Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-08-04 / 31. szám

ki bábostói veszi, tehát másod kézből, 3 koronát is elfizet; az ősszel lesz egy kiló méz 4 korona is, ugy jósolják. Már most a plébános urnák 60 kaptárból á 10 kiló, lehet 6 mrnázsa méze; á 15 kiló 9 mrnázsa; a jelzett normális áron ez 6X140, illetve 9X140, tehát 840, 1260 korona — évenként, a kis méhektől. Ha egy évben 5—600 koronát befektet kaptárakba, mébei ezt a be fektetést visszafizetik a plébános urnák. De nemcsak ügyes, szakképzett, fáradhatatlan méhész, de kertész s gazda is a plébános ur. Fái gondozottak ; rakva gyümölcscsel. Háza tájékán látszik a jó mód ; 3— 4-féle borocskával tudott bennünket megkínálni. A plébániának, mely egyike volt a legszegényebbnek 15 év előtt, mikor Csaplár plébános ur oda, egymaga, pályázott, szerzett 50 hold földet. A hitelszövetkezettel pedig a község lakosainak valami 2400 holdat, melynek vagy 3/

4 e ki is van már fizetve. S a község, mely 15 év előtt szegény, rosszhirü volt, ma jó módú, gyarapodik. Két év előtt tüz pusztitott benne ; ma már uj házsorok, uj utcák nyíltak; lakossága e másfél évtized alatt kétszeresére szaporodott A plébános ur gyakorlati ember ; találékony a jó tervekben s meg is mutatja, hogy kell a tervet nyélbe ütni. A község mellett hosszú, 300 öles, de csak pár lépés széles parcellák húzódtak, melyeket. művelni alig volt érdemes ; de tulajdonosaik rajonkodtak hozzájuk, mert más birtokuk nem volt s a család szaporodott. Meggyőzte őket, hogy ha 5—6 ilyen sávocskát össze fognak, széles darab lesz belőle ; a 300 öl hosszában kiad 5—6 fundust; kimérte az igy összetételt földeket házhelyeknek s a vételáron vett kijjebb a határban 10 akkora területet. Magának is van, mint mondom, 50 hold földje ; de mivel ez kissé távol esik, bérbe ; adja s kivesz a portája szomszédságában 5 holdat, 40 koronájával, méhle! gelönek. Beveti repcével; ellepik a méhek a repcevirágot s csak ontják tőle a mézet.: a repcével egyébként nem sokat törődik a plébános ur; megadja a haszonbért a jnéhlegelö. Mindenkinek, a ki csügged, hogy nem győzné a költséget, nehéz megélni, — ajánlom, ránduljon ki Sala monba ; megtanulhatja, hogyan kell ma okszerűen, tehetségünkhöz képest gazdálkodni. Hogy a falu népe boldog, hálás, abból vettem észre, hogy tíz lépésről süvegeli papját: „Dicsértessék a Jézus ! kezét csókolom* köszöntéssel. De a mezőgazdaságban mégse tud a föur lépést tartani híveivel; neki nyolc keresztet arat egy nap négy embere ; a gazdaember, maga-magának, szinte negyedmagával, 40 keresztet, tehát ötször annyit; ezt a versenyt nem győzi; bérbe készül adni az egész parokchiális birtokot, csak méheivel fog bíbelődni. Nálunk mennyi kedvező alkalom volna a pénzcsináláshoz, akár méhész kedéssel is ; itt vau Pápán a méhészeti vándortanító székhelye; elméletileg, gyakorlatilag mindenkit bevezet Pataki ur a méhészkedésbe ; csak méhlegelö kellene. Adott az Isten ilyet is ; a várkert kitarthat sok méhet, — azt hiszem, nem sok van a tulajdonos gróf Urnák; a város ülteti a fákat, — ostornyél lesz : az eperfákból; vízparton, utak mentén i hárs, akáccsemeték sorakoznak; poli gármesterünknek eziránt különösen fejlett érzéke van ; szereti a fákat, növé I nyeket — ültelletni, gondoztatni is ; , ugy kellene, hogy ne csak díszfák, de haszonfák is gyökeresedjenek meg mií nél tömegesebben; a hozzá való hely I hiszen van; minden évben 1—2000 hárs és akáccsemete elültetve, pár év alatt egész erdőre való lát tenne ki. Ha legelő van, szakértelem, méhészkedni is lehet. Sőt, — az Erzsébetligetet, a ref. leánynevelő-intézet kerjét egyenest méhészkedésre praedestinálta a jókedvű természet; ha pl. a földmivelési kormány segítségével hozzá lehetne venni az Adamovich telket, vagy öt hold kerten berendezhető volna egy kis mintagazdaság — nők részére, nők gazdasági kiképzésére, mint Kecskeméten, Kassán. Az ilyen gazdasági szakiskola mindenütt tanitóképzövel kapcsolatos. De ne tervezzünk okos dolgokat; Pápán nem nagy a kilátás a megvalósításukra. Sarudy György. Iskolai értesítők. in. A ref. egyházkerület pápai főiskolái. Már évek óta megszoktuk, hogy a ref. | theologiai akadémiai és a ref. főgimnázium értesítője egy egész vaskos kötet, melynek ismertetése kis tanulmány számba megy. Az idei értesítő is körülbelül a mult évihez hasonló terjedelemben jelent meg és az ügyes összeállításért Csizmadia Lajos akadémiai és Faragó János főgimnáziumi igazgató-tanáro kat igaz elismerés