Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-01-29 / 5. szám

bizva mint- a biztosítótársaságok, mert feltétlenül bizonyos az, hogy a'váró sok képviselőtestületei, ahol a polgárok legjobbjai ülnek, a saját pol gártársaikat ért károkat igazságosabban állapítanák meg. Igaz, hogy a városok által esz közlendő kötelező tüzkárbiztositásoknak két igen nagy akadálya vau : az egyik akadály az, hogy nagy tüzese tek alkalmával, például egy egész város leégése esetén nem volna garantia a károk megtérítésére ; de ezen az akadályon nagyon könnyen lehetne segíteni, mert a városok szövetkezhetnének s együttesen alapitnának egy viszontbiztosító-intézetet, s az öszszes városok á t ü z-k árbizt ősit ásókból befolyó tisztajövédelem bizonyos szá zalékát befizethetnék ebbe a városok szövetkezeiéből álló társulati pénztárba s megállapodhatnának például abban, liogy midőn akkora tűzkár esik valamely városban, hogy a kár ösz szege meghaladja a beszedett bizto sitási dijak összegér, ez ese ben a szövetkezeti viszontbiztosító pénztár tartoznék a kár többletét fedezni ; igy aztán ez akadály teljesen megszűnnék, sőt 'tekintve, hogy a városok saját jól felfogott érdekükben még sokkal jobban igyekeznének a tűzkárokat megfelelő intézmények és jó szabályrendeletek alkotásával a minimumra szállítani le ; idők multával ez a viszontbiztosító szövetkezet oly nagy tőkére tenne szert, hogy abból a szövetkezett városok egyéb nagy nemzeti és culturális célokra is fordíthatnának egy részt. A második és legnagyobb akadálya ennek az egészséges, jó eszme megvalósulásának a hatalmas biztositótársul&tok, a melyeknek igazgatóságában és részvényesei közt hatal mas pénzemberek és befolyásos urak ülnek s szedik az epret couponok, tantiemek alakjában és a jó Isten tudja milyen alakban, s felosztják maguk közt az Istenadta nép filléreiből összejött milliókat. Ezekkel a biztositőtársulátokkal, ezekkel a pénzemberekkel és nagyurakkal nagyon nehéz lesz megküzdeni, mert ezek minden eszközzel védeni fogják biztos és kitűnő üzleteiket s a leghatalmasabb fegyver a pénz, a milliók az ö kezeik közt van ; mig a városok minden fegyver híjával vannak, de erős akarat és SZÍVÓS kitartással ezt az akadályt is le iehet küzdeui, ha összetartunk s megszerezzük még a pénznél, még a millióknál is hatal masabb fegyvert a kormányt és a parlament jóakaratát. A kormánynak és parlamentnek pedig okvetlen számolni kell azzal a nagyon hazafias és időszerű eszmével, hogy a városokat nagyokká és hatalmasokká kell tenni, ha a magyarság suprematióját ebben az országban biztosítani akarja. Villamtelepünk köréből. A villanytelep felügyelő bizottsága f. hó 21-én Mészáros Károly polgármester elnöklete alatt ülést tartott. A bizottsági ülésen jelen voltak: Krausz József N., Hajnóczky Béla, Varga Rezső, dr. Hirsch Vilmos, dr. Lővy László, Győri Gyula, Borsos István, dr. Kende Ádám, Csoknyay Károly, dr. Csoknyay János, dr. Weltner Sándor bizottsági tagok és Major Gyula üzemvezető. Üzemvezető jelenti, hogy Szántó Károly helybeli ékszerész és órás a 4 filléres áramdijat, melyet a bizottság csak a villamos órára engedélyezett, az egész üzletére kérelmezi. Üzemvezető jelenti, hogy Eőry István gépész a nyugdíjintézetbe nem volt beíratható miután fizetéséből nem nélkülözheti a reá eső tagsági dijat. A bizottság utasítja az üzemvezetőt, hogy adja tudtára Eőry István gépésznek, hogy kisebb összegre biztosítsa magát, mely esetben a tagsági dij is csekélyebb lesz. Üzemvezető javaslatot tesz a villámtelep teljes felszerelése és kiépítése költségének megállapítására vonatkozólag. A bizottság tekintettel arra, hogy a viliaratelep fennállása óta összes jövedelme beruházásokra lett fordítva ós igy