Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-11-26 / 48. szám

jobban szólva az igazi demokratizmus megjelenését a magyar közéletben ; másodszor pedig a magyar nemzeti eszme megerősödését. A városi polgárság frissebb szellemű, modernebb gondolkozású, a nehézkes falusi embereknél, nincsen ugy a hagyomá nyoklioz kötve, annál inkább, mert neki még nincsenek is hagyományai. Ujitásra, haladásra könnyebben kapható, az uj eszmékre hamarabb reagál s agilitása miatt alkalmasabb is az azokért való küzdelemre, mint a falusi ember. És ez a városi polgárság amellett, kevésszámú kivételt leszámitva, teljesen magyar : nemzetiségi vidéken is egymásután magyarosodtak meg a városok és idegen népszigetek között a városok adják a magyaro sodás gócpontját, mely megtartja az összefüggést és a kapcsolatot a ma gyar kuli urával. A hivatalos lap tehát nekünk kedves dolgot újságol. Reményeket ébreszt bennünk, amelyeket — jól esik ezt hiuni — nem czáfol meg a jövő. őréből. A vármegyei Gazdasági Egyesület igazgató választmánya folyó hó 16 án ülésezett Hunkár Dénes főispán elnöklete alatt. A napirend előtt elnöklő főispán bejelenti, hogy a Veszprémi Közgazda sági Bank és Takarékpénztár és a Vármegyei Gazdasági Egyesület egy gazdasági áruraktárt fog létesíteni, hol a birtokos osztály az összes gazdasági eszközöket, cikkeket, terményeket a legjobb forrásokból a legolcsóbb áron és kedvező fizetési feltételek mellett szerezheti be s kéri a vármegye gazda társadalmát, hogy e hasznos intézményt pártolja. Előadó ismerteti a vármegye alispánjának átiratát, melyben véleményt kér az állami, törvényhatósági és községi utak befásitására vonatkozólag. A választmány javasolja, hogy a szederfákon kivül gyümölcs és más hasznos fák is ültessenek az utvonalakra. Pártfogolja Zalavármegye törvényhatósági bizottságának azt a határozatát, hogy a feliratban kéri a földmivelésügyi kormányt, hogy akadályozza meg az argentínai fagyasztott hús behozatalát. A barom fi vész terjedésének meggátlása érdekében csatlakozik a Temesvármegyei Gazdasági Egyesület azon indítványához, hogy a veszedelmes betegséget némikép is ellensúlyozó oltó1 anyag, a „Galoszerin" a hazai bakterologiai intézetben is gyártassék s ne kelljen azt a védöoltóanyagot a tenyésztőknek drága pénzen a külföldről beszerezniük. Ügyvezető titkár bejelenti, hogy a Balatoni Szövetség felkérte a Magyar Gazdaszövetséget, hogy a jövö évben a nagygyűlését vármegyénkben a Balaton mellett, Siófokon tartsa. A Balaton Szövetség felkéri az egyesületet, hogy szintén hivja meg a Gazdaszövetséget s hasson oda, hogy az Országos Gazdagyülés minél fényesebben sikerüljön vármegyénkben. A választmány egyhangú lelkesedéssel elhatározza, hogy mindent elkövet, hogy a Gazdaszövetség nagygyűlése Siófokon tartassék s a nagyobb siker érdekében a vármegye közönségét is felkéri az anyagi és erkölcsi támogatásra. Örömmel veszi tudomásul a választmány, hogy a katonaság és a kisgazdák sikeresebb gazdasági oktatása érdekében a földmivelésügyi kormány hajlandó Veszprémben egy minta parasztgazdaságot felállítani, de minthogy erre alkalmas nagyságú földbirtok egy darabban és az országút mentén a kisgazdák kezén nincsen, ezt bérlet utján óhajtja beszerezni s a bérbirtok átengedése végett a veszprémi püspökséghez és a káptalanhoz intéz kérelmet. A mintagazdaság üzemtervének elkészítésével Kajdacsy Endre titkárt bizza meg. Az enyingi járásban a nagy hasznot hajtó kendertermelést óhajtja meghonosítani és Enyingen kenderkészitö gyárat kíván létesíteni. Az erre vonatkozó előmunkálatok elvégzésével Kajrózsaszinü tüllel megkoszorúzott tükrök és a czukorkák papirosára nyomott német jelmondatokat áhítatos szívvel olvassák el még azok is, akik nem bírják az idegen nyelvet, csak sejtik, csak érzik, hogy a czukkerli s a szerelem között okvetlenül van valami összefüggés. És ti forró, titkos szavak, hoszszadalmas kézszoritások és meleg, ölelkező tekintetek, nem azért szerepeltek-e mind nyájan a költészet szótárában, hogy ezen a báli éjszakán testet öltve, megjelenjetek a második quadrille alkalmával, midőn minden becsületes, igazszivü halandó párjával tánczol és a mamák a sarok ripsz-kanapéiról örvendezve gondolnak a közeli farsangra, a közeli farsang lakodalmaira? Füzértánc és mazurka! Csak a negyvenes években tudták igaz jelentőségét e tánczoknak. Most tehát fusson szobaleány, mindeneslány a ház minden irányában és keresse meg a kisasszony pillangós czipellőjét. * A lámpák igazán ugy ragyogtak, mint előre megálmodták a szivek. A Hamrák kisasszonyok és a többiek valamennyien megtalálták párjaikat, mert olyan fiatalember még nem igen volt abban az időben, aki életuntságot színlelve, elke rülte volna a táncot. — Az iskolában ínég Ovidiust tanították, táncolni kellett a fiatalembereknek. De mégis volt ott egy fiatalember, aki a táncosok sokadalmát elkerülve, magányosan ődöngött a fényes szála homályos sarkaiban. Sápadt arcú, nyúlánk termetű, daczos tekintetű ifjú volt ez, a ki két kezét hátrafonva, hallgatagon nézegette a tánczogokat. — Sohasem mosolygott, de szomorú sem volt. Hisz itt volt, láthatta azt, akinek a kedvéért idejött. Szendrey Júlia éppen Hertelendy úrral járta a füzér tánczot. A sápadt arcú ifjú arca talán még sápadtabb volt, mint rendesen. És talán akkor sajnálta életében azt, hogy nem tudott tánczolni. A gyönyörű barna leány kecsesen és szarvas módjára táncolt és minden mozdu latán meglátszott, hogy valakinek nagyon akar tetszeni. Tánczosának vagy másnak ? Ki tudhatná azt, ki láthatna bele egy leány lelkébe ? A nyugalom, a mit a sápadt ifjú ma gára erőszakolt, percenként múlófélben volt. Miért tánczol az ő szerelme mással ? Miért kell neki egyáltalában tánczolni ? Júlia is olyan butácska, naiv teremtés volna, mint a többi leányok, akik a test, a láb és a kar sajátságos mozgatásában gyönyörűségüket találják ? Nem, nem, az nem lehet, hogy Júlia ne tudná, ne érezné azt, hogy neki fájdalmat okoz azzal, hogy másnak a karján mutatkozik. Hisz idáig megállotta azt, hogy I nem táncolt és hallgatagon üldögélt a költő ! mellett, aki tiz szónál többet nem mondott i ezen az estén, de

r azt, amit gondolt, érezni kellett Júliának. És most íme, mégis táncra kelt azzal a kicsípett fiatal úrral ... Ennek bizonyosan valami mélyebb oka van. A költő elfordult a tánczolóktól és a sarokban, ahol azt vélte, hogy senki sem látja, mélységes szomorúsággal bámult ki a havas éjszakába a csapadékos ablakon. Az járt az eszében, hogy meg fog tanulni táncolni. Hisz erős akarattal mindent el tudott érni eddig. Táncolni fog Júliával, aki nyilván szeret tánczolni. De hogyan tanulhasson meg táncolni, hogy komikussá, ügyetlenné ne tűnjön fel eleinte ? Hogy őt valaki kinevesse, esetleg a háta mögött kigúnyolja ? Nem, sohasem. Tánczolni azonban mégis csak meg fog tanulni. Ha másképpen nem, egyedül, amikor senki sem látja. Egy kéz nehezedett a vállára. — Petőfi, — mondta Pap tekintetes ur — Júlia keres. — Júlia csak táncoljon tovább, felelt a költő színlelt nyugalommal, hisz az neki mulatságot szerez. — Júlia már nem táncol többet, mert látja, hogy ezzel neked fájdalmat okoz. Téged vár. — 0, a drága leány, — fakadt fel a boldog sóhajtás a költő kebeléből és a táncolókat vadul, sőt illetlenül széjjeltaszigálva, sietett ama saiok felé, ahol Júlia ült. Pap tekintetes ur a nyomában. — Ki ez a neveletlen idegen ? kérdezték itt is, amott is a táncolók között. Pap tekintetes ur megmondta az idegen nevét. És a bálban, a tánczban, mintha egy pillanatra önkéntelen szünet támadt volna. — Petőfi itt van ! suttogták önkéntelenül az ajkak ós a szemek odatapadtak arra a nőre, aki mellett a költő helyét elfoglalta. — Petőfi van itt! hallatszott végig a nagy szálán emberek suttogísa és a legirigyeltebb és a legboldogabb nő ebben a percben Szendrey Júlia volt. Ekkor határozta el, hogy feleségül megy a költőhöz.