Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-10-22 / 43. szám

A hétfői esti ülésen dr. Segesdy Ferenc az egyes egyházraegyék indítványait terjesztette elő s adta elő ezekre vonatkozó határozati javaslatait. Ezek során a közgyűlés elhatározta, hogy felterjesztést intéz az egyetemes konvethez, amelyben támogatja a komáromi egyházraegye indítványát, hogy az államsegély az egyházmegyék népessége arányában osztassék ki. Ugyancsak felkéri a kerület a konventet, hogy az egyház fegyelmi szabályzat ügyét tartsa napirenden s készítse a következő zsinat elé. Elhatározta továbbá a közgyűlés, hogy évenkint hatszáz koronával segélyez egy kül földi tanulásra menő theologust. Németh István egyházkerületi egyházi főjegyző a főiskolára vonatkozó számos jelentést és javaslatot terjesztett elő. Itt a közgyűlés Pongrác József theol. tanárt második könyvtárossá választotta. Örömmel vette tudomásul, hogy a theológia tanári kara az űj. theol ogiai tantervet felsőbb utasítás bevárása nélkül, a tanárok létszámához képest már életbeléptette. Elisra rését fejezte ki dr. Kőrös Endre, a leányiskola igazgatója, és az intézet tantestülete iránt azért, az igen szép eredményért, melyet el ért. Köszönettel vette a közgyűlés, hogy a kultuszminiszter a főiskolai építési államsegély 60 000 koronás tételét a jövő évi állami költségvetésbe beállította. Az intézet kibővítése így remélhetőleg már a jövő év tavaszán megtörténhet. Nagyobb vitát idézett elő a nőnevelő intézet kibővitése. A közgyűlés végül is, Németh István és Kristóffy Gyula jelentése, valamint gróf Tisza István főgondnok, dr. Antal Gábor püspök, Barthalos István, dr. Mohácsy János, Thaíy István, Faragó János s többek hozzászólása után az építéssel 135 000 korona legmagasabb költség mel lett Fa Mihályt bizta meg. A pénzügyek során, melyeket Németh István terjesztett elő, a kerület a pápai főgimnázium 36.000 koronás államsegélyét köszönettel vette. Köszönetet mondott több nemesszivü adakozónak s ezek között különösen Gelencsér Erzsébet dunaföldvári földbirtokosnak, aki a nőnevelés előmozdítására 25000 koronás nagy alapítványt tett. Dr. Antul Géza az egyházkerületi és főiskolai gazdasági tanács elnöke a GellériSzabó János-féle hagyaték ügyében tett jelentést. Az egyházkerület gróf Tisza István főgondnoknak, dr. Antal Gábor püspöknek és dr. Antal Gézának a hagyaték ügyében kifejtett nagy munkájáért hálás elismerését és köszönetét fejezte ki. Borsos István könyvtárnok kimerítő jelentésének tudomásul vétele után a káplántartási segélyek megállapítása következett, majd elhatárolták, hogy a pápai leányiskola tantestületének 100—100 koronás ötödéves korpótlékát kétszáz koronára emelik fel. Délután egy órakor közebéd volt a Griff-szálló nagytermében, amelyen mintegy 60-an vettek részt, köztük gróf Tisza István, , dr. Antal Gábor püspök, dr. Antal Géza, Kovács Sebestyén Endre orsz. képviselők, Németh István egyházker. főjegyző, Barthalos István kerületi jogtanácsos, dr. Segesdy Ferenc táblabíró, Konkoly Thege Béla és számos vezető férfiú vett részt. Harmadik nap. A dunántuli református egyházkerület szerdán befejezte őszi közgyűlését. Ezen a napon a még hátralevő népiskolai, a közigazgatási és elnökileg elintézett ügyek s a missziói bizottság előterjesztései képezték az ülés tárgyát. Miután dr. Antal Gábor püspök, egyházi elnök az ülést megnyitotta, gróf Tisza István főgondnok elutazása folytán a világi elnöki széket Barthalos István egyházmegyei gondnok foglalta eJ. Dr. Thury Etele a népiskolai ügyeket és kapcsolatos javaslatokat terjesztette elő. A közgyűlés ezeknél elhatározta, hogy az oklevél nélküli tanitók nem méltányos gyors nyugdíjazása tárgyában felir a konvent utján a kormányhoz. Ugy! szintén feliratot intéz avégből is, hogy a kultuszminiszter tűzzön ki uj határidőt a tandijkárpótlások dolgában is, amelyben az ingyenes népoktatásról szóló törvény értelmében a szülők által szintén tandíjként ű zetett dologi kiadások pótlása is benne van. A dologi kiadások összegének meg nem térij tése igen érzékenyen sújtja az iskolafentartó testületeket. Vallás sérelmek is kerültek szőnyegre s ezek során a kerület elhatározta, hogy Nagypénteknek országos ünneppé való tételét kéri. A közgyűlés a pozsonyi nagyj szabású és általános tetszést keltett, impozáns templomi építkezés tárgyában megbízta az elnökséget a tervek és költségvetések megbirálása alapján az építési engedély megadásával s megengedte, hogy az egyház e célra majd 310.000 kor. kölcsönt vehessen föl. Peti Lőrinc, a missziói bizottság részéről tett jelentést, amely szerint a misszió szép, nemzeti érdek szempontjából roppant fontos, de igen nehéz munkája sikeresen folyik és még örvendetesebb sikerei volnának, ha több anyagi eszköz állana rendelkezésre. A közgyűlés még több más tárgy elintézése után dr. Antal Gábor püspök lelkes éltetésével ért véget. Szinészet Pápán. Mint örvendetes tényt konstatáljuk, hogy a lefolyt színházi héten nagyrészt telt házak előtt folytak le az előadások, jóllehet kevés kivétellel repríz és már nálunk lejátszott darabok voltak a műsoron. A lefolyt héten négy jutalomjáték volt és a jutalmazandók igen meg lehettek elégedve, mert telt házat csináltak és a közönség teljes elismeréssel adózott a jutalmazandóknak. Emeli az előadás sok érdeklődését a precízen működő katonai zenekar, mely nemcsak az operette előadások, hanem a színmű előadások közzenéiben is nagyban szórakoztatja a közönséget. A színigazgatóhoz volna egy kérésünk és pedig az, hogy az előadások már fél 8 órakor vegyék kezdetüket. Ezen kérelmünket közóhajra tesszük, amennyiben színházlátogató közönségünk általánosan panaszkodik, hogy a felvonásközök hosszura nyúlnak és minden este az előadások 11 óra előtt nem nyernek befejezést. Reméljük, hogy az igazgató erre nézve megteszi az intézkedéseket, már a saját érdekében is. A lefolyt előadásokról a következőkben számolunk be: Szombaton közönségünk dédelgetett kedvencének Pataki Vilmának volt jutalomjátéka a „Bőregér" operette Adél szerepében. Közönségünk igazolni akarva a jutalmazandó iránti szeretetét, szorongásig megtöltötte a színházat és egész estén át tüntető óvátiókban részesítette őt. Megjelenésekor perfelett egy anyajegy zavarta meg szinte gőgösen előkelő vonásait. — Amint a lépcsőn lefelé jöttem, még utánam szólt: Ki küldte ? — Nincsen rá válasz, mondám és hal lottam, amint bezárja az ajtót. Nyolez óra után alig pár perccel már ott voltam megbízóm, mellett. Elmondtam küldetésem eredményét, adtam az inas le Írását és ő elégedetten bólintott. Aztán kivett egy csomó aranyat a zsebéből, hogy abból öt darabot nekem atijöii. Tiltakoztam, hogy ennyi pénzt én nem szolgáltam meg, mire ezt felelte : — Ne törődjék maga az én szeszé lyeimmel. Nekem feleslegesen sok penzem van. Tegye el és jöjjön, igyék egy pohár bort! " Maga

1 ment a buffet asztalhoz és a kefébe vett két poharat. Én pedig azon tűnődtem az aranyak átvételéről kezdve most először, hogy ez mégis valami helytelen dolog lesz. Közben észreveszem, hogy a bal pohárba valami port tesz hirtelen és észre vétlen. Óriási figyelemmel kisértem tehát tekintetemmel, hogy mit akar azzal a pohárral ? Mozdulatlanul ültem asztalomnál s ő feléra nyújtja a bal poharat, mig a másikat a kezében tartja. Mielőtt kiitta volna, odafordul a pincérhez, hogy átvegye az aranyból visszajáró pénzt s én azalatt hirtelen kiöntöttem egy — az asztalon álíó üres — edénybe a poharam tartalmát. Mire visszafordult, ugy tettem, mint aki most nyelte le az utolsó kortyot. — Brávó ! — kiáltotta — már is kiitta ! Akar még egygyel ? — Köszönöm, nem kérek, feleltem és tisztelettel megköszönve mindent, távoztam. A dolog azonban sokkal gyanúsabb volt előttem, semhogy tovább ne figyeltem volna. Az ajtó árnyékában ácsorogva meg is pillantottam ugy kilenc óra tájban az én emberemet, araint a charing cross i pályaudvarra ment, ahol Dowerbe váltott jegyet. Pár pillanattal a vonat indulása előtt pedig láttam lihegve jönni Jimest, amint egy nagy táskát cipel. Leszedett pofaszakalla dacára megismertem ós nem tudtam elgondolni, mi Összfüggés lehet közöttük utjuk ugyanegy irányára ? Másnap a reggeli lapokban azután a • következő czikket olvastam : „Mára volt kitűzve Rupert Winchester ; hadnagy esküvője lord Eastbourne leányával, Cinthia Viviannel. Az esküvőt megelőző napon Winchester hadnagy hazavitte lakására uj foglalatba tett, óriási értékű családi 1 gyémántjait 03 lakása kulcsát régi, hű, ko| mornyikjára bizta. Ma az esküvő reggelén i jött rá, hogy komornyikja a családi éksze; rekkei és az összes értékes nászajándékkal megszökött." Rögtön a lakásuk felé fordultam, hogy a komornyik szökése irányát közöljem velük, mikor az utcán futó rikkancsok kiabálására, hogy : „Vasúti szerencsétlenség", „Levegőbe repülő vasúti kocsik" — szenzácziója ujrá lekötött. Félre álltam az útból és olvasni kezdteni: aóuiási vasúti katasztrófa a czalais— párisi vonalon 1 Az amiensi pályaudvar előtt minden előzmény nélkül a levegőbe repült egy vasúti kocsi, nagy károkat okozva nemcsak a vasúti kocsikban, hanem a pályaudvar épületeiben is. A szerencsétlenségnek három emberélet is esett áldozatul. Noha a három halott felismerhetetlenül eltorzult, mégis meg volt állapitható, hogy az egyik, aki az első osztályon utazott, egy gyönyörű testállásu magas termetű férfiú, capt. Frank Treydon volt a 131. ezredből. A két második osztályú utas középmagas férfiú, akik közül az egyik orosz vagy lengyel nihilista lehetett, mert a bőröndjében lévő bomba robbanása okozta a szörnyű pusztulást." Én ennél többet tudtam. Tudtam hogy a bomba az óraszerkezeiben volt, amit Winchester riválisa, capt. Frank Treydon küldött szerencsésebb vetélytársának éppen én velem és rémülve gondoltam arra, hogy mi lett volna akkor, ha Jimes a többi értékkel együtt el nem lopja azt is ! ? Igy Frank Treydont érte az a sors, amit ő szánt másnak. Mert később ügyes kérdezősködésére teljes bizonyságot nyert föltevésem, t. i. a saját tőrébe esett bele, amiért azt akarta megbőszülni, hogy lady Cynthia Vivian a két udvarlója közül nem a férfit, hanem a fiút választotta. Nem is mentem el hozzájuk titkommal. Minek megzavarni a boldogságukat ? Minek tudják meg, hogy a meghalt vetélytárs nem férfi volt, hanem lelketlen vadállat.