitóra, ez pedig hirtelen rápillantott s. a függönyt sebes, ijedt mozdu- j lattal félig lerántotta. Elkéstél! Nem titok már a bűnöd ! Rekedten kezdett szitkozódni, majd a korlátnak roskadt és az asszony nevét suttogta vergődő kinban ! — Ilka . . . ! Ég, fold felkapta suttogását, a távolok és mélységek mind ezt az egy szót kiáltozták zokogva, hahotázva : — lika . . . ! Hörögni kezdett. Még ma reggel, amikor eljött hazulról, hogy a njaktörő kéményeket mássza, szerelmes csókkal búcsúzott a démon és most... Iszonyatosat káromkodott. Szegénységből, árvaságból emelte magához, a tenyerén hordta, a szivén dédelgette és most . . . Összecsapta a tenyerét s vereses sze mével az egekre nézett. Hogy hízelgett! Hogy adta a szerelmest ! A czéda. Tenyerébe temette az arczát. Milyen boldögnn járta érette a szédítő magasságokat, reggeltől-estig dolgozva, kormot és piszkot kotorva, hogy szép ruhája, arany fülbevalója, jóléte, kényelme legyen és mégis hazudott, mégis megcsalta a nyomorult, lelketlen teremtés! Szája szétesett a fájdalomtól. Szeme megvörösödött. A vér hdérctánczot járt az agyán. Foga megcsikordult, ujjai megvonaglottak, mint aki ölni készül 1 Egy ugrással a csapóajtó mellett termett, a másik ugrással a padlás lépcsőjén volt és rohant, rohant lefelé elvakult haraggal. Néhány pillanat és feltűnt a kapu alatt. Átvágott az uton; a szemközti ház lépcsőjének vetette magát és öles ugrásokkal törtetett fel rajta, mint egy pokolból szabadult ördög! Első emelet. Második emelet. Szétnézett. A saroklakás. Ott van az ajtó ! Végigfutott a folyosón s remegő ujját a csengőre nyomta. Az éles csengőhang vészjelként hasított a csendbe. Egy pillanatig magához tért, tétován gondolkozott : szabad-e bemenni egy idegen lakásba ? Ott van a felesége l A düh lángot vetett *a szemében s másodszot is megnyomta a csengőt, hogy a fehér gomb majd szétraállott a lyukban. Szivdobogva hallgatódzott. Jön! Az előszoba köczkás üvegén át dühös férfiarcz meredt rá. A csábitó ! A kulcs megfordult a zárban, mérges hang süvített ki az ajtó keskeny résén : — Mit akar? Mit csenget ugy? Megbolondult? Mit akar? — Én ?! — Maga hát! Mit akar? — Én?! ff Oszi ujdons Habig kalapok, angol átmeneti kabátok, esőernyők, kesztyűk, angol kocsi takarók, Borsalino, Pichler, Gyukits és Társa kalapokban nagy o ^ , „ . . ^ _ t ^., rr uri divat különlegességek választék. OlíaUSZ JGflO üzlete Györ, Baross-ut 30. Telezfozo- szám 555-