illeti. Az első lapon Gelléri Szabó János arcképét látjuk, hozzá dr. Antal Géza teol. akad. tanár, városunk nagytehetségű orszgy. képviselőjének kitűnő emlékbeszéde szolgál magyarázatul, amelyből megismerjük a kiváló ember életörténetét, akinek szivéről tanúskodó végrendeletét kihirdetése után néhány órával egy másik hamis végrendelettel akartak bűnös emberek helyettesíteni. A gyönyörű életrajz például szolgálhat az ifjúságnak, melyből megtanulhatják, hogyan lehet kitartó munkával, önérzetes törekvéssel szegény sorból tekintélyes, vagyonos emberré fejlődni. A második cikk Tóth Lajos a főgimnázium uj énektanárának talpraesett székfoglaló értekezése. A konventi ciája,' tiszta, higgadt felfogása lehessen, mint aminőt visszaemlékezései során tanúsított. — Mario, te ugy-e, nagyon szeretted Paola Vandit? Mario hirtelen felugrott helyéről. Lehetséges e, hogy Gabriella mindent megsejtett volna '? —- Tudom, Mario, hogy nagyon szeretted, szenvedélyes, vad, féktelen szerelemmel, nyugtalan lelked lázas háborgásával. És ón mindezt tudtam, de nem akartam boldogságodat háborítani, nem akartam, hogy bará tom helyett ellenségem légy, pedig tudtam, hogy nincs többet reményem szerelmedet visszahódítani, szivedet hozzám visszacsábi tani, mert te soha de soha sem értettél meg engem ! . . . Mario tenyérébe rejtette arczát, hogy előtörő könnyeit eltakarhassa. Szeretett volna fájdalmában feljajdulni, nejének mindent őszintén bevallani és meg törten bocsánatáért eskedelni, de nem talált megfelelő szavakat bünbánata számára. — Még nem mondtam el mindent, — susogta elhaló hangon Gabriella, — magamról még nem beszéltem semmit. Mario csodálkozva nézett a sápadt asszonyra, pki lehunyta szemeit, mintha csupán lázalomban beszélne. — Érzem, hogy a vég közeledik, mert a halál hideg lehelete mái itt kering körű lőttem, azért nem akarok, nem tudok hazudni életem utolsó órájában. Az én szegény lelkem, ez a tűrő, szenvedő, meg nem értett lélek, Guido Vandiban nemes, megértő lélekre talált és benne találtam fel azt a szent és nagy szerelmet, amelyet te mindig megvontál tőlem, mert méltatlannak tartottál melegségére. Mario kinos fájdalmában összerezzent. — Mario, ebben az órában, mely a földön a legszentebb, esküszöm neked a jövendőbeli üdvösségemre, hogy Guido és én ugy szerettük egymást, hogy lelkünk tiszta maradt a salaktól és szent álmainkat sohasem háborgatták nemtelen gondolatok. Lemondtunk a bűnös vágyakról és éppen azért voltunk boldogok. Egyetlenegyszer, esküszöm, hogy csak egyetlenegyszer találkozott ajkunk — az egész világot átölelő csókban, azután már csak a leikeink olvadtak egybe, de ma, Mario, őszinte igaz vallomásom után, arra kérlek, engedd meg, hogy közös jó barátunktól buesut vehessek, engedd meg, hogy betegágyamnál megjelenhessen, ezt az utolsó baráti kegyet ne tagadd meg tőlem ós tőle I Megteszed ? .. . Köszönöm Mario, lelkem mélyéből köszönöm. És most Isten veled, Mario! Mario Albani egy pillanatig ugy érezte, mintha villám sújtotta volna. Képtelen volt szólani, nyelve megbénult és csak hosszú, nehéz küzdelem után hebegte: — Mindjárt elhivatom hozzád Guktót. Isten veled, Gabriella ! Azután ingadozó léptekkel kivánszorgott a szobából és utasítást adott bizalmas szolgájának, hogy azonnah siessen Guido Vandiért. Mikor a szobájába ért, a fájdalom teljesen leverte a lábáról és kimerülten dőlt a karosszékbe. Egész teste lázban égett és zakatoló agya képtelen volt minden gondolkozásra. A porig megalázva, sokáig maradt ebben a mozdulatlan helyzetben, azután a közeledő zajra fölrezzent és tölemelte lehorgasztott fejét. Paola állott előtte, aki némán függesztette rá kérdő tekintetét. Mario összeszedte minden erejét, fölemelkedett helyéről és megragadta Paola hideg kezét: — Tudd meg, Paola, hogy mi közönséges, nyomoralt, párányi lelkek vagyunk ! Azután szaggatottan, idegesen elmondta neki Gabriella őszinte vallomását és utolsó kívánságát. Mikor Mario később a beteg szobájához közeledett, erős virágillat ömlött kifelé az ajtó résein. Halvány, fehér rózsák hevertek a szobában szerteszét . . A jó barát hozta utolsó

rüdvözletül a szerény rokonléleknek. És a pompás rózsák kábitó illatában, ott feküdt békésen, nyugodtan mosolyogva a halvány kis halott, mintha most is még tovább szőné életének legszebb álmait. Albani a halottaságyhoz lépett, ráborult a csendesen pihenő halottra és keservesen zokogott, mert érezte, hogy most már csak a végtelen elhagyatottság várakozik reá a világon.