Pápai Közlöny – XXI. évfolyam – 1911.

1911-10-22 / 43. szám

XXI. évfolya-m Pápa, 1911. o3sL-bó"bex- 22. 43. szám 0 \ V Közérdeké független hetilap. — Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETESI ARAK: Egész évre 12 K, félévre 6 K, negyedévre 3 K. Egyes szám ára 30 fillér. Laptulajdonos és kiadó : POLLATSEK FRIGYES. HIRDETESEK ES NYILTTEREK felvétetnek a kiadóhivatalban és Nobel A könyv- és papirkereskedésében. Költözködés idején. A lakásváltozás, költözködés Pápa városában november elején a legsűrűbb. Sürü egymásutánban vonulnak az utczákon át a butorszállitó szekerek, a melyek legtöbbjén szegényes bútordarabokat s az erre fölrakott czókmókot látunk, amint ezt a régi lakásból az újba átszállítják. Uj lakás ? ! Az olvasó ne gondolja valahogy, hogy az újnak mondott lakásba azért vonul be a bérlő, mivel ez megfelelőbb vagy talán jobb annál, ahonnan az imént kiköltözködött. Épp oly alacsony össze-vissza tapasztott* nedves és egészségtelen lakásban fogja a jövö telet kihúzni, mint aminöböl kiköltözködött. Nevezetes szocziális probléma a lakás kérdés. Sajnos azonban, hogy e felől csak panaszokat hallunk, annak társadalmi luton való fölkarolásával azonban törödni nem látszanak. Pedig az tény, hogy a polgárság s főleg munkásnépünk kényelmetlen és egészségtelen lakásokban húzódik meg s legtöbbnyíre nem a testét elcsigázó munka vagy pedig a silány táplálkozás teszi szervezetét a betegségekre fogékonnyá, hanem legfőképpen a rossz és egészségtelen lakás, ahol rossz -levegőt sziv be a szervezetébe s az egészségtelen levegővel a fertőző betegségeket okozó bacillusokat. Pápa városában a lakásokat illetőleg a legelszomorítóbb állapotokat tapasztaljuk. A város összes utczáiban végtöl-végig, de főképpen amelyekben a munkások húzódnak meg, ha az ember megnézi, a felnőttek ugy, mint a zsenge korúak hol laknak és hogyan laknak, a fölött minden jobb érzésű | ember megbotránkozik. Hogyan laknak itt az emberek, az kegyetlen botrány, mely fölött megrökönyödik higiéniai tudásunk és szocziális lelkiismeretünk. Látjuk, hogy az a lakó, aki a szó szoros értelmében véve, magas bérösszeget fizet, még sem lakhatik emberségesen és igen sokszor épp a lakása az oka annak, hogy házában a betegség és a különféle nyavalya tanyát üt és nem fogy ki az orvos, a patika és temetési költségek teherviseléséből. Csudálatos, hogy az annyi sok irányban működő helyi társadalomnak annyi sok kérdés feszegetése közben soha eszébe nem jutott a lakáskérdést is felölelni működése körébe. De nem csalódunk abbeli föltevésünkben, hogy az e körül kifejtendő odaadó buzgalom nem volna alkalmas hiuságuk kielégítésére, mert a nagyon kis emberek elismerése csak a hála lehetne, ez pedig szerintük csillogó rendjellel vagy mi. nisteri elismerés értékével föl nem ér. De ha már a helyi társadalom ezzel legkevésbbé törődik, a hatóságnak föladatát képezné oda hatni, hogy a kis emberek, akik keresetük harmadát elfizetik lakbér fejében, hogy ezeknek valamire való otthonuk legyen. A mi városi hatóságunk ellenben ezen kérdésnél nem hogy tenne valamit, de sőt az emberek otthonának baját intézkedéseivel és mulasztásaival tetőzi. Megengedi az alacsony és szük TÁRCZA. Vannak titkok az életben, amelyekről sohasem hull le a lepel, mert akik beszélhetnének : sirba viszik ,magukkal a rejtély megoldásának kulcsát. Én is évekig hordoztam a lelkemben egy ilyen titkot, amely sokáig foglalkoztatta hiába a londoni rendőrséget. Semmi szükségét nem láttam an nak, hogy beszéljetek, csak most, teljes tiz év múlva, mikor már minden hullám elsimult: irom le a dolgot ugy, amint történt. Kegyetlenül hideg tél volt s én állást kerestem. Ahol előbb kerestem kenyeremet, az az üzlet leégett s mindnyájunkat elbocsátottak. Még volt egy kevés pénzem, ruházatom is tisztességes, fehérneműben sem szenvedtem hiányt, a lakásommal se voltam hátralékban, de állás nélkül már nemsokára éheznem kellett volna. Napról-napra eljártam a hirdetési irodába, s az olt jegyzett címeknél próbáltam szerencsét. Sajnos, majd mindenhová későn érkeztem. Egyik deczemberi napon megint ott álltam az iroda ablaka alatt, hogy nézzem, nem lesz-e valami elfoglaltság az én számomra is, mikor valaki kezével a vállamon érintett. Hátrafordultam. Választékosan és drágán öltözött úriember volt. Magas alakja, tartása katonát árult el, de szemeiben valami vad tüz lobogott, ami rosszul hatott rám. — Tetszik valami ? kérdeztem tőle. — Igen. Látom, keresni akar s nekem éppen ilyen megbizható kinézésű emberre van szükségem, — felelte. — Hajlandó egy megbízást elvállalni ? — Attói függ, mi az a megbízás ? — Nem nagy dolog az egész ós busásan megfizetem. Jöjjön velem kérem. Követtem. Egy korcsmába tértünk be és ott az asztal mellett helyet foglaltunk. — Inna valamit? — szólalt meg. — Egy tejíát, ha szives lesz. — Én magam is azt akarok, felelte. Pinczér ! Két teát, azután papirt és tollat kérek. Megittuk a teát, utána arany tárcájából czigarettával kínált meg. Mire a papirt hozták, eldobta a szivarkáját és egy kis csomagot vett elő kabátja zsebéből, miközben ezeket mondta: — A megbízatása abból áll, hogy ezt a kis csomagot, amit nászajándéknak szántam, de azzal az elhatározással, hogy küldője ismeretlen maradjon, kézbesíteni fogja. Helyeslőleg bólintottam. — Az ajándékom egy pompás művű kis arany utazó-óra. És már bontotta is a csomagot, hogy megmutassa. Valóban remek dolog volt. Vörös bagaria bőrben nyugodott és látszott, hogy magas árral fizette meg. — ~ ....... - O

J "O O~ 3 STRAUSZ JENŐ __ w , ^ STRÜUSZ JENŐ g "" * •*© gj angol uri divatkülönlegességek üzlete O C 1 Megérkeztek angol uri divatkülönlegességek üzlete |> g Győr, Baross ut 30. JJ^XJ^XJJL Győr, Baross-ut 30. | | g O az összes öszi angol uri divatkülönlegességek nagy választékban. Q 11J | COÖO Angol átmeneti kabátok. 1-10 Habig kalapok. OQOO 1 S I