Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-05-05 / 18. szám

Ezek valóban nagyon viszás ál lapotok. Az is igaz, hogy nemcsak a mi városunkban, de az egész országban panaszkodnak a cselédek ellen s mégis csodálatos, hogy mégsem találnak ki valami olyan eszközt, a mi ezeket a tűrhetetlen állapotokat meg szüntetné. A ki jól ismeri a cselédügyi mizériákat, az kétségbevonhatlanul igazságot ad nekünk, midőn azt állítjuk, hogy ma már annyira vagyunk, mi szerint a cselédfogadás ma már nem is annyira szerződés gazda és cseléd között, hanem a cseléd feltételeinek megszabása a fogadóval szemben. A cselédügyre felügyelni mindenütt a rendőrkapitányság vau hivatva. S mert mai cseléd törvényünk még mindig oly hiányos, mely revízióra vár, a hatóságnak feladata ezt ellenőrizni, nehogy a cseléd nagyobb ur legyen a gazdánál, pedig azok lesznek, ha a cselédügy mai mizenái megmaradnak. Először is tehát a cselédfogadásnál szükséges, hogy a feltételek pontosau és határozottan megállapittas sanak. Nem elég erre a cselédkönyvbe való egyszerű bejegyzés, hanem kell, hogy mind a munkakör, melyet a cselédnek ellátni kell, mind a fizetési kötelezettség, mely a cselédfogadót terheli, határozottan megállapittassék. Szükséges továbbá, hogy a rendőrkapitány nagyobb ellenőrzést gyakoroljon a cselédszerzőkkel szemben. Itt van legtöbbször a kardinális hiba. -Darázsfészket bolygatnánk meg, ha a hozzánk beérkezett panaszokról kellene említést tennünk. Egyelőre nem foglalkozunk velük, mert reméljük, hogy ebbeli felszólamlásunkat a rendőrkapitány megszívleli s intézkedni fog, hogy a cseléd mizériák, mely városunk lakosságára egész moloehként nehezedik, — ha tásköréhez képest — annak megszűntetését szorgalmazni s gyökeres orvoslására a szükséges intézkedéseket megteendi. A városi hatóságot pedig kérjük, hogy a cselédügy rendezését végre valahára szabályrendeletileg foganatosítsa, hogy azon csapás, melynek súlya alatt kevés kivétellel minden háztartás csaknem állandóan küzd, ezen szabályrendelet megalkotásával gyökeres orvoslást nyerhessen. traverz j n. Ilogy a rómainak, mint hóditó nemzetnek, felfogása szerint az uralom, személyeken és dolgokon, joga volt, legei láb b jogi meggyőződése, azon nincs mit csodálkozni. A ki részletes, közelebbi értesítést kiván, olvassa meg Montesquieunek „Elmélkedések a rómaiak nagyságának és hanyatlásának okairól" szóló munkája VI. fejezetét „Minő el járást követtek a rómaik a népek leigázásánál ?" (Olcsó ktár 781—782. sz. 50—64. I. Orlai Antal ford.) Ha a jog Pár hét múlva megint átjött Sandítands : — Alison, — mondá — Ben fölosz latja a vadász-istállóját, nem akarnál venni a lovaiból ? Alison gondolkodott: — Nem; a szürkét, a kanczát nem szeretem, a harmadik meg erős, nem női nyereg alá való. De aztán valami átvillant az agyán : — Mégis, Sand, átmegyek és megnézem a lovait. Benjáminnál csak egy kis cselédleány volt otthon és annak mondta meg Alison, hogy a lovak miatt jött. . Az volt a válasz, hogy most nem lehet megtekinteni őket, tessék máskor jönni. — Nekem nem tetszik máskor jönni, — hangzott a válasz, mire már pnpucs-csoszogás jelezte, hooy valaki az emeletről lefelé igyekszik. Benjámin volt. De amikor észrevette Alisont, mogorva lett és elhatározta, hogy amennyire csak egy gentleman teheti, udvariatlan lesz. De a leány rögtön megelőzte : — Sürgős dolgaim vannak, mr Benjámin Brydone, kérem, mutassa meg rögtön | a lovakat. Ben maga vezeti ki a szürkét, amely csakugyan nem volt szemrevaló. Alison meg is tette rá kifogásait, tudakozódott az ára iránt s kijelentette, hogy annyit nem ér meg. Ez az üzleti hang és ügy egyszerre megtörte köztük a jeget s Ben megmutatta a másik paripáját is azzal a megjegyzéssel, hogy az nem női nyereg alá való. Alison mégis ki akarta a lépéseit próbálni és előkerestek hamarosan egy női nyerget, hogy a leány akarata szerint történjék. Alison — Ben segítségével — a lovon termett s megindultak. A ló élvezte a mozgást s Ben gyönyörködve nézte őt ós biztos, pompás lovasát. Hosszú idő óta tartó lethargiája után most csillant fel először szemében az élet melege. Mikor melléje ért újra, Alison igy szólt: — Ez csak olyan női kedvtelés volt, most megpróbálom galoppban. Ben tiltakozva kérte, hogy ne próbálja, mert lova még sohase volt női nyereg alatt, de szava mitsem használt: a leány vágtatva indult meg. Ben ijedten látja, hogy egyene uralom, akkor nincs más jog, csak az erösebb joga, az ököljog, a hatalmaskodás, a mit a nagy német kancellár, Bismarck, nyersebben, de őszintébben úgy fejezett ki, hogy „Macht geht vor Recht.* Római felfogás szerint a teljes jogú polgár ura lehetett személyeknek és dolgoknak ; személyeknek is, hangsúlyozom, mert, a rabszolgát személynek nem tekintvén, — a rabszolga, gazdájára nézve, dolog volt, res, mancipium — volt azonban „caput liberutn" is „in mancipio", pl. az adós ; az apai hatalom alatt álló, tehát az egész család ; a foglyul ejtett ellenség; a census alól kibúvó, a katonaszökevény stb. általán a „capitis diminutio maxima" alá esett polgár. Nem akarok érvet kovácsolni Eötvös ellen abból, hogy a keresztyén vallás nem tűri, nem ösmeri a rabszolgaságot ; ösmerte is, tűrte is, a legújabb időkig (csak az 1861—65. tartó polgárháború szüntette meg az é. amerikai egyesült államok rabszolgakereskedését, 300.000 ember élete árán, a mennyi elveszett a négyéves polgárháborúban). De nem ezt akarom firtatni. Ha helyt adunk a tehelö kifogásnak, hogy tehát, keresztyén folfogás szerint, az ember, vagy a polgár nem lehet ura személyeknek, mert egyik személy olyan teljes jogú, Isten képének mása, a szentlélek temploma, mint a másik — semmit sem nyertünk, sőt inkább feladtuk felét a tételnek; ha nem lehetek ura személyeknek is, hanem csak dolgoknak, nem érhetem el mindenkor céljaimat, még ha ezek más egyének, vagy a társadalom jogait nem is érintenék, mert nekem lehetnek olyan egyéni céljaim, melyek kivitelére a másén egy régi bánya mély szája felé tartanak s hiába kiáltott utánuk. Egy mellékuton a ló elé rohant tehát és nem tekintve arra, hogy kirándulhat a karja: megragadta a kantárát, ugy hogy a ló horkanva állt meg. Mikor a ló megállt, Alison lecsúszott a nyeregből és félig aléltan Ben karjaiba esett . . . Ez a két szép szál ember ebben az esztétikus helyzetben valóban a művész ecsetére való képet szolgáltatott. Mikor pár pillanat múlva Alison magához tért, zavartan néztek egymásra s kissé mereven váltak el. Egy azonban bizonyos : Ben attól kezdve egészen más ember lett. A karjaiban tartott nő e, vagy valamely más lélektani ok idézte-e elő, elég az hozzá: még az arckifejezése is megváltozott. Két nap múlva borbélyhoz ment s — miután az illem ugy kívánta — áthajtatott Alisonhoz, hogy egészsége után érdeklődjék. Lehet: a verebek csiripelték ki, de a közeli városban már ugy adták tovább a hírt, hogy Ben, élete veszélyeztetésével mentette meg egy örvény szájánál a lóval száguldó leányt s mikor bement a városba, Alapíttatott 1864 ben. -A. -vxcLéls: legrégibb és legrLag-y-o"b"b oipö-üzlote. Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab cziporaktára Pápa, Kossuth Lajos-utoza, # hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. = Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. =±= "Üzleteinet a postapalotával szemben épült saját liázam-lDa lielyeztem át.