Pápai Közlöny – XXII. évfolyam – 1912.

1912-04-07 / 14. szám

és ha végre ide beér fáradtan, kimerülve, zárva talál minden boltot, az élelmi czikkek árusításával foglalkozó üzleteket pedig esetleg épp orra előtt zárják be ! Ha legalább déli 12 óráig lennének nyitva a vidéki városok üzletei, tekintettel a faluról jövő vevő közönségre, de tekintettel az ottani kereskedőkre is — még hagyján. Mert főleg a vasárnapon faluról beözönlő vásárlókra vannak azok utalva, egész heti áruforgalmuk nem tévén ki annyit, mint épp a vasárnap délelőtti; aztán ne képzeljék azok a nagyvárosiak azt, hogy a vidéki kereskedő is, ugy mint a nagyvárosi kollegája, kiírhatja üzletében, szembetűnő helyen, hogy „Szabott árak", mert evvel nem érne czélt, az a jó falusi, akár férfi, akár asszony, azt a vasárnapon végzendő bevásárlást nemcsak valami szükséges rossznak tekinti, de egyedüli élvezetének, mulatságának is, a melynek már egész héten előre örvend és épp azért ki is akarja azt használni. Ha 20 fillérért vásárol valamit, hát alkuszik is legalább ennyi percet ezen, mert ennek már ez a rendje, ennek igy kell lenni, ha nem alkudna ennyit, azt képzelné, hogy becsapja a kereskedő. Ez pedig ismervén már ezt a szokást, kénytelen annyival magasabbra szabni a portéka árát, hogy aztán a végén nagylelkűen engedhessen belőle, igy a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad ! Ez az egész procedúra pedig sok időt vesz igénybe, sok a vevő is ilyenkor és habár már jókor reggel nyitják a vidéki városokban az üzleteket, mégis lehetetlen 10 óráig végezni a vevőközönséggel, azért kellene ezen rendeleten változtatni, legalább a vidéki városokat illetőleg. Itt minden bolt déli 12 óráig lenne nyitvatartandó, erre az időre még a legtávolabb lakó falusi is elvégezheti bevásárlásait és a kereskedő is meglelné számadását. Ami pedig a kereskedők alkalmazottjaikat illeti, be lehetne ezeknek szabadságát ugy osztani, hogy vasárnap délelőtt helyett, egymást felváltva a hét valamelyik délelőtt vagy délutánján szabadságoltatnának, mert hétköznapon a vidéki városok boltjai, sajnos, többnyire csak ugy konganak az ürességtől, ilyenkor ugy sincs sok dolga az üzleti személyzetnek. Kereskedelemügyi miniszterünk szives figyelmébe ajánlom falusi népünket és vidéki városaink boltosait! * Sokat tapasztal a falusi ember, csak az a sajnos, hogy nagyon ritkán valami kellemeset. Persze, a nagy városiaknak mindezekről még sejtelmük sincs, de annál inkább nyomják ezek a gondok az országnak gazdálkodással foglalkozó elemét. Egy vidéki bérlő. KARCZOLAT a, xnixli) Jn.é fc:r?őlMegjÖttek ! No hát nem jöttek meg ? Ösmersz ? Ehhez a képletes megjegyzésekhez azt hiszem szükségtelen kommentárt fűzni, mert a bennfentesek amúgy is megértik, hogy mit kívántam ezzel a bekezdéssel jelezni. Félreértések kikerülése végett, — jobban mondva a gyengébbek kedvéért körülirom, hogy ezek a jelszavak fheatrális jellegűek és általános jelszavak gyanánt használtat nak társadalmunk egyes rétegeiben. Ugyancsak félreértés kikerülése végett jeleznem kell, hogy sok mások is „megjöttek" a héten. Megjöttek diákjaink, leánynövendékeink és még sok minden ami nem feljegyzésre méltó idegenforgalmunk krónikájában. Azt talán feleslegei? megemlítenem, hogy ezzel a kifejezéssel „megjöttek" a hagyományos szokáshoz híven színtársulatunk tagjait értettem és mi tűrés tagadás, a krónikás bohém vére nem tagadja meg magát és oda huz, a hol rokoniélekre talál. Már pedig az „üzlet érdekében" rokonabb lelkekre a krónikás nem talál máshol, mint a színtársulat körében. Régi ösmerőseink jöttek meg. Egy két taggal fogyva bár, de törve nem, érkeztek meg hozzánk, hogy a téli székesfehérvári szezon után ujult erővel érdemeljék ki a gázsit, melyre sokan már ugy vártak mint izraelita polgártársaink a Mesiásra. Nagypénteken délután érkezett meg a társulat és — amint már szokás — rögtön a lakáskérdés megoldása volt első helyre kitűzve. Többen már előre biztosították magukat az őszi ismeretség alapján lakás adójuknál, de nagyrésze, részint minthogy az őszi évadban nem volt megelégedve a lakással, jobb, szebb és biztosabb otthont akartak maguknak biztosítani. Nehezen ment a fészekrakás, mert bizony-bizony bajos nálunk lakást kapni és főleg nehéz a színtársulat tagjainak, jóllehet régi ismerősök és sokan a régi lakásaikat nem kaphatják meg, mert időközben ki lettek adva és igy sokszor ugyancsak bevásá rolnak a lakás választásban. Érdekes epizódok is játszódtak le az ilyen lakáskeresések és kiadásoknál. A lakásadó, — hí nem ösmeri még a tagot — minősítés szerint állapítja meg a bérösszeget. Ha elf.őrendü színésznő reflektál a lakásra és kinézi belőle, hogy megtetszett a lakás, srófol egyet és a szokásos bérösszeg duplájával áll elő, melyből egyelőre nem tágit, de alkudozásokba bocsájtkozva, végeredményében mégis a színésznő lesz becsapva. Egyes bérbeadónál nem a minőség, hanem a mennyiség lesz tekintetbe véve. Világosan szólva, azt nézik mennyi ékszerrel rendelkezik az ilierő színésznő. Hosszú aranylánc, briliáns gyürük, fülbevalók stb., ezek mérvadók s ily alkalommal hamarább lesz megkötve az üzlet. Színésznél már simábban megy a kötés. Ilyen alkalomnál a podgyász mennyisége és a fellépés imponál és ezen az alapokon a lakás átvétel „gemacht". Más nóta járja ugyan akkor, ha a színész csalados, mert ilyenkor az apróság, a konyha dualizmus és más ilyen közös célok lesznek kikötve, melyekhez a színészeknek bele kell nyugodniok — kényszer hatása alatt. Ezen lakáshajsza mizériát növeli azután az úgynevezett „lakás közvetítők", kik ilyen alkalommal mint a hiénák ugy várják már az érkező színtársulat tagjait részint az állomásnál, részint a szállodák előtt, ahol egyelőre fedelet biztosítanak maguknak. Ezek nálunk nagyrészt amolyan a fővárosi „duna" mintájára „tapolcai jágerok" cimet viselnek ós nem annyira közvetítő díjra mint mellékkeresményre számítanak. Aki ügyesebb az fogja el a jobb pasast és addig van a sarkukban mig be nem fészkelnek valahol. A lakás kérdésével valahogy végeztek, de még koszt dolgában hiányoznak a hiteles adatok. Annyit azonban már most is jelezhetek, hogy az őszi szezon gárdájának a fő hadiszállása a Griff szálloda éttermében lesz és ha nem jő valami közbe, ugy a koncentrálás — mint az őszi sziniévadban — itt várható. Egyelőre színtársulatunk bevonulásáról több jelenteni valóm nincs és várom a to vábbi fejleményeket. A fejlemények rövid ' időn belül szoktak nálunk kibontakozni, főleg pedig régi ismerősökről van szó és egyeseknél a téli szezon csak átmeneti volt s mint jeleztem, alig várták, hogy Pápára jöhessenek és a viszontlátás örömét élvezhessék. Ebben a tudatban nincs is okunk kétkedni, hogy minden tekintetben erős szezonra van kilátásunk. No hát nincs kilátásunk ? Frici. Az hirlik . . . • / Az hírlik, hogy Pápa váfosa ugy táncol, ahogy a vármegye fütyül. Az hirlik, hogy Pápa városa nemsokára fuldoklik az adósságokban. Az hirlik, hogy dr. Antal Géza orsz. képviselőnk a népszerűség létráján halad. Az hirlik, hogy a polgármestert annyira tisztelik, hogy minden válaszát tudomásul veszik. Az hirlik, hogy a rendőrkapitány utóbbi időben rokonszenves oldaláról is mutatkozik be. Az hirlik, hogy a Sportegyletben nem verőfényes, hanem fényes verőnapokra van kilátás. . Az hirlik, hogy a Jókai-kör a szokásos nyári záradékkal lett ellátva. Az hirlik, hogy Pápán nagypénteken Székesfehérvár felöl fujt a szél. Az hirlik, hogy a színtársulat tagjai nagypénteken Pápán fészket raktak. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány női tagja nálunk a viszontlátás örömeit élvezik. Az hirlik, hogy a színtársulat néhány tagja Székesfehérvárról opcióval jött Pápára. Az hirlik, hogy a darutollas legények a húsvéti ünnepek alatt a szélrózsa minden irányában a szállóigéket hirdetik. Az hirlik, hogy a libatollas legények körében a husvétkünnepek alatt Mace(s)doniáról tartottak felolvasást. Az hirlik, hogy Pápán a diplomás hólyagok a színtársulatnál már előlegesen be lettek jelentve. Az hirlik, hogy Pápán a duplahólyagok a sziniévad alatt csak másodrangban fognak szerepelhetni. Az hirlik, hogy Pápán a próba hólyagok protekcio utján diákjeggyel járhatnak a színházba. Az hirlik, hogy a Főtéren egy ösmeretlen tettes egy füzöt talált. Az hirlik, hogy Adásztevelen két leány a tehenet is legénynek nézte. Az hirlik, hogy a Pápai Közlöny szerkesztője a sziniévad alatt csak birtokon kivül felebbezhetö meg. 11 IEE XC— Boldog husvéti ünnepeket kivánunk lapunk olvasóközönségének és munkatársainak! — Husvéti istenitiszteletek. A r. k. templomban húsvét napján misét mond Kriszt Jenő esperes, ugyancsak ő tartja a szentbeszédet is. Ünnep másnapján Kriszt Jenő esperes miséz, prédikálni pedig Szentgyörgyi Ignác káplán fog. — A református templomban d. e. mindkét napon Kis József