Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-02-12 / 7. szám

felesége és Mágoesi Sándor szolga tartóz kodtak. A tulajdonos neje megmondta az értéktárgyak árát, de a napszámos ember, Makkos Vendel akit a szolga egyébként rég óta ismert, sokallotta az árt és vásárlás nélkül távozott. Délben, szokás szerint Geistné becsukatta a ház kapuját, felment ebédelni az emeleten levő lakásukba. Makkos Vendel azonban nem távozott, hanem csupán a szomszédos Czirfusz féle vendéglőbe ment át, ahol alaposan megebédelt ekkor éppen 12 óra volt, amikor a vendéglőből eltávozott Makkos Vendel egyenesen a zálogház felé tartott, amelynek kapuját azonban zárva találta. Csengetett, mire az emeletről lejött a Geistéknél lakó Kovács Imre I. gimnazista diák és beengedte Makkost. Ekkor már Geistné is lejött a lakásból. — Azt a gyürüt éss láncot akarom megnézni, amire már alkudtam •— mondotta Makkos, mire Geistné gyanutlanul kinyitotta a zálogintézet helyiséget és előre ment. A kis fiu és Makkos Vendel követte. Geistné leült az asztalhoz, hogy a fiók" ból elővegye a kért tárgyakat, ekkor Makkos előrántotta hatlövetű revolverét és villámgyorsan rálőtt az asszonyra, akinek jobb füle alatt hatolt be a golyó. A boldogtalan asszony a földre rogyott és rémesen sikoltozni kezdett, a kis fiu pedig, aki az ijedtségtől reszketve a pult mögött állt, segítségért kiabált. A gyilkos ezután a fiúra fogta fegyverét és rálőtt. A kis, 11 éves gyermek rögtön összeesett, mire Makkos újból Geistnére lőtt, aki élettelenül rogyott össze. Mindez alig pár pillanat alatt történt, anélkül, hogy akár a házbeliek akár a szomszédok a lövéseket, vagy a segitségkiáltásokat meghallhatták volna. Csak igy eshetett meg az, hogy a gyilkos zavartalanul távozhatott. Páratlan hidegvérrel bezárta a kaput, annak kulcsát magához vette s újból visszament a Czirfusz korcsmába. Ott ismét bort rendelt, majd pár perc múlva kalapját és felsőkabátját a vendéglőben hagyva, kiment a ház egy félreeső helyére, ott újból megtöltötte revolverét. Igy felkészülve ujra eltávozott a vendéglőből és hajadonfővel visszament a zálogházba, a nála levő kúlccsal kinyitotta a kaput, csendesen belopózott az üzlethelyiségbe. Csak most fogott hozzá a rabláshoz. Felfordította az íróasztalt és feltörte annak nagyobbik fiókját. Az ott talált pénzt, pontosan 314 K 28 fillért és egy aranyláncot és gyürüt magához véve, azután ismét csendesen eltávozott a házból. Fél egy óra tájban a szakácsnőnek feltűnt asszonya hosszas távolléte, lejött az emeletről az üzlethelyiségbe, ahol rémes látvány tárult szemei elé. A bolthelyiség feldúlva, a kis Kovács Imre holtan a padlón, Geistné pedig vértől borítva a két ajtó között feküdt. A megrémült szakácsnő fellármázta a házat és a szomszédokat. Csakhamar óriási tömeg verődött össze a zálogházban, többen orvosért, mások a rendőrségre futottak. A rendőrségről Fodor rendőrbiztcs és több közrendőr jelent meg. Kihallgatták az asszonyt, akit az előhívott dr. Steiner v. főorvos az első segélyben részesített, bekötözve súlyos sebeit. — Nem tudom a nevét, mondotta a szerencsétlen asszony, egy szőke hajú, nap számos formájú ember, egy aranygyűrűre és láncra alkuldott Sándor ismeri. Nyomban elküldöttek a zálogház szolgájáért Mágoesi Sándorért, aki otthon családja körében ebédelt Eléje tárták Geistné vallomását, amelyből rögtön megmondotta, hogy a leírás Makkos Vendelre illik, aki délelőtt és kedden is megfordult