Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-04-21 / 16. szám

sopánkodjanak, ne csodálkozzanak, ha lényegtelen kellékké degradálja őket az az álprófétákból alakult ferde közvélemény. Az intelligentia, a szellemi erők tömörülése igenis felette kivánatos. Mert a dolog ugy áll, hogy bármily üdvös mozgalmat vetünk fel, vagy más akárki, az intelligentia vajmi keveset érdeklődik iránta. Ezért pang nálunk minden. A mit egy-két egyén előkészít, azt elfogadják szó nélkül és még ellenvéleményt is ritkán mernek kockáztatni. Tudják igen jól, hogy ezzel mi nem törődünk. — „Szólj igazat, betörik a fejed" közmondás csak az állhatatlanokra szói. Az állhatatos küzdelem előbb utóbb megleli jutalmát. Nekünk kötelességünk ezt tenni. A mi ferde viszonyaink között mi sem természetesebb, hogy az az orgánum, a melynek a „Mit den Wöllfen muss mann Heulen" nem kenyere következetes működése közben egy bizonyos ellenáramlattal találkozik, de ez azért nem fog visszariasztani attól, hogy hiven tükrözik vissza mindazt, ami vá rosunk közügyeit és társadalmát jellemezik. Igenis, meleg érdeklődést kivánunk közügyeink iránt. Dobjuk félre az indolentiát, mert városunk érdekében különösen ezúttal fontos dolgok várnak elintézésre. Megszivlelésül irjuk e sorokat és azokhoz az intéző férfiakhoz intézzük, kik a város jóllétét és virágzását maguknak óhajtják vindikálni. Hogy ezt bebizonyítsák, minden nap nyilik erre alkalmunk. Ezt kérjük, de egyszersmind kö ve tel j ük is ! Városi közgyűlés. — 1912. április 17. — Városunk képviselőtestülete f. hó 17-én — szerdán — tartott rendkívüli közgyűlése élénk érdeklődés mellett folyt le. A városi képviselők igen szép számban jelentek meg és a közgyűlés tárgysorozata igen csekély kivétellel az előkészítő bizottságok javaslatai alapján nyertek elintézést. A rendkívüli közgyűlés lefolyá sáról a következőkben számolunk be : Mészáros Károly elnöklő polgármester üdvözli a megjelenteket, az ülést megnyitja és a jkv„ hitelesítésére felkéri Faragó János, Béri Zsigmond, Beek Zsigmond, Ács Ferenc és Kerboit Alajos képviselőket. A mult ülés jkve felolvastatván, az észrevétel nélkül tudomásul vétetett. Elnök bejelenti, hogy a vármegye t.hatósága Pápa városának azon határozatát, hogy az Erzsébetliget kibővittessék, jóváhagyta. Bejelenti továbbá, hogy a belügyminiszter a város részére 23500 K államsegélyt utalt ki, mely összeget a közpénztárba be utalta. Mindkét jelentést ía közgyűlés tudomásul vette. Kerboit Alajos azon kérelmét, hogy a tárgysorozat 10. pontja elsősorban tárgyalta?sék, a képviselőtestület helyt ad. Egy kés. Gyorsan cselekszik. Amire vissza tér a dolgozóba a süppedős drága szőnye geken, már végzett. Vakító tiszta kézelőjén valami vörös folt. Mintha odafreccsent volna. Az arcza azonban márvány hideg. Semmi izgalom. Semmi felindulás. Maga a megtestesült nyugodtság. A kulcsot betaszítja az acélfalu szekrénybe. Puha, nesztelen mozdulattal hajlik kifelé a vastag ajtó. Az ezeregyéji kincses barlang tárul fel előtte. Most leül egy karszékbe. Mégis, mintha a fáradtság némi nyoma ülne az arcán. Az asztalra tett lámpa megvilágítja a vonásait. A szeméről látszik: a gondolatai messze kóborolnak. Igen, nem volt könnyű dolog a czifra egyenruhás inasok hadán keresztül belopódzani a szentélybe, a dolgozóba, amelyben zöldtakaros masszív mahagóni asztal terpeszkedik. Nagy, sárgabőrös zsöllyék sorakoznak körül. A sarokban pedig, mint rej telmes tekete főnix madár, gubbaszt a szekrény. A boldogság, a dicsőség, az élet, minden, minden. Fölkelt. Szinte jéggé hült a torkában a vér. Valami mozdult, valaki van itt, aki él, aki látott mindent, aki . . . aki . . . A vér elfutja n szemét, a füle zug, a keze reszket és a kését keresi. De nem, bohóság. Csak az öreg fali óra zendül meg. Vontatottan, szomorúan kongatja az időt. Nézi az órát. Az arca elveszti a torz kifejezést. Megnyugszik. A