a város eddig jövedelmet nem élvezett, utasítja az üzemvezetőt, hogy készítsen költségvetést — Ne félts, édes mátkám. Dicsőséget szerzek a Géczy ur,csapatának s boldogságot magunknak. Ó nagylelkű, jó ur. A veszélyes pontokra is csak azért küld, hogy kitüntethessem magam, alvezér legyek s akkor lakzit tarthassunk az én egyetlen Juliskámmal. . Csattanó csók, keserves sóhaj és eltűnt, a; vitéz. .A ;szép őszi verőfény, is elborul. A hegyről gomboiygó félhők kisérik le, mint sötét zászlók, a fényes lovascsa. paípí. Géezy, a várúr, érkezett kíséretével. .; (A csendőr felkiáltott álmában: „Akármi : legyek,.ha nem olyan kopasz, vörösképii ur, m i i > t a * J u 11S lv a k e re'sz t a p j a ! A száva is épp olyan jóságai a leányhoz:") : ; — Gyerineke-ra.y a védtelen bárány kát hamar éltagadják a kóbor farkasok. Gyére föl 'a 'várba, ott jó lesz a . dolgod a többi' belső leányok között. ; , ; ' ' ; A várúr; elvágtatott, s az álomkép is fordult egyet,

4 ... Nagy lovagterem á falon rozsdás fegyverek s páncélos ősök képei. .Arannyal gazdagon" áttört, .törökbársony öltözetben ül a völgy viruló leánya a bozontosVmedvebőrpamlagon., A szabad .kandallóban .-.lobogó tüz fénye ^bi boroson ben füröszti gyönyörű alak ját. Sötét árny jelenik meg a leány mögött. A várúr. Odatelepszik melléje, megfogja a kezét s egyre közelebb simul a fiatal testhez. (A csendőr melléből kínos hörgés tört elő. Vadul hánykolódik, mint akit lidércnyomás gyötör. Rémülten látja, hogy a várúr feje, amely épp olyan kopasz és vö ros volt, mint a Juliska keresztapjáé, rut, ijesztő pókká változik át. Odatapad a szép, fehér nyakhoz és szijja, szijja az üde, fiatal vért. Ólmos zsibbadtság kötötte le az ál1 modó fiu minden tagját. Nem tudott segélyére sietni a ruful mégtámadott leánynak. Az álom békóival folytatott küzdelmet csak akkor hagyta föl, mikor dermedten látta, hogy a leány nem védekezik, nem jajgat, hanem édesen fölnevet s a szörnyű pókot simogatja — kicsiny, drága kövektől ragyogó kezével. Mély sötétség vette körül s erőtlenül, keservesen nyöszörgött.) A hajnali derengésben az őrmester állította talpra : — Megfeküdte a gyomrod a zsiros .szalonba/öcséin ! Egész éjjel jártad a vitus: táncol valamelyik régi világbeli kisasszony ;szellemével. Az én öreg csontjaimat bezzeg i békén hagyták — mondta nevetve. A fiu arca olyan volt, mint a meszelt fal. Szótlanul szedte össze a fegyvereit s mig hazaértek a kaszárnyáig, bolondnál bolondabb feleleteket adott az őrmester kíváncsiskodó kérdéseire. A legénységi szobában az ágyán feküdt a régen várt levél. Lázasan tépte föl, — s mintha a szemének nem is hinne, hangosan olvasta : „Kedves László! Örömmel hallottuk én is, meg a keresztpapa is, hogy maga milyen kötelességtudó, használható ember. Maradjon csak a csendőrségnél, a kereszt papának lesz gondja rá, hogy sokra vigye. Azt a gyerekkori csacsiságokat meg velem együtt felejtse el, mert én már a nagyvárosé maradok. Megfogott, többé nem enged el. Sok jó kívánsággal üdvözli Juliska." A fiu száraz, égő szemmel meredt a levélre. Halkan, szaggatottan beszélt saját magához, mig fegyverét leakasztotta : — Az álom... a vörös pók... a kiszivott fiatal vér . . . Hatalmas dörrenés verte föl a kis csendőrkaszárnya csöndjét. Az őrmester berohant, de akkorra már az átlőtt szivén nyugvó illatos levél sorait elmosta a kibuggyanó vér patak. Schwach Mór cipőraktára Pápa, Kossuth Lajos-utca (Karsay-féle ház, az uj posta mellett), hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. Beteg lábakra (ortopad-munka) kiváló gond lesz fordítva. Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vizmantes vadász csizmáit és cipőit. ^ Ugyanitt saját készítésű raktári cipők kaphatók. ^Q