Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.
1911-12-17 / 51. szám
Iákat Budapesten; amazt azért, mert négy középiskola bevégzése után, benne négy évig tart a kurzus, de a végzett tanulók csak iparigazolvány váltására jogosultak, önkénytességi joguk pedig nincs; az iparművészeti iskolát pedig azért, mert növendékei a gyakorlatban rendesen alsófoku (6 fcéterépiskolai osztálynak megfelelő) ipari szakiskolából kerülnek; ez a legdrágább ipariskolánk, meg a budapesti felső fémipariskoia; e kettőre költ a kormány úgy 6—700000 koronát, félannyit, mint a műegyetemre egymagában. Ezek a felső ipariskolák maguktól fejlődtek, rájuk az ipartörvény semmiféle felvirágoztató vagy csak szabályozó hatással sem volt; a mit pedig az 1884. ipartörvény megállapított, az lehetett a papiroson jól kicirkalmazva, de csak a a virágzó ipariskolák bénítására, ön érzetük boszantására és svindlikurzusok nyitására szolgáltatott alkalmat. Az országos vizsgálóbizottságok (1 Budapesten az építőmesteri vizsgálatra, 21 a vidéken, a kőműves, kőfaragó és ácsmesterek képesítésére) azt az eszmét szolgálta volna és domborította volna ki, hogy az építő iparágak képesítését csak az állam adhatja, senki más; az országos tanügyi kongresszusok sürgetik évek óta pl. hogy tanítói képesítést csak az állam adhasson, s ne pl. felekezeti főhatóságok is. Megszervezték tehát az országos vizsgáló bizottságot 21 helyen az országban, a hol nincs hozzávaló iskola, a melyben a vizsgához rendszeresen elő lehet készülni, s megszervezték ott is, a hol, mint a budapesti állami felső épitőipariskolán, arra semmi szükség sincs, mert a jelölt már előzőleg meg szerezte az ismereteket magában a f. épitöipariskolában s erről ott záróvizsgát is tett, erről végbizonyítványt kapóit s ennek alapján lehet egy éves önkény tes. De a furcsaságnak ezzel nincs vége; mivel az ipartörvényre hivatkozó min. rendelet nem gondoskodott legalább 21 állami alsófoku épitöipariskoláról se, — a mennyi országos vizsgáló bizottság van, nagy kegyesen meg engedte, hogy az, a ki műegyetemen építészi oklevelet szerzett, s két évig építéssel foglalkozott, nevezhesse magát építőmesternek; ugyanígy, a ki középipariskolát végzett, (ma ezt felsőnek mondják) s három évig épített, jelentkezhessék kőmivesmesteri vizsgára. Nem kevésbbé drákói szabály követeli meg azoktól, a kik nem szereztek már műegyetemen építészi oklevelet, hogy az építőmesteri vizsgára jelentkezéskor „valamely középiskola őszszes tanfolyamát jő sikerrel végezték" ; a szent egyenlőség uevében a minisz ter kivételesen el is engedheti úgy a műegyetemi oklevél, mint a „középiskola összes tanfolyamának" elvégzését ; túl lehet ezen esni egy kis — elővizsgával; ezután mehetünk épitö mesteri képesítésre. Hát a gyakorlatban egyetlen, felső ipariskolát végzett növendék se megyen kömüvesmesteri vizsgára engedélyért, mert ő mehet építőmesteri vizsgára; valamint a műegyetemen építészi oklevelet nyert férfiúnak is deragál az épilömesterségre képesítő vizsgáló bi zottság. A ki ezt a rendeletet szerkesztette, nagyon alkalmazkodó ember lehetett a fölmerült kívánságokhoz, csak az élettel nem számolt; mivel még annyi szakiskolánk sincs, a hány vizsgáló bizottságunk, virágzanak a magániskolák, járják vidéken a protekciós képesítések, Budapesten pedig az elővizsgával megindított építőmesteri vizsgák. * Mi lesz a törvénytervezetben ? Százat teszek egy ellen, hogy a magániskolák lesznek megrendszabályozva, — pedig nem ők a hibásak, hanem az a bolondos képzelödés, hogy — megállítjuk az idő kerekét; nem állítunk iskolákat, mikor az élet kívánja őket s farizeuskodunk a demokrácia, iparfejlesztés jelszavával, műegyetemünk európai hírnevével. Iskola kell nekünk, nem szemforgatás és kába rendszabályok. Sarudy György. A magyar parlamentbeu sok hízelgő szó hangzott el, sok kedvezés került „az alkotmány ősi bástyájának", a vármegyének és — szándékosan vagy nem ? — egészen elfelejtették Magyarország intéző nagyurai, hogy az ősi alkotmány körülbástyázása se utolsó dolog, de ha ennek az alkotmánynak csak a megye volna a bástyája. rég nem volna már meg annak az alkotmánynak még cSak a romja küzdött, — hogyan fogtok megélni szánalmas kis jövedelmetekből ? — Édesapám halála óta még kevesebből éltünk ketten, — felelte a fiatal leány, — s ez sohasem aggasztotta a bácsit. Természetesen az ilyen kis szóváltásoknak mindig neheztelés lett a vége és Katinka feltette magában, hogy csak azért is megmutatja, meg fog élni szerény jövedelmükből. Tudta, hogy a világon senkire sem számithat, hát annál jobban bizott a saját szorgalma és munkabírásában. Csak az esküvő után néhány hónapra látta, hogy nagy, igen nagy dologra vállalkozott. Hiszen szegénységében élt édesanyja mellett is, de akkor, ha valami követelő szükségesség lépett fel, — bármilyen nehéz szivvel tették is, — hozzányúltak a tőkéhez. Most azonban ? Sokkal több tapintat és belátás volt bennük, semhogy panaszaikkal súlyosbították volna anyjuknak gonddal terhes életét. Hát csak nélkülöztek, kuporgatak és lemondtak mindenről, olykor még a szükségesről is, hogy se adósságot ne csináljanak, se rokoni kegyre ne szoruljanak. A mindenttudó Isten talán számontartotta azoknak az éveknek keserves küzdéseit, amikor adta nekik és elvette tőlük gyermekeiket. Csak egymásnak éltek továbbra is, egymásban keresték minden örömüket és minden vigasztalásukat. — Amikor már tul voltak a legnagyobb megpróbáltatásokon és kicsit felfrissült a lelkük egy-egy csapás után, félig fűtött szobában, sötétedő novern beri estén, számolgatni, tervezgetni kezdtek és jóleső nyugalommal ismételgették egymásnak, hogy csak néhány év meg, aztán jóra fordul minden. Akkorra ietelnek azok a fizetési kötelezettségek, amelyek miatt ma még annyira beosztva kell élniök. Mert bi zony, szó ami szó, Székely Ábris urnák még eléggé fiatal és egészséges gyomrát nem elégítette ki az a kis szűkös vacsora, amivel a megsápadt, kissé elbetegesedett Katinka asszony kedveskedhetett neki. Estéről estére üres főzelék került az asztalra, amihez Ábris olyan hatalmas étvággyal fogott hozzá, hogy Katinka jónak látta gyenge gyomrára való hivatkozással kitalálni azt a mesét, hogy az ő egészségére határozottan előnyös, ha vacsora nélkül fekszik le. Amint elnézte az ura kerek, mosolygós arcát, szépen metszett, kissé falánk ajakát, mohó szemeit, örökké kielégíthetetlen étvágyát, odahúzódott melléje és azt mondta neki: — Várj csak, öregem, lesz ez még másként is! Csak ez az egy két év múljon el, meglátod, milyen urak leszünk 1 Akkorra te újra előlépsz, letelik a fizetési előleg törlesztése is, meglesz mind a két kis gyermek sírköve és marad nekünk annyi, hogy te minden este friss pecsenyét kaphatsz. Székely Ábris ilyenkor hálásan csókolta meg a felesége formás, de kidolgozott kezét és azt mondta: — Igen angyalom, de akkor te leszel az első. Kapsz egy szép és meleg bundát, nem kell télen is ilyen vékony kabátban Alapíttatott 1864 ben. _A_ -vid-élc Xeg:c?ég±~bTD és leg-xxag'^rolDt) oipő-azlete. Alapíttatott 1864-ben. Manheim Ármin, ezelőtt Altstadter Jakab cziparaktára Pápa, Kossuth Lajos-utcza, hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadász csizmáit és cipőit. = ttt.i «=>+. a, postapalotával szemben épült saját liáza mIpa lielyeztexri át.