szekrényhez lép és belemarkol. A kabátja zsebét telegyömöszöli bankókkal. Aztán begombolkozik és a taplósipkáját a szemére húzza. — Mehetünk, — dörmögi. A szekrényt becsukja, a kulcsot visszateszi az ágyban fekvő alak nyakába és a takarót rádobja. — Mehetünk, — dörmögi. Az ajtón nem mehet ki. A bóbiskoló cselédek legott elcsípnék. Lefülelnék. Itt nem maradhat. Holnap reggel a tettet észreveszik. Neki akkor már messze kell lennie. Ha siet, még megkapja a bécsi gyorsat. Azon kell elvágtatnia. Tehát csak szaporán ! Felgyűri a kabátja gallérját. A dolgozó ablakát kitárja. Lenéz az utcára. Sehol egy lélek A lámpák néma ós semmiről sem beszélő kordonja csupán. Nincs veszély. 10. Több pápai gazdálkodó kérelme, a kényszervágások alkalmával felmerülő költségek elengedése iránt. Az áll. választmány a kérelmet eluta sitja. Szakács Dániel a kérelem teljesítését kéri, ugyszinte Kerboit Alajos is. Dr. Kende, tekintettel, hogy a kérelem teljesítésével az iparosok lesznek károsítva, elfogadja az áll. vál. javaslatát. Hajnóczky Béla, tekintettel, hogy kis összegről van szó, kéri a kérelem teljesítését. A képviselőtestület a kérelemnek helyt ad és ezentúl kényszervágatási dijak nem követelhetők. 1. Az 1911. évi gyámtári számadások. A képviselőtestület a számadásokat elfogadja és felülvizsgálás céljából a thatóság utján a belügyminiszterhez felküldi. 2. Vakokat gyámolító országos egyesület újpesti fiókja segélyt kér. A képviselőtestület a kérelemnek fedezet hiányában nem ad helyet, illetőleg a kérelmet elutasítja. 3. Városi tanács javasolja, hogy az Erzsébet ligethez csatolt uj területnek parkirozási költségeire a mult évi pénztár maradványból 2000 korona összeg a városi tanács rendelkezésére bocsáttassák. Révész mérnök a javaslatjt referálja, egyben indítványozza, hogy a Főtéren levő szökőkút az Erzsébetligetbe helyeztessék át. Dr. Kende a javaslatot elfogadja, de a mérnök indítványához o'ykép járul hozzá, hogy erre vonatkozólag az építészeti bízott ság javaslata kéressék ki. A képviselőtestület a tanács javaslatát elfogadja, a szökőkutnak a Főtérről való eltávolításától egyelőre nem határoz, hanem ez érdemben az építészeti bizottság javaslatát várja el. 4. A pápai önk. tűzoltó egylet uj szerkocsit kér. Az állandó választmány a kérelem teljesítését javasolja. Kerboit Alalos elfogadja a javaslatot, de indítványozza, hogy az egylet részére megszavazott 500 koronát, melyet jubileum költségre szavaztak meg, de azt nem tarMéregeti a magasságot. Az első emelet* De az aszfalt. Ej, bátorság ! Ügyesen kel

1 ugrani. Leereszkedik az ablak alatt kiszögelő arabeszkes párkányra. Leguggol, a fogát összeszorítja. Hopp. Széles ívben repül alá. Semmi baj. Lába ép, keze, csuklója, mindene ép. Kutya baja sem történt. Hiába. Ügyes kó-jé biz ő ! Gondtalanul méri az utczát. A kőrút felé megy. Kocsit kell kapnia, hogy az indóházba jusson idejekorán. Zsebórájára pislant. Látja, van még ideje. Boldogság dagasztja a mellét. Kéjes ujjongás lüktet át a szivén . . . Gazdagnak lenni! Istenem, minő nagy dolog! Fütyörészni kezd, egész halkan, finoman. Mint ahogy az előkelő férfiakhoz illik. Akik aranycifrázatu kastély fényben fürdő termeiben fogadják a nagy világ hódolatát. Mert ugy lesz. Nagy udvart fog tartani . .. Ilires, csodaszép szeretőket. Talán egy hercegnőt. És a lebzselő, kutyanyelvü szolgahad, a libériás lakájok . .. Csengő fogatok, versenyparipák. Csuna tündérálom. Az irigykedők százezrei A nagy urak, mágnások, mókóságok barátsága. Alapíttatott 1864 ben. ^ legrógi"blD és legnagyoTDlD Manheim Ármin, ezelőtt Altsíadter Jakab czipőraktára c±;]Dcrü-ZiXe-fc©_ Alapíttatott 1864 be Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopád-munka) kiváló gond lesz fordiíva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = tTzletemet e. postapalotá"val szemhen óip-ÜLl-b sagárb ^ázaim-lDa tielyeztem & "b