az üzletben. A rendőrség azonnal minden intézkedést megtett a gyilkos elfogatására. Nagy János és Kun Pál rendőrök Makkos Vendel sógorának, Tóth Andrásnak a Ligeti-uton levő lakására mentek. A kapun belül revolvert rántottak és hirtelen berontottak az első szobába. Ott ült az asztalnál rokonaival együtt Makkos Vendel mihelyt a rendőröket meglátta, felugrott és a zsebéhez kapóit. A ! revolver előrántására azonban már nem volt : ideje, mert Kun Pál fegyverét Makkos mellének szegezte, Nagy János pedig megragadta és összekötözte. Az aranylánc akkor már a mellényén fityegett. A rendőrök a városházára, onnét pedig csakhamar az ügyészség fogházába kisérték. Füredi Gyula vizsgálóbíró nyonjban kihallgatta a gyilkost. — Beismeri, hogy betört Geisí. Mór i üzletébe és agyonlőtt egy kis fmt, kétszer rálőtt Geistnére és kirabolta az üzletet ? — Igenis, beismerem, volt az egykedvű . válasz. — Miért tette ezt ? A gyilkos erre a kérdésre nem felelt, csak merően a földre sütötte szemeit. Megmolozása alkalmával minden tárgyat megtaláltak nála, csupán a pénzből hiányzott j 2—3 korona. Mint kitiint, a gyilkos rémes tette után ismét visszament a Czirfusz ven! déglőbe, ott nyugodtan kifizette tartozását, | felöltözött és hazament sógorához. Azt is beismerte, hogy a gyilkosságot és rablást előre megfontolt terv szerint hajtotta végre, , mert egyenesen azért jött Pápára, hogy • ilyen módon pénzre tegyen szert, j Makkos Vendel egyébként többszörösen I büntetett előéletű ember. Nemrégiben elköl ! tözött Pápáról, ahol kőmives mesterséget j folytatott, megnősült és a zalamegyei Baí rabásszegre költözött. Onnét jött hétfőn | Pápára azzal a szándékkal, hogy bármi I uton pénzhez kell jutnia. Érdekes, hogy a gyilkosságot megelő ' zőleg délelőtt Makkos Vendel járt Stern j Lipót Kossuth Lajos-utcai üzletében is és ! körülbelül egy negyed óra hosszat tartózkodott az üzletében. Ugy látszik már itt is a kedvező alkalomra várt a merénylet elkövetésére, de mivel egyre jöttek mentek a vevők és az u'cán is sokan jártak, eltávozott azzal, hogy z, feleségével majd visszajön pa mutot vásárolni. Ez hazugság volt, mert felesége nincs is Pápán, otthon »

Tan Barabási szegen. A zálogintézet tulajdonosa Geist Mór a gyilkosság napján Pápáról távol volt, siirgö nyileg hívták haza s csak itt értesült a tör• téntekrői Ugyancsak táviraülag értesítették a szerencsétlenül járt Kovács Imre Kisbéren , lakó szüleit fiuk tragikus haláláról. A kis Kovács Imre a ref. főgimnázium I. osztá, lyuba járt, eminens tanuló s szüleinek egyeti 1-n gyermeke volt. Temetése pénteken d. u i 2 órakor ment végbe óriási részvét tmellett. . Ott volt a végtisztességen a főgimnázium ! tanári kara és ifjúsága teljes számban. Geistné állapota rendkívül súlyos. Csü1 örtökön Petz Lajos dr. győri kórházi'főorvos, Weltner Sándor és Bechnitz Ede dr. helybeli orvosok segitségevel műtétet, végzett rajta, de egyúttal csupán az egyik golyót sikerült eltávolítani. A szerencsétlenül járt asszonyt mai napon Budapestre szállítják, ahol ujabb operációval meg fogják kísérelni a másik golyó eltávolítását is. Geistné felépülése remél he tő ugyan, de valószínű, hogy egész életére vak marad, mert a golyó a látóidegeket, is szétroncsolta. A veszprémi kir. ügyészség vezetője, Juraszek János kir. ügyész pinteken delinán Pápára érkezett es intézkedett a gyilkosnak Veszprémbe szállítása iránt, ami erős fedezet, mellett szombaton délután történt. A borzalmas eset, amellyel a fővárosi napilapok is foglalkoztak, a városban rendkívüli izgalma' keleti. A lakosság minden rétege még ma is az esei ha-ása a'a

;:t áll és napokig nem beszélnek egyébről, mint a kegyei leníi! végrehajtott rablógyilkosság részleteiről. KARCZOLAT a m ult ixó tacőü Városunkban emberemlékezet óta nem történtek oly szenzátiót keltő események, mint a lefolyt héten. Talán enyhén fejeztem ki, hogy csak szenzátiót keltő események adták magukat eiő, mert valóságban borzalmas és végzetteljes események történtek, melyek városunk lakosságát, melyek nemcsak a lefolyt héten, hanem még sok ideig izgatottságban fogják tartani. Kijelentem jó eleve, hogy a borzalmas és végzetteljes eseményekről nem fogok részletesen beszámolni, mert nem tartozik hivatásom körébe, jobban mondva a heti krónika keretébe és hogy mégis jeleztem, azt azért tettem, hogy igazoljam azon állításomat, hogy „emberemlékezet óta" nem volt városunkban oly szenzátiós esamény, melyről a fővárosi lapok is hasábos tudósításokat hoztak. Csak ugy átmenetelileg jelzem az esetet, hogy rablógyilkosságról van szó, mely végeredményében halálos eredményt vont maga után, ugyszinte egy hirtelen halálról van szó, mely városunk általános részvételére adott alkalmat és ezzel azutan azt hiszem, hogy mint heti krónikás elmondtam ezekről az esetekről, hogy „a mór megtette a kötelességét, a mór mehet tovább". Azért fűztem ehhez a közmondáshoz a „tovább" szót, mert nekem nem hivatásom „drámázni", hanem azokról az eseményekről beszámolni, melyek „Clio" évkönyvébe lesznek megörökítve és amelyek a heti krónika olvasóinak szórakoztatását van hivatva kiforcirozni. Pláne most nem időszerű a szomorúságról megemlékezni, amidőn farsangi idényről van szó és főleg akkor, amikor tényleg farsangi szenzátióról lehet megemlékezni a heti krónikában. Szól pedig a szenzátió egy müvészestélyről, melyet a katholikus kör rendezett a Griíf-szálló nagytermében. Utóbbi időben ííok művészhangverseny lett megtartva városunkban, de ezek mindegyikének „hivatásos" jellege volt, amennyiben részben világhírű, részben országszerte elösmert művészek ragyogtatták művészi tehetségüket, de ezen a hangversenyen oly fővárosi vendégek szerepeltek, kik még sem világi, sem országi hírrel nem dicsekedhetnek, de nem vetjük el a sulykot, ha azt találjuk mondani, hogy rövid idő múlva a hangversenyen közreműködő szereplők közül néhány nevet a művészek sematizmusában fogjuk megtalálni. A hangverseny lefolyása nem tartozik hivatásom körébe, hanem annyit jelzek, hogy a hivatásom körébe tartozó események megírására hasábok kellenének rendelkezésemre állani, hogy ennek a kedélyes szórakoztató és talán, említésre méltó „művészi" színvonalon álló hangversenyről a heti krónikában helyet lehetne szorítani Röviden szólva, „mesés" volt. Nemcsak a laikus, hanem a zenét műértő közönség is élvezetet talált a műsor választékos összeállításában. Eltekintve a laikus és a műértő közönségtől, még a táncolni vágyó közönség még nagyobb élvezetben részesült, mert a hangverseny után oly mohó kedvvel fogtak a tánchoz, hogy — a zenészek bemondása után — három napig „karraerevedésben" szenvedtek. De nem is csuda. Az hirlik, hogy az étteremben még reggeli 7 órakor még javában járták a csárdást azok, kik a teremből dekórum folytán ki lettek lakoltatva. Pardon 1 Elszóltam magamat ! Frici. A/ hirlik . . . Az hirlik, hogy Pápa városa lassan siet a haladás